Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-09-08 / 34. szám
Thtmday, September 8. 1977. Csanádi Eszter. Kata apát keres Kata nem szereti a motorkerékpárokat. A pöfögő zaj, a kiáramló gaz mindig azt a napot idézi emlékezetébe, amikor apja elment. Régen történt, de a seb nehezen gyógyul. Még arra is pontosan emlékszik, milyen napon történt. Apja akkoriban mar csak hetenként egyszer járt haza, de mégis... mégis az övék volt még. Kata minden este varta. Gyakran kiment a sarki kútra vízért, leste az utat. Azon a meleg őszi esten is keseregve ült a ház előtti árokparton. Úgy elabrándozott, hogy a motorzúgast sem hallotta meg. — Mi van, Szöszi? — rikkantott rá az apja. — Vártalak — válaszolta, és idegesen tépkedni kezdte a fűszálakat. Mar előre tudta; veszekedés lesz. így volt már évek óta egyfolytában. Kézen fogva léptek az előszobába. Anyja ült a székén. — Haza méltóztattal jönni? — fogadta férjét gúnyosan. — Igen, de mindjárt megyek is tovább. — Hová? — Ahol dolgom van. Latom, megint belem akarsz kötni. Inkább elmegyek. Tompán hullottak a szavak, Kata érezte, rögtön kitor a vihar. — Csak legalább Öcsi hazaérné mar — fohászkodott a lány magában. Félt. Átkok és szitkok özönét zúdítottak egymásra szülei. Régen es ezerszer kikiáltott serelmek törtek elő. Panasz es vád, két ember örökös kifogyhatatlan gyűlölete. A szitkok áradatában apja ösz- szecsomagolt két inget, és kilepett az ajtón. Csend szakadt a hazra. Félelmes, bénult napok következtek. A kislánynak nem ment a tanulás, céltalanul kószált az utcakon. Utálta az esteket, mert akkor haza kellett mennie, és anyja keserves sírásait egyre kevésbe tudta elviselni. — Szeretem pedig — tépelődött —, mégis úgy érzem nincs igaza. Én maradtam egyedül apa nélkül. Megkeresem — határozta el magában. Vállalkozása nehéznek tunt. Annyit tudott csupán, hogy apja egy kisvárosba ment, ahol egy másik, egy uj asszony varta. Örült, amikor sikerült megtudnia a városka nevet. Ezentúl összegyűjtötte uzsonnapenzet — kellett a vonatra. Vasárnap reggelenként mindig azt mondta otthon, iskolai sport- versenyre kell mennie. Egy ólomszinú napon nem akarta anyja elengedni. — Mar te is olyan csavargó leszel, mint az apad! — kiáltott ra indulatosan. — Nem tudsz maradni a lakásban? November van. Ugyan, miféle versenyeket rendeznek ilyenkor? — Terem kézilabda-verseny lesz, muszáj ott lenni — hazudta. — Nem mész sehova! — sivitotta az anyja. — Ha nem maradsz nyugton, bezárlak. Meg is tette. A feldúlt gyerek azonban megmakacsolta magát. Egy óvatlan pillanatban kiugrott az ablakon, és rohant az állomásra. Szerencséje volt, még fel tudott ugrani a vonatra. Nagy pely- hekben hullott a ho, mikor megérkezett apja varosába. Egy ideig tanácstalanul álldogált a pályaudvaron, majd nyakaba vette a varost. — Hol keressem? — túnodott. — Melyik utca lehet az? Nézzük csak sorra. Fel napba telt, amig a város északi es keleti részét bejárta. Délután déli irányba indult el. A harmadik utca után úgy vacogott, hogy fogai belekocogtak. Hosszú szóke haja a hóiétól csomókban hullott a vállára. A cipője és a kabátja is átázott mar, amikor egy ház előtt visongó gyermekcsapattal találkozott. Tőlük tudta meg, hogy csak par meterrel all a keresett háztól. Mit tegyen? Izgalmában a körmét kezdte rágni. Nem mert a házba becsongetni. Nem vette észre, mikor nyílt a kapu, csak azt erezte, hogy két erős kar a magasba emeli. Forró tenyer simul az arcara, es ismerős, reg nem érzett arcviz illata csapódik orrába. — Apa! Apukám ! — suttogta. Nem tudott többet szólni. — Kata! Kicsi lanyom! — lehelte az apja. — De j jó, hogy itt vagy. Beviszlek, gyere be hozzánk. Teljesen átáztál. A kislány félt a találkozástól. Nem ismerte az asszonyt, aki apjához tartozik. Aztán ott állt előtte, és kitört belőle a vádló, keserű szóözön. Apjáért felelősségre vonta az asszonyt, visszakövetelte tőle, es konyorgott neki erte. Csalódottsága és elhagya- tottsága kegyetlenné tette. A két felnőtt szótlanul állt előtte. Nem csitították a lazado hangot, hagyták összefolyni saját kóny- nyeikkel. Megértették. Katából lassan kifogyott a szusz, es ók egyszerre nyúltak erte, es magukhoz ölelték. Kata nem szereti a motorkerékpárokat. Ha zúgásukat hallja, mindig eszébe jut az az őszi nap, amikor apja elment. Szerda volt es este. Kálmán András; Nehéz fiatalnak lenni Igen! Tálán a legnehezebb a világon ! Fiatalnak lenni, annyi mint sötét földalatti folyoson szaladni, amiből nem tudunk kilátni és nem tudunk nyugodtan beleilleszkedni, aminek sokszor nem látjuk a véget; a világosságot. Mintha nagy teherrel rohannánk a bizonytalanba. Mert magunkkal cipeljük fiatalságunk nagy akarását, ami most akadály a világban. A fiatalság szépségét, erőt es frissességet jelent. Es a vagyak nagysaga, a fűtőanyag feszitese fonákjára fordul. Azután fájdalmas ürességet, szertelense- get es kiábrándulást okoz. Ma mar a nyugati világ halad ezen az utón. Fiataljai nem tanulnak mélyen,úgy, ahogy az elet utjai megkívánnak. Nyugat azt akaija, hogy vegyenek róla példát es elfelejti, hogy a példát nagyon el kell ismerni, hogy odaállíthassuk a világ színe ele. Ugyanakkor a sokat emlegetett keleti oldalon az erös,jelle- mes fiatalság halad az utón. Az en időmben is es most is megtanítottak, hogyha a kenyer a földre esett, bizony amikor felvettük, meg kellett csókolni. A föld adta, ahol éltünk, szüléink dolgoztak érte. Keme'nykezü munkások teremtették meg az útját. Pedig akkor is más ideálokra tanítottak bennünket. Voltaire Candidejáról időnként le kell fújni a port és akkor a mai jelen kiábrándulásaiban találhatjuk önmagunkat. Mert az ifjúság mögött allnak a tapasztalt idők nagyjai, öregeink és példaképeink. A nagy mester, a francia Voltaire, olyan nagyszerűen kicsu- folta az élet nagyszerűségeit. Es hirdette, hogy a fiatalság es jóhiszeműség mögött a tisztátalan élet állt., Ezt aluuja követni a nyugati világ?! A haladó fiatalságot — ellentétben nyugattal — előbb megismertették a helyes társadalmi szemlélet gyöngyszemeivel, a könyvekkel, melyekből a fenyek rávetitódnek az Igazságra. Tanulgatás közben ismerünk a világra. ítéljük es megkülönböztetjük a többitől. Mi hittünk a szüléinkben, pedig szegények is voltak, es tudtuk, hogy a könyvekkel mindig elbeszélgethetünk. Tálán akkor is, amikor nincsenek reményeink, mert egyedül vagyunk. Mondhatnánk, hogy nehéz felnőttnek lenni! Nem az fájt nekünk, hogy szüléink megtiltottak, hogy nekik nem tetsző találkozókra elmenjünk, hanem az, hogy sokszor otthon kellett maradnunk, mert nem volt szüléinknek pénzük. — Ugye fiam, nehez fiatalnak lenni! — mondta sokszor szegény anyám, amikor szomorúan nézte, hogy nem adhat elég pénzt a fiának. Kezét ilyenkor össze téve, nézett rám. Aztán igy volt összekulcsolva a keze a gyászbal- dachin alatt. A sárgán lobbanó fények között. Fáradó ujjai most megnyugodva, csendesen ..........Ekkor kapott egy uj térítőt szegény, az utolsót, amire any. I I nyira vágyott mar.......... Jo be kell osztani az Eletet. Dolgozni kell! Haladni! Megbecsülni az igazat. Hinni, hogy a nép a megváltás, az akarat, minden! Aki a nép ellen cselekszik, az önmaga ellen vet. Az élet útját meg kell becsülni. Nem könnyű örömök, hanem az erős akarat, ami Nyugodtan vezet bennünket. Mert ha nyugat elkülönült es önmaga útját jarja: a végén mégis az erős, önmagában bizö akarat fog győzni, amikor minden ember egyforma és egyforma mértékkel állhat a társadalom utján. Aki vissza tud térni az emberek közé e's elismeri az igazi élet tanításait, az nyugodtan állhat ellen minden rossznak es áramlatnak, ami nem jó és megfertőzne a világot. Nehez fiatalnak lenni? Igen! Itt nyugaton, ahol ócska törvények és álszabadságjogok fertőzik, és megengedik a fiatalság tévelygéseit. ************************* Figyelem! A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága es Szerkesztősége elhatározta, hogy októberben sajtónk 75. jubileuma alkalmával ünnepi lapszámot ad ki, nagyobb teljedelemben. Ebbe az ünnepi lapszamba szívesen fogadja olvasóink, barátaink üdvözleteit a lap évfordulója alkalmából. Aki e lapszámban meg akaija örökíteni nevet, küldje be üdvözletét 1977. október 1.-ig az alanti szelvényen. Amerikai Mgyar Szó 130. E 16 St. New York, N.Y. 10003. Helyezzék el nevemet az októberben kiadandó ünnepi lapszámban. Név:.............................................................. Cim:.............................................................. $-.........................-----AMERIKAI magyar szó------9'-
