Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-09-08 / 34. szám

Thursday, September 8. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZÓ^ _5 Al esiper<",,í nyelv Voll bűnözők épitő munkája Az eszperantó nyelvet 90 evvel ezelőtt egy len- ■ Q gyei szemorvos, Dr. Ludwik Zamenhof teremtette meg, aki remélte, hogy az európai nyelvekből össze­kombinált, teljesen fonetikus,szép hangzású és kóny- nyú nyelvtani szerkezetű uj nyelvvel meg lehet majd szüntetni az országok elkülönültséget, ami a nemzetközi viszályokat is súlyosbítja es végre at le­het vele törni a nyelvek bábeli zűrzavarát. Egy ideig úgy is látszott, hogy az eszperantó, ha lassan is, de hódítani fog. Az egész világon eszperan­tó klubok alakultak és a nyelvtanfolyamokon egyre többen vettek részt. Egy idó után azonban megszűnt az érdeklődés, csak a mozgalom magja, a meggyo- zódéses eszperantistak tartottak ki mellette. Az e- gész világon jelenleg 100 ezren beszelik az eszperan­tót, ami soknak hangzik, ha nem vesszük tekintetbe, hogy ez a világ lakossaganak mindössze 3 ezreleke. A többihez arányitva, Uj Zélandon van meg a legtöbb, ahol 17 eszperantó klub működik. Ez a hárommilliós lakossághoz képest, négyszer olyan nagy arány, mint az Egyesült Államokban. Világ­szerte kb. 1200 eszperantó klubot tartanak fenn. Az egyik klub Wellingtonnak egy regi épületeben van. Az egyik tag, aki a nyelvet 1939-ben kezdte tanulni, elmondotta, hogy milyen könnyen tudott különböző országbeliekkel elbeszélgetni az 1972-ben Portland, Oregonban tartott nemzetközi eszperantó konferencián. “Egy nyugatnémettel voltam egy szo­bában, bejött egy dán barátja is. Én nem tudok sem németül, sem dánul, mégis nagyon szépen el tudtunk beszélgetni egymással” Egy másik tag elmondotta, hogy rendszeresen levelez eszperantóul egy nyugal­mazott francia katonatiszttel, egy kubai bélyeggyűj­tővel és egy szovjet mérnökkel. Az egész világ nyit­va áll az eszperantistak előtt. Ennek az embernek a házi könyvtárában olyan eszperantó könyvek van­nak, mint Shakespeare “Rego Lear”-ja es Agatha Cristie “Murdo en la Orienta Ekspresso”-ja. Mennyi időt, mennyi pénzt lehetne megtakaríta­ni, ha általánosan beszélnék ezt a nyelvet, mondjak a hívei. Az ENSZ-ben például a fordítások költségét 95 százalékban tudnák csökkenteni. A diplomaták hat hónap alatt folyékonyan tudnának eszperantóul beszélni, ha rászánnák magukat.^ Egy másik tag igy elmélkedett: “Ha az eszperan­tó egyszer majd elterjed, mindenki csodálkozni fog, hogy a balga elődök miért is nem vezették be már évekkel ezelőtt. Akárcsak a méter-rendszer, amihez kétszáz év kellett, hogy elterjedjen. Az eszperantó­ban nem sokat haladtunk az utóbbi 90 évben, de megvagyunk es tovább harcolunk. Wellingtonban John Adcock pszichológus profesz- szor, aki épp most irt egy szakkönyvet eszperantó nyelven, mondotta, hogy milyen jó lenne, ha ezt a nyelvet tanítanák mindenütt az iskolákban. A klub­tagoknak melegen ajánlotta, ha ismernek tanárokat, próbálják megértetni velük, milyen előny lenne ez iskolai tantárgynak. “Nem kellene többe az eszpe­rantót magánklubokban tanítani.” A professzor az összejövetelt ezekkel a szavakkal fejezte be: “Me supozas ke tio suficas por la vespero , ami magyarra fordítva ezt jelenti: “Ez eleg lesz ma es­tére”, majd hozzátette: Nonan Noktan al ciu”, va­gyis “jóestét mindenkinek” ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Keljük tudassa címváltozását a Kiadóhivatallal, 130 E 16 Street New York, NX 10003 A nyomor és pusztulás sivatagjában, a leromlott, kiégett házak kozott oázist talaltak maguknak a new yorki South Bronx volt bűnözői. Egy Ids cso­portjuk, számban 24,-ép, birtokukba vették a tulaj­donos által elhagyott, város tulajdonában lévő la­katlan épületet, bejelentettek a városi ingatlan hi­vatalnak, hogy az épület az óvek, aztan kótoro ka­lapáccsal, feszítő rúddal nekiláttak, letörtek a rozo­ga belső falakat, elhordták a salakot es mindegyikük megtervezte benne saját lakasat. A varos hagyta őket, nem sokat törődött velük, gondolva, hogy feladjak úgyis ezt a kísérletet. “Azt hittek, örültek vagyunk es soha sem fogjuk befejezni, amit elkezd­tünk”, mondotta Ramon Rueda, a most már People’s Development Corporation (PDC) névén ismert munkacsoport vezetője. Több hónapi utánjárást követően a város es a kormány vegre segítséget adott. A városi Housing and Development Administration a PDC-nek S 311.000 kölcsönt nyújtott építési anyagokra, 8 1/2 százalékos kamattal. A Criminal Justice Coordinating Council (CJCC) 220.000 dollárt utalt ki szamukra, azzal a feltétellel, hogy a munkások fele rovottmultu legyen. A Department of Housing and Urban Development pedig napenergiával fu­tott vízmelegítő berendezésre 30.000 dollárt adott. A belső újjáépítés 80 százaléka már elkészült. A 24 eredeti lakásfoglaló közül húszán rövidesen be­költöznek uj lakásukba, a többi lakást másoknak adjak ki. A lakbér olcsó lesz, szobánként csupán 38 dollar, mert az építkezés olcsó munkaerővel történt, feleannyiba került, mint a normális reno­válás, Meg több más, önkéntes munkával épülő ház var befejezesre, vagy áll készen New Yorkban és más városokban, de a dél-Bronxban ez az egyetlen» ilyen epitkezes. A munka minősége kitűnő. A PDC teljesitményenek következtében a szövet­ségi kormány is “belépett” a vállalkozásba. Tizeves 3 százalékos egymillió dollár kölcsönt igert Mr. Rue- dá-nak, ot más, hasonló lakohaz rehabilitálásara, ugyanazon a környéken. Egy másik kormányható­ság 1 millió dollárt ad a 35 főből álló munkaerő kiterjesztésére. Egy száztagú csoport, melynek tag­jait a del-Bronxból veszik fel, az ősszel kezdi meg a további munkát. A mar majdnem kész bronxi ház tetejen, egy húszéves fiatalember ügyesen kezeli a villany fűrészt, amivel a szoláris futöberendezes számára vág lyukat a háztetőn. Izzadó homlokát törólgetve beszél azokról a napokról, amikor kábítószerek árusításá­ból es hazárdjátékokból élt, négyszer letartóztatták betörésért és rablásért es a ház, ahol lakotokét éve leegett. “Erre az alkalomra volt szükségem.” mond­ja. “Most aztán lesz rendes lakásom, itt, ahol egesz eletemben eltem.” Egy másik ifjú mondotta: “Foly­ton csak az utcán lődörögtem, amig ez előadódott.” Ez az e'pitkezés rendezte az eletüket és celt, lehető­séget nyújtott számukra. Ez a példa mutatja hogy mennyire át lehet for­málni volt rovottmultuakat, ha tartós, erdemes munka, es szakképzettségi -lehetőség kínálkozik. Az eremnek azonban egy másik oldala is van. Ezek az önkéntesen megszervezett epitkezesek számban elenyészően kevesek. A dél-Bronx na­gyobb részé még most is elhagyatott, lerongalodott és kiégett siralmas nyomortanya, ami lebombázott varosra emlékeztet. Egyénileg, amilyen szép es er­demes ez a munka, nem oldja meg a nagyvárosok lakas-problémait. A városi es szövetségi kiutalások­ból a szakszervezeti bereknel jóval olcsóbb munka­erőket vesznek fel, mialatt az építőiparban is terjed a munkanélküliség. Tisztesseges munkabérrel, szer­vezett munkasokkal kell a városokat újjáépíteni, nagy lakovidekeket alakítani, nem a leegett sivatag közepette egyes házak helyreállításával. Lenne igy elegendő munka arra, hogy ne keveredjenek bűnbe a tétlen es kilátástalan fiatalok es ne legyenek visz- szaesö bűnözők a rovottmultuakbol. Lenne igy rendes lakás es eleg munka mindenki számára. Valami nincs rendben, ha alamizsnáért kell kére- getni a dolgozni akaróknak és ugyanakkor a kor­mány mérhetetlen összegeket fordít a kozjoletet semmiképpen nem szolgaló, pusztító es egyre fan- tasztikusabb fegyverekre. Vágó Klára ® (fi)®® (§)®<§X§) ® ® ©<§)(§) <H I SOBEL OVERSEAS CORP. I | IKKfl FŐÜGYNÖKSÉG — TELEFON: (212) 535-4490 -- ' ' © I UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE | É) SZÁLLODA FOGLALÁS — IKRA UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS is . I) LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK |jj | IKKA Magyaro. szagra — TUZEX Csehszlovákiába f

Next

/
Oldalképek
Tartalom