Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-11 / 2. szám
Thursday, Jan. 11. 1979 8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ FEKETE GYULA: ■fi FALU SZÉPÉ REGENY IV. A tavaly nyári szabadsagán vette észre Karcsi Mar- gitot. Két ízben hazakisérte, es utana íidvozlb lapot küldött neki, amelyen a miskolci kaszárnya fényképé volt. Később meg levelet irt, lila borítékban, és ezzel komolyra fordult a kettőjük ügye. Karácsonykor mar együtt jártak moziba es mulatságra, de Karcsinak meg nem volt vegleges szava. Az anyja nagyon ellenezte, hogy babonái lánynak, nem hozzájuk valónak, udvarol. Pedig azok előtt, mig Kriston Mariska meg nem csipalta a szerencséjét K. Tóth Károllyal, az o csaladja sem számított élőbb- valónak a faluban, mint Kötelesek De az regen volt, mert Kriston Mariska mar huszonöt eve hatablakos kőházban el. Maga K. Tóth Karoly inkább a fiának fogta partját. Haragudott Veneki Gáborra; mar a birovalaszta- son is ellenzéke volt. Ismerősei koreben többször elmondta: “Az en fiam nem megy vonek, ne sporolja meg őrajta két cseled beret Veneki Gabor. Lesz annyija az en fiamnak, hogy olyan asszonyt válasszon, akihez nemcsak setétben lesz kedve, hanem világoson is. Eltartja a magáéból, ha egy pen- dellyel hozza is a házhoz; nem szorul ra a Veneki- vagyonra”. Lehet, Karcsi arra várt, hogy az anyja is beletörődjék a választásába, és kellemetlenkedések nélkül tarthassák meg a kezfogot. az is lehetséges, hogy úgy gondolta: nincs miért igyekeznie, mig ki nem bújik az egyenruhából;nem repül el az olyan madar, amelyik maga is belekivánkozik a kalitkába. Es még sok minden lehetséges egy fiú szándékában, mig a pap ki nem mondja az áment. Vagy legalább, mig a jegyváltással el nem kötelezte magát becsületben a falu előtt. Kötelesné mézes hangon kérdezősködött a háborúról, a katonaéletről meg a szabadságról. Csak egy hetre engedtek haza Karcsit; tanfolyamra vezénylik a szazadtól a tiszteseket. Megtörténhet, hogy még a nyáron igazi puskaport szagolnak, de legkésőbb az őszön kiviszik a zaszlóaljat a frontra. — Adná a jo Isten, hogy vege legyen akkorra, Kar- csikám — sóhajtott Kötelesné. Lesirnogatta a szoknyáját, es a lányára pillantott. Margit nem vette észre a biztatást. “Legénynek is van olyan, mint Ferus; senki nem mondhatja, hogy a földje miatt kell — gondolta. — Csak rövid a nyaka. A fényképen is rövid a nyaka, lehet, hogy a zubbony teszi”. — Nezte a fiú kerek arcát s szigorú szemöldökei, amelynek minden rándulásában akarat mozdult, azé a férfié, akit parancsoláshoz szoktatott az erő es a rang. Margitnak eszébe jutott a fiatal postamester, aki csak messziről mer bámulni, mióta Karcsitól jönnek a lila levelek. “Ót is megverné Karcsi-, mint az írnokot —, gondolta. — Pedig csinos fiú volna az, csak gyáva. Meg a lába is kacska, rosszül forrt össze, azért nem vették be katonának se. - Megint megnézte a fiú nyakát. — Nem, nem a zubbony miatt rövid a nyaka, az apjának sincsen nyaka. Csak legalább ne hívnak őket Koca-Tóthnak”. Karcsi arról beszélt, hogy milyen gyorsan elszalad ez az egy hét szabadság. Holnap ki kell mennie a tanyára, es úgy számit, hogy csütörtökig odakint marad. Az apja lábát tegnap letaposta az ökör, s fel kellett rajta hasítani a csizmát, annyira beledagadt. Most olomecettel borogatja, de egyelőre a szandált sem bírja felhúzni ra. Pedig nezni kell valakinek az aratokra, meg a kukoricát is ekekapázni kellene. Köteles is bejött, lekezelt, es megkérdezte, meddig tart a szabadság. Egy perccel később Lajcsi nyitott be a szobába, mar kióltözve. Kezet fogott, ugyanazzal a tartózkodó ferfionérzettel, mint az apja, s ugyanazt kérdezte a szabadságról is. Ok nem nyájaskodtak. Köteles egykedvuneklátszott, hunyo- ri szeme kifele kalandozott áz ablakon. A Lajcsi tartásában a közönyön tül volt valami lege'nyes hetykeseg is. — No, azért cserélnél velem sarzsit októberig — mondta a két csillagra. — Vagy civilnek se jó, mert dogozni keil? Az volna meg szüret, ha tik ellővöldöz- nétek minden golyot. Nekünk nem maradna muníció, aztán hazaküldenének. Kint, a kapuban, elbődűlt a tehen. Köteles ment ki a kaput nyitni a tehénnek, és Lajcsi is vele tartott; ö nem a tehén miatt, hanem esti útjára indult, Libás-Tothékhoz. Egy perc múlva kiment utánuk Kötelesné is. — Hat csak mulassatok, Karcsikam — mondta. Magukra maradtak. Margitnak eszébe jutott, hogy világot kellene gyújtani. A petróleumlámpát, amelynek fodros, tejüveg ernyője volt, a kredencröl az asztalra tette. Gyorsan es sokat beszélt most, a hosszú hallgatások után. — Későn jött be a csorda, de hát ide, a világ végire, mindig ilyen későn érkezik, Meg minden. Lásd, tinálatok csak megcsavarod a villanykapcsolót a falon, aztan kigyul. Itt meg büdó'sődünk a petróval, edesapam tavalyelőtt nem iratkozott fel villanyra, most pedig azt mondjak, hogy nincsen drót. Rézdrót... Jaj, a'gyufat kivittem reggel a nyári konyhába, add mán ide a gyújtódat... — Minek az. — Karcsi felállt, s megfogta a karját. — Jegyre adjak a petrót, tudod... Margit hagyta magát csókolni, s félkézzel vigyázva kitartotta a lampaernyot. — Várjál mán — súgta, s letette az ernyőt az asztalra. Érezte a fiün a bor, a dohány és az izzadság szagát, és visszacsókolta néha. Felkarjavai erős vállát ölelte, a másik kezevel pedig vedte a melleit, nem engedte, hogy Karcsi megfogja a mellet. A faluban tilos volt nyilvános táncmulatságot tartani. Azt mondták, a háború miatt van a tilalom: mig odakint a fronton pusztulnak a katonák, nem illik mulatozni az itthoniaknak. A fiatalság azonban találkozni akart, s a hatóságok nem is vették nagyon szigorúan a tilalmat. Voj- tek főjegyzőnek és a bírónak nagyianya volt, Marschalkó tiszthelyettesnek pedig, a csendórörs parancsnokának katonakoru fia. Az osztályparancs- nokságon szolgait a Marschalko-fiu, es gyakran hazalátogatott egy-egy éjszakára. Újabban Veneki Piroskát kisergetté, mióta az adóügyi jegyzőt, akit írnok korában megvert Karcsi, behívták katonának. A felsőbb rendelkezés a tanctilalomról nem vonatkozott zártkörű mulatságokra. így alakulhatott ki a szórakozásnak az a formája, amelyet az'allam- rend helybeli őrei össze tudtak egyeztetni a felsőbb utasitas betűivel, s amely a fiatalságot - legalábbis tekintélyes részét — szintén kielégítette. Az intelligencia csemetei a Kaszinóban jöttek össze táncolni, az ipartestületi tagok gyerekeiaz Ipartestület nagytermében, a gazdafiuk pedig a Gazdakörben. Ugyanígy járták ó’ssze régebben is, amikor nem volt tanctilalom, csakhogy akkor mindenki mehetett korlátozás nélkül, oda. ahol befogadta a társaság. Most viszont a főjegyző hivatalosan felszólította mind a három egyesület vezetőségét, hogy szigorúan ügyeljen a zártkörű jellegre: a táncesteken csak egyesületi tagok vagy gyermekeik vehetnek részt, “személyenként legfeljebb egy-egy vendéget hívhatnak, azonban a vendégj*csak az illető tag vagy gyermeke társasagában tartózkodhat az egyesület helyisegeiben”. Ez igy megfelelt a felsőbb rendelkezésnek, s ennél több korlátozást bizonyosan a front halottai sem kívánták volna, ha kívánhattak volna még valamit. Már csak azért sem, mert a táncolok egy részére -s ezzel ők maguk is tisztában voltak — ugyanaz a sors várt: front es fakereszt. A fiatalságnak azt a felet, amely sehol sem volt tag a szülei után, sem vendeg a választottja után, magába szívta az esti korzó, maid szétszóródott a kocsmákba, a sötét kapualjakba, a kispadokra. Néhány lanyosháznál mar kora délután Összejöttek a barátnők, ki-ki hozta az udvarloiát, s citeraszóra éjfélig táncolták. Ilyesformán, noha mindenki eleget tett a vigalmi tilalomnak, vasamap éjszaka hangosabb volt a falu a zeneszótól, mint barmikor azelőtt, békeidőben. A főutca táján nagybőgő brűmmógőtt. távolabb pedig, a felső vizmalomtól le, egészen, Babonáig, rádiőhangok, citera es harmonikaszo bukdácsolt elő a sötétből, a kutyaugatás es a bekakórus rései közt. * Ezen az esten meg elevenebb volt a falu, mint az elmúlt vasárnapokon. Kezdődik az aratas meg a betakarítás; hosszú ideig nem lesz alkalom »-szórakozásra. Hivatalosan is munkanappá nyilvánították a vasárnapot, s délelőtt azt prédikálta a pap az istentiszteleten, hogy szükség törvényt bont. Márpedig, ha dologidőben az Isten is szerényebb, s kevesebb imádságot kivan, minthogy tekintettel van a háborúra és a férfihiányra — kevesebb tánccal és mulatsággal kell majd megelégedni a fiataloknak is. (folytatjuk) A MAGYAR SZÓ IRODALMI MELLÉKLETE jX Ä PtfSKMttHVDí ! HUNGARIAN BOOKS. J I RECORDS AIKKA I A 1590 Stated Átel (82-83 Sl. köd) A 4 Nnr York, N. Y. 10028 — (212) 879-8893 f I Sokezer magyar könyv, újság, hanglemeze-' A I hangszalag. FORINT CSF.KK, IKKA, Comtu- I T rist , Tuzex befizetohely. I Látogassa meg boltunkat New Yorkban a I » magyar negyed közepén. Postán is szállitunk " A 'a világ minden tájára. A I Uj magyar katalógust díjmentesen 7 i__________ küldünk.
