Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-22 / 12. szám

Thursday, March 22. 1979.

TUDOMÁNY

Mindennapi beszédünkben gyakran fordul elb az a kifejezés, hogy “tudományos forradalom”, ami alatt azt értjük, hogy korunkban, kb. a II. Világháború óta, forradalmi jellegű fejlemények történtek a tudományos világ majd minden ágazatában. Ezek között különösen kiemelkedik kettő: az atomenergia és a komputer, magyarul számítógép (nem számoló gép, amely csak egy mechanikai szerkezet, és csak összeadni,meg kivonni tud). Az atomenergia felhasználása tágas kaput nyit az emberiség jólétének szolgalatára, de sajnos, jelenleg, elsősorban hadi es pusztito célokra használjak, különösen a nyugati államok. Az atomfegyverek hatalmas költséges volta miatt az emberek jóléte károsodik, és remélnünk kell, hogy azok alkalmazására nem fog sor kerülni, mert az az emberiség véget jelentene.

Sokkal kedvezőbb jelentőségű a komputerek megjelenése. A komputertudomány építőkockája, téglája. az u.n. 2-es számrendszer, ami nélkül nem jöhetett volna letre. Ez egy nehezen elképzelhető matematikai fogalom, amire itt nem terek ki. A komputereknek nagyszámú változata van, a zseb- méretű kis géptől, amely szorozni, osztani, hatványozni es gyököt vonni tud, egészen óriási méretűe- kig,amelyek űrhajók vezérlését is el tudják végezni. Az ilyen nagyméretű komputerek adatok millióit képesek elraktározni és azokat gombnyomásra működésbe hozni, alkalmazni, nagyon bonyolult matematikai problémák megoldására, amelyek emberi aggyal, papiros és ceruzával hónapokat, sót eveket vennenek igénybe; nem is szólva az esetlegesen elkövetett hibákról, amelyek komputereknél sokkal ritkábbak. Komputerek ki tudják válogatni milliónyi adatból a megoldásra vezető megfelelőt, szó szerint pillanatok alatt. Lehetsegesse vált olyan bonyolult feladatok megoldása, amire azelőtt gondolni sem lehetett. A nyugati országokban, mindegyikben több gyár készít különféle komputereket, egymással versenyezve. A KGST szervezetbe tartozó szocialistaországok felosztották a komputereket nagyságuk, kapacitásuk szerinti kategóriákra, és más-más ország gyárt egy-egy kategóriát; igy elkerülik a pazarló ismétlésekét. A komputerek alkalmazasa helyet talál a tudományos kutatás minden ágaban, kereskedelmi és statisztikai elemzéstől, árucikkek gyártásától, csillagaszati és világuri kutatásokig, nem feledkezve meg orvosi es gyógyászati kutatásokról sem. Az utolsó emberoltönyi időszak alatt a tudomány any- nyit haladt előre, mint soha ezelőtt ez időszak sokszorosa alatt. Az emberiség több bizalommal nezhet a jövő ele, mint valaha, ha meg tudjuk akadályozni egy III. Világháború, egy atomháború kitörését.

._________________________ V. 0.__________

A HOLOKAUSZT (folytatás a 4. oldalról) fél évtizedben, nem csoda, hogy a felnőttek abban a hiszemben éltek, hogy a bűnök csak a másik oldalon bűnök és a fiatalok mindezekről nem tudtak semmit. Éppen azért, nem kell készpénznek venni, ha annyian erősködnek, hogv ők nem tudtak semmiről, és nem kell erkölcsi bizonyitvanyt adni mindenkinek, aki most, 35 év után,mea culpázik, hogy korábban nem tiltakozott.

Végül a Holokauszt, film nem mutatja be teljesen a zsidóirtásért felelőseket; a német nagytőkét, amely Hitlert hatalomra segítette, a nyugati hatalmakat, amelyek tűrték a nemet fegyverkezést, abban a hiszemben, hogy az a Szovjetunió ellen irányult, szabotálásukat a szovjet szövetség, majd a zsidóirtás ellen,a svájci kormányt, amely a zsidó menekülteket kiszolgáltatta a németeknek es a német nagyipar emberirto hadianyag termeleset.

Tavasz,

a szabadságharcok évszaka

DEÁK ZOLTÁN BESZEDE A MAGYAR TÁRSASKOR BANKETTJÉN

.AMERIKAI MAGYAR SZÓ_______________________________5

Nevezetes évfordulók esztendejében jöttünk osz- sze hagyományos tavaszi ünnepségünkre. 200. évfordulója van az idén az amerikai szabadságharc kiemelkedő magyar hőse, Kovats Mihály ezredes halálának.

100. évfordulója van a legnagyobb magyar regényíró, Móricz Zsigmond születésének. Az egész emberiséggel együtt mi is ünnepeljük korunk és talán minden idők legnagyobb tudósa, Einstein Albert 100. évfordulóját.

A mi szamunkra azonban márciust, elsősorban mégis csak a magyar nép történelmének legdicsőbb napjait jelző március 15. és március 2L fénye ragyogja he. __________ _____

Szülőhazánkban, Magyarországon és egész Európában, de még itt Amerikában is a tavasz már évszázadok óta nemcsak a termeszei megújhodásának, a rügyfakadasnak az ideje, hanem szinte hagyományosan a forradalmak évadja is.

A magyar nép első nagy lazadása a tűrhetetlen elnyomás ellen, a nagy parasztháború 1514 tavaszán tört ki. Közel 200 év múlva a rongyos, mezítlábas magyar, kárpát-ukrán és szlovák jobbágyok 1703 tavaszán, május 21-én, bontották ki a II. Rákóczi Ferenctól kapott “Pro Patria et Libertate” (hazáért es szabadságért) feliratú zászlójukat. Maga II. Rákóczi Ferenc a következő év tavaszán adta ki az első magyar függetlenségi nyilatkozatot “Recrudescunt vulnerae Hungáriáé” (kiujhodtak a magyar nemzet sebei). Fogadott hazánk szabadságharca szintén tavasszal, 1775 tavaszán indult. Jusson eszünkbe Lexington és Concord emléke.

1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig a kontinensen, Párizsból kiindulva. Ez nem kerülte el Magyarországot sem. A nap, amelynek emlékét ma ünnepeljük, Március Idusa, s amelyen a fószerppet^ a vezető szerepet a Petőfi-vezette magyar fiatalság töltötte be, a szabadsagharcok 19. századbeli történelmének legdicsőbb fejezetét nyitja meg.

i

Es tavasz volt akkor is, amikor 1919-ben a magyar ipari munkásság, felvértezve a nemzetközi munkásmozgalom hetven esztendei elméleti és gyakorlati tapasztalataival, szivénviselve a nép és a nemzet sorsát, felismerve a történelmi szükségszerűséget es lehetőséget, teljesítette nemzeti és nemzetközi kötelességét, kezébe vette a hatalmat, az ország kormányzását, a nemzet védelmét. így érvényesült hazánkban a Lincoln által is megfogalmazott társadalmi törvény; “We cannot escape history”, “Egyetlen nép sem kerülheti el a történelem által rászabott kötelezettseget!'

Azok az eredmények, amelyeket szülőhazánk nepe áldozatkész, hősi munkája revén az elmúlt 34 év folyamán élért Magyarországon, az egész emberiség elismerését vívták ki. Az II. Világháború előtti utolsó békeév termelését tízszeresen meghaladó alkotómunka nyomán csodálattal tekint a külvilág az élettől lüktető, szépséges Budapestre, a jólét ezernyi jelét magukon hordó magyar falvakra, a szerte az országban működő modem gyárüzemekre, a tudományos és irodalmi alkotó munka számtalan más bizonyítékára.

Ennyit lett képes a magyar nép felmutatni 34 évi nem is teljesen zökkenés nélküli alkoto munka után.

Nem tudom, masok hogyan allnak ezzel, de bennem e tények fontolásan’al állandóan es következetesen felmerül a gondolat, hogy ha ennyit volt képes a magyar nép elérni 34 év alatt, mit lett volna képes felmutatni HATVAN EVI kollektiv társadalmi munka és erőfeszités után?

Mert, kedves vendegek, a magyar nép, elen a munkássággal és földművelő nép egy részével, nekivágott már hatvan evvel ezelőtt annak az épitőmun- kának, annak a társadalmi újjáépítésnek, amelyhez végérvényesén csak egy másik tavaszi napon, 1945. április 4. után tudott hozzáfogni.

Ha 1945 óta megtízszereződött a termeles, ha 1945 óta megsokszorozódott a magyar dolgozó nép jóléte, akkor lehet-e kétségünk aziránt, hogy az 1919 óta eltelt 60 esztendő alatt még e csodálatos eredményeket is messze túlhaladhattak volna! Hogy ennek révén ma Magyarorszag Europa egyik élen haladó ipari államává fejlődhetett volna.

Többről van szó azonban, amikor 1919 március 21-ről emlékezünk. Ha a magyar nagyurak ármánya, azoké, akik mindig az ellenség oldalán állták, amikor a magyar nép a szabadságáért, függetlenségeert küzdött, ha ezek a magyar nagy urak nem szövetkeztek volna a nyugati hatalmak berencei szerepét betöltő cseh és roman uralkodó osztállyal és azok segítségével meg nem fojtják az első magyar népköztársaságot, akkor nemcsak a magyar nép, hanem Európa minden népének es tálán az egesz emberiségnek is másként alakulhatott volna a sorsa.

Az első magyar népköztársaság hadai 1919 tavaszán űzték ki a betolakodókat magyar földről. 1919 tavaszán a magyar munkáshadsereg már felszabadította Kassát, Eperjest. Losoncot és egyenlő eséllyel szállt szembe a román betolakodókkal is, s megtisztítottak volna minden magyar területet az azokat jogtalanul elrablóktól.

Egy magyar népköztársaság létezése a huszas evekben és a gazdasági válságtól terhes 30-as evekben, más jellegzetességet adott volna Europa történelmének. A cseh polgári demokratikus köztársaság jóakaratu szomszédot és nem ellenséget talált volna benne és igy több esellyel állhatott volna ellen a náci nyomásnak. Magyarorszag nem vált volna Hitler bűntársává,először Jugoszlávia lerohanasában, majd a Szovjetunió megtámadásában. A hitleri terv a Szovjetunió megtámadására és a világ leigázására, ha ugyan egyáltalán kifejlődhetett volna, sokkal csekélyebb eséllyel lett volna alkalmazva.

Tudjuk, hogy a történelemben semmi sincs predesztinálva, előre meghatározva. Europa tragikus történelme századunk közepén egészen másként alakulhatott volna. Európa népei tizmilliónak életet lehetett volna megmenteni. Tízmilliók élnének ma, akik elpusztultak a fasizmus által felidézett világégésben.

Ezeket a gondolatokat váltják ki belőlem azok a dátumok, amelyekről illő március havában megemlékezni. Ezek a gondolatok juttatják eszembe II. Rákóczi Ferenc figyelmeztetését is:

“Szent László példájára hivatkozom, aki fegyvert fogott egy bitorló király ellen es akit az egyház mégis szentjei köze sorozott. Nem azok érdemlik a gyűlöletet és mindazon mocskot, melyet a ragalom századok óta szór a szabadság védőire, kik jogaikat védelmezik, hanem akik mind a törvényt, mind esküjüket megtörik”.

E gondolatokkal köszöntőm március idusán a márciusi ifjak, Petőfi, Táncsics és társaik, az 1848-49-ikjvalamint az 1919-i magyar szabadságharc hőseinek emleket.

i