Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-11 / 2. szám

Thursday, Jan. 11. 1979. 6 ólul AMERIKÁBÓL IOTTUNK Ki döntötte el? Negyven ev meghatározza egy ember életet, az a hely, ahol annyi időt töltött, kitörölhetetlen nyomot hagy benne, befolyásolja gondolkodását, beszédét, mozdulatait. így hat semmi csodálkoznivaló sincs azon, hogy Fodor Erna forelady-t mond, amikor elomunkásnót akar mondani, igen helyett néha ves­szél felel; nincs ezen csodálkoznivaló, hiszen tizen­hat evesen hagyta el Magyarországot, es 58 évesen jött haza. Ősszel a levelek visszahullanak a gyökerekhez — igy fejezi ki egv ősi kinai mondás az emberi lelek hajlandóságát arra, hogy visszatérjen oda, ahonnan indult. Az bregedes sajátos tünete ez: a gyermek- es ifjúkor képei szokatlan élességgel jelennek meg, mig a közelmúlt, a tegnap elmosódik, színek, hangok, erzesek bukkannak föl a tunt időkből, az emlékek oly megfoghatok, mint a valosag, szinte nyomon követhető, hogy az érintetlen tudatba egykor mi­képpen vésődött be a világ. Az, amit honvágynak nevezünk, gyakran nem több es nem kevesebb, mint a régmúlt eleven emle- ke, a lelek vetít ki kepeket, igy szomoritja és vidítja önmagát, hiaba látszott ugv hosszú ideig, hogy eze­ket a kepeket befedte a feledes pora. Nosztalgia ez, s olykor nem is a terheli távolság, hanem az idő mélyíti el. így aztán nincs semmi csodálkoznivaló, hogy a forelady-t mondo idős hölgy előbb es me­lyebb erzesekkel határozza el a hazatérést, mint az, aki eppen most szokik csak a foreladv-hez. Próbáljunk hat felelni arra a kérdésre, miért jött haza Fodor Erna Amerikából negyven esztendő után. De előbb, amennyire telik tőlünk, idézzük fel a mid- tat. f t — 1920-ban mentem ki Amerikába a testvéreim után. Tizen voltunk testvérek, fele az Egyesült Álla­mokban élt. Apám, akinek pici szatocsboltja volt Kapuvarott, korán meghalt, anvam is: arv’an marad­tam, mentem hat a többiek után, ok küldtek el oda- átról a hajójegyet. Az első időkben napi kilenc es fel órát dolgoztam, cukorkát csomagoltam egy New York-i cégnél.-Heti tíz dollar volt a bérem, ebből nyolc lakasra ment, ehezni azért nem eheztem, mert az egyik testveremnel kaptam ebédet es vacsorát. November 11-én érkeztem meg Amerikába, es decem- her 1-én tagja lettem az Előre műkedvelő körnek. Lugosi Béla volt a tanitöm, aki Hollywoodban ké­sőbb sztár lett, főként a Drakula-filmek révén. Em­lékszem, nagy vállalkozásaink voltak, előadtuk példá­ul Az ember tragédiáját. Az oszhaju asszony elmerengd szemeben mosoly bujkál, ahogy emlekezeteben fölidézi a regvolt idő­ket. — Az Előre kór bekapcsolodast jelentett a kinti magyarság eletebe, s igy későbbi sorsom egyik meg­határozója lett. A környezetem valahánv tagja bal­oldali erzelmu volt; rövid idővel később beléptem a Kossuth Egyletbe. Akkoriban egy kalapgyárban dolgoztam, gyors munkás léven heti harminc dollárt kerestem. Közben beiratkoztam egv iskolába, angol nyelvet, közgazdaságtant és szociológiát tanultam. A kalapgyár igazgatója kiejtésemről észrevette, hogv magyar vagyok, s mivel o is magvar származású volt, a pártfogásába vett, gép mellé kerültem, majd elő­léptettek forelady-nek, hogv is mondják ezt magva­rul? Művezető, vagv elómunkás — egy heten akkor már 45 dollárt kerestem. — Negyvenhat eve dolgozom a munkásmozgalom­ban, részt vettem több sztrájkban, tüntetésben; a harmincas evekben hatalmas megmozdulások vol­tak, jól emlékszem a Sacco—Vanzetti-ugyre, és ké­sőbb, de ez már jóval később volt, Rosenbergek pő­rére es temetésére. Százezrek voltak akkor az utcán. En a mozgalomban a magyar ügyekkel, általában nemzetközi kérdésekkel foglalkoztam. — 1930-ban kötöttünk házasságot a férjemmel, ó' akkoriban az Uj Előre cimú újság New York-i szer­kesztője volt. En 1936-tol 1940-igszerkesztettem a mozgalom megbízásából a Nők Világát, egy magyar nyelvű lapot, aztan megszületett a lanyom, másfél évig vele voltam, csak az ó nevelesevel törődtem. 1942-tól a Magyar Jövőnél dolgoztam. — Mar regebben, 1948-ban gondoltunk arra, hogy hazajövünk. A feijemnek akkor már volt egy kis üzeme, el akartuk hozni Magyarországra a gépeket, tárgyaltunk is erről, de a helyzet akkor ezt nem tet­te lehetöve. így aztan maradtunk, es őszintén szól­va, ha lányunk nem dönt helyettünk, ma is Ameri­kában élnénk. Tálán furcsán hangzik de végső soron a lányunk miatt történt minden,' meg akkor is, ha mi mindig vágyódva es rokonszenwel gondoltunk Magyarorszagra, nem lett volna elegendő elszántsá­gunk a döntéshez. A lányunk akkor 17 éves volt, egyedüli gyerek. 1959-ben részt vett a bécsi VIT-en, akkori utazása során bejárta Európát, volt Olaszor­szágban, Franciaországban, a Szovjetunióban és Magyarországon is. Amerikában három egyetemre kapott ösztöndíjat, es o úgy döntött, hogy Magyar- országon tanul tovább. Atiőtt Becsből Budapestre, jelentkezett a Világszövetségnél, aztán felvették a Budapesti Iparművészeti Főiskolára", már nem is uta­zott vissza az Egyesült Államokba, mi egv telefont kaptunk, hogv itt marad. Nem hirtelen elhatározás volt ez, beszéltünk mar odakinn is a hazateres lehe- tőségéről, de a végső döntést mégiscsak ö egyedül és hirtelen hozta meg. — Megismerkedett itt Magvarorszagon egy fiúval, férjhez ment hozzá. Mit tehettünk mást? Utanajöt- tünk. Én 1962-ben jöttén haza, a férjem 1963-ban. Van három unokánk, a lányunk most angol—magvar tolmács, úgy mondják, egvike a legjobbaknak. Mi a Magyar Szót tudósítjuk Budapestről; nagyon jól va- gyunk,azóta többször jártunk Amerikában. Fodor Ernaék magyarok maradtak Amerikában, sorsukat ez a magyarság határozta meg. Kristóf Attila. RENDELJE MED AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓT __ Ismerje meg Magyar-Amerika legrégibb lapját Gazdag tartalom, magyarországi hírek, színes riportok, szépirodalom, tudományos cikkek, társadalmi és politikai Írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra $ 1.- Megrendelem lapjukat és mellékelek $ 1.-t NÉV.............................................................. CIM........*...................m.......................».^.....>..( VAROS.................................:___________ Állam.:......._______zip code..._______ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E16 St. NEW YORK, NY. 10003 Vártúrák A sárvári erősség Sárvár vára, a hozzá vezető híddal Lipcséből levél érkezett 1536-ban Sárvarra. A fel­adó: tudós Melanchthon, akinek az előadásait Syl­vester János hallgatta. A címzett: Nadasdy Tamás, a var ura. A professzor igv zárta a levelet: “Mint­hogy ilyen időkben viselsz gondot a tudományokra, megmutatod, hogy nem veszíted el reményedet a béke, és Pannónia jobb helyzete felöl... Ki tudná lelket iskolák emelésének szentelni, ha úgy gondolna, hogy az ország szetszaggatottsaga örök időkre szol, vagy hogy a hazara szolgasag var?” A mai utasra — aki Sárváron at Budapestre tart — dús koronáju fák möge húzódott tornyok köszön­nek, tömör falak néznék nyugodt méltósággal. Hányán mennek át úgy a varoson, hógv futó pillan­tást vetnek a “fekete bég” fészkére, és eldicseked­nek vele: a sárvári varat is látták. Mintha valaki a könyv címlapjára tekintve, a regényről kezdene be­szelni... A varak — gyermekkori kalandos vágyakat idéz­ve — sokunkat vonzanak. De nem mindegy, hogyan közeledünk féléjük. Gyakran megmakacsolják ma­gukat, es csak mohos köveket, hűvös boltíveket mutatnak. Holott ezernyi titka, meséje, drámája van mindegyiknek. Meselőkedvben talán Sárváré az elsoseg. Mennyi fegyvercsorgest, mennyi patkócsattogast hallott ez a várkapuhoz vezető kóhid. Hány viharvert legeny vágtatott ki rajta, s hányán nem tértek vissza soha­sem! A lovagteremben mintha Nádasdy Tamas, a poli­tikus, a hadvezér, a humanista nagvur tűnődne: hol lepje meg legközelebb a kontyosokat, s honnan ho­zasson nyomdát könyvek gyarapitasara. A boltivek alatt mintha Dévai Mátyás, a hitvitázó suhanna el feketé köpenyebe burkolózva... A to­ronyszoba csöndjében, gyalult asztal föle hajolva Sylvester János emeli a ludtollat, hogy papírra vesse nyelvtankönyve első példamondatát: “Ides az hazá­nak szerelme”. Sárváron nagyon szerettek Tinódi Sebestyent. Nádasdy Tamás hires kertjében kedvere sétálgatha­tott, s esténként, gyertyafénynél megértő cimborák­ra talált. A katonáknak énekelt, akik Bátor szívvel az vitézséghöz vannak Ha ellensegot halinak, megvidulnak. Lantja itt némult el örökre, a mocsarakkal kerí­tett, tőrökkel nem alkudó erősségben. Végső nyugal­mat a sári atyák hamvai mellett nyert, “megvetvén ezt a halandó muzsikát, elment a menny beliekhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon”, így jelentették meg patrönusának, Tamas urnák. Es ha már itt járunk a Kemenes-haton, menjünk végig az egyik bevált túraútvonalon, amely a vartol az arborétumon át, a Park-erdőbe vezet. Versek várnak bennünket — festett táblákon Illyés Gyula és Aprily Lajos sorai mutatják be a kis erdő madarait. Kosa Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom