Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-08 / 10. szám
Thursday, March 8. 1979. 8 AMERIKAI MAGYAR SZO TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Legenda egy bőrönd pénzről Mindig ott tanyazott az öregember abban a sarki italboltban. Nem tudtak a nevet, csak úgy hivtak, hogy “a lottos”. Naponta elmondta a történetet, amit mindenki ismert mar, de meghallgattak újra, hiszen azzal is telik az idő. — Tíz évvel ezelőtt — meselte az öreg — negyta- lálatosom volt alotton. Kétszázótvenezret fizettek, de az is lehet, hogy többet, ma mar nem emlékszem pontosan. Aztán ahelyett, hogy a takarékba tettem volna, bepakoltam egy bőröndbe és elástam. A ve- jem kapzsi ember, attól féltem, magának kaparintja az egeszet. Jól számítottam, mert követelni is kezdte rajtam, es amikor nem árultam el, hová rejtettem, fejbe vert egy kalapáccsal. — Nem téglával...? A múltkor azt mondta, hogy egy téglával. — Mindegy mar az — legyintett ä közbeszóló fele az öreg —, lehetett az tégla is, meg kalapacs is, de kemény volt, az biztos. Agyrázkódással kezeltek egy hónapig, ami a kisebbik baj, de nagyobb az, hogy közben elfelejtettem, hová ástam el a pénzt. Törhetem a fejem, nem jut eszembe semmi. így hát van is penzem, meg nincs is. Odaadnam a felét annak, aki megtalálja. A történet után rendszerint fizettek neki egy pohár fröccsót, aztan akadt, aki hitte a furcsa esetet, akadt,aki nem. Tari Balazs, egy fiatal rakodómunkás, aki déltájban járt be a szénport leöblíteni, sokszor faggatta az óreget. — Mégis, hát hova ásta el? — Ha én azt tudnám — sóhajtott az öregember —, akkor most a Gundelben innám a fröccsót, nem itt, — Azért valamire csak emlékszik — makacskodott Tari —, az lehetetlen, hogy ne jusson semmi eszébe! — Nem emlékszem, ha kerékbe törnek se emlékszem. Valahová a varoson kívül... — A városon kivul...?! — szörnyedt el Tari. — Akkor azt is mondhatná, hogy az országban. Tudja maga, mekkora Pestnek a környéke? Beszel csak itt össze-vissza! Egy másik alkalommal azt mondta az öreg, miután két fröccsót is fizetett neki Tari: — Hallod-e, valami most már dereng bennem. Arra emlékszem, hogy a fogaskerekűvel mentem fel a hegyre, aztán a végállomástol még sokáig gyalogoltam... De ha megfeszítenek se jut eszembe más. — A hegyre? Minek cipelte oda? — Biztos helyet kerestem... Tan a bérhazban ástam volna el?! — Az igaz... — dunnyögte Tari, vakargatva állan a borostákat. — Nem emlékszik, meddig gyalogolt? — Sokáig. Tán egy óránál is többet. — Az uttörovasut mentén? — Tudja a fene. Arra is gyalogolhattam, meg ellenkező irányba is... Ha tudnám, akkor azt is tudnám, hol a pénz! — Milyen bőröndben volt? — Hát... olyan közönséges barnaban. Szijjal volt összeerósitve, mert nem működött az egyik zár. A fiatalember elgondolkozva nézte az öreget, aztan a pulthoz ment és hozott még italt. — Mondja csak — kérdezte koccintás után —, ha valaki megtalálná azt a borön dot, csakugyan megfelezné vele a pénzt? — Meg én, öcsém. Ne mozduljak el innen, ha másképpen lenne. De ki találna már azt meg? — Valaki biztosan — gyújtott cigarettára Tari. — Ha el van asva, egyszer csak kiforditják a földből. Olyan nincs, hogy az mindig ott maradjon! Amikor este hazafele botladozott az öregember, többször is megállt, es fejcsóválva dunnyögte maga elé: — Még ilyen bolondot... keresse csak... hagy keresse... Hogy o majd megtalálja... na hiszen... Keresheti,ami nincs! Es nevetgélt azon, hogy akadt egy ember, aki elhitte a meset, amiből csak az a sok fröccs volt valódi, amit utana megivott. Hiszen, ha neki négytalálatosa lett volna valaha, dehogy ássa el a pénzt! Azóta mar haza lenne a szülőfalujában, es ott élne Öregségére. Ott még tan a magányt is jobban elviselne, mert ámi- óta meghalt az asszony, senki sincs, aki ajtót nyitna ra. A kocsmában legalább emberek vannak, akikhez szólni lehet... akiknek mesét hazudhat egy-két pohár frőccsert, a nyereményről, amire evek óta minden pénteki lottóhuzáskor vágyik...! De hiába... mindig csak hiaba!... A szerencse úgy kerüli ki, mint a leprában szenvedőt a lelkiismeretlen orvos. Tari Balázst attól a naptól kezdve nem látták a kocsmában. Mások figyelték az Öregembert, ahogy regeit az elásott bőröndről ... meg a kalapácsról, amivel a veje fejbevagta. — Nem téglával? A múltkor téglát mondott. • — Hat lehetett az tégla is, de hogy kemény volt, az biztos... Ősz elejen tűnt el Tari Balázs a kocsmából, és a következő ev májusában, egy pénteki napon bukkant fel újra. Az arca sugárzott az örömtől, és ahogy belépett, rögtön a lottós öreget kereste a szemével. Amikor meglátta, odafurakodott mellé, es megfogta a karját. — Öreg — súgta oda —, jöjjön ki már egy kicsit. — Minek — bámult ra az öregember, aki már elfelejtette Tari Balázst a kocsma sűrűn változó vendégei között. — Minek menjek én ki veled? — Fontos. Nagy hírem van a maga számára. i Az öreg gyanakodva mérte végig a fiatalembert, de aztan felhörpintve a fröccsót, mégiscsak kiment utana. — Na, mit akarsz mondani? — Öregember! — kapta el Tari Balázs, mintha táncra szeretne perdülni vele. — Megtaláltam a bőröndjét. — Mit? — A bőröndjét... amit elásott... Az öreg olyan arccal bámulta a másikat, mintha kételkedne benne, hogy normális. — Mit találtál te meg? — Ej, már mondtam...! A bőröndjét... benne a S pénzzel. Aztán gyorsan elsorolta, hogy ősz óta kereste, és tegnap akadt rá a Normafa vendéglőtől feljebb egy fánál. — Maga el se hiszi, hogy én mennyi földet megmozgattam, hány helyen kerestem. Minden áldott , nap fölkutyagoltam a hegyre munka után, aztan próbálkoztám. Sokszor kiment belőlem a szufla, abba akartam hagyni, hiszen nem volt nekem biztos nyomon, csak amit maga mondott, de hát az semmi... Aztán mégse hagytam abba! Mindig az motoszkált a fejemben, hogy valahol meg kell annak lenni, ha el van ásva. A véletlenre bíztam magam, megpróbáltam elképzelni, hogy ha valaki el akar földelni egy börónd pénzt, akkor azt hol teheti a legjobban. Odamutatta a tenyeret az öregnek. — Latja bátyám, ezt az ásó törte fel. Többet melóztam, mint eddig bármikor, pedig a szentrógerolas se lakodalom... Aztán egyszer csak sikerűit! Akar egy lottofó'nyeremenyt, úgy találtam el tegnap, hogy hova döfjem az ásót! Boldog, Öregapám?! — És... hol... hol az a pénz? — Nálam. Jöjjön, itt lakom nem messze. Lassan, bizonytalanul indult meg az öregember Tari Balazs után, és amikor egy bérház földszinti lakásában meglátott egy szijjal átkötött barna bőröndöt, leült a meglepetéstől. — Na, öreg — kacsintott a fiatalember —, mégismeri? Moccantott a fejével es a kezet a szivére szorította, mert úgy erezte, kiszakad a helyéről. Tari Balázs kinyitotta a bőröndöt es rámutatott a százaskötegekre. — Itt vannak a papírok. De maga nem emlékezett pontosan. Több az, mint ketszazotvenezer. Pontosan egy félmillió! Megszámoltam. — Fel... félmillió — tátogott az öregember —, hogy ez itt... félmillió...? — Annyi hát — mondta vidáman Tari Balázs. — Akkor ahogy megbeszéltük, bátyám, a fele engem illet. A nemjoját! Tudja, hogy már keresés közben is ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜLI PAN AM CHARTEREK $ 439.BUDAPESTRE ÉS BUDAPESTRŐL ELKÉSZÜLT A HUNGÁRIA CHARTEREK 1979 es MENETRENDJE Amerika büszkesége PAN AM légitársasa'g átszállás nélküli jáVatain repülnek utasaink Budapestre es a látogatóba jövő rokonaink ugyancsak átszállás nélkül érkeznek New Yorkba. Charterjaink hetenként indulnak mindkét irányba 1 -töl 14 hétig terjedő időre. Azonnali rezervációért, vagy bővebb felvilágosításért írjon vagy hívjon: HUNGÁRIA UTAZÁSI IRODA 1603 SECOND AVENUE NEW YORK, NY. 10028 i J ó Tel: 212/ 249-9342 vágj 249-9363 1— 2 és 3 hetes garantált tűrák. Gyógyfürdői beutalók Hévízre és a margitszigeti gyógyszállóba. Rendkívüli ajaVilatunk: Fogorvosi kezelés az uj gyógyszállóban — óriási pénzmegtakarítás. HOTEL REZERVAClÓk-AUTÓBÉRLÉS-IKKA-COMTURIST BEFIZETÉSEK
