Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-22 / 12. szám
Thursday, March 22. 1979. AMERIKAI MAGYAR $ZO rm(liJ CU*: A HOLOKAUSZT 4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ USPS 023-980 Published weekly, exiept 3rd & 4th week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East J6th Street, New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March 21,1879, at the P.O. of - New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési Irak New York városban, az Egyesült államokban es Kanadában egy e'vre 15.- dollár félévre 8.'— dollár , {Minden más külföldi országba egy évre 18 dollar félévre 9.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Word,Inc. 130 E 16 St. New York,NY 10003 Ml A TEENDŐ? Az utolsó negyed évszázadban a szervezett munkások szama az Összmunkassaghoz viszonyítva egyre jobban csökken. A monopóliumok, a konglomerátumok vezetői mind nagyobb akadályokat gördítenek a szakszervezetek szervezési törekvései ele. Kitűnő példa erre a Stevens Szövőgyár, melynek tulajdonosai egyszerűen megtagadták a Munkaügyi Törvény minden pontját: elbocsátottak munkásokat, mert szervezeti munkát vegeztek, megtagadtak a szakszervezettel való tárgyalásokat, bár a munkások titkos többségi szavazattal a Textilmunkások. Szakszervezetére adták szavazatukat. A Newport News Hajógyár vezetői követik a Stevens gyár példáját. 15.000 munkásuk többségi szavazattal az Acélmunkások Szakszervezetét választotta es bízta meg azzal, hogy kollektiv szerződést hpzzon letre a munkaadóval. A hajógyár tulajdonosai azonban megtagadták a tárgyalásokat, azzal a kifogással, hogy rendellenességek jellemeztek a szavazást. A vállalat a bírósághoz fordult, amely utasította a National Labor Relations Board-ot, hogy vizsgálja át es határozza meg, hogy valóban történt-e visszaélés. Ez a vizsgálat heteket, hónapokat vehet igénybe es közben a szakszervezet januar 3Ten sztrájkba szólította a dolgozókat, miután a vállalat vezetői megtagadták a tárgyalásokon való részvétéit. E sztrájk kimenetele, mint azt már lapunk megírta, vagy visszaveti a szakszervezeti mozgalmat és újabb bátorítást nyújt a monopolisták munkaselle- nes törekvéseinek, vagy — ha a sztrájk győzelemmel végződik — fellendíti a szakszervezetek szervezési munkáját es megváltoztatja azt a veszélyes irányzatot, amely a szervezett munkások erejének es befolyásának csökkentését eredményezte. Noha a Newport News munkásainak sztrájkja több, mint hat hete tart, a 16 millió szervezett munkás nagy részének meg csak tudomása sincs róla. Mar pedig ez a harc az ország szervezett munkásainak együttes fellépései követeli. Minden szak- szervezetnek mozgósítani kell tagságát a hajómunkások aktiv támogatására. A levelek százezreinek kell elárasztania a washingtoni képviselőket, szenátorokat, az elnököt, tiltakozva a Newport News Hajógyár vezetőinek magatartasa ellen. JERUZSÁLEM, Az izraeli kabinet 15 szavazattal kettő elleneben helybenhagyta Begin elnök béke- szerződeset Egyiptommal. A Holokauszt (égőáldozat, végpusztulas görögül) film európai bemutatásával kapcsolatban nem a nácik zsidóirtásáról szólok, amit a film bizonyítani kivan. Ezt az olvasok úgyis tudtak. Azt kérdezem: miért kell 35 év után igazolni, hogy az Írott történelem legszörnyúbb emberirtása megtörtént? Miért árulhatják az európai ujsagbódékban a náci újságokat öles címekkel a zsidóirtás legendájáról? (Miért hirdethette ezt az USA-ban tucatnyi magyar nácilap?) Es miért hatott oly döbbenetesen ez a film, amely egyetlen csalad sorsat regényesitette, bomba- szerúen, miután azt 10.000 könyv, százezer cikk, számtalan TV-kep hitelesen bemutatta a nürnbergi nemzetközi bíróság, sok ország népbiróságainak nyilvános tárgyalásai, iteletei, jegyzőkönyvei után? Már elfelejtettek az emberek, vagy “nem tudják, vagy nem is akarják tudni?” Németországban, Ausztriában bemutattak, mit tudnak az iskolások Hitlerről, a nácikról. A túlnyomó többség vagy semmit nem tudott, vagy olyan képtelenségeket, hogy azt kell hinni, csak ugratták a tanítókat.. Könyvbe gvüitve is kiadták az ilyen feleleteket, hogy “Hitler angol kém volt a nácik ellen”, ‘‘lengyel szabadsagharcos volt”. Mind olyan gyermekek, akiknek szülei, nagyszülei átéltek a na- cikorszakot, passzivan vagy aktivan, sokan résztvet- tek az elnyomó irtó apparátusban. Pedig a 15 éven felüliek, akiket megrendített a Holokauszt TV-film, mintha eddig nem tudtak volna a történtekről, eleg sokan tudhattak, láthatták a másik oldalról, a pozitívról. A nyugatnémet, osztrák pazar könyvesboltok kirakatai — mig a filmet nem mutatták be — telve voltak csillogó albumokkal, kivul a náci politikusok, tábornokok, felvonulások, fegyverek képeivel, Speer utópisztikus építészeti terveivel. Kézenfekvő, hogy a Nemet Demokratikus Köztársaság kivételével a közép-európai generáció, amely bűntárs volt a történtekben, vagy passzivan helyeselte azokat (legjobb esetben nem mert tiltakozni ellenük), nem tájékoztatta gyermekeit, unokáit. Nem tették ezt a tanárok sem, nem volt a tantervben s ami kévés benne volt, kockázatos volt előadni, a felettesek, helyi hatóságok, hadviseltegyletek destruktívnak minősíthették azokat. Világpolitikai oka is volt ennek. Már írtam itt Filbinger, német tagállam kormányfőjéről, a nyugati kereszténypárt reménybeli elnök.jelöltjérol, aki egy hadifogoly matrózt kivégeztetett dezertálás cimen, a háború után, minthogy az angolok hadi készenlétben őrizték a nemeteket, hogy a Szovjetunió ellen küldjék őket. Filbinger azzal védekezett, hogy a náci jog ma is érvényes. Ezt ugyan nem mondják a nyugat-német politika mai vezetői, de Scheel elnök, Schmidt kancellár, Carstens, a kereszténypárt el- nökjelőltje (és ezernyi funkcionárius alattuk) nácik voltak. Luns, a NATO szovjetfaló főtitkára is az volt. Fiatalok voltaic, régen volt — de ugyanakkor más fiatalok eletüket áldozták fel az elnyomás elleni küzdelemben. Adenauer pedig nem volt ugyan fasiszta, de legbensőbb munkatársai háborús bűnösök voltak. A németek ekkor még nem voltak teljesen a maguk urai, de a megszálló nyugati hatalmak taktikája volt a nácikkal csínján bánni; okét tartottak a legjobb antikommunistáknak. A főbőnosök elleni látványos perek után rövidesen megkegyelmeztek a többieknek az amerikai es brit fómegbizottak, azóta pedig a volt náci bírók a mai napig nem siettek a náci-perekkel, vagy látszatbüntetésekkel fejezték be azokat. Ma is folynak meg tízéves perek, ahol a terhelő tanuk többségét mar akkor megöltek, a kevés túlélőt pedig megfélemlítik. Es persze, a régi es a neonácik tiltakoznak a Holokauszt ellen, “a sajat fészkünk bepiszkitása” ellen, a régmúltban való turkálas ellen. Nem tiltakoznak a múlt felelevenitese ellen akkor, ha a mai hatalmas “Hitler-hullam” feherre mossa a múltat. A legelőkelőbb német történelmi kiadó kiadott egy díszmunkát, hires professzor müvet a nácizmusról, amelyben a zsidóirtás nem szerepel. Egy neves angol történész szerint Hitler nem tudott a zsidoirtásról. Bonnban es Bécsben ugyan u.n. szociáldemokrata kormányok vannak, de velük szemben a polgári pártok ugyanolyan erősek es ök nem akarják a milliónyi náci szavazót maguk ellen hangolni. Segítségére vannak a szélső jobboldalnak (amelynek nyomása a választási eredményekből nem látható) a keleteuropai szélsőjobboldali emigrációk. Ezek már mind állampolgárságot kaptak (a horthysta és nyilas tisztek teljes német nyugdijat is) és ellenük a mérsékelteknek nincs hangjuk. A Magyar Szó elegszer ismertette számtalan uszító uiságjukat, ezernyi kiadott könyvüket, amelyek a fasizmust védik, a baloldalt gyalázzak. Ha csak megjelennék egy mérsékelt baloldali magyar könyv is külföldön, ezt nem fordítják le és az újságok nem imák róla. A nyugatnémetországi magyar szövetség államilag fizetett főtitkára a legvéresebb hangú magyar náci újságíró, aki Szálasi sajtófőnöke volt. Mégis, épeszű felnőttek előtt, nem lehetett egészen eltitkolni a szörnyű történteket. De gondoskodni kellett róla, hogy ezek ne befolyásolják a közvéleményt. A nácik áldozatainak számát le kellett szállítani (mar Mindszenty mondta: nem 600.000 magvar zsidót öltek meg,"csakv 500.000-et) es ezzel szemben ki kellett mutatni, hogy sokkal súlyosabb népirtás is volt. Most a Holokauszt bírálói azt kérdik, miért nem beszélnek inkább az angolszász bombázásokról (Drezda, Hamburg, Hirosima, Nagaszaki), az örmények kiirtásáról. Valóban, ezekről is kellene szólni, de a bombákat főképpen amerikaiak dobtak le, őket nem szabad bírálni, az örmenyirto Törökország pedig a NATO bástyája a Szovjetunió ellen. Az is igaz, hogy nemcsak 5 millió zsidó volt a nácik áldozata, hanem 3 millió lengyel, 10 millió szovjet polgár is, cigányok, ellenállok, testi vagy szellemi hibásak, stb. De egy filmsorozatban nem lehet mindent tárgyalni és “csupán” 5 millió gyilkosság is kiadós téma. De — ismetelten — erről 30 even at nem igen szerettek beszelni, sot a hidegháborús években (amelyek ugyan meg jócskán tartanak) nem is volt nagyon tanácsos erről sokat beszélni. A dühöt, a bosszuerzest, az elkeseredést, a felháborodást a kommunizmus (majd jóformán csak a Szovjetunió) ellen kellett irányítani és ezért az ottani áldozatok számat nagyra kellett emelni, hogy mellettük a ná- ci-aldozatok szama eltörpüljön, ha ugyan erre egyáltalán sor került. Ez persze nem csak a náci mészárlásokra érvényes, százezreket és már több helyen tízezreket öltek meg polgári kormányok és fasiszta diktatúrák, mindezek miatt együttvéve nem volt olyan felháborodás a polgári sajtóban és a rádiókban, mint amiatt, ha az USSR-ból egy professzor, főrendező, gyárigazgato nem vándorolhatott ki azonnal, ha egy kemkedessel vadolt disszidenst fogságra ítéltek. Ilyen volt a hangsúly a háború óta eltelt három és (folytatás az 5. oldalon)
