Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-08 / 10. szám
Thursday, March 8. 1979. az járt az eszemben, hogy mire költeném, ha ráakadnék?! Egy hazat huzatok fel otthon a faluban. Nem nekem. való a pesti élet. Úgy tudom, maga is vidékről jött, megérti hat, ha az ember visszavágyik. Ha nem találom meg a pénzt, akkor se tennék máskent, de igy sokkal könnyebb lesz. Kezdett magahoz térni az öregember. Felállt es közelebb lépkedett a bőrönd pénzhez. Felvett egy köteg százast, emelgette, forgatta a kezeben, simogatta a pillantásával. — Ez az — mondta,most már megismerem. — Akkor hát — kezdte újra Tari Balázs —, osszuk széjjel, ahogy megállapodtunk. Egy köteg magának, egy köteg nekem. Itthon az asszony egy óra múlva, jó lenne addig elboronálni a dolgot. — jó, jó — motyogta az öreg elhomályosodó szemmel tekintve a fiatalemberre, aztán tétován kezébe nyomta a köteg százast. — A faradságodért... — Mi az? Mit akar? Nem igy alkudtunk meg! Az öregember úgy tett, mint aki nem hallja a szavakat. Nehézkesen lehajolt, magához ölelte a bórőn- döt és fürgén igyekezett az ajtóhoz. Lenyomta a kilincset a könyökével, és már az udvarról lihegte vissza: — Nem hittem en azt komolyan, hogy megtalálod, azért igertem a felet. De magad se gondolhatod, hogy az teged illet... hiszen én nyertem... én ástam el... en szenvedtem érte... A fal mellett téglarakas, építkezéshez odakészit- ve. Tari Balázs leemelt egy téglát, es fejbe vagta az öreget. Aztán ütött másodszor és ütött harmadszor is. Az öregember elejtette a bőröndöt, és úgy dőlt rá a széthulló százaskötegekre, mint valamikor otthon a frissen megtömött szalmazsákra. — Nem téglával? — hallotta nagyon messziről a kérdést, de felelni már nem tudott rá. Nagy pohár fröccsók pezsegtek sokáig a szeme előtt, mig végül az utolso ámybuborekis elpattant a sötétben. HUMOR .. I ff — Tudod-e mi a különbség a mohamedán es a mai ♦ f .. házasságok kozott? ^ — Mi? f *r « « •( — Az, hogy a mohamedán no a hazassag előtt nem látja a férjét, a mai no pedig a házasság után..... — Mi van Mancival? Csak nem beteg? — Ugyan, öt meg a bacilusok sem állhatják ki! ... • • — Drágám, nézd csak, mar száztízzel megyek! ujjong az újdonsült sofőr, Kovácsne. — Hat mondd, van énnél csodálatosabb dolog a világon? f « i 1 «. — Van — szol a férjé. — Az, hogy meg elünk. — Tessék, náfam mindig a vendég a> első . .. AMERIKAI MAGYAR SZÓ. 9 K EG A fl FALU iZEPE REGENY 12. rész. — Fiam, te egy beteg ember vagy — szólalt meg atyailag Bárány főtörzsó'rmester. — Minek keveredsz te ilyesmibe. A fenének kellett neked szur- kálódzni, látod. A legeny megriadt. — Én szúr kai tam?... Ilyet ne is tessék rám fogni, törzs ur. Uttem azt az embert, az igaz, azt egy percig se tagadom, meg azután sütolgáltam is, de én senkit még életemben meg nem szúrtam. — Ne hazudj! Hat ki szúrta volna meg, ha nem te!? — Azt én nem tudhatom, törzs ur. Mondom,nekem a szemembe világított, aztán csak egyet jajdult, elesett a puskája... Azt én nem tudhatom, ha agyonütnek se, hogy ki szúrta meg, törzs ur. — No, majd eszedbe jut, te gazember — mondta Marschalko. Szépé a hanghordozásból is,meg az őrsparancsnok szem'óld'ókrándulásáből is rögtön tudta a dolgát. Elkapta a fiú haját, magahoz rántotta, s tenyérrel erÖs ütést mert az arcára. Kettőt-hármat ütött még majd hirtelen eltaszitóttá magától, de úgy, hogy a hajából egy fürt az ujjai közt maradt. A legény elesett. Nyálas vér csurrant a szájából az ingére. — Ki kéne ezt kötni — vélte Albin. — Állsz fel rögtön! A legény veres száját törólgette a kezefejével. Nehézkesen tapászkodott fel, s egesz teste reszketett. — Ussönek, csak iissönek — mondta. En is üttem magukat. így folyt tovább a kihallgatás. A következőt, egy deresedő kis öregembert (őt csak azért hozták be, mert régi ismerőse volt az Örsnek: a kommunisták feketelistájáról) Nagy Mihálynak osztotta ki Bárány. Ezt a csendőrt Szépével együtt vezényelték a szakaszhoz, igazi fenegyerek volt, mint a Rongyos Gárda önkéntese, megjárta a Felvidéket a csehek idejen. Szolgálati eve kevesebb volt, mint Szépének, de a csendőri rangfokozatot egyszerre kapták, s alig titkolt vetélkedés folyt köztük. Nagy Mihály ezúttal sem maradt el a versenytársától. Utána megint Szépe következett, majd ismét Nagy Mihály. Afféle vizsgáztatás volt ez a fölottesek előtt, noha mindketten letöltóttek már próbaidejüket, és sikerrel megfeleltek a hivatalos vizsgákon, még jo néhányszor az ilyen nem hivatalos — de a csendőrerények kifejlesztése szempontjából legalább annyira fontos — vizsgáztatásokon is. A nyomozati eredmény különben csekély volt; a legfontosabbat — hogy ki szúrta le Szabót — nem sikerült felderíteniük. Masnap már bizonyossá vált, hogy nem jo nyomon indultak el. Megérkezett autón Obláth főhadnagy, a szakaszparancsnok, egy alhadnagy kiserete- ben, s magával hozta a Szabó vallomásáról felvett jegyzőkönyvet. A vallomásból kitűnt, hogy nem azok támadták mega próbacsendo'rt, akik a kapuban a lányokkal enyelegtek, hanem hátulról szúrta meg valaki, s hátulról kapta az első ütést is, a tarkójára. Lehetséges, hogy a zseblámpa fényétől vaksi legények csakugyan nem látták, ki volt a tamadó. Az őrsparancsnok az irodában részletesen tájékoztatta Obláth főhadnagyot a vasárnap éjjeli eseményekről és intézkedéseiről. Megemlítette közben a gazdaköri verekedést is. — Egyszer huzza ki az ember a lábát, es csőstül itt a baj — mondta nyilvánvaló célzással a helyettesére, Bárány főtörzsőrmesterre. Több megróvót nem mondott Bárányra, mert az alhadnagyot nem ismerte, csak annyit tudott róla, hogy a szárny parancsnokságon szolgál. (A két főtörzsőrmester bonyolult viszonyban volt egymással. Bárány volt a rangidős, Marschalko viszont fölötte állt; mint őrsparancsnok. Báránynak a szarnyparancsnokságon voltak jó emberei, Marschal- kót viszont egy emelettel feljebb, az osztályparancs- noksagon — ahol a fia is szolgált — támogatta vitéz löfő Kaszonyi alezredes. Annak idején, az elsŐ háborúban Kaszonyi — akkor még százados volt, vitéz s lófö nélkül — szobaianya bajba került, és a tisztiszolgája elvette feleségül. A gyereket elcsinálták, a tisztiszolgát — Marschalkot — pedig Kaszonyi bevitte magaval a csendórségre, s azóta is rajta tartja a kezét a családon.) Obláth főhadnagy homlokát rancolgatva olvasta végig a gazdaköri esetről írott jelentést, meg a hozzácsatolt, aznapi keletű jegyzőkönyvet: egyik jelenlevő állítása szerint K. Tóth Karoly szabadságos tizedes rúgta fel a lámpát, feltehetően szándékosan, s lány miatt történt a dolog. A főhadnagy vékony fiatalember volt; pozsgaspiros, lányos arcához inkább félszeg mosolygás illett volna, mint ez a fölényes szigor. — Hagyjuk ezt a fenébe, Marschalko. Szoknyaügy. Persze, ha nem volna katona az illető... de p... ügyben mi az istennek vacakoljunk a katonasággal. Úgysem adnák ki. Egy tizedest. Ne zargassuk most minden sz... dologban a katonákat, azt hiszi, a legtöbb baka nem szívesebben ücsörögne idehaza a hűvösön, mint odakint a.lövészarokban? No hát. Ami pedig a büntetőszázadot illeti, azokkal nem lehet háborút nyerni. A főhadnagy megkínálta őket cigarettával, majd átfutotta a haláleset körülményeiről készült tény- vázlatot. Bárány főtörzsőrmester szerkesztette a tény vázlatot, mint szemtanú, és Albin törzsőrmester — Önvédelemből — akkor használta a szuronyt. Obláth a homlokát rancolgatta, szemlátomást nem tetszett neki a dolog. — Lóf... a levegőbe, okosabbat nem tudtak kispe- kulalni? Kerem Albin törzsőrmestert. — Főhadnagy ur, alázatosan jelentem, járőrbe küldtem. (Folytatjuk) Ha Ön csak most kezdte olvasni a “Falu szeoe’-t és óhajtaná a regény eddigi részleteit is elolvasI «* ni, tudasson bennünket es mi szívesen megküldjük az előző közleményeket. B rESHÁZ ^CUKRÁSZDA THIRD AVENUE, NEW. YORK. M. Y.-Ik Street tarkán) — Telefon: LS l-HU. nők, ceOletésnapl torták, lakodalmi, Bar. Lh-torták. _ Poétán «állítunk aa ország »Inden rétedbe. — Ette 7 JÓ-lg nyitva |
