Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-10 / 19. szám
Thursday, May 10. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZÓ AMERIKAI , MAGYAR SZD USPS 023-980 Published weekly, exiept 3rd & 4th week in July by Hungarian Word, Inc.' 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of , , ■ New York, N.Y. Szerkeszti a SzSrkesztó Bizottság Előfizetési árak New York városban, az Egyesült' -államokban e's Kanadában egy évre 15.- dollár félévre 8.'- dollár ; Minden más külföldi országba egy évre 18 dollár • • . félévre 9.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. New York,NY 10003 Az acélsztrájk tanulságai 1978. január 31-én a Tenneco konglomerátum, Virginia-i Newport News Shipyardjanak dolgozoi 9.093 szavazattal 7.548 ellenében a Steel Workers Uniont választották meg, hogy képviselje okét. A választást a National Labor Relations Board (NLRB)f a kormány hivatalos közege, ellenőrizte es elismerte a szakszervezet győzelmet. A monopolvállalat tulajdonosait képviselő üzemvezetők azonban azt mondották, hogy szabálytalanságok történtek és fellebbeztek az NLRB-hoz. A vállalat indokait a NLRB elvetette. A vallalat azonban ahelyett, hogy elfogadta volna a 15.500 munkás titkos szavazás utján hozott határozatát és leült volna tárgyalni a munkások bizottságával a kollektiv szerződés megkótesére,a bírósághoz fordult. A kerületi bíróság lényegében jóváhagyta a NLRB döntését. Ez sem elégítette ki a vállalat vezetőit. Ismét fellebbeztek, ezúttal a felsőbb bírósághoz. Egy esztendő múlt el közben es a vállalat vezetőinek e törvényszegő, kihívó, a dolgozók óhaját és érdeket sértő magatartasa késztette az acélmunkások szakszervezetének vezetőit, hogy 1979. januárjában sztrájkba szólítsak a munkásokat. A dolgozók többsége elfogadta a szakszervezet felhívását, de a vallalat vezetői lépéseket tettek a sztrájk leverésére. E törekvésükben azonnali és teljes támogatást kaptak a helyi es állami hatóságoktól. John N. Dalton, Virginia republikánus kormányzója állig felfegyverzett állami rendőröket küldött a sztrájktörők segítségére. Újonnan felvett munkásokkal helyettesítették a sztrajkolókat akik a helyi és állami fegyveres erők támogatásával mentek munkába. Az acélmunkások országos vezetői ahelyett, hogy mozgósították volna nemcsak a szervezet egy millió tagságát, hanem az ország 16 millió szervezet dolgozóját a sztrájk sikerre vitelére, csak felületes lépéseket tettek, amelyek teljesen elégteleneknek bizonyultak. A sztrájk 12. heteben az országos szakszervezeti vezetők a sztrájk “felfüggesztését” javasolták.A vallalat vezetői, úgy velve, hogy a munkások elvesztettek harci készségüket, követelték, hogy írásban mondjanak le minden jogukról. Ok azonban elvetették a vállalat ultimátumát es hétfon,aprilis 16-an nagy lelkesedéssel es elhatározással vonultak a sztrajkorségre. E napon a vallalat erdekeit szolgáló állami fegyve- (foly tatás az 5. oldalon) GURULÓ FEJEK A harmadik világháború még nem tört ki, de nem hiszem, hogy egyazon időben annyi nagyobb és kisebb, államok közötti es belhaboru, véres forradalmi és ellenforradalmi mozgalom folyt volna a világon, mint ma. Egyeseknek áldozatai tucatonként számolhatók, másoké százakban, sőt ezrekben. De mindezek bevallottan erőszakos, törvényen és alkotmányon kívüli akciók: az egyik fél, vagy mindkét fél úgy látja, hogy politikáját csak fegyverrel érvényesítheti. Van azonban törvényen vagy legalább az uralkodó politikai rendszeren alapuló erőszak is, amelyek — ha kevesebb halai is az eredménye- a közerkolcsre, közfelfogásra hosszabban tartq mélyebben szántó hatása lehet es amit ma sajnos világszerte látunk: a bírói iteleteké, akár alkotmányos, akár törvény által nem szentesített bíróságok hozzak azokat es akar erkölcsileg jogosultaknak, akár igazságtalanoknak tekintjük őket. Az 1945-ben eletrehivott magyar népbirósag negyedszazadra visszamenően Ítélkezett a magyar történelemben példátlan nagyságú es minden bűnhalmazatnál sokkal több áldozatot követelt büncse- lekmenyek felett. De annak dacára, hogy az ország lakosságának többsége súlyosan szenvedett miattuk es a gyors bosszú követelésének hangja igen erős volt, a birosag betartotta a törvényes jogszabályokat, elismerte a vádlottak es védőik jogait; nem volt vészbíróság, nem voltak rogtönitéletek miként voltak a Horthy-korszak nyugodtabb éveiben is. Nem voltak Magyarországon népiteletek, miként a háború után több európai országban, amelyek pedig kevesebbet szenvedtek, mint Magyarország. A diadalmas forradalomban győztes Iránban súlyos belpolitikai válságot okoz a törvényen és alkotmányon kivul álló forradalmi bíróságok által sebtében kimondott — es azonnal végrehajtott sok halálos ítélet, egyben elítélő kritikát váltva ki az iráni forradalommal amúgy is tulnvomóan szembenálló nyugati sajtóban. 20 évvel ezelőtt hasonló itélet-sorozat idézett fel heves vitákat a világsajtóban es elitélő bírálatot egy másik győztes forradalom ellen. Havannában Kuba fővárosában nem zárt helyiségekben, hanem a sportarénában, százezres közönség előtt vonták felelősségre az elsepert Batista-diktatura vérengzésében bűnösöket, számos halálos ítéletet hozva ellenük, az 1789-es nagy francia forradalom példájára. Amikor Havannában ropogtak a kivégző osztagok puskái, kiváltva a világsajtó dühkitöréseit, egy levélíró azt kerdezte a New York Times-ben: miért nem tiltakozott az amerikai sajtó és közvélemény a hosz- szu évek alatt, melyekben — mikép ez a sajtó is közölte — Batista rendőrei és hóhérai 20000 embert öltek meg .többnyire hosszú kínzások után. és bírói ítélet nélkül. A diktátor, a fő felelős Batista Washington kitüntetett kedves barátja volt, amikép az volt Jimenez, a véreskezü venezuelai diktátor is, hasonlóan sok más európai, ázsiai, afrikai, és latinamerikai diktátorhoz. És — természetesen — hasonlóan Reza sah-hoz, akit Carter elnök majdnem közvetlenül bukasa előtt dicsért,mint legjobb barátját. Röviddel ezelőtt egy nyugati nőküldöttség utazott Iránba, hogy ott a nők jogegyenlőségéért szót emeljen. Ebben teljesen igazuk volt, de iráni részről azt kérdezték tőlük: miért nem védték az európai és amerikai feministák az iráni nők jogait — sót életüket is — 25 év alatt, amikor (bár a felső osztály kisszámú nötagjai valamivel több szabadságot élveztek) az iráni nők túlnyomó többsége el volt nyomva, külön női mivoltuknál fogva is és közülük is sokakat bebörtönöztek, megkinoztak és kivégeztek? Hogy megint a magyar előzményre téljek rá, sokkal felháboritóbb volt a felelősségre vonás elöl külföldre menekült magyar népellenes és háborús bűnösök kiabálása az ellen, hogy bűntársaikat — akik nem bírtak elmenekülni, vagy akiket Magyarországnak kiadtak — felelősségre vontak. Annál képtelenebb volt tiltakozásuk, mivel az 1919-es proletárdiktatúra után nem a rendes bíróságok Ítélték halálra vagy hosszú börtönre — sokszor alaptalan vádakért — a vádlottakat, hanem a bírói etikát megszégyenítő rógtönitélö tanácsok. (Ugyanakkor folyt a feher terror Magyarországon, 5000 embert gyilkolt meg, a tetteseket nem ítélték el, sokukat magas pozícióba helyeztek, némelyikük meg a náci terrornak is aktív részese lett.) Mi mindenütt azt kivannók, hogy bármilyen bűnök terhelnek egy, a forradalomban megdöntött elnyomó rendszert, ennek bűnöseit szabályos, törvényes biroi eljárással vonják felelősségre, ahogyan az Magvarorszagon történt. Kárhoztatnunk kell, ha tórvenytelen rög- tonitelö testületek veszik kezükbe — Iránban a kormánynak. sem engedelmeskedve — az Ítélkezést. El kell ítélnünk az igazságos ítélkezés előfeltételeit elhanyagoló bíráskodást, bármely oldalon történik, mikép Magyarországon is elitélik a Rákosi-évek jogsértéseit. Mi ebben sokkal szigorúbbak vagyunk, mint ma az iráni kivégzések ellen tiltakozó emberbarátok. Mert ha ők és elődeik kellően tiltakoztak volna (és nem egyszer megakadályozhatták volna) a monopóliumokat szolgáló diktatúrák (és formális demokráciák) emberüldözéset, népirtását, nyilván nem forrt volna elnyomott népeik elkeseredése oly magasra, hogv követelésüket azonnali elégtételre nem lehet megakadályozni — mikep az a forradalmakban lenni szokott. Az elnyomó hatalmak az utolso percig igyekeznek őrizni uralmukat az elnyomás, kizsákmányolás, kegyetlenség fokozásával. Hogyan követelhetik azok, aldk a sahot visszahelyezték a hatalomba, sajat nepe ellen állig felfegyverezték, ot émelyítően dicsőítették, hogy — miután még az utolso hetekben az ellene felkelt egész népnek sok ezer emberét lemészaroltatta, most a törvénykönyvek paragrafusait hónapokig tanulmányozzak, vagy engedjék jogcsavarással a bunpereket hosszú évekig elhúzni, ahogvan az ma Nyugat-Németország- ban történik? Hogyan tiltakozhatnak azok az Ítéletek ellen, akik kegyetlen diktátorok tucatjait segítették hatalomra? Amikor most ezt Írom, a floridai üdülésből Nikaraguába visszatért diktátor, Somoza zsoldosai ezrevel gyilkoljak az ország népét. Ha ott a szabadságharcosoknak mégis sikerülne győzniük, Washington tőlük is megbocsátást fog követelni? Az a Washington, amelynek kormányai a Somoza családot 40 éven át uralmon tartották! Ha majd a nyugati hatalmak nem támogatják az “erős kéz” népirtó politikáját világszerte, akkor tiltakozhatnak majd erkölcsi jogosultsággal a forradalmi- rögtön- itéletek ellen. Akkor talán majd nem is lesz szükség tiltakozásra, mert nem tör majd az égig az elkeseredés lángja, mint ma Iránban. TERJESSZE LAPUNKAT 4 L
