Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-12-08 / 47. szám

Thursday, Dec. 8. 1977.

AMERIKAI MAGYAR SZO

GELLÉRI ANDOR ENDRE1'

Egy fillér

Hat óra tele kibújtam a téglaszáritóbol. Korulnyaltam szikkadt számat, ujjaimmal kifesúltem hosszú hajamból a teglaport... s elindultam ingyenes éjjeli szállásomról a Becsi útra nyilo gyárkapu fele. A mázsáloházikönal egy vízvezeték csöve kunkorodott ki: derékig meztelenül alagornyedtein, s nevetnem kellett, mikor a didergő viz lecsu'rgott a nadrágomba.

Kívül voltam a gyáron, s fölfrissülve leültem az utón végighúzódó árok partjára. Olajosnak nezett ki a fenekén lassan tovaömló, szennyes viz.

A Nap egyre gömbölyűbben állt fölébe a kivajt agvagbánvának, s a droton lógo csilieket teleontotte fe’nnvel. Gondoltam, később lemehetek a Dunához, de egyelőre jó az árokpart, mert hiába lesz fölvétel banyamunkára. Addig is unaloműzőnek van egy öreg szerencsefillerem. Elokotortam, megforgattam, megnéztem az éleit, gurítottam mutatóujjam csúcsáról tenverem völgyebe... oldalt tőlem egy cipősarokkal megtaposott "Az Est" hevert, idehuztam lomhán,s fél szemmel olvasni kezdtem: “A roman... király-., visszament...”, aztan barati birtokba vettem nehanv züllött kormos fejű gyufaszalat, s maris rásanditottam a kutyatej sarga virágaira.

Kis féreghalak úsztak alattam, csöpp ormányukkal finom erőket verve, s mintha ez lenne ebredese a fűnek:lepkek lebbentek.

játszva hajtogatni kezdtem kivenúlt ujjakkal a megtiport ujságlapbol a papirhajót. Sokszor megakadtam, mint az öreg hajóacsok: hogy is kell? Aztán ide-oda dütögetve az olombetus oldalakat, kész fregattomat letettem a fűszálak közé.

— Fillérkém, kincsecskem — mondtam a pénznek —, kapsz két gyufaszállábat, egy gyű faszai fejet, kormos hajnak a kabátomból kitépek egy kis cérnát, s azzal odakötlek a kutyatejvitorlához, mint egy Odisszeúszt!

— Fillérként — búcsúztam tőle —, menj... hess!

Ott állt a fillér ur a vizen; s sárga vitorlába belefujt a szél, s a fregatt lassan cammogott... o, legjobb lenne utanavetnem magam a kusza hajónak, s elmerülnöm utolsó kincsemmel a pocsolya feneken.

Hirtelen ram rivallt a gyár első dudálása. Fejem fölött megmozdultak a csillék: az üresek napfénynyel a bányába indultak, a teltek meg agyaggal jöttek a téglaprésekhez. Tompa dörrenés szállt, dinamittal robbantottak, óriási darabokra torve ala- zugott egy-egy magas agyagfal.

Átugrottam az árkon, s lefutottam az irodáig. Tudtam, mi lesz kiírva, mégis egész közel mentem az üvegablakhoz, es úgy bámultam. MA MUNKAS- FÖLVETEL NINCS.

Két karom azonnal zsebre dugtam: minek fáradjanak a lóbálásba. Es szívesen bedugtam volna el- gyöngült lábaimat egy óriás zsebébe, csüggedt életemmel együtt. O, szívesen folnyaltam volna nyelvemmel egy konyhát, a nyelvemmel, csak már munkát kapjak.

Gondoltam, erőszakkal bemegyek a műhelybe, odaállok a satuhoz, veszem a reszelöt, s elkezdek dolgozni. Ha valaki rám szól bámulva, ha el akar küldeni, oda se neki, csak reszelek, reszelek, késő éjjelig. Majd csak adnak erte valamit.

Mentem, sovány árnyékomat nézve: úgy tunt néha, hogy jobbra és balra rengeteg ilyen árnyék

van velem, s azok közül néha a szel fölfujt egyet- egyet a sötetes felhőkbe.

Azok meghaltak — gondoltam könnyeden.

A Friss Újság hirdetései fele vettem az utam. A hid mögöttem volt mar, s a fénylő királyi vár is. Milyen jo lenne — gondoltam — egy lámpának lenni a királyi varban! egy trónszeknek vagy... hisz ez lehetetlen... egy szakácsnak!

S eszembe jutva a reggeli etkezes, önkéntelen tepdesni kezdtem a kávéházi teraszok zöld leveleit. Volt, amelyik száraz, s kissé keserű volt; neha-neha edesebb fűszál is akadt. Nem sokat törődtem velük: teptem s kiköptem, átbamulva a homályos tükrökbe. Túlságosán nyúlánk voltam bennük, öklömnyi fejű es rágcsáló.

S bekukkantva a dologban álló kereskedősege- dekre, összefacsarodott a szivem. Csak a sok zagyva gondolat jön munka helyett, s ez már igy megy az ötödik honapja. Milyen szívesen nyögnek bármilyen nehéz súly alatt... ebben a tétlenségben még megörülök! Tálán nekidülók egy fanak,s ha kérdik, miért áll itt hónapokon át, odasugom:

— Várom, mig gyökeret eresztek!

Milyen utalatos igy ötletet ötletre zavarni. De mit tegyek: ha becsukom ezt a lél ki cirkuszt, ha leoltom benne a különös sárga lámpákat: előttem a Duna vagy egy fa szaraz ága a Hűvösvölgyben.

...Már tikkadtan dűlök a falnak, s vizsgálom a Friss Újság hirdetéseit. Néha-néha belem böknek, kicsit visszalökök, s megtartom kényelmes pozíciómat, végül is lemondóan, legyintve a kezemmel elfordulok a hirdetéstől es keservesen köpök egyet, aztán még kettőt.

Összerezzenve lepislantok, mert nalamnál tök- magabb alakocska, feketere sült keppel, rangatja az ingem: — Kopjon csak! — mondja komolyan.

Isten neki.

— Miért köp zöldet? — kérdi, s összehunyoritja macskaszemeit.

— Zöldet? Ja! — s a fejemre ütök. — Mert füvet rágtam a teraszokról.

— Nézzen csak ide, kollega — mijndja a tókmag —, hókuszpókusz — s varázslón gomolyog a kezével es köp.

— Hát maga miért köp sárgát? — kerdem fölvihogva. Fölhúzza a vállát.

— Hókuszpókusz, mert en meg fát ragok.

— Aj, haj — sóhajtottam —, magának sincs állása?

— Régen. Es mióta luftól?

— Régen.

— Csak mar a kormány bukna meg — mondom.

— Csak legalább hosszabb stimpfliket találnék az utcán — dörmögi.

— De azért nem utolsó dolog betörni egy bankba, mi? — kérdem.

— Hiába, elkapjak rögtön az embert.

— Persze, több a detektív, mint a légy.

— Hopp — mondom tegezón —, a füleden is ul

egy— Hopp — mondja —, a te orrodon is ul egy.

— Szervusz!

— Szervusz!...

Kettesben ballagunk tovább. O néha lehajol, fölkapni egy-egy cigarettacsutkát; én meg szeretnék egy jo villamosjegyet találni, bedőlni egy kocsiba

s kicsit kiutazni látogatóba a sörgyárakhoz. Kőbányára. \

— Nincs valami penzed? — kérdi hirtelen.

— Volt egy fillérem.

— Hol van? — kiáltja izgatottan.

— Csináltam neki egy hajót, s ő lett a kapitánya. Adtam neki két gyufalábat, egy gyufafejet, meg kutyatejvitorlát.

— De hol van? — kérdi makacsul — azt mondd meg... mert nekem is van egy fillérem... s kettőért mar egy egész Drámát kapok!

’ — A Bécsi utón — mondom mesélön —, messze egy árokban úszik, ha már le nem merült.

— A Bécsi utón? — faggat — a téglagyári ároknál?

— Igen... igen — lebiggyesztem az ajkam —, de miért izgulsz?

— Te;lo — kiáltja mergesen —, mert kimegyek érte... ha megtalálom, egy egész Drámát szíhatok!

S egyedül kószálok már. A kis Misi (mert igy hívták) elindult Óbudára a fillérért: “Hátha találok útközben is egyet” — mondogatta es elment... Nem nagyon bánom. Amit a köpésről mondott, az jo vicc, de máskülönben egy kis paraszt, aki leenné a fejemről a szórt.

S del van. Újrakezdem a kávéházi teraszok fosztogatását. De most már megfigyelem a nyállövedé- kemet. Zöld, zöld... s Isten fele elbámulva, sóhajtva kerdem:

— Uram, mikor köpök en mar sonkásat, halasat, kremeset?

Egy poros padra ereszkedek. Itt pihenek at egy harangszoközt, aztan gyufaszálakkal ráírom a padra: Itt járt G.A.E. 1930. jul. 4.

Mi lenne, ha ilyen padra irnam a búcsúlevelem?... el fújna a szel? Vagy ráülne valaki?

AJÁNLJUK AZ ÜNNEPEKRE BÁRÁNY TEKERCS

Két font bárányhusnak kiszedjük a csontjait, elhasználjuk a levesfőzéshez, a húst laposra kiverjük, enyhén sózzuk-borsozzuk, bekenjük egy kanál fagyos zsirral, ráhintünk finomra vágott két hagymát, négy gerezd fokhagymát, 4 kanál zöldpetrezselymet-kap- rot, felcsavarjuk, fehér cérnával körülkötjük, lábosba helyezzük, leöntjük 4 kanál forró zsirral, vagy olajjal, azután egy-egy kanálnyi forró vizet öntünk alája, lefedve pároljuk, tevével öntözgetjük. Mikor a hús megpuhult, kivesszük, leszedjük a cérnát, a húst szeletekre vágjuk, a zsírjában felforralunk négy kanál vizet, 4 kanál tejfelt, a felszeletelt húsra öntjük. Héjában főtt, zsírban pirított burgonyát adunk melléje.

SÁRGABARACK PONGYOLÁBAN

Érett sárgabarackokat kettévágunk, vaníliás cukorral behintjük és a rendesnél sűrűbb palacsintatésztába mártva forró olajban kisütjük. Gyorsan megy, Ízletes.

ÉDES LÁNGOS

Fél oz. élesztőt 6 és fél oz. tejben elkeverünk, adunk hozzá 8 kockacukrot. Fél font liszttel összedolgozzuk, addig, mig el nem válik az edénytől. Akkor alul-felül meglisztezzük és jól megkelesztjük, összegyúrjuk, cipókat formálunk belőle,- ujjnyi vastagra kisodorjuk. Olajban folytonos forgatás közben mindkét oldalán kisütjük.

_ 9