Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-03 / 14. szám
Thursday, April 3. 1980.-'-AMERIKAI MAGYAR SZO a&äa A szülés nem látványosság. A szülés szenvedés. A levegő is megreszket a kíntól,az ember vonagló, gyötrődő, fájó testéből ömlik a vér; felszakad a véres, fogcsikorgató, bomlott kiáltás. Jaj! Jaj! Ez a jajgatas köszönti először a formátlan, csúnyácska, de lélegző es már élő újszülöttet. Szakadt az eső. Fújt a szel. Az ég fekete volt. A viharfelhőkben még vadabb, mérges, koromfekete felhögomolyagok törtek utat maguknak, s amerre elhaladtak hózápor ömlött alá belőlük a földre. A földön az esővíz összekeveredett a hólével. Nem tudtuk, tel van-e még; vagy ez már a tavasz. Csak az öregek mertek állításokba bocsátkozni. — Ez meg nem a tavasz — mondták suttogva, óvatosan. — Mert nem cförög az eg. Az eg valóban néma volt. Csak alatta: a levegő dorgótt, csattogott. Megré- szegülten, eszeveszetten táncolt az esővíztől és a hóiétól csatakos föld. Az égbolt alja — a messzeségben— ágyuk torkolattúzétől piroslott. Nem tudtuk, éjszaka van-e még; vagy ez már a hajnal. Csak az öregek csóválták a fejüket. — Dél van — mondták lassan, csodálkozva, — és nem szol a harang. A lélekharang azonban szólhatott volna. A fold egész nap temetett. Nemcsak az esővizet és a hóiét szívta magába szüntelen, hanem a vért is- A vér patakokban omlott a holtak és az élők körül, akik mind ott feküdtek a földön. Nem tudtuk melyikük el, es melyikük mar halott. — Azt se tudjuk... Mi élünk-e ? Mi gyerekek, ezt végkép nem értettük. Megszeppenve összebújtunk es vártuk a történet végét. Délutánra a harc erősödött, de ez nem tartott sokáig. Ha kifestünk az ablakon,láttuk: a távolba fekvő katonák közül egyszercsak felugráltak az élők es a fekve maradottak között kanyarogva előrerohantak. Az eső még mindig esett. Néha a hó is. Az égbolt fekete volt. Az alja még mindig piroslott az ágyuk torkolattúzétől. A dörgésben,csattogásban a katonák rohantak előre. A kezükben tartott géppisztolyokból sorozatokban ömlött a golyó. Mi egyre messzebb kerültünk a lötávolságtöl. S a frontvonal egyre távolodott tőlünk. Aztán már nem is láttuk a harcoló katonákat; eltűntek a szemünk elől. Az öregek sóhajtottak. « iff — Akiket láttunk... — mondtak — szegények, mar mind halottak. Úgy gondoltam, ennyi volt hát a háború. Aztán készülődni kezdtünk, hogy az élót, aki majd erre jár, fogadjuk. Az öregek meghatottan tanakodni kezdtek, hogy ezt hogyan is csinálják. — Majd én ! — mondta egyikük. — Talán még tudok néhány szót oroszul. — Felkoszóntenéd ? — kérdezte a másik. — Nagyon szépen fel fogom köszöntem. Mi gyerekek egyre kiváncsiabbak lettünk, mert ilyet még sose láttunk. t i — Hogy is láthattatok volna — szolt rank a köszöntőre készülődő öreg, és sorra megsimogatta a fejünket. Meg vártunk, hogy mond valamit; alighanem akart is. — Hogy láthattatok volna! — szolt akkor, de egyre halkabban ejtette ki a szavakat, végül pedig elcsuklott a hangja. De nem tudtunk meghatódni, mert ebben a pillanatban lépések hallatszottak. Az öreg felállt, megköszörülte a torkát. Az ajtó kinyílt. Oda néztünk. Az ajtó nyitva volt, de senki se jött be rajta. Csak az a- gyüdörgést hallottuk, amely most talán kicsit erőfolytatás a 14. oldalon) KELLEMES •HUSVET0T! SZERZETT Szivhibának nevezzük azt az állapotot, amikor valamelyik billentyű zsugorodása folytán a szája- déknem záródik tökéletesen, vagv pedig a vér áramlása a szív egyik üregéből a másikba akadályozott. Az első esetben szivbillentyű-elégtelenségröl, az u- tóbbiban szűkületről van sző. Akár elégtelenség, akar szűkület áll fenn, a szív munkája mindenképpen megnövekszik. Mindkét esetben, ahogyan az edzett kéz vagy láb izomzata, ugyanúgy a szívizom is megvastagodik, s igy egy ideig eleget tud tenni a megnövekedett követelményeknek. Ez csak addig jelent megoldást, amig a szív tartalékeréjébol telik. A további megterhelésre szívelégtelenséggel válaszol, mert a szívizom vérellátásában zavar áll be. Az egészséges egyén és a szivbeteg között az a lényeges különbség, hogy amig az előbbi szive széles határok között képes a végzendő munkához alkalmazkodni, addig az utóbbinak a munkát kell alkalmazni a szív állapotához. A billentyűk úgy működnek, mint egy olyan ajtó( amely két helyiség kozott van A billentyűvel hasonló történik, mint az ajtó szárnyaival, ha az megvetemedik. Hogy a vér a szükebb nyíláson átjusson, nagyobb nyomásra van szükség. Ezt a szív úgy biztosítja, SZIVHIBAK hogy erőteljesebben húzódik össze, tehát nagyobb erőt fejt ki, több munkát végez. Kisebb szivhibák tünet nélkül maradhatnak, tehat vannak olyan emberek, akiknek a szivhiba nem okoz panaszt, igy azt gyakran csak véletlenül fedik fel. Az EKG röntgenfelvételek, a szív hangjainak és zörejeinek elemzése értékes adatokat szolgáltat a szívgyógyásznak a szivhiba pontos felismeréséhez A szivkatéterezés sokat segít abban, hogy meg lehessen állapítani; esetleges műtéttel felszámolható-e a szivhiba? Ha az operációra nincs szükség, vagy valamilyen ókból nem kerülhet rá sor, a szívre ható gyógyszerek segítenek. Ezek annyira fontosak a szivhiba talaján létrejött szívelégtelenség kezelésére, mint az amputált lábú embernek a protézis vagy a mankó. A beteg azzal segíthet legtöbbet, ha életmódját úgy rendezi, hogy a mindennapi tevékenysége minél kevesebb megterhelést jelentsen a szív számara, vagyis mindent a szív teherbírásához kell alkalmazni. A megelőzés: szívpanaszok esetén időben kell orvoshoz fordulni, illetve a reumás láz átvészelése u- tán rendszeresen ellenőrzésre járni. 13 _
