Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-12-01 / 46. szám

Thursday, Oec. 1. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZÓ MOLNÁR ZOLTÁN: A PRÉSHÁZ Az öregember rögtön meglátta, hogy odalent megállt egy autó. Miszen örökké leste, nem jon-e va­laki. A kocsiajtö elesen csapódott: mert itt megnőttek a hangok. Olyan negyvenevesforma fiatalember kapaszko­dott felfelé. Feljött Szarka szomszéd szőlő je mellett. Lassan jött, nézegetett. A tájat nézi! ezek; lepnek kettőt, visszanéznek, hogy mennyit tágult a szem­határ. Ilyenek, városiak. Ahogy kapaszkodott, úgy látszott, mintha az övéket nézne, mintha csak idelátna az ablakba, és sejtene, hogy van mögötte valaki. Az öregember beljebb húzódott, hogy csak o lásson ki, az autós ne lássa ot. De amikor az feiert a dűlőre, akkor mégis visszakenvszerult az ablakhoz, hogy lathassa. Mert az autos bejött egeszen a pincefalig, erre ugyan neki meg ki kellett nyitnia az ablakot; ki­hajolt. Alatta volt a fiatalember, es már kereste is, hol kerülhetne beljebb. — Ez a Kaczur-pince? — Céduláról nézte a nevet. — Ez — bólintott az öreg egy kicsit riadtan. — A hirdetésre jöttem, vagyis a lányával mar be­széltem... ló napot! — S meg is bökte a sapkajat. — Maga, ugye, Kaczur Illés? Meg riadtabb lett az öreg; csak bólintott. Nem tu­dott semmifele hirdetésről. Nézték egymást. Az öregnek pénteki szakalla volt; csak vasárnap szokott borotválkozni. A fiatalember magabiztos kis börzékében; a hasan volt a zseb, odadugta a kezet. Parasztbarakkok — nézte meg meg egyszer a hegy­oldalból kikónyokló épületet —, csak már egy kicsit elrontottál.. — Felmehetek? Az öreg becsukta az ablakot, ebbe ment. Az autós szaporán felszaladt a lépcsőn. Tizenhét valaha tákolt kis falépcsó kerülte meg a pincét. A szobácska a tetején egyenesen a szőlősökről nvilott. J # t — Földszinti manzárd... — vigyorgott az autos. — Tessék beljebb! Gyalult asztal volt, szék; halni meg diko, leteritve rongy pokróccal, meg a lavórnak egy kecskelab, felette borotv'alkozőtúkör. — Lakályos. — Aztán meglátta a sarokban a kis vaskálvhat is. Tűz nem égett benne. Kicsit megbor­zongott. — Délfelé szoktam begyújtani. Főzök egy kis tarhonyalé vest. Besüt a nap, melegit. A fiatalember az ablakocskat nézte, hogy vajon mennyi meleg jöhet be rajta. Visszalépett az ajtóhoz. — Felfelé meddig er? Hol a hatar? — Van ott egy fa. Körtefa. Az meg a.... miénk. De a miénket mintha máris bizonytalanabbul mondta volna. — Uhum... Hanem az úttól egy kicsit többet kell kapaszkodni, mint ahogy' a lanya mondta. “Nem muszáj — gondolta az öreg —, ne kapasz­kodj”. Szóval... el akarják adni. — Még egy kicsit nagyobbnak is gondoltam. — Hát ez ennyi. Kapálni eppen eleg. AzFelbiszóm. elds téveifctettem a uaprtK imáiul ta a bőrkabátos —, azt mondtak, vagy a lanya, vagy a veje itt lesz. Lehet, hogy holnapban egyeztünk. Igazság szerint nélkülük akarta megnézni. Maga se tudta, miért. Mintha el tudnának takarni, vagy megszépíteni valamit. Megvakarta a tarkóját. — Hát napszámost lehet-e kapni? — Biztosan — mondta az öreg, nem nagy meg­győződéssel. De ne legyen, aki elkeserít. — Aztán jo bor terem-e rajta? Az öreg rémülten vette elő a demizsont a sarok­ból. — Kóstolja meg! — Nem szabad. Vezetek. Na egy kortyintast... A pince le volt zarva, ahhoz nem jutott az öreg­“Csak megárt — mondta a lanya —, mert mértéket nem ismer”. Kimérte két hétre, hogy ossza be. Ötliteres demizson tizenegy napra. Kiszámította, hogy az három deci naponta. És marad nyolc deci, ha netán valaki látogatója akad. Szólni se lehet. Nem is szólt. A lánya csak félti az egészségét. Ebben a korban nem lehet csak úgy litereket inni. A bőrkabátos mintha egy kicsit fintorgott volna. Tálán nem volt neki elég tiszta a pohár. Belekor­tyolt, csámcsogott. “Na, te szakértő....!” — Hát igen. — Tdei. Jövőre még jobb lesz. Letette, nem itta meg. Hat, ugye, vezet.... — Es itt tetszik lenni állandóan? — több már nekem itt, öregembernek. Senki nem háborgat. “Vagyis én nem háborgatok senkit” — gondolta — Felmegyek, megnézem onnan is — mondta a látogató — a körtefától. Fürgén megindult felfele. Az öreg egypár lépésnyit követte, illendőségből. De az megállt. Nézte, hogy a bőrkabátos felér, megfordul, körültekint. Gyönyörködik a tajban. Hát eladják.... Nem is szóltak. Mintha arról vitatkoztak volna itt egyszer, hogy milyenre cseréljék a kocsit. És én?... Talán meg kéne már halni. Mikor az autós elment, kilöttyintette a maradék bort, es másikát töltött. Még háromlitemyi volt a demizsonban. De nem tudott tőle berúgni. Délután fogta magát, körbejárta a hegyet. Hatha csak talál itt-ott egy két óreget, akikre ráköszonthet. Talalt is. Behívta egy-egy kortyra. Masnap, amikor jött a lanya, ott feküdt a dikon, a hidegben, ruhástól. Egy kicsit sáros is volt. Megijedt, elkezdte rázni. — Hiszen maga reszeg, apam! Felkapta az üres demizsónt. — Mind megitta! Egyszerre. — Majdnem sirt. — Hogy is nem szégyelli magat? Az Öreg pislogott; sajnálta a lányát. De még nem ébredt fel egeszen, nem tudta, hogy kell-e magát szégyellnie, vagy sem. ! - ’ Ktdt^ASTÁD A MAGYAR SZÓT? ÁÖD TOVÁBfil ' i MÁST IS TANULHAT BELŐLE! AJÁNLJUK AZ ÜNNEPEKRE LINZERKARIKA Négy oz. lisztet 2 és fél oz. vajjal, 1 és egy- harmad oz. cukorral és 1 tojás sárgájával, re­szelt citromhéjjal lemorzsolunk, azután ösz- szegyurjuk. (Ha szükséges, kanálnyi tejfelt adunk hozzá.) A tésztát pihentetjük, majd kinyújtjuk és pohárral vagy pogácsaformá­val kiszaggatjuk. A tészta felének a közepét gyüszüvel kiszúrjuk. A sima karikákat véko­nyan megkenjük gyümölcsízzel, azután össze­ragasztjuk a lyukacsossal. Tetejét megkenjük tojással és meghintjük apróra vagdalt dióval. ÉLESZTŐS FÁNK Tálba készítünk 1 font átszitált lisztet. Egy oz. élesztőből egy kis langyos tejjel és liszttel kovászt csinálunk, 3 oz. zsírt vagy margarint 4 tojás sárgájában elkeverünk, egy kanál tej­felt és egy kanál cukrot adunk hozáá. Ha a kovász megkelt, összekeverjük a liszttel, hoz­záadjuk a tojásos keveréket, kis sót és há­romnegyed pohár langyos tejet. Az egészet alaposan kidolgozzuk, meleg helyen keleszt- jük. Vastagra kinyújtjuk, fánk szaggatóval kivagdossuk, hagyjuk kissé kelni aztán forró zsírban vagy olajban sütjük, megcukrozzuk és gyümölcsízzel tálaljuk. PARADICSOMOS TEJFELES ROSTÉLYOS Felsált szeletekre vágunk, jól kiverjük és fedő alatt pároljuk. Apróra vágott savanyu uborkát, céklát és kis burgonyakockákat adunk hozzá. Saját levével öntözzük. Tálalás előtt háromnegyed pohár paradicsommal el­kevert tejfelt adunk hozzá. VILLAMTÉSZTA Neve onnan ered, hogy percek alatt elké­szül. Egyszerű, olcsó kis tészta. 3 tojás habjá­ba belekeverjük a 3 tojás sárgáját, ebbe még 3 oz. cukrot és 3 oz. lisztet, majd végül 2 oz. olvasztott vajat kavarunk. Hosszú, keskeny sütőben sütjük. Borsodéhoz, krémhez, madár­tejhez való, vagy önállóan is kitűnő. _ ,9 Hvitgariati Werkers Federation Glib Gyűléseit a tagok házánál tartja minden hó el- ; só hétfőjén, d.u. 2 órakor. Kartyaparty minden harmadik vasárnap. Cim: 3590 Daleford Rd. Cleveland, 0. 44120. Tel: 751-7314. Lapkezelö: Elizabeth Molnár, 10605 Manor 4 Ave. Cleveland, 0.44104. Tel: (216) 231-3216 HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, í szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- I ben gondoskodni. | Egy evre $ 15.— félévre $ 8.— j Mcgujitásrs: $... I J Naptárra: $?.............................. | l'Náv: ..... | S cí"»:..............•.............J |! Várat:.. _ ....Állam:........ I Zip Coda: .. I ! AMERIKAI MAGYAR SZ6 I 1)0 East látfi Straat, Now York. N.Y. 10003 J ^iWiaiaaaaaaMnnsinn—j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom