Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-09-01 / 33. szám
Thursday, September 1. 1977. Egy vevő tiltakozik az üzletben az elárusítónonel: — Hogy lehet az, hogy tizennégy dollárt blokkolt, amikor az áru csak tizenhárom dollárba kerül? Az elárusitóno mosolyogva válaszolja: — Attól tartottam, hogy ön babonás..... Délelőtt a lepcsóházban Rösneme Meiernevel tere- ferélget: — Hallott már ilyet? Amióta Müller urat a felesége otthagyta, ez a szegény ember aludni sem tud.... — Ne mondja! Talán még mindig annyira szereti azt a hűtlen fehémépet? — Szó sincs róla, hanem az asszony az agyat is magával vitte! — Az ember csak attól hízik, hogy örökli a hajlamot. Peterke becsenget a szomszédba: — Matild néni, kezét csokolom, anyuka nagyon szépén kéri, tessek adni kölcsön ma délutánra há - rom csészét! — Ejnye fiacskám, hát nektek nincsenek csőszeitek? — Hogyne volnának, de tetszik tudn j, osztálytársaim jönnek hozzánk vendégségbe és anyukám azt mondja, nem szeretne, hogy a mi csészéink törjenek össze. ff ti Egy macska es egy eger besurran a cukrászdába. Leülnek egy asztalhoz, s a kiszolgalolany kérdezi, mit óhajtanak. Megszólal az eger: — Kérek szépen egy óriási adag tejszínhabot! — És ön? fordul a leány a macskához. — Nekem is a tejszin a kedvencem — feleli a cica, de nem kérek, mert majd miután megette az adagjat fölfalom az egérke barátomat! A hódítás titka-AMERIKAI MAGYAR SZÓKamarásival együtt szoktam az üzemi vendéglőben ebédelni. Társaságunkban van rendszerint Ilonka is, a bérelszámolóból. Sokáig úgy éreztem, hogy Ilonka engem jobban kedvel, de egy idó óta szomorúan tapasztalom, hogy Kamarásival többet beszel, és mintha csillogóbb lenne a szeme, ha ránéz. Kamarási ugyan is ege'szen uj oldaláról mutatkozott be. Műveltségét fitogtatta. Például igy: — Milyen rosszul'ég ez a villanykörte! Edison, a világ legtermékenyebb feltalálója, aki bizony szép kort ért el, hiszen 1847-ben született és csak 1931-ben halt meg, nem gondolta volna, hogy 1976-ban ilyen szomorúan fog égni a villanylám- pája. _ f Amikor a kompótot hoztak, felsohajtott: — Mennyivel szebb es stílusosabb lenne, ha fajansz csészében hoznák. Persze, nem bármilyenben, hanem phagesirhodosi vagy ushebti mintára készült edényekben. Ilonka ilyenkor áhítattal nézett a müveit Kamarására, és én meg sem mertem mukkanni. Spenotot hoztak: — Egyék sokat, Ilonka, vastartalma van. A ferro- fil baktériumoknak vastartalmú tápanyagra van szükségük! Egyre dühösebb lettem Kamarásira, és elhatároztam, hogy én is műveltséggel fogom Ilonkát fózni. Egy napon, amikor “női szeszély” volt a tészta, könnyedén megjegyeztem: — Izabella Mária Lujza volt a legpajzanabb királynő. 1868-ban erkölcstelen élete miatt le is kellett mondania. Nemde, Kamarasi? — I... igen... — dadogta. — Hol uralkodott ez a királynő? — kérdezte Ilonka Kamarasit. — Ize... hol is... na... — Spanyolországban, 1833-tol 1868-ig—jegyeztem meg. — Persze, nagyon különbözött I. Izabellától, Kasztillia királynőjétől, aki nagy embert pártfogolt. — Ugyan kit? — kérdezte Ilonka, és szinte egyszerre nézett rám is, Kamarásira is. Kamarási pulykavorös lett zavarában, en rávag- tam: — Hat Kolombusz Kristófot! Egyébként Ferdi- nandhoz ment férjhez. Ilonka most mar rám emelte ibolyakék szemét, es en, mivel királynőkről volt szó, kiselőadást tartottam Johannáról, aki megölette férjét, Endrét. így ütöttem ki Kamarasit a nyeregből, de a diadal még mindig nem volt édes, mert azon törtem a fejem, hogy honnan vette elő hirtelen ezt a fene nagy műveltségét, és miért tudott mindent épp Edisonról és ferrofilról? Szombaton kaptam meg a választ. Együtt ültem vele az Orchidea eszpresszóban, amikor bejött egy mozgo könyvárus. Odalépett Kamarásihoz és könyveket kínait neki, de ó nem vásárolt. Az árus megjegyezte: — Hja, nincs mindig olyan jo alkalmi vetel, mint a lexikon “Ebihal — Fortezza” kötet. Azt jól vásárolta. Huszonöt forintért egy lexikon! Igaz, hogy csonka kötet volt, de mégiscsak lexikon... Palásti László Micsoda forgalom!!! Ezt a riportot a pokolbol jelentem. Most vagy ketezer milliónál is több lény nyüzsög itt. Ossz- kemencek kicsordulnak es állítólag a mennyország is tele van velük, bar oda kevesebben jöttek, sokkal kevesebben. Tudniillik, nem maradt élőlény a Földön, csak építmények, paloták, hidak és bútorok maradtak meg. Nemcsak a patkányok, hanem még a svabbogarak is megdóglóttek, pedig azok minden veszt kiálltak, tüzet, vizet, irtószereket. A biztosito társasagok es a bankok hatalmas palotai állnak, de nincs, aki életbiztosításért bemenne, vagy a bankból kólcsónért könyörögne. A hivatalnokok, miniszterek, maguk a királyok es az elnökök görcsösen kapaszkodnak íróasztaluk sarkába, holtan. így! Az egész baj úgy történt (ez hiteles), hogy H. őrmester, aki az 8739621-es számot viselte es Koreában egyszal bombázó repülőgép apostola volt es nemcsak irányította a gépét, hanem sok-sok gyakorlat alkalmával o szokta megnyomni azt a gombot, ami kiengedte a bombát, persze csak a másolatát (masat). Az igaziak balra voltak a bombahalmazban, mig a töltetlenek jobbra. Le se voltak takarva, annyira keszenletbe voltak', ma reggel összeveszett a felesegevel két tükörtojás miatt. így! “Keserű”. “Nem en tojtam”. “De te egetted oda”. “Hallottad, hogy bőgött a gyerek, vigyázhattál volna a tojásaidra”. “Nyolc órakor jelentkeznem kell. Aztán vigyáznom kell, ahogy a legenysegem kifényesíti a gépét. Aztán minden srófot magam nézek meg, az ejtőernyőt is es ha csak egy helyen is a kötél be van gubancolva, ha minden nem tip-top, oda a millió dolláros repülőgép es nincs ferjed es erre magam legyek felelős a tükörtojásokért is!” “Egy geppel kevesebb lesz, marad kilencezer kilencven kilenc es marad ugyanannyi őrmester. Nem vagy fontos. Sem a gép, de főleg Te, senki, semmi vagy.” Erre aztán mar igazan felfortyant az őrmester es földhöz vágta a tányért a tojásokkal. Reggeli nélkül takarodott be a barakkjába es bújában, bajaban belevágta fejét egy gerendába, ami szerencsére nem vasból volt, hanem puhafából. De ivy is fajt. Belül meg jobban fajt. Hogyis ne... Hogy o senki, semmi. Semmi és senki, Senki. Semmi. És senki. Egy darab nulla a húszezer előtt és után. Egy semmi, egy senki. És betett a gepbe egy bombát a.baloldali halmazból es elberregett a geppel a túlsó oldalra, ahol az ellenség piacán halmozódott a töméntelen paradicsom es zöldpaprika. Hatalmas dinnyék, elő és döglött baromfi, kofák es vásárlók, főleg asszonyok hada nyuzsgott, hadonászott, veszedelmesen lobogtatva papírpénzeket. Es hogy o senki es semmi? Csak megnyomja a gombot es majd megmutatja, hogy ö ki... es megnyomta a gombot. Tíz perc se telt bele, a másik oldal megnyomott tiz gombot. Erre az első ledobott ezret, a másik tízezret es bar maradt meg vagy megannyi használható bomba, de már nem maradt ember, aki ledobja azokat, ügy! A többit tudjuk. El voltunk rá készülve. Csak azt nem tudtuk, hogy a két égett tükörtojás miatt fog... egyszóval nem igy gondoltuk. Most azt sem tudjuk, hogy H. őrmester melyik hadseregbe/ tartozott! így! közvetlenülII Bálint Imre rovata Negyedik Vignette--------------------------------------- 9 '
