Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-21 / 25. szám
Thursday, June 21. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZO FEKETE GYULA: •fl FALU SZÉPÉ 27. rész. REGÉNY 12 HUNGÁRIA TRAVEL BUREAU ' 1^5 SECOND AVE., NEW YORK, N. Y. 1002« TEL.: (212> 249-9342 és 249-9363 CHARTER UTAZÁS BIZALOM KÉRDÉSE ÉS Á HUNGÁRIA UTAZÁSI SZAKIRODA KOMBINÁCIÓJA GARANCIA ARRA. HOGY VALÓSÁG LESZ A NYÁRRA TERVEZETT VAKÁCIÓJA 1979—PUBLIC HUNGÁRIA CHARTEREK MENETRENDJE: PAN AM-EL ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL BUDAPESTRE. Indulás Tartózkodási Vissza Ára New Yorkból idő Budapestről S J a Június 27 S 439.00 * Július 04 $439.00 Július 03 §• E ' , Július 11 $439.00 Július .04 f | Augusztus 02 $ 439.00 Július 10 “ r Július 18 $ 439.00 Július 17 * | Július 25 $439.00 Július 24 3f a- Augusztus 01 $439.00 Július 31 S g> Augusztus 08 $ 439.00 I- a Augusztus 01 £ S; Augusztus 22 $ 439.00 Augusztus 07 £ B Augusztus 15 $ 439.00 Augusztus 14 <|j; 5^ Augusztus 22 $ 439.00 Augusztus 21 r 2. Augusztus 29 $ 439.00 Augusztus 28 Szept. 05j. $439.00 Szept.04 - Szept. 12 $ 439.00 ROKONOK KIHOZATALA PAN AM-el átszállás nélkül New Yorkba . » Indulás Tartózkodási Vissza Budapestről idő New Yorkból V *** f— 3 . | Június 26 $ 439.00 Június 27 §• * Július 03 $ 439.00 fi, 0 í Július 04 l [ Július 10 $ 439.00 Július 11 . u- JT Július 17 $ 439.00 Július 18 í I Július. 24 $439.00 július 25 I £ Július 31 $439.00 Augusztus 01 — jj Augusztus 07 $ 439.00 Augusztus 08 £’E Augusztus 14 $ 439.00 Augusztus 15 § Augusztus 21 $4$9.00 Augusztus 22 í Augusztus 28 $439.00 Augusztus 29 a 'Szept. 04 $ 439.00 .Szept. 05 Szept. IS $ 439.00 Egyszeri (one way) ágaink ára mindkét Irányban csak * 249.00 PLUSZ ADÓ $ $.00. Jelentkezéskor szemétenként S 150.00 előle* szükséges ■ ' SIESSEN, NEHOGY LEKÉSSEN 1979 LEGJÖBB ■- ÉS LEGOLCSÓBB UTAZÁSÁRÓL! EGYÉNI UTAZÁSOK BEL- ÉS KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVEN ÁT. VÍZUMOK BESZERZÉSE • HOTELFÓGLALÁS • AUTÓBÉRLÉS IKK A TŰZEX COMTURIST ill...... —e/CljL . ‘ 1 "ji RÉTESHAZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-84M. I Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar. ■ Mltzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 720-lg nyitva lLr--r ■ ■1 ■ ■■■------- -t --- ■ ■. i — Jo, jo, Margitka, hat tudom en azt... — folytatta Szépe. — Megadjuk a módját a lánykérönek is meg mindennek. Szombaton este szabad, akkor eljön, és annak rendje szerint megkérné a kezét. A jövő héten pedig eltávozást kér, átmennek együtt Kövesdre, és megveszik a gyűrűt. Margit sokáig hallgatott, és komoly hangon felelt. — Jaj, törzs úr, nem tudom én. Hamar lesz még ez. , — Janos a nevem — mondta Szépe. — Szólítson csak úgy. Vagy Jani, Jancsi, ahogy jólesik. — Megemelte a poharat. — Egyszóval megegyeztünk. Margit nem válaszolt, de a'koccintásra ivott egy kortyot. “A tűz égesse meg ezt a bort — gondolta —, csak nem romlik ilyen hirtelen?” Délután megkóstolta, amikor hazaért vele, s most savanyúbbnak találta, mint akkor. — No lássa. — Szépe felszabadultan nevetett. Hátradőlt a székén, eligazította a kardját. — A lagzit meg novemberre gondoltam. November elejere. “Az nem volna rosszkor — gondolta Margit. — Az uj bor éppen letisztul. De a malac nem hízik meg akkorra, nem hiszem.” Szemet lesütve morzsolgatta az asztalterítő rojtjait. Azután a hosszú csendre egy bátortalan pillantással végignézett á csendőrön. “Nem látszik rossz embernek. Csak ne volna ilyen lajha. Nagy behemőt. Majd megszokom.” Mondta egyszer az anyja, hogy az embernek nem mindegy, kivel kerül össze, de az asszonynak mindenforma embert meg lehet szokni. Szépe elmondta, amit el akart mondani, és derűs tűnődéssel, elegedetten üldögélt. Rövidre nyírt, szőke haját hátrasimitotta néha, valamire gondolt, és el- mosolyódott, tömpe ujjaival a bajuszát csipkedte, s közben a szemét nem vette le a laüyról. Időnként megszólalt, de nagyjából azt ismételgette, amit már elmondott: “Kigondoltam en azt, Margitka, nem szoktam hadováim a levegőbe. Nem szokásom, egyáltalán. Mihelyt a csillag meglesz, kiiratkozunk, aztán... November derekáig - legkésőbb! mert hamarabb szeretném; jobb azon túlesni minél hamarabb, ha egyszer... —, de legkésőbb november derekáig osszeüssük a lagzit. Valami jó lakást kinézek én addig, elintézem én azt.” Vagy a közelebbi tervekről: “tettem én félre pénzt, bár vastag gyűrűt most nemigen adnak, megeszi az aranyat a háború. Csak vékonyát. Mindegy nem számit, igaz-e Margitka, úgyis csak az a fontos, ki milyen érzéssel viseli...” Többszőr vett a diós kifliből, és arra is mindig ugyanazt mondta: “Igazán jó ize van. De nem vicc, süssön majd ilyent nekem is, Margitka.” Cigarettára csak egyszer gyújtott rá. “Nem nagyon bánom. Elszív néha egyet-egyet az ember, de van úgy, hogy eszembe se jut két napig.” Közbe-közbe percekig hallgatott, és csak nézett. Családjáról, szüleiről nem tett említést. De ez fel sem tűnt, hogy az otthoniakat nem emlegeti: valamiképpen az egész ember olyan volt, mintha szülők és családi környezet nélkül, egyenesen kakastollas kalapban lépett volna ki a napvilágra valamelyik csendörlaktanya kapuján. Margit eleinte figyelemmel kisert minden szót, s továbbgondolt belőle annyit, amennyi megfogant benne. Arról, hogy a csendőr lakást néz, neki rögtön a bútor jutott az eszébe. “De miből csinálunk annyi rengeteg pénzt, jézus Isten, hogy felment annak az ara! Pedig mar nem lehet tovább halasztani, csakugyan.” Azután a gyűrűről: “Bánnám is én, milyen gyűrű. Inkább adná bele a bútor árába azt a pénzt, amennyivel vékonyabb a gyűrű...” Az udvarról beszűrődtek az este megszokott hangjai: az anyja a macskával zsémbelt (most szűri a tejet), a jnalacok hosszan kornyikaltak, azután csak egy-egy mély röffenés, egy visitás (most Lajcsi strá- zsál fölöttük a lapockával). Elnehezedett a szem- pillaja, és nagy erőfeszítésbe került, hogy el ne bóbiskoljon az udvarlo — már nem is udvarló, hanem: kérő — mellett. Később bejött az apja, majd újra az anyja is. Margit rögtön felállt az asztaltól, hogy egy kis mozgással, tevéssel-vevéssel frissítse magát. Közben rájuk is figyelt, de a csendőr most nagy kerülőkkel beszélt, ha beszelt, nyíltan nem tett emlitest a szándékáról. “Igaz is — jutott az eszébe —, még idáig nem kérdezte a hozományt se. Ki tudja, mire számit ó; pedig baj lehet meg abból, ha sokat vár.” “Úgy a. Mi baj lehet, semmi baj se lehet — fűzte tovább rögtön. — Elvinné ö mar egy szál ingbe is, tori mar ötét a zsigulya, látom én.” Az anyja a nyári munkákról beszelt, kifogyhatatlanul. Sok helyen megdőlt a búza, nehezen haladnak benne a kaszasok, de máskülönben nem lehet panasz, súlya van a kévének. Végeznek a héten a vágassál, de meg sem szabadultak az egyik bajtól, nyakukon a másik, itt a hordás, a gépelés, meg a kukorica is kívánná a kapat,meg a szőlő is a kötözést — mintha K. Tothne sorolná hatvan hold gondjait. Az apja ugyanolyan tartózkodón vett részt a társalgásban, mint amikor egyszer-egyszer benézett Karcsihoz, de most volt az arckifejezésében egyéb is: valamilyen gyanakvó, póri tisztelettudás. — Ha meg nem sértem, hova valósi a törzs űr?— kerdezte, amikor az asszony a gazdaság sűrű gondjait elköltötte egy sóhajtással. — Poroszlai, tulajdonképpen — felelte Szépe. — Mert ohati születésű vagyok, de elkerültünk onnan. Köteles, szemet összehúzva töprengett. — Ohat?».. Nagy földek vannak arra. — Vannak — bólintott Szépe. — Meg, ugye, a Hortobágy is. Szüleiről, családjáról megint nem beszelt. Margit szerette volna odasugni az anyjának, hogy a csendőr megkérte, de nem volt rá alkalom. A butella majdnem félig volt még. Hogy csináljon valamit, elvette előlük, s beleöntötte a maradék bort a demizsonbol, amely a sifonhoz volt készítve a tölcsérrel együtt. Észrevette közben, Hogy Lajcsi az udvari ablakon leselkedik. Kimentek később az anyjáék, s elölről kezdődtek a hosszú hallgatások s a küzdelem az egész testében szetomlo, kibírhatatlan álmossággal. Szépé szemlátomást jól érezte magat, nem bírt betelni a nezegetessel meg terveivel a gyürüvételröl s a novemberi esküvőről. Csak akkor vette észre magat, amikor a Margit szeme lecsukódott, s feje a mel - lere csuklott. Az egesz ház csendes volt mar. (Folytatjuk)
