Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-09-08 / 34. szám

Thtmday, September 8. 1977. Csanádi Eszter. Kata apát keres Kata nem szereti a motorkerékpárokat. A pöfö­gő zaj, a kiáramló gaz mindig azt a napot idézi emlé­kezetébe, amikor apja elment. Régen történt, de a seb nehezen gyógyul. Még arra is pontosan emlék­szik, milyen napon történt. Apja akkoriban mar csak hetenként egyszer járt haza, de mégis... mégis az övék volt még. Kata minden este varta. Gyakran kiment a sarki kútra vízért, leste az utat. Azon a meleg őszi esten is keseregve ült a ház előtti árok­parton. Úgy elabrándozott, hogy a motorzúgast sem hallotta meg. — Mi van, Szöszi? — rikkantott rá az apja. — Vártalak — válaszolta, és idegesen tépkedni kezdte a fűszálakat. Mar előre tudta; veszekedés lesz. így volt már évek óta egyfolytában. Kézen fogva léptek az előszobába. Anyja ült a székén. — Haza méltóztattal jönni? — fogadta férjét gú­nyosan. — Igen, de mindjárt megyek is tovább. — Hová? — Ahol dolgom van. Latom, megint belem akarsz kötni. Inkább elmegyek. Tompán hullottak a szavak, Kata érezte, rögtön kitor a vihar. — Csak legalább Öcsi hazaérné mar — fohászko­dott a lány magában. Félt. Átkok és szitkok özönét zúdítottak egy­másra szülei. Régen es ezerszer kikiáltott serelmek törtek elő. Panasz es vád, két ember örökös kifogy­hatatlan gyűlölete. A szitkok áradatában apja ösz- szecsomagolt két inget, és kilepett az ajtón. Csend szakadt a hazra. Félelmes, bénult napok következ­tek. A kislánynak nem ment a tanulás, céltalanul kószált az utcakon. Utálta az esteket, mert akkor haza kellett mennie, és anyja keserves sírásait egyre kevésbe tudta elviselni. — Szeretem pedig — tépelődött —, mégis úgy ér­zem nincs igaza. Én maradtam egyedül apa nélkül. Megkeresem — határozta el magában. Vállalkozása nehéznek tunt. Annyit tudott csu­pán, hogy apja egy kisvárosba ment, ahol egy másik, egy uj asszony varta. Örült, amikor sikerült meg­tudnia a városka nevet. Ezentúl összegyűjtötte uzsonnapenzet — kellett a vonatra. Vasárnap regge­lenként mindig azt mondta otthon, iskolai sport- versenyre kell mennie. Egy ólomszinú napon nem akarta anyja elengedni. — Mar te is olyan csavargó leszel, mint az apad! — kiáltott ra indulatosan. — Nem tudsz maradni a lakásban? November van. Ugyan, miféle versenye­ket rendeznek ilyenkor? — Terem kézilabda-verseny lesz, muszáj ott lenni — hazudta. — Nem mész sehova! — sivitotta az anyja. — Ha nem maradsz nyugton, bezárlak. Meg is tette. A feldúlt gyerek azonban megma­kacsolta magát. Egy óvatlan pillanatban kiugrott az ablakon, és rohant az állomásra. Szerencséje volt, még fel tudott ugrani a vonatra. Nagy pely- hekben hullott a ho, mikor megérkezett apja varo­sába. Egy ideig tanácstalanul álldogált a pályaudva­ron, majd nyakaba vette a varost. — Hol keressem? — túnodott. — Melyik utca lehet az? Nézzük csak sorra. Fel napba telt, amig a város északi es keleti ré­szét bejárta. Délután déli irányba indult el. A harmadik utca után úgy vacogott, hogy fogai belekocogtak. Hosszú szóke haja a hóiétól csomók­ban hullott a vállára. A cipője és a kabátja is át­ázott mar, amikor egy ház előtt visongó gyermek­csapattal találkozott. Tőlük tudta meg, hogy csak par meterrel all a keresett háztól. Mit tegyen? Iz­galmában a körmét kezdte rágni. Nem mert a házba becsongetni. Nem vette észre, mikor nyílt a kapu, csak azt erezte, hogy két erős kar a magasba emeli. Forró tenyer simul az arcara, es ismerős, reg nem érzett arcviz illata csapódik orrába. — Apa! Apukám ! — suttogta. Nem tudott többet szólni. — Kata! Kicsi lanyom! — lehelte az apja. — De j jó, hogy itt vagy. Beviszlek, gyere be hozzánk. Teljesen átáztál. A kislány félt a találkozástól. Nem ismerte az asszonyt, aki apjához tartozik. Aztán ott állt előtte, és kitört belőle a vádló, keserű szóözön. Apjáért felelősségre vonta az asszonyt, visszakövetelte tőle, es konyorgott neki erte. Csalódottsága és elhagya- tottsága kegyetlenné tette. A két felnőtt szótlanul állt előtte. Nem csitítot­ták a lazado hangot, hagyták összefolyni saját kóny- nyeikkel. Megértették. Katából lassan kifogyott a szusz, es ók egyszerre nyúltak erte, es magukhoz ölelték. Kata nem szereti a motorkerékpárokat. Ha zúgá­sukat hallja, mindig eszébe jut az az őszi nap, amikor apja elment. Szerda volt es este. Kálmán András; Nehéz fiatalnak lenni Igen! Tálán a legnehezebb a világon ! Fiatalnak lenni, annyi mint sötét földalatti folyoson szaladni, amiből nem tudunk kilátni és nem tudunk nyugod­tan beleilleszkedni, aminek sokszor nem látjuk a véget; a világosságot. Mintha nagy teherrel rohan­nánk a bizonytalanba. Mert magunkkal cipeljük fia­talságunk nagy akarását, ami most akadály a világ­ban. A fiatalság szépségét, erőt es frissességet jelent. Es a vagyak nagysaga, a fűtőanyag feszitese fonák­jára fordul. Azután fájdalmas ürességet, szertelense- get es kiábrándulást okoz. Ma mar a nyugati világ halad ezen az utón. Fia­taljai nem tanulnak mélyen,úgy, ahogy az elet utjai megkívánnak. Nyugat azt akaija, hogy vegyenek ró­la példát es elfelejti, hogy a példát nagyon el kell ismerni, hogy odaállíthassuk a világ színe ele. Ugyan­akkor a sokat emlegetett keleti oldalon az erös,jelle- mes fiatalság halad az utón. Az en időmben is es most is megtanítottak, hogy­ha a kenyer a földre esett, bizony amikor felvettük, meg kellett csókolni. A föld adta, ahol éltünk, szü­léink dolgoztak érte. Keme'nykezü munkások terem­tették meg az útját. Pedig akkor is más ideálokra ta­nítottak bennünket. Voltaire Candidejáról időnként le kell fújni a port és akkor a mai jelen kiábrándulásaiban találhatjuk önmagunkat. Mert az ifjúság mögött allnak a tapasz­talt idők nagyjai, öregeink és példaképeink. A nagy mester, a francia Voltaire, olyan nagyszerűen kicsu- folta az élet nagyszerűségeit. Es hirdette, hogy a fia­talság es jóhiszeműség mögött a tisztátalan élet állt., Ezt aluuja követni a nyugati világ?! A haladó fiatalságot — ellentétben nyugattal — előbb megismertették a helyes társadalmi szemlélet gyöngyszemeivel, a könyvekkel, melyekből a fenyek rávetitódnek az Igazságra. Tanulgatás közben ismerünk a világra. ítéljük es megkülönböztetjük a többitől. Mi hittünk a szülé­inkben, pedig szegények is voltak, es tudtuk, hogy a könyvekkel mindig elbeszélgethetünk. Tálán akkor is, amikor nincsenek reményeink, mert egyedül va­gyunk. Mondhatnánk, hogy nehéz felnőttnek lenni! Nem az fájt nekünk, hogy szüléink megtiltottak, hogy nekik nem tetsző találkozókra elmenjünk, ha­nem az, hogy sokszor otthon kellett maradnunk, mert nem volt szüléinknek pénzük. — Ugye fiam, nehez fiatalnak lenni! — mondta sokszor szegény anyám, amikor szomorúan nézte, hogy nem adhat elég pénzt a fiának. Kezét ilyenkor össze téve, nézett rám. Aztán igy volt összekulcsolva a keze a gyászbal- dachin alatt. A sárgán lobbanó fények között. Fára­dó ujjai most megnyugodva, csendesen ..........Ekkor kapott egy uj térítőt szegény, az utolsót, amire any­. I I nyira vágyott mar.......... Jo be kell osztani az Eletet. Dolgozni kell! Halad­ni! Megbecsülni az igazat. Hinni, hogy a nép a meg­váltás, az akarat, minden! Aki a nép ellen cselek­szik, az önmaga ellen vet. Az élet útját meg kell becsülni. Nem könnyű örö­mök, hanem az erős akarat, ami Nyugodtan vezet bennünket. Mert ha nyugat elkülönült es önmaga útját jarja: a végén mégis az erős, önmagában bizö akarat fog győzni, amikor minden ember egyforma és egyforma mértékkel állhat a társadalom utján. Aki vissza tud térni az emberek közé e's elismeri az igazi élet tanításait, az nyugodtan állhat ellen minden rossznak es áramlatnak, ami nem jó és meg­fertőzne a világot. Nehez fiatalnak lenni? Igen! Itt nyugaton, ahol ócska törvények és álszabadságjogok fertőzik, és megengedik a fiatalság tévelygéseit. ************************* Figyelem! A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága es Szerkesztősége elhatározta, hogy októberben sajtónk 75. jubileuma alkalmával ünnepi lap­számot ad ki, nagyobb teljedelemben. Ebbe az ünnepi lapszamba szívesen fogadja olvasó­ink, barátaink üdvözleteit a lap évfordulója alkalmából. Aki e lapszámban meg akaija örökíteni ne­vet, küldje be üdvözletét 1977. október 1.-ig az alanti szelvényen. Amerikai Mgyar Szó 130. E 16 St. New York, N.Y. 10003. Helyezzék el nevemet az októberben ki­adandó ünnepi lapszámban. Név:.............................................................. Cim:.............................................................. $-.........................-----AMERIKAI magyar szó-----­-9'-

Next

/
Oldalképek
Tartalom