Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-07 / 23. szám
Thursday, June 7. 1979. 4 L------------------------------:---------f-------AMERIKAI MAGYAR SZÓ KINEK AZ ÉRDEKÉT KÉPVISELIK? Nagy örömmel fogadtuk a hirt, hogy Mexico megszakította a diplomáciái kapcsolatot Nicaraguával. Ezzel egyidöben Costa Rica elnöke, Rodrigo Carazo Odio szintén megszüntette a kapcsolatot a népellenes Anastasio Somoza diktátor rendszerével. Odio elnök felszólította a többi latin-amerikai országok kormányait példájának követésere. Jose Lopez Portillo, Mexico elnöke viszont a Carter kormányt kérte fél, hogy szüntesse be Somoza diktátor részére a gazdasági támogatást. A Carter kormány ez év januárjában felfüggesztette felszerelés szállítását Somoza fegyveres erői részére, de minden jel arra mutat, hogy a mexicoi elnök kérésének nem tesz eleget, még pedig azért, mert “Somoza befolyása Washingtonban nagyobb, mint az Egyesült Államok elnökének befolyása Managuaban” — mondja Carlos Andres Prez, Venezuela volt elnöke. Perez a Newsweek folyóiratnak adott interjújában hangsúlyozta: “Somoza lobbyja sikeresen működik USA politikai es katonai köreiben”. Hallottunk a “Kínai Lobby ”-rol, olvastunk a koreai megvesztegetésről, favits szenátor az iráni sah érdekében nyújtotta be javaslatát a szenátusban, amely eliteli az iráni nép tömeggyilkosainak kivégzését, a dél-afrikai fajgyűlölő kormány által a washingtoni politikusoknak nyújtott “ajándékok” minden bizonnyal befolyásolják a szenátus többségét, amikor javaslatot fogadtak el, melyben kérik a Rhodesia elleni gazdasági korlátozások felfüggesztését. A washingtoni törvényhozók e cselekedetei kérdésessé teszik, vajon az ország képviselői és szenátorai a kínai, koreai, a — volt — iráni, dél-afrikai, Somoza-i érdekeket szolgálják-e, vagy az USA népét? Mexico Carterhez intézett felhívása alkalmat ad az USA elnökének arra, hogy megmutassa,hive-e az emberi jogok eszméjének? Ha igen, követi Portillo elnök felhívását. Ha megtagadja, az beszel önmagáért! . A_____„________ t ROMA, Jóformán ostromallapoti körülmények között folytak le az olaszországi országos választások. Minden szavazohelyiseget katonák őriztek. Az üzleti sajtó az olasz kommunista part néhány százalékos szavazatcsökkenését jósolja. ‘BŐIM SZEREPÉHEZ ÖBÖESEFOMDBSB” TOYNBEE ÉS AZ AMERIKAI KÜLPOLITIKA A washingtoni Fehér Házban a Teng Hsziao-ping tiszteletére adott díszvacsorán az amerikai államfő felidézte pohárköszöntőjeben Franklin D. Roosevelt ‘Végső üzenetének” szavait, amelyeket az Egyesült Államok 32. elnöke — egy nappal halála előtt — 1945. április 11-en vetett papírra: “Ha azt akarjuk, hogy a civilizáció fennmaradjon, az emberi viszonylatok tudományát kell művelnünk, ami egyenlő valamennyi nép ama képességével, hogy együtt éljen es dolgozzék, ugyanabban a világban és békében”. Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke, nem tett említést arról, hogy nagy elődje, Roosevelt ugyanazon a napon küldött még egy “végső üzenetet”. Méghozzá Moszkvába. Ezt az üzenetet szovjet fegyvertársához, Sztálinhoz intézte, egy sajátos “félreértés” lezárásaként. 1945 márciusában ugyanis a szovjet vezetés neszet vette, hogy az antifasiszta koalíció Olaszországban küzdő angolszász erőinek főparancsnoka, Alexander brit tábornagy, a svájci Bernben titokban találkozni készül Kesselring náci tábornokkal, hogy megvitassák az olaszországi német haderők fegyverletételenek feltételeit. A szovjet vezetes joggal tarthatott attól, hogy ha angolszász szövetségesei “különbékét” kötnek Kesselringgel, a hitlerista hadvezetés az Olaszországban felszabaduló erőit átdobhatja a keleti frontra. Moszkva magyarázatot kert, s erre adott válaszában Roosevelt a “nácik müvének” tulajdonította a “félreértést”. Sztálin elfogadta a magyarázatot, es újólag biztosította az amerikai elnököt, hogy sohasem kételkedett becsuletességeben és szövetségesei megbizhatósaga- ban. Erre Roosevelt a szovjet szövetséghez intézett ‘Végső üzenetében” azt irta: “Semmiképpen sem szabad kölcsönös bizalmatlansagnak lennie, és effele kisebb félreértésnek a jövőben nem szabad előfordulnia...” Ez a kisebb félreértés Roosevelt életének utolsó előtti napjan még barátságosan lezárulhatott. Ámde a csaknem negyedszázadig tartó, s rövid eletu “olvadásokkal” csak alig enyhített hidegháború — nem “félreértések” következménye volt. És amennyire igaz, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatokban az objektiv, vagyis a törvényszerű fejlődési folyamatok eredményeként emelkedhettek 1972-ben állampolitikai rangra a békés egymás mellett élés alapelvei, éppúgy az is igaz, hogy később az enyhülés folyamatának megtorpanása — és éppen Teng Hsziao-ping washingtoni látogatása kapcsán történő újabb megkérdőjelezése — elsődlegesen szintén ilyen hatóerők működésének megnyilatkozása. Amikor Washington tudatosan és megfontoltan hivatalos fórumot biztosit Peking képviselőjének egy szovjetellenes világszövetség létrehozására szólító felhívásához, akkor aligha lehet szó kisebb vagy nagyobb “félreértésekről”, amelyeket egyetlen, Moszkvának címzett üzenet könnyen “tisztazhatna”. Az Egyesült Államok külpolitikai céljait nem a “jő” vagy “rossz” elnökök egyeni döntései határozzák meg. Az elnöki döntések egy-egy történelmi pillanatban messzemenő következmenyekkel járhatnak ugyan, de a távlati célokat végső soron az amerikai külpolitika általános irányát alapvetően determináló osztályerök szabják meg. Az alakítás lehet egyéni, de a szerep lényegi mondanivalóját az amerikai nagytőke osztályérdekeinek logikájával Írják. Az 1960-as elnökválasztási hadjáratban a néhai John F. Kennedy kinyilvánította: “Az egesz emberi- ség ügye — Amerika ügye... Felelősek vagyunk a szabadság fenntartásáért az egesz világon”. Nem egészen egy evvel később, Arnold Toynbee világhírű angol történész gyökeresen eltérő módón értejmezte az Egyesült Államok nemzetközi szerepét. “Amerika és a világforradalom” cimü, 1961-ben közzétett müvében Toynbee arra avegkövetkeztetes- re jutott: “Napjainkban Amerika a világméretű ellenforradalom vezetője a szerzett jogok érdekszövetségének védelmében. Amerika ma azt jelenti, amit valaha Roma. Roma minden uralma alá került idegen országban következetesen támogatta a gazdagokat a szegények ellen, minthogy pedig a szegények mindenütt sokkal többen vannak, mint a gazdagok, Roma politikája eleve az egyenlőségre és igazságta- lansagra alapozódott, arra, hogy a legkevesebb boldogságot nyújtsa a legtöbb embernek. Ha jól sejtem, Roma szerepének örokbefogadasa — Amerika tudatos döntése volt”. Az Egyesült Államok “világméretű vezetószerepé- nek” e két homlokegyenest ellenkező tartalmú megfogalmazása ugyanannak az objektiv valóságnak kétféle gondolati tükröződésé. A civilizáció — a “nyugati civilizáció” — jövőjéért aggódó történész, Toynbee az ókori római birodalom bukására emlékezteti a “szerzett jogok érdekszövetségének” védelmében fellépő Amerikát. Arra, hogy korszakunk forradalmian átalakuló világában történelmileg szükségszerűen bukásra van Ítélve a világméretű ellen- forradalmi mozgalom vezetője és letéteményese. A történelmi törvényszerűségnek ez a felismerése teszi képessé Toynbee-t, hogy sajat polgári osztály- korlátait meghaladva, gondolatilag pontosan, a mai Amerika ellenforradalmi nemzetközi szerepének osztalylényegét megragadva, tükrözze a valóságot. Az Egyesült Államok valóságos nemzetközi szerepe a maga történeti konkrétságában tételesen leírható és feltárható. Elegendő talán országnevek korántsem teljes listájával emlékeztetni arra (Guatemala, Libanon, Irak, Kongó, Zaire, Kuba, Dominika, Vietnam, Indonézia, Görögország, Ciprus, Pakisztán—Banglades, Chile, Egyiptom, Del-Afrika, Rhodesia, Portugália, Olaszország, Nicaragua, Iran stb.), hogy a legutóbbi negyedszázadban milyen “ügyeket” támogatott Washington közvetlen fegyveres intervencióval, diverzióval, “destabilizálással”, és általában a rendelkezésere álló anyagi, politikai, diplomáciai, lélektani és propaganda fegyverek teljes eszköztárával. Ennek a valóságnak a fejetetejére állított tükröz- tetése Wall St. abszolút ideológiai étszükséglete. A mai kapitalizmus egész felépitményrendszere arra van beállítva, hogy — váltakozó tematikai hangsúllyal és hangszerelésben — gondolatilag elutasitja a mind sürgetőbb szocialista alternatívát. Nem lehet ugyanis megnevezniük, hogy ez a kizsákmányolás fenntartásáért — a “szerzett jogok érdekszövetsegenek védelmében” — vivott harc a kizsákmányolás megszüntetésének szocialista alternatívája ellen. Ezért az “ideológiai vita” részükről szükségszerűen a valóság elhomályositása talaján megy végbe, amikor ezt a harcot a “szabadságnak” az “elnyomás” elleni harcaként ábrázoljak. Köves Tibor, (Budapest). AMERIKAI , mmmm USPS 023-980 Published weekly, exc. last 2 weeks in July j and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. I Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.19S2 under , UW Act of March 21, 1879, at the P.0, of . .. » New York, N.Y. eáO—________j___________s .... _____ •. ■ Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési árak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15 doUái; féle’vre 8. — dollár , Minden más külföldi országba egy évre 18 dollar ' • ’ félévre 9.50 dollár * Postmaster: Send address changes to Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. New York,NY 10003 /
