Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-10-04 / 37. szám
Thursday, Oct. 4. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZO VAmos liurCe i ■ ■ f € let mentes készpénzért A cim becsmérlő. A müncheni “Süddeutsche Zeitung” néhány nappal ezelőtt e megjelöléssel számolt be ama mentóhajók szolgálatairól, amelyek a bajbajutott nagyhajók segítségére sietnek. Becsmérlő azért, mert végső soron ez a különítmény hasznos munkát végez. Legénysége gyakran életet teszi kockára, hogy életet, életeket mentsen, mint legutóbb az “Atlantic Empress” és az “Agean Captain” ütközése eseteben. A hiéna szó inkább a felső hatóságokra vonatkozik. Tehát a főnökökre. Tavaly márciusban, amikor az “Amoco Cadiz” a bretagne-i partok közelében zátonyra futott, kapitánya mar előzőleg leadta az S.O.S. jelet. Leikeiket azonban egyetlen mentohajo sem volt hajlandó megmenteni. amíg nem kapott utasítást a központtól. Persze nem csupán emberéletekről volt szó, noha szerintünk ez a legfontosabb, hanem a rakományról is. A 230.000 tonna olajról. Ami végül a tengerbe Ömlött. A mentési kísérlet azért nem járt eredménnyel, mert a mentohajok tulajdonosai és társasagai közben alkudoztak. A nyugatnémetek, a hollandokkal. Nomeg az “Amoco Cadiz” tulajdonosával. Ki fizet többet? Ki er hamarabb a szerencsétlenség színhelyére? Mert a lelek- és rakománymentes téren is a pénz számit. Gyilkos harc folyik, a szó eredeti értelmében, a mentohajok társulatai es tulajdonosai között. Ezek a modem vonatok általában a legforgalmasabb ha- joutvonalakon allnak lesben. A legfőbb központok:. Breszt, Fokváros, Durban, Szingapúr, Las Palmas, Gran Canaria és a Bahama szigetek. Az utóbbi helyről indult uljára a “Pacific” nevű mentöhajó is, hogy a Tobago közelében történt tengeri katasztrófát valamilyen módón enyhítse. A lángoló tankóriások köze már o sem merészkedett. Mindenesetre emberéleteket mentett, akik az égő olajtengerben a “mentőszigeteken” vártak a segítséget. És nagy érdeme e hajónak es legénységének, hogy az egyik tankori- ást kivontatta a nyílt tengerre. Még akkor is, ha ennek a tenger élővilága látta kárát. Különös egység e tengeri mentőosztag. Általában hónapokig tétlenkedik a nagy forgalmú kikötőkben. Bajra varva. A legénység időnként szabadsagot kap, kimehet a parti kocsmákba és bordélyházakba, hiszen csak nyolc hónap múltán látogathat haza, s gyakran előfordul* hogy eppen a legválságosabb pillanatban jóformán “senki sincs a fedélzeten.” Majdnem ez történt a “Pacific” esetében is. Alig tudtak összeszedni a kocsmákból és bordélyházakból a szolgalatosokat. Mindenesetre ez a műszakilag tökéletesen felszerelt vonatóhajó öt óra múltán mar ott volt a szerencsetlenseg színhelyén. Megelőzött minden más céget. • Ez egyébként fontos anyagilag. A mentési munkaiatoknál ugyanis a szabály: “No cure — no pay” (Ha nincs siker, — nincs pénz). Emiatt folyik a versengés a mentovallalatok között. Egyre megy, hol a központ. Hamburgban, Amszterdamban vagv New lYorkban. Mindegyik vállalkozás a katasztrófákból pl és nyerészkedik. Valóban tengerek segítő hiénái, fezükseg van rajuk. Végső soron azonban ezt a fonÍ os ügyeletet is nemzetközi együttműködéssel kelme rendezni. Mint a mai kor más problémáit. A F0RR0NG0 SALVADOR A salvadori hadsereg többszaz “önkéntese” harcolt együtt a nicaraguai nemzetőrökkel Somoza oldalán, a népi felkelő sandinisták ellen. A forradalmi harcok végső szakaszában Somoza Salvadortól kapott hat T-28-as hadi repülőgépet, hogy megpróbálja visszatartani az előretörő forradalmárokat. A Salvadort katonai kormányzat ma már jól tudja, hogy ha Somoza “legyőzhetetlen” haderőit egy népi felkelés megdönthette,ugyanez történhet náluk is. Sok hasonlóság van a két ország történelmében. A harmincas evek elején véres polgárháborúk dúltak mindkét országban. Az El Salvador-i harcok voltak a véresebbek, amelyekben 30 ezren haltak meg. A U.S. által támogatott katonai diktátorok nyomták el végül a felkeléseket és azóta is ezek gyakoroltak hatalmat a két országban^ parlamentáris formák leple alatt. Mind a két ország gazdasága külföldre szállított kávé, gyapot és cukor termelésétől függött. Történelmük eltér abban, hogy Nicaraguát 45 éven at a Somoza család kormányozta, El Salvadorban 1932 óta 17 katonai kormányzat váltotta fel egymást. A gazdasági és politikai hatalmat saját kezében összpontosító Somoza-banda elidegenítette a középosztályt, amely végül a sandinisták oldalára állt. Éz aligha fordulhat elő Salvadorban, ahol, más körülmények miatt, a középosztály a jelenlegi katonai kormányzatot támogatja. Az evekfolyamán El Salvadorban több ellenzéki párt és mozgalom született meg. A Keresztény Demokrata Párt és mérsékelt szövetségeseinek jelöltjei két ízben nyertek az elnökválasztásokban amelyek a szavazatok számlálásánál elkövetett csalások folytán meghiúsultak. A legfontosabb uj ellenzéki csoportosulást az erőteljes, a parasztok áltál is támogatott, népi mozgalom adja. A liberális katonatisztek által megkísérelt és meghiúsult puccs után Arturo Armando Molina es Carlos Humberto kormányai kegyetlenül elnyomták mindent, ami leghalvanyabb ellenzéknek látszott. Az elnyomás legfőképpen egyetemi diakok, paraszt- és munkasvezérek ellen irányult, akik nyomtalanul *‘eltüntek”és akiket katonák, egyik vagy másik rendórkülönitmény jobboldali kivégzobanda megolt. Négy evvel ezelőtt, amikor a rendőrség sortuzet adott le egy diáktüntetésre, megalakult a Forradalmi Népi Blokk (Bloque Popular Revolutionario), mely májusban elfoglalt három külföldi követséget és a fó'varos székesegyházát is megszállta, tiltakozásul öt vezetőjének eltünese miatt. A rendőrség megint ralott. a békés tüntetőkre; ott es a venezuelai követség előtt összesen 33-at halálos sebesülés ért. Egy együttműködő gerillacsoport azzal válaszolt, hogy meggyilkolta az oktatásügyi minisztert. A kormány ostromállapotot rendelt el és a még megmaradt alkotmányos jogokat is felfüggesztette. IRTÓ HADJÁRAT A DOLGOZOK ELLEN Katolikus egyházi források jelentik, hogy politikai Összetűzésekben és hajtóvadászatokban májusban 188, júniusban 137 és júliusban 70 vagy 80 személy, legtöbbjük munkás, paraszt, diák vagy tanár, vesztette életét. Politikai okokból az idén idáig többen haltak meg, mint 1978-ban egész évben es többe n “tűntek el”, mint az előző három évben. Az elnyomás meg azokat is megbénította, akiket a kormány saját oldalára próbált megnyerni. A kis szociáldemokrata part titkára, Dr. Guillermo Ungo szerint az emberek mar gyülekezni vagy röpcédulákat osztani sem mernek. A parasztok és munkások egyre nagyobb száma jut arra a meggyőződésre, hogy szabad választásokra nem kerülhet sor mindaddig, amig a katonai diktatúra hatalmon van, ezért elfordulnak a hagyományos ellenzéki pártoktól és a forradalmi szocialista mozgalmakhoz,—mint a Bloque vagy a Frente de Action Popular Unifica- da — csatlakoznak. KÉT ÉV ALATT OT PAPOT ÖLTEK MEG Az utóbbi két es fél evben a kormanypropaganda a San Salvador-i püspök, Monsignor Oscar Romero vezetese alatt lévő katolikus egyház ellen irányult. A terrorizmussal elnyomott ellenzéki partok és mozgalmak helyett ma mar csak az egyház tudja nyíltan szavát emelni a katonai kormányzat ellen. De az egyház sem mentes a támadásoktól. Két ev alatt öt papot öltek meg, több, mint harmincat kiutasítottak az országból es sokat nyilvánosan megrágalmaztak, közöttük Romero püspököt is, akit, az egyik halálosztag kivégzéssé} fenyeget. Romero püspök nemrég mondotta: “Ez a nép reménwesztett lett. Ha, pozitív cselekedetekkel nem segítenek ezen, akkor nincs más megoldás, mint erőszak. Már nem sok idő maradt hatra.” Ha bekövetkezik a háború San Salvadorban, mondjak a helyi egyházi vezetők, az nem nemzeti felsza- baditási harc lesz, hanem valóságos osztályharc: a katonaság, az oligarchia és a középosztály többsége a népi mozgalmak ellen (melyeket az eddig megoszlott marxista gerillacsoportok támogatnak) és a középső helyét a nagyjából hatástalan politikai partok foglalják majd el. Ezt az érdekes felvételt a pápáról Albók János, lapunk régi, jo' barátja, a kiváló' fényképész készítette televíziós leadásról tavaly október 17-én, a választás napján. HAVANNA, KUBA. A CBS televizio-vállalat tudósítójának adott nyilatkozatában Castro elnök ismetel- ten hangoztatta, hogy Kubában 1962 óta ugyanazon létszámú szovjet katonaság tartózkodik. Tudomása volt erről Kennedytől kezdve minden amerikai elnöknek, mondta Castro. Nezete szerint Carter elnök es tanácsadói választási hangulatkeltés céljából csináltak belőle vitas kérdést. # WASHINGTON, D.C. A kubai “válság”-gal kapcsolatos beszédében Carter elnök a békét célzó törekvések meghiúsulását minősítette az emberiség legnagyobb veszélyének. Ismét sürgette a SALT Ü. Egyezmény elfogadását. A kubai szovjet csapatok ellensúlyozására fokozni foga a Karib tengeri amerikai katonai és flotta-egységek létszámát. 8 ORSZÁG - UllÚG
