Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-12 / 2. szám
Thursday, January 12. 1978. 4________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ. Neutronbomba: Amerika csodafegyvere Európának. Nyugatnémet magazin (Der Spiegel) címlapja fi íllEINEÍlEEÍIlEfl és akiknek kell Az itáliai Bariban múlt októberben tartottak a NATO nukleáris tervező csoportjának legutóbbi ülését. Bármennyire is titkosak ezek a megbeszele- sek, a vezető nyugati lapok mindig tudnak valamit az ott elhangzottakról. Most például a Washington Post jutott hozza Harold Brown amerikai hadügyminiszter beszédéhez. A téma — immár harmadszor — a neutronfegyver volt. Brown megerősítette, hogy ezt a fegyvert nyugat-európai bevetesre fejlesztik ki elsősorban. A Washington Post úgy tudja, hogy az NSZK, Hollandia, Belgium és NagyBritán- nia területét szemelték ki a neutronfegyver bevetésére “szükség esetén” és az amerikaiak ehhez kertek európai partnereik hozzájárulását. Azonban — és ezt most a bari értekezlet után több amerikai lap egybehangzóan elismeri —, a legtöbb európai résztvevő nem foglalt állást Brown ajánlatával kapcsolatban, mert “az európai NATO- országok vezetői félnek a hazai visszhangtól, a lakosság tiltakozásától es tartanak attól is, hogy ennek az uj fegyvernek a rendszerbe állítása hátrányosan hatna SALT-tárgyalásokra és általában az enyhülési folyamatra”. Márpedig — ismét a Washington Postot idézzük — amerikai kormanyforrasok sze„ I . || * .. i rint az Egyesült Államok vezetői a szövetségesek “csaknem egyhangú” támogatásától teszik függővé a neutronfegyver felhasznalásat a NATO nyugateurópai “védelmi stratégiájában”. Mivel magyarázható ez a kínos ellentmondás Washington es európai szövetségesei között a neutronfegyver ugyeben? A vita visszavezethető az amerikai katonai doktrína körüli, esztendők óta tartó nezetelteresekre. Mint emlékezetes, a hatvanas evekre kialakult nemzetközi katonai erőviszonyok következtében a korábbi “tömeges megtorlás” (massive retaliation) elnevezesukatonapolitikai elvet Washington uj fogalommal, a “rugalmas reagálás” doktrínájával váltotta fel es ez magában foglalta a “tömeges megtorlás” bizonyos elemeit. , A hetvenes évek elejére azonban az Egyesült Államok áttért a “reális elrettentés” koncepciójára es ezzel sajat maga bontakoztatta ki a vitát arról, hogy a rugalmas “reagálás” egyáltalán alkalmazható-e. Az egész koncepció legnagyobb baja az volt, hogy minél tovább tanulmányozták az Egyesült Államok NATO-partnerei, annal inkább világossá vált szamukra: az amerikaiak azt akarják elhitetni mindenekelőtt a sajat közvéleményükkel, hogy a háborút korlátozni lehet Európára. Az amerikai katonai gondolkodásnak ez az Európa-centrikus volta azt az érzést kelti a NATO európai tagállamaiban, hogy a washingtoni elképzelések szerint nekik kellene elpusztulniuk, mielőtt még az Egyesült Államok a totalis nukleáris háború kockázatát vallalna. A neutronbomba gondolatának megjelenése es az a mod, ahogyan ezt a leendő' uj eszközt az amerikaiak a maguk hadászati koncepciójába beillesztik, csak megerősíti a nyugat-európai partnerekben ezt a jogos félelmet. Mert mi is lenne — ha egyszer elkészülne — a neutronbomba? Körülbelül egy kilotonna TNT-nek megfelelő robbanoeröt képviselne, ami tizenhatod- resze a Hirosimában ledobott atombombának. Hátasat viszonylag kis területre lehetne korlátozni — s amint Egon Bahr, a nyugatnémet SPD ügyvezetője mindig mondta róla —, “az eddig ismert legembertelenebb koncepció” jegyeben csaknem kizárólag az elet megsemmisitéset szolgálná. Nagy pontosságú kisméretű eszközről lenne szó, es a kisméretüségbol következően a sugárzás nem alakidna at hirtelen hove, ezzel kapcsolatban nem valtana ki intenzív robbanasi hullámot, hanem csupán a felszabaduló , i f ( , sugárzás aradna szét, hogy borzalmas szenvedéseket okozva, a sejteket rombolva pusztítsa el az élőlényeket. Az aggodalmak egyik részé abból szármázik, hogy mivel a neutronbomba begyújtásához valamilyen specifikus atombombát kell felhasználni, tehat maghasadással kapcsolatos folyamat kozbeiktatasa nélkül nem működik a “tisztának”, tehát nukleáris szennyeződést nem okozónak reklámozott neutronfegyver. A neutronbomba nem tekinthető másnak, mint nukleáris fegyvernek es alkalmazasa automatikusan elkerulhetetlenne teszi a másik fel szamára a fó nukleáris csapasmero erők azonnali beveteset. (Efelol egyébként szovjet részről semmifele kétséget nem hagytak. Leonyid Brezsnyev már korábban igy nyilatkozott: “Napjainkban, aki Európában kardot rant, nemcsak maga pusztul el, es szinte el sem tudja képzelni, hogy még ki pusztul el vele együtt a tűzben — ellenségek, barátok, szövetségesek, csak közeli vagy távoli szomszédok. Maga az a gondolat, hogy nukleáris fegyvert alkalmazzanak Europa területen — iszonyatos a szovjet emberek számára. Az európai ház szűk lett es a végletekig h ! i i . » , 11 tuzveszelyesse vált, Nincs es nem is lesz olyan tuz- oltocsápat, amely képes eloltani a tüzet, ha az valóban lángra lobban’’) . | | | I A nyugat-európai NATO-országokban attól felnek, hogy az amerikai katonai vezetők éppen ezt a világos igazságot nem kepesek, vagy' nem akarjak megérteni. ° .. } Csakhogy az a körülmény, hogy az amerikai kongresszus elvileg hozzájárult a neutronfegyver gyártásához és Carter elnök, aló előbb leállította, majd újra napirendre tűzte az elődje, Gerald Ford áltál elindított neutronfegyver-kisérleteket, negativart' hat vissza az alapvető nemzetközi kérdések rendezésére. Az amerikai fél ezzel olvan uj elemet vitt be a fegyverkezesbe, amely megnehezíti a kibontakozást a SALT ügyében, rontja a leszerelési tárgyalások eselyeit, végeredményben súlyos karokat okoz az enyhulesi folyamat fejlődésének. Márpedig Nyugat-Europa szinte kivétel nélkül minden allama erdekelt az enyhülés folytatásában, érdekelt abban, hogy csökkenjenek a katonai kiadások es ezt a Bariban tartott értekezleten is ilven vagv olyan módón kifejezték. A két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudományos-technikai kapacitásának ismeretében a nvugat-európai kormányférfi- (folvtatás az 5. oldalon) INeütronen-Boiilie | Amerikas Wundetwaffe für Europa
