Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-18 / 3. szám
' Thursday, Jan. 18. 1979. 8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ZÉE>IR@8flÜ0M MÖfÉSZESP A MAGYAR SZÓ IRODALMI MELLÉKLETE “ fl FALU SZÉPE REGENY V. Másrészt a sok szabadsagos katona bolyditotta fel a falut. Holdvilagos, tiszta éjszaka volt, az elsötétített utcakon a takarodot kongató harangszo után is csapatostul sétálnák a lányok. Karcsi a Gazdakörbe vitte Margitot; eppen abbahagytak a harangozást, amikor a református templomnál elfordultak. Végig a Gazdakor hosszú épületen sötétek voltak az ablakok, de meg-megrezgettek bennük az üveget a nagybőgő brummogasai. Legenyek terefereltek a bejáratnál, s elhallgattak a közele dtűkre. Margit a holdvilág derengésenel is rögtön, mar messziről észrevette Fernst. A nyíló ajtót belül pokrocok óvtak a világosságtól. Sokan tolongtak ebben a sarokban, a tancolo párokat nézték. Fent, a levegőben dohányfüst kodlőtt, s az arcokon — a tancolókén is meg a nézőkén is, — gyöngyözött az izzadság. Fülledt volt a meleg; csak a színpad mögül, az öltözőkbe vezető ajtón keresztül szellőzhetett a nagy terem, A Karcsi unokatestvére, a legénykori cimborája, Kriston Gyula is a nézelődők k'ózt acsorgott. Hetyke tartásu, vőrösszóke fiú volt; elkényeztették itthon a lányok. Szerencséjére egy kisebbfajta baleset erte gyerekkorában: három ujjúról az első pereceket leszakította a szecskavágo. A katonáskodasbol emiatt maradt ki. Örömmel üdvözöltek egymást. Karcsi meg nem találkozott vele. A bejárat mellett, egy kis asztalnál Pap Kalman ult, a Gazdakör pénztárosa. Hivatalosan nem volt belépőjegy, csak zenedij címen kellett fizetni egy pengőt, vendég után pedig kettőt. Az öreg egy nagy könyvbe — csupán a rend kedvéért — beírta a megjelent tagok nevét, s keresztet tett utána, ha az illető vendéget hozott. Éppen végzett egy hosszü newel, betette a pénzt az asztalfiába, s drótkeretes szemüvege mogul felpillantott, hogy ki következik. Margit nem lépett közelebb az asztalhoz, csak köszönt. Az öregember megnezte a szemüvege fölött. — Nem a babonái Köteles Imre jánya vagy te ? — De igen — felelt gyorsan Margit es elpirult. Pap Kálmán a mögötte bámészkodó kislegenyre nezett, s latta, hogy nem egymáshoz tartoznak. — Hát, jányom — kezdte elkomorodva —, ez most nem úgy van, ez nem nyilvános mulatság. Vagy jöttél valakivel? Margit most már ege’szen elvörösödött, s tétován pillantott Karcsira, akit azalatt körülfogtak az ismerősök. Karcsi — a komaja figyelmeztette: “Vigyázz, te, kimarják innen a lányt” — rögtön átlátta a helyzetet. Kivált a társaságból, s az asztallapra ejtette az öklét. — Hallja-e, Kalman bátyám. — Szigorúszemöldöke összerandult. — Van az én családom olyan tag itt. mint maga, ne avatkozzék maga az en ügyembe. Ez a lány az en vendegem, ötét maga ne kérdezgesse. — Jól van no, hat nem tudtam, hogy összetartoztok — békitette volna az öregember. — En-csak azt csinálom,fiam,amit a hatóság megkövetel. Zártkörű, hat zártkörű... — Szegyellheti magat a község! — Karcsi ledobott egy tizpengóst az asztalra. — Zártkörű! Egyszóval kizártak azokat a katonákat is? — Envelem, fiam,ne veszekedjél — felelt megbán- tódva Pap Kalman. Ha egyszer az a rendelkezés, hogy csak zártkörű mulatságot tarthatunk. — De a betyár jouristenit... — Karcsi leszegte a fejet^ hirtelen méreggel elorditotta magat — ...a front nem zártkörű?! A hatosag onnan nem tiltja ki a katonákat, megdőgleni mindenkinek szabad?! A zene elhallgatott, a tancolok megálltak. Szinte csend lett a nagy teremben. Karcsi nekivórösódve állt az asztalnál. — Szeretnem en azt a hatóságot látni! Amelyik innen ma este kitiltja a katonákat! — Félreloditotta az elsotetito pokrócot, s egy rúgással kitaszította az ajtót. — Katónak be! Katonának nincs tüalom! Az odakint ácsorgók közt hármán voltak katona- ruh'asok, de egyikük sem mozdult. — Gyertek be, fiuk. Az en felelőssegemre — mondta Karcsi, most mar csendesebben. — Az más, ha parancs — nevetett az egyik, egy tüzér. A párja szabodott, de karon fogta és bevitte. A Pusztabiro-fiu megvonta a vállát. — Hagyjál csak minket. Tagasabb ideki. Ferus befele nezett a pokroc resen a terembe, es nem szólt. Csak később mondta a komájának: — Nem minekünk füstöl itt a kémény , Józsi. Pofa be , es továbbszolgálni. Az öreg penztarnok nem fogadta el a zenedijat a jövevényektől, de máskülönben nem ellenkezett. — Bánja a fene, jöjjön, aki akar. A tik bajotok lesz, ha bezárjak a kört. Tik akartok táncolni, nem en akarok táncolni. Újra elkezdte a cigány az abbahagyott foxtrottot, s betöltötte a termet az előbbi mozgás es zsivaj. Körül, a locan elszórtan idősebb asszonyok ültek, es most mindenfele a Koca-Toth fiút tárgyalták; meg Köteles Margitot. Karcsi már ott táncolt a sodrásban, kezet mereven kitartva lóbalta a zene ütemére. Megrovó pillantások kisérték a falak mellől, a lócáról. Nehezteltek rá az asszonyok, nem kÖtekedŐ természete miatt, hanem — többnyire — amiatt, hogy nem az o lányuknak udvarolt. Margit egeszen elfelejtette már a csűnya esetet s azt is, milyen aggódva figyelte az ajtót az előbb. Megkönnyebbült, hogy nem jöttek be Ferusék. Mindenfelől szembetalálkozott a felmérő tekintetekkel, s inkább nem nézett sehova. Csak annyit látott a forgatagból, amennyit látni akart: melyik lányt ki táncoltatja, melyiknek van uj ruhája, melyik vagatta le ondolálásra a haját. Ebben az időben ránézésből meg lehetett állapítani a falubeli lányokról, ki milyen férjét szeretne. Ide, a Gazdakörbe, leginkább olyan lányok jártak, akik meg őriztek a régi viseletét. Ezek szemlátomást megelegednenek parasztfiuval is. Csak egy-egy drága ruhadarab vagy arany karóra, aranylánc, ilyesmi arulta el a módosabbak rangját, s egyben azt is, hogy nem akármilyen gazdalegeny közeledését veszik szívesen. Az Ipartestületbe járó lányok mar egészen városi mintára öltözködtek: szűk szoknya selyemharisnya, telitalpu nyári szandál, s levágatták es kiondoláltatták a hajukat. Ezzel a városias viselettel is jelezték, hogy iparosfelere vagy fixesre, vasutasra varnak, de legalább gyaristara vagy utkaparó- ra, mindenkeppen olyan ferjre, aki mellett nem kell majd kévét hányni, harmados kukoricát kapálni, a hatart túrni, es lehetőleg nem kell moslékot keverni sem a disznónak. Ezek leneztek egy kicsit a gaz- dafiűkat is, s a gazdafiuk is leneztek őket, amiért nem tudtak gyűjteni, csak flancolni. A Kaszinóba urilanyok járták, ha származásra nem is, de tartasra mindegyikük űrilány volt. Tanult lányok voltak, bar külsőleg csak abban különböztek az iparoskőri- éktöl, hogy néha intézeti sapkát hordtak, meg abban, hogy — többnyire — finomabb es divatosabb volt a ruhájuk. Zongorázni is tanultak, meg teniszezni, s valamiképpen ennek is nyoma maradt a tartásukon vagy meg inkább: a nézésükben. Az urilanyok közül Vojtek főjegyző lányát, Vara- di Katicát tartották legszebbnek. (Az egész csaláld Váradira magyarosított, de a főjegyzőt továbbra is megszokott nevén hívták a faluban.) Állítólag egy vezérkari százados udvarol neki meg egy miskolci jogasz, akinek az apja képviselő. Az Iparoskörben is voltak szép lányok. Legcsinosabb egy felvegi vasutas lánya, de ennek rossz hire volt, mert váltogatta az udvarloit. A varosból jártak hozza, es o is rendszeresen bejárt Miskolcra, néha még Pestre is felutazott. Szabadjegye volt az apja után, és mindig egyedül utazott. O meg a főjegyző lanya kívül esett a házasulandó körű gazdafiuk érdeklődési korén, Margit valami okból mégis sokszor gondolt rajuk, es mindkettőjüket számon tartotta. Karcsi nem beszelt tánc közben; mereven, szertartásosan tancolt. A fülledt meleg már-mar kibírhatatlan volt, egeszen atizzadt a testük, es megcsúsztak a szorításban egymásba fogodzo nedves ujjaik. Veneki Piroska hosszúkás arcáról leoldotta a püriert a veritek, es keskeny állán felpiroslottak a pattanások. O sem volt eppen csúnya lány, de nem is volt valami szép, Margitnak legalábbis nem tetszett, Az ó"s parancsnok fiával táncolt, a Marschalko-fiuval, aki máskülönben a Kaszinóba járt; nyilván Piroska vendégeként jött most ide. Pedig Piroska beleillett volna mar a kaszinói társaságba is, annyira átalakult az utóbbi időben. A ruhái még felemasak voltak, a minta, a szabás elárulta a falusi ízlést, de a hajat levágatta, es Miskolcon ondolaltatott. Telitalpu szandálja volt, es selyemharisnyat hordott nyáron is. Margit többszőr is észrevette, hogy Piroska hideg tekintete vegigsiklik rajtuk. (folytatjuk) r---------------— MEGJELENT A I MAGYAR NAPTÁR Színes, gazdag tartalommal, mindenki megtalálja benne az ot érdeklő cikkeket. Sok szép elbeszeles, versek, tudományos ismertető cikkek, óhazai tudósítások stb. Ez évi naptárunkat Kováts Mihály ezredes, az amerikai szabadsagharc hőse halálának 200 eves évfordulójára dedikáltuk. ; __ Ára $ 3.— Megrendelhető: Amerikai Magyar Sző 130 E 16 SL New York, N.Y. 10003