Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-11 / 2. szám
Thursday, Jan. 11 1979. ohm NÓGRÁDI GÁBOR: CSOMAG AFRIKÁBA BUDAPESTI RIPORT Becsaptam a fiamat. Vagy megsem? Mit tehet a szúlo, ha gyermeke az emelkedő elet- szinvonal dicséreteként és karomlásaként asztalan hagyja étele harmadat, kenyere felet vagy a tejet, a sajtot, az almát? Mit tehet, ha az atyai pofont nem tartja célravezetőnek és szomorú gyermekkoráról sem tud beszélni, mint neki az apja annak idején. Nem mintha ifjúságának idejet túl boldognak tartaná, de boldogtalannak semmiképpen sem. Leül átlagos értelmi képességűnek hitt utódja mellé es szivére hat. Mesével? Unatkozó arcot lathatna feleletül. Valósággal? Arra inkább felcsillan a teve-papin nevelkedett nemzedék szeme. “Tudod te azt, kisfiam, hány gyerek ehezik a világon?” — kérdem szomorú hangon és bánatosan ingatom a fejem, “Miért éhezik?” vesez Gergely antidemagóg pillantással, mig bal kezével, szokása szerint galacsinokat gyúr a kenyérből. “Szegény országban élnek, kevés az ennivaló, nem terem a főid — sorolom. — Egy karéj kenyer nem sok, annyi sem jut nekik naponta”. Elhallgatok egy gondolatnyi időre. Eszembe jut az UNESCO folyóiratában látott lélekapritó kép a csont es bor gyerekről, aki anyja kezét fogva vánszorog a biztos pusztulás felé. Elhessentem a látomást, hiszen most ezt a jo húsban lévő európait akarom meggyőzni a tisztességes étkezésről, nem magamat eliszonyitani. “Ok éheznek, te pedig, nézd meg, mit hagytál itt megint? — kesergek. — Nem találod ezt szomorúnak?” Gergő az asztalra néz (a kenyérgalacsinok- ’ ból már csatasorba állt a regiment), aztán felem emeli az arcát és megszólal: “Tudod, mit?! Küldjük el a maradékot az ehező gyerekeknek!” Nézem az asztalon a mintegy őtdekanvi kenyeret, a fel tányér levest, a tiz . kanálnyi főzeléket, a megrágott almát... Igaz lehet. Ezek segitsegévei egy gyermek, tán csak egyetlen nappal, de tovább élhetne talán. S azzal, amit tegnap dobtunk a szemetbe? A harminc dekányi burgonya, a megavasodott margarin, a szőlő, ami már napok óta félig romle an aszalodott. S a tegnapelotti káposzta maradékával? Ha mindezt megkaphatna az a kisgyerek, hány nappal élhetne tovább? Hárommal? — Néggyel? Eh, butaság? Ilyen is csak egy gyerek fejeben fordulhat meg! Csomag, ételmaradékkal Indiába vagy Afrikába! Mégis! Ha, mondjuk, mindenki csak annyit fogyasztana étéiből, italból, ruhából, gépből, amennyi szükséges, s a többi a megfelelő helyekre... Naivitás! Gergő ül az etelmaradékok mellett es várja válaszomat. Egy távoli vidéken, meglehet, most eresztenek le a földre egy alig kihűlt gyermeket. Hány mülió ember pusztult ehen a világ egyik felén, mig a másikon a csillogó polcok között kóvályog a fogyasztók hada? Vannak védett növényeink, állataink, gondozzuk, etetjük őket; nem kellene védette nyilvanitani az emberiség haldokló egy tizedet? Nezem a félbehagyott almát. Atyaisten! Csak nem gondolta komolyan butuskagtletet? No, jól van. Ébresszük fel akkor veszélyes naivitásából. Remélem, egy életre kioktatják a postán. “Rendben van — mondom neki. — Hozz ide egy dobozt”. Szalad, hozza. Beleteszünk ót szelet kényé- I 1 I rét, ót álmát, kivesz a “rejtekhelyről” egy tabla csokoládét és egy meséskonyvet. A dobozt lezárjuk, papírba csomagoljuk és átkötjük. Gó'mbölyded betűivel felírja: Az éhező gyerekeknek Afrikába. Megyünk a postára. Valami nyomja a mellemet. Vissza kellene fordulni. Tálán azzal, hogy a posta zárva van. Majd en holnap feladom. Nezem az arcát. Csillog a szeme, nyelvet vegighűzza az ajkán, kiszáradt. Meg visz- szafordulhatnánk... A csomagfelvételnél egy bajuszos férfi all kék köpenyben. A papírjai között matat. “Tessek — mondom Gergőnek —, te add fel, a te / f,~ (, ötleted volt”. Es dühös vagyok. “Ezt a csomagot szeretném elküldeni” — szólítja meg a gyerek a bajuszost. A férfi ránéz a csomagra, s látom, már a feladovevenyt kérné, amikor megérti a címzést. “Az ehezo gyerekeknek Afrikába”. “Mi van benne?” — veszi kezébe a dobozt es figyeli a gyerek arcat. “Alma — mondja Gergő — es kenyer. Könyv meg csokoládé”. “Rendben van — szol a postás és egy üres papírra rányomja az egyik bélyegzőt. — Tessék, itt az elismervény, hogy feladtad”. Gergő diadalmasan fordul meg a cédulával, a kék köpenyes férfi pedig a csomagra mutatva jelzi, hogy barmikor elvihetem. Cinkosan hunyorit. Állok némán es félek. Mi lesz itt tiz év múlva, ha ez a gyerek valóban elhiszi, hogy segíthet az emberiségen? Ősi névén Komár vagy Kunár, amelynek létezéséről a 14. szazad elejetöl vannak Írott emlékek. 1605- ben Bocskay Istvántól a környék községeihez hasonlóan nemesi szabadalomlevelet kapott, de ettől I. Lipot 1700 körül megfosztotta. A Rakoczi-szabadsagharc idejen a község népe a fejedelem partjára állt, hűségéért fejedelmi oltalom-levelet kapott. Azután kincstári, majd 1720 körűi az Eszterházy-birtok lett. A történelem viharaiban nem egyszer feldúlták, felgyújtották, lakóit rabszijra fűzték ellenséges hadak. A Sárrét környező mocsárvilaga nem igen oltalmazta meg. A ma élő öregek, ha maguk már nem is emlékeznek ra, az egypeldányos közsegtörténeti monográfia tanulsága szerint igy emlékeznek: “úgy hallottam apamtúl,hogy az ü apja idejében olyan laposfenekű csónakkal járták, oszt úgy mentek akár Hencidára, akár Gaborjánba, hogy rúddal tolták magukat, mert hogy tavasszal az egesz határ sik viz vót.” A Sárrét hajdani mocsárvilágából kiemelkedő tereprészen épült Konyár, ma 2554 lakosú település. KANADA MÚLT ÉVI GAZDASÁGI MERLEGE /folytatás a 3. oldalról/ Ezek a kormanyintezkedesek azonban két celt szolgainak: megvédeni es tovább biztosítani a korporációk profitszerzését, másreszt a dolgozóktól szedni el az állami kiadások roppant súlyos költségéit, melynek legsulyosabbja a haszontalan, nyomasztó terhű hadikoltekezes. Ez az alapoka a duzzadó inflációnak, mely magával hozza ikertestvérét, a tómegmunkanélküliseget, valamint a gazdasági élet sok másjdsebb, nagyobb rákfenéjét. Ezeket tükrözi a szövetségi kormány november középén előterjesztett — 13 hónap alatt mar a harmadik — koltsegvetese , ami ismételten mércéje annak, milyen válsággal küzd jelenleg Kanada; ugyanakkor mutatja, hogy mennyire képtelen a kormány megküzdeni e bajokkal, a dolgozo nép érdekeben. A költségvetés mindössze néhány sovány, száraz morzsát hullat a köznépnek, és 1979-re sem tud mást kínálni, mint hogy szorítsák meg a nadrág- szijat. Viszont a monopolista korporációkat bőséges adoengedményekkel aja'ndékozza meg, újra csak a hamis jelszó alatt, hogy ezzel “segítik” okét újabb befektetésekhez, ami munkaalkalmat “segít” teremteni, “segít” az inflációt “leküzdeni”. Jelentősebb változás nem várható ettől a költségvetéstől, szokásos kortesfogas ez is, az 1979-es tavaszi országos választás kilátásával, a tőkés kormány azon elve alapján, hogy “ami jo a korporációknak, az jó Kanadának”. Újítsa meg előfizetését! ■! i, m mi _ 7 » i '■ NEMÁLLAMPOLGÁROK ! Az U.S. Immigration and Naturalization Service kerületi igazgatója jelenti, hogy január 31.-ig kell a nem-állampolgároknak bejelenteni fiműket. Minden postahivatalban kaphatok az 1-53 számú kártyák, melyeket ki kell tölteni e’s vagy visszavinni a postahivatalba, vagy bélyeggel ellátva, postán visszaküldeni. HA BEFIZETÉSE IEJÁIT, szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $.............................................. Naptárra: $................................................. Névi..................................:........................ Qm:...............................^........................... Város:.........................Állam:.................... Zip Code:................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003
