Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-27 / 13. szám
Thursday, March 27. 1980. 7 AMERIKAI MAGYAR SZO A POLIP A többségnek — es azoknak, akik a többségét vezetik — sokszor nincs igazuk. Az igazat, a jót, azt, ami az embereket előbbre viszi, törpe kisebbségek, sokszor csak egyes emberek ismerik fel először, szemben a többség, illetve a hatalom vádjaival, gyűlöletével, üldözésével. De aki úgy érzi, hogy kevesedmagaval valamely nemzetben társadalomban az igazságot, a logikát, a magasabb erkölcsöt képviseli, hirdeti, mindig kétkednie kell magával, kérdeznie, vizsgálnia, vajon ö valóban tisztábban látja-e a nagy kérdéseket, mint a sokaság? Mert a közvélemény, a közfelfogás, sőt a hatalmasok politikája is lehet helyes, megfelelhet a jog és az igazság követelményeinek. Es a külön járok azért is járhatnak külön, mert a többségnél butábbak es gonoszabbak, mikent a Ku Klux Klan, a John Birch Társaság, a neonáciz- mus emberei. Mi nem érezzük magunkat törpe kisebbség tagjainak: a nagyvilágban hatalmas tömegek osztják felfogasunkat vagy allnak közel hozza. Csak az USA-ban olyan a helyzet, hogy ott csak két nagy — egyazon politikai es gazdasági elveket valló, azonos osztályérdekeket képviselő — párt van, a szervezetien munkások óriási többségével szemben egyetlen — a külpolitikában szélső jobboldali — szakszervezeti szövetség, a sajtóban és a kommunikációs intézményekben a legenyhébb baloldali nézet sem szólhat, a baloldal hangát a főiskolákon, a tudományokban, színvonalas sajtótermékekben, az irodalomban csak addig engedik megszólalni, amig az a széles tömegekhez nem jut el. De bar Nyugat- és Déleurópaban és más világrészek sok államában a szocialista és a polgári baloldal szerepe es hangja sokkal erősebb, mint itt, azért a mai monopol-kapitalista, lényegében anti- szovjet rendszerben a mienkéhez hasonló (bár talán kevesebb) nehézséggel küzdenek elveik és politikájuk hirdeteseben. Hogyan lehet az, hogy miután a legtöbb ország kormánya es sajtójának, rádiójának stb. legnagyobb része helyeselte az USA és más hatalmak kormányainak fegyveres beavatkozását, es sok veres háborúját más országokban nem Ítélte el, sőt inkább üdvözölte (amire itt százszor rámutattunk), most tüzes felháborodását kiabalja a Szovjetunió ellen (amelynek afganisztáni akciója felett lehet vitatkozni, de amelynek indokolását a legkomolyabb szakértők elismerik) es valóságos keresztes-hadjáratot hirdet ellene, mintha már a 3. világháború nyílt szakaszában volnánk. Hogyan lehet az, hogv ez a propaganda leginkább a szellem embereit, a tudósokat, Írókat, művészeket fertőzi? Sok oka van ennek, de egyetlen szóval kifejezhető: a rendszer az oka, amelyben élünk. Hogyan szóljon kelló erővel a lelkiismeret, a józanság szava az USA-ban, ahol 1700 napilap között egyetlen munkáslap, illetve baloldali orgánum nincs (a kis Daily Worldot kivéve, amit a nagyközönség alig ismer)? Hogy a tv-radiohálozatok a nagytőke hirdetéseiből élnék, igv csak azokat szolgálhatják? Hogy az ezernyi folyóirat és hetilap világában a néhány polgári, vagy szocialista baloldali lap példányszámanak aranya a nyíltan nagykapitalista sajtótermékekhez viszonyítva egy az ezerhez? E tekintetben a “communications media” térén a viszonyok hasonlóak, ha nem is annyira kirivóak ott is, ahol a kommunizmusnak, vagy a mérsékeltebb baloldalnak erősebb tábora van. Nyugat-Németor- raagban, ahol 10 év óta u.n. szocialista párt (valójá(folytatás a 8. oldalon) TŰI DANTE POKLÁN A sah hírhedt titkosrendőrségének, a Savak-nak kartotékjaiból eredeti dokumentumok másolatait és fényképeit adta át az iráni kormány az Iránba látogató amerikai lelkészcsoportnak. Ezek a dokumentumok ötven jól ismert politikai fogoly erőszakos haláláról adnak hivatalos adatokat. A Nation folyóirat kézhez kapta ezeket a másolatokat és felkérte Reza Baraheni iráni költőt, aki személyesen átélte a Savak kínzásait, hogy analizálja és magyarázza meg a dokumentumok igazi jelentőségét. Az iratok hitelességét az Amnesty International egyik vezetője és egy független amerikai iráni specialista elismerte. A Nation 2/23-i szama részletes cikkben közölte elemzését, amelyből az alábbi kivonatokat közöljük: Iránban a forradalom sötét múltba vezető ajtót nyitott meg, amelyben napvilágra kerültek a régi rendszer titkos iratai. Hazugságra, képmutatasra és korrupcióra épült bürokrácia bukott meg es szerencsére, ez a bürokrácia, saját halhatatlanságáról teljesen meggyőződve, mindenről és mindenkiről megőrzött dokumentumokat. A Savak ügynökök nevei, álnevei, azonossági számai és fényképéi az iratokban mindenütt megmaradtak. Megnevezték a különböző állomásokat és kínzó kamrákat. Az iratok mutatták, hogy a forradalom előtti Teherán szörnyű kinzóhelyekkel teli beteg város volt. A Tehera- ni Egyetem közelében három fontos vallatóhelyet epitettek, amelyek kivülröl jómódúak lakóházainak látszottak. A kinzószerszámok még mindig ott voltak, amikor kettőt ezekből az épületekből meglátogattam a forradalom második napján. Gyéren megvilágított földalatti katakombák vezettek a cellákhoz, melyekben a kinzószerszámokhoz tapadó rothadó emberi hús még mindig látható volt. A sah azt mondta, hogy a kínzásokat 1976-ban megszüntették. Azokat a hús- és csontcafatokat talán még 1976 előtt tépték ki? Ezek és a hozzájuk hasonló, az egész varosban mindenütt jelenlevő kinzóállomások jelentősége mégis elhalványul ahhoz képest, ami a Ko- mite, az Évin es a Qasr-bórtónökben volt, ahol a politikai foglyokat éjjel-nappal, huszonnégy órán át, rendszeresen verték, korbácsolták és kínozták. A legmodernebb köztük az Évin börtön volt, ahol a cellák ajtajai titokzatos jelkódexek szerint nyíltak vagy zárultak. Amikor ezt a börtönt a forradalmárok megrohanták, alig hallható könyörgő hangok hallatszottak, mintha egy kút fenekéről jönnének, láthatatlan ajtajú falak mögül, amelynek kulcsai csak a legmagasabb rendu Savak-hatóságok kezeben voltak. A dokumentumok a sah titkosrendőrsége által meggyilkolt ötven ismert es kiváló politikai fogolyról szóló boncolási jelentésekből és temetési engedélyekből állnak. Az ötven boncolási jelentés legtöbbje a halál okát “szökés” közben kapott lövési sérüléseknek tulajdonítja. Ezeknek a lövési sebeknek a legtöbbjét a mellen es a homlokon találták, amiből a független megfigyelő arra a konklúzióra jut, hogy az áldozatokat kivégző osztag sortüze lőtte le. Egy nőnek a boncolási jelentése a halál okát “táplálékhiányá”-nak jelöli meg. A bírósagokon az áldozatok százai tanúskodtak volt kínzóik ellen. Az iráni áldozatok jajongó vádjai a bíróságon Shakespeare szellemeit idézik elő, amikor kiáltják: “Nem emlékszel, mikor megerőszakoltál?” “Nem emlékszel, mikor fejjel lefelé felakasztottal?” “Nem emlékszel, mikor könyörögtem, hogy ne korbácsolj?!’ A Savak dokumentumok egyike. A sah igazságügyminisztériuma halottkémjének jelentése egy Ruhi Ahangaran 27 év körüli iráni haláláról. Dátum 1954 október 23. A Komite-börtön olyan volt, mint Dante Inferno- ja. A béklyózott foglyok, bekötött szemmel, fizikailag és szellemileg megsebezve, megcsonkítva, sok helyen megbénulva másztak cellájukból a vécére, a kinzokamrakba es vissza a cellákba. A kínzások hihetetlen méretűek voltak. Legkevesebb félmillió személyt vertek vagy kínoztak meg legalább egyszer életükben a Savak emberei. Minden családban legalább egy személyt vallatott a Savak. Errol nemcsak az irániak maguk tudtak. Az Amnesty International, az International League of Human Rights, a PEN amerikai ágazata, sok vallási es emberbaráti szervezet és újságírók világszerte leírták és dokumentálták a sah börtöneiben végbemenő kínzásokat, de a Fehér Ház, a U.S. külügyminisztérium, a sah es külföldi képviselői mind tagadták a kínzásokat. Carter nem fogadta a kiváló bebörtönzött irániak ügyét felkaroló küldöttséget és elutasította kérelmüket. A külföldön élő iráni ellenzék többszöri kérelmét is megtagadta, akik sürgették az elnököt, hogy ne támogassa tovább a sah diktatórikus rendszerét. Ehelyett Carter könnygázt és a felkelés elleni fegyvereknek ezreit adta a sah-nak, sót még telefonon morális támogatást is adott neki azokban az időkben, amikor a sah az utcán mészároltatta le az iráni népet. Nemcsak fogadta a saht a Fehér Házban, hanem az 1978.evet beköszöntő Szilveszter estét is Teheránban, a diktátor palotájában töltötte. Az irániak, de különösen a Ayatollah Khomeini, szemeben Carter emberi jog-politikája nem más, mint képmutató szemfényvesztés az amerikai strómanok megvédésére a nyomorgó és szenvedő iráni néppel szemben. Amerika fegyverei gyilkoltak Iránban, közvetve és kó'zvetlenül. Hogyan felejtheti el tehat Irán népe, hogy a U.S. kormánya harminchat éven at közreműködött a sahval elnyomásukban? És mégis lezárják YOUNGSTOWN, O. Az itteni szövetségi törvényszéken elvetették az acélipari munkások kérelmét, amely ellenezte a helybeli US Steel aceltelepenek lezárását.
