Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-14 / 24. szám

Thursday, June 14. 1979. SZÜLŐFÖLDÜNK Tata: vállán évszázadokkal is fiatal A város jelképe is lehetne az Öreg-tó partján álló, évszázadokat idéző tatai vár Huszonháromezren élnek Tatán, jegyzem fel Ta­tara készülve. S szalad az ut, jobbra a Gerecse, balra a Vértes-hegyseg. Középen füstöt fujö kemények Tatabánya fölött. Gázt, gőzt, port ontó tornyok északabbra, a Duna mentén. Erőmüvek, bánya-ak­natornyok. Füst, por? Mint üde oázis öleli körül az Oreg-tot Tata. Fák közül, műemlékeket őrizve, a barokk va­ros báját mutatva tárulkoznak ki utcái,terei. Sétálok, korai kirándulóként nézelődöm, s cso­dálkozom rá a megújult, korábban majdnem észre sem vett épületekre. Próbálok eligazodni a korábbi városszéle helyen emelkedő modem lakótömbök vi­lágában. Nézegetem a rendelőintézetet, a művelődési központ üveg-beton vonalaival harmonizáló vár raj­zolta város-sziluettet... A várat kikerülni sem lehet a Tatára látogatónak. Kapuk, köcsipkés ablakok, belül az egykori gazdag­ságot formáiban idéző termek, a “lovagalakos” kály­ha...— hát ez volt Tata. Az első írásos emlékek 1392-ból valók, ezek mar városként említik Tatát. Visszapillantva régi évszá­zadokra, királyi nyaralóhelyként fogalmazhatjuk meg rangját, rendeltetését. “Zsigmond-pince” — csalogatja egy fölirat a ven­déget a var alatt. Am azt még a pincébe való betéres előtt is illik tudni, hogy Zsigmond királyhoz fűződik Tata első fénykora. Aztán: Mátyás... Az “igazságos” emlékét nemcsak történelmi kútfők, hanem nép­mondák is őrzik. Forrás, ahol lovát itatta, vagy ép­pen egy másik forrás, amely ugyancsak Mátyás “köz­reműködésével” fakadt... Őrzik, említik a város nevét királyi lakozasok kró­nikái, a végvári vitézek harcainak emléke. Thuri György nemcsak Várpalotán vitézkedett, hanem itt is vezetett rohamot, s szólhatnának a kövek Bottyán János generális kuruc vitézeiről is. Sorolhatnánk még hosszai^ hosszan Tata történetének eseményeit, ám el nem hagyhatjuk a mai városképét már alakító XVIII. századi időket. Az Eszterházyak kezere ke­rülve azok gazdagsága munkait a varon, a városon. A mai kép alakításához már olyan hivatott építőmű­vész adta szellemet, tudását, mint Fellner Jakab, aki­nek munkája a pápai nagytemplom,az egri líceum és persze a tatai barokk nagytemplom. Am — nem tu­dom,tudjak-e az idevetödök? — a tatai Nepomucé- nus-malommal együtt többek között Magyarország egyetlen műemlék-vágohidja is Fellner Jakab alko­tása. Műemlékek: ez Tata. Ám még valami... mert nem volt Tatán csak agyag... meg posztotverő kallómal­mok... meg fazekasok, takácsok, szorgalmas meste­rek. Agyag? Hiszen éppen itt a szomszédban — a vá­rosi tanács épülete mellett áll a ház Farkasházy-Fi- scher Mór, későbbi herendi porcelángyár megalapí­tójának szülőhaza, az első műhelye. Miért ment el innen. Tálán eppen az Eszterházyak elől távozott a Bakonyba. Agyag? Ott van a mai téglagyár, cserep- gyár. Az egykori szövök mai utódai is dolgoznak. A néhai “tarisznyaszövó” szonyeggyárrá felnövekedve érte meg századik születésnapját. Talán éppen az a szerencsés ebben a városban, hogy amilyen nagy gonddal óvják, őrzik,feltik, ami érték a múltból, éppen olyan gonddal formálják a jelent, és ezzel a jövőt. Azt vallják, az evente Tatára látogató háromszázezer vendég üdülő hadd gyönyör­ködjek csak a műemlékekben, a természeti szépsé­gekben. Hadd erezze jól magat mindenki, aki bekö­szön a tatai várkapun. Ám a háromszázezer mellett a huszonháromezer itt eló, az, aki nem üdülőhelyé­nek, hanem szülőföldjének, otthonának vallja a vá­rost, az is erezze jól magát. Értük kell igazán sokat tenni. Ez a le nem irt, ki nem mondott vallomás le­het az alapja annak a megújulásnak, ami éppen olyan megragadó, mint a letűnt századok emlekei. Fiai megbecsülik Tatat. S Tata megbecsüli gyer­mekeit. Megbecsüli uj lakások százaival, uj intézmé­nyekkel, boltokkal, korszerű városképpel. Vincze István MOZDONY A TRÓPUSOKRA Trópusi körülményekhez, különböző méretű va­súti pályákhoz tervezett a Ganz-MAVAG mérnök­gárdája két uj tipusu mozdonyt, bangladesi megren­delésre. A tervdokumentációkat határidőre készí­tették el, igy a múlt hetekben a vasúti járműgyárban megkezdődött a gyártás előkészítése. Az ev végéig 16 mozdony gördül ki a gyárkapun. A Ganz-MÁVAG két évvel ezelőtt versenytárgya­lást nyert, s ezután kapta meg a 11 millió dollar értékű megrendelést. A mozdonyt úgy tervezték, hogy könnyeden fussanak a rendkívül nedves, forró éghajlatú vidékeken, ahol gyakran árnyékban is 45 fokot mérnek. Bangladesben a levegő relatív páratartalma is 100 százalékos, ezért faanyagot egyáltalán nem alkalmaz­hatnak a gyártáshoz. A korrozióveszely miatt pedig cinkes fémszórassal teszik ellenállóbbá a váz szerke­zetet. Ugyancsak a közelmúltban kezdték el a jugosz­láv vasút részere készülő motorvonatok készitéset. Ezekből a háromrészü luxusvonatokból tizenkettőt gyártanak a Ganz-MÁVAG-ban. I “LEARN HUNGARIAN" Bánhldi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszólok részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldai Ára $ 7.50 es 50 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, X. Y. 19*03 7 *■ ÉV VÉGÉRE ELKÉSZÜL A NYUGATI. A Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének szerelői — a MÁV Szak- es Szerelőipari Főnökség dolgozói — már a felújított szerkezeti elemeket szerelik. Munkájuk­nak több mint felét elvégezték s az építők a tervek szerint 1979 végen átadják rendeltetésének a fel­újított pályaudvart. A képén: Munkában a tető­szerkezet szerelői. Lakodalom van a mi utcánkban Zalaegerszeg. Delet harangoznak. Az órámon négy perc múlva lesz tizenkettő. Doxam mellett korona­tanú a rádió időjelzése. Itthon vagyok, vidéken, ahol az idő ráérős, és csak nagy-neha sietős. Ma va­lószínűleg éhes a harangozó, estére pedig elpilled talán. O, a háború előtt, otthon a sánta Jóskának egy zacskó csikket és 10 fillért adtunk, ha meghúz­hattuk a Szent Bertalan templom több mázsás Bronz Bercijét. Jóska, a hivatásos toronyör-méltósággal vette a kenőpénzt. Mi boldogok voltunk, boldogsá­gunkban öt-tíz perccel elnagyoltuk a nap járását. A Kossuth Lajos utcában bámulom a szép, uj, több emeletes csipkeházakat. Ballagásra megyek. Szép lányok, egészséges, jó tartasu fiuk, könnyezve, mosolyogva énekelnek. “Ballag már...” Ismerősöm, aki hivott, faluról külön busszal hozta ide a rokonsá­got. Azzal viszi haza is őket. A lánya ballag, betel- . jesult a szülök álma. Ma semmi sem drága. Otthon az udvaron sátrat húztak, kivezették a villanyt, ze­nekart fogadtak. Száz személyre főztek. A buszt is a szülők rendeltek, fizettek. “Lakodalom van a mi utcánkban...” Vőlegény meg nincs, csak lagzi. Birka, liba, csirke, nokedli, bor, sör, rokonsága A tanácselnök is itt van. Azt mondja, hogy az öccse 47-ben ballagott, szép uj, sötét ruhában. Dél­után abban esküdött ö. Este rohant vissza a ruhíval, nehogy pecsetes legyen a sötétkék, drága kelme. Bágyatagon hallgatják, “brosúra”, gondolják. Lehet, nem is sejtik, hogy akkoriban, a ruhacsere napjaiban született a mai különbusz. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom