Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-11-10 / 43. szám
Thursday, Nov. 10. 1977.-AMERIKAI MAGYAR SZO AMERIKAI MAGYAR SZÓ, ELŐRE! 1902-1977 ...hetvenöt ev: 900 hosszú küzdelmes hónap... az amerikai magyar munkássajtó 75 eves. Tartsunk seregszemlét. NÉPAKARAT — ELŐRE — UJ ELŐRE - MAGYAR VILÁG - MAGYAR JÖVŐ — MAGYAR SZO... Szerkesztők: Kövess Lajos — Bebrits Lajos — Le kai Janos — Gyetvai (Nagy) Janos — Gárdos Emil — Deák Zoltán, Lusztig Imre... Költők—írok: Abet Adam — Egri Lajos — Olexó Endre — Varga József — Moor Péter — Illés Ágota — es mas nevek — tucatszamra... Mind iro, mind harcos: mind—mind Ady Endre ’’mostoha testvere a betűben.” Emlékezzünk. Majdnem két évig, 1938 február középéig részese voltam az amerikai magyar munkassajtó első 75 évi működésének. 1922 november 14.-en, 21. születésnapomon a Holland-America hajóstársasag kis 20.000 tonnás hajóján a fedelkőzón, vagyis a 3. osztályon indultam el Rotterdamból New Yorkba. Tizennégy napig tartott a viharos tengeri ut. Egy szép pesti zsidólany után jöttem, aki ket-harom hónap múltán útilaput kötött a talpamra, amiben tökéletesen igaza volt, könnyen izguló, szomorko- dó ifjú voltam, aki minden bokorban rémet látott. Önbizalomhiány volt a legfőbb bajom. Nem kaptam munkát a kárpitos iparban, pedig kárpitos akartam lenni. Eveken át, mint gyári munkás kerestem a kenyeremet. Egy egesz télén at szenet hánytam egy festékgyár udvarán, azután, mivel panaszkodtam a “bosznak”, hogy faztam, (nem volt meleg teli ruhám) betettek a gyár festékkeveró műhelyébe, egy allo évig teherautót rakódó lebermunkas voltam. Három évig tartott, amig valamilyen felig- meddig állandó és elviselhető munkát talaltam. Hazai költői kezdeteimre alapozva ambíciómat, kezdtem érdeklődni amerikai magyar újságok iránt. Odahaza első verseimet a pesti Népszava, a Zsidó Szemle, a Mult es Jövő, A Hét es a Nyugat közölték. Mielőtt elhagytam Pestét, a saját költségemen kiadtam “Hajsza közben” cimu verses füzetemet. Clevelandban megismerkedtem a Szabadság akkori szerkesztőjével. Bejártam a szerkesztősegbe es 1929-ben egy nagyon gyatra fizetéssel járó állást kaptam a szerkesztőségben. Az állasom körülbelül két és fél évig tartott. Nem birtam tovább. Émelyített, amit amerikai magyar újságírásnak neveztünk. A Szabadság körüli társadalmi atmoszféra sem volt Ínyemre. / A harmincas évek, a nagy depresszió, a munkanélküliség, a hosszú ingyen luncs-sorok, lakbérrel adós maradt kilakoltatott munkanélküliek kora volt. Franklin D. Roosevelt elnök vette kezébe a hatalmat, a fasizmus hatalomra jutott es elpusztítással fenyegette a világot-, kitört a spanyol polgárháború, megkezdődött a baloldalon az egységfront fele irányuló mozgalom. Akkoriban sokat foglalkoztam a bevándorlás kerdesevel, az Európa keleti és délkeleti országaiból újabban erkezett bevándorlók elleni gyűlölet kérdésevei, a deportacios mozgalmakkal. Megismerkedtem az Uj Előre akkori fószerkesztójevel, Gárdos Emillel, aki ellen deponálási eljárás volt folyamatban. Gondolkodásom mindinkább balra tolódott. Gárdos Emilnek nem kellett meggyőznie, nem tartott sokáig, amig arra a megállapításra jutottam, hogy — ha mar mint magyar újságírónak kell megkeresnem a mindennapit — nem Irta: Ban Oszkár a Horthy szekerét toló kikeresztelkedett zsidók által irt és szerkesztett reakciós lapoknál, hanem Gárdos Emil mellett a helyem. Valamikor 1936-ban be is álltam az Uj Előre szerkesztósegebe. Öt-hat éve házas voltam, Egy fiatal házaspár számára nehéz volt előteremteni a megélhetést az en nagyon szerény fizetésemből, amit nem is mindig kaptam meg. A feleségem is dolgozott, de mar nem sokáig. 1937-ben terhes lett. Az ev végen megszűnt az Uj Előre és a lap “Magyar Világ” néven velem együtt New Yorkba költözött. Nehéz idők jöttek. Januar legelejen Lonci Clevelandba utazott a szüleihez. Náluk várta első gyermekűnk megszületését. Amikor Miklós fiam beköszöntött a földre, az anyósom telefonált a new yorki szerkesztősegbe es közölte velem, hogy papa lettem. A kővetkező szombaton Clevelandba utaztam vonaton. A hosszú vonat-ut felelemmel volt tele. Indulásom előtt Nagy Tanos szelíden közölte velem, hogy ~ ismerve a ram varo apai kötelezettségeket, meg kell mondania, hogy a lap anyagi nehézségekkel küzd es nem számíthatok rendes és rendszeres fizetésre. Hogyan =£ogom eltartani a feleségemet es a kisfiámat, kérdeztem magamtól megannyiszor a hosszú utón. Mar három hete volt, hogy utoljára fizetést kaptam. Clevelandban az első utam Brand Tibor és Margit lakásaba vitt, ami közel volt a kórházhoz, ahol Lonci lebabázott. Tibi leolvasta arcomról a gondolataimat. “Mit mond Oszkár? Nem kap fizetést?” — kérdezte. “Hagyja ott ókét, mondjon föl es jöjjön haza. Majd itt lesz valahogy”. Brandektol a kórházba siettem Loncihoz es a fiamhoz. A “nursery” ablakán át az ügyeletes ápolónő megmutatta a kisfiámat. Ráncos kis emberke volt. Nem csoda, hogy az asszonyom sírva közölte velem: “Nem szép, de egeszseges.” Az is. Most, 39 év múltán jóképű magas férfi lett belőle. Hétfőn visszautaztam New York-ba es közöltem Jánossal, hogy elhagyom munkahelyemet. Szavaim nem okoztak meglepetést. Egy hét múlva, miután bepakoltam a cókmokjainkat, amiket egy szállító elvitt Clevelandba, ismét vonatra ültem. ••• Minden nehézség nélkül illeszkedtem be az Uj Előre szerkesztőségébe. Senki nem próbált “megtéríteni.” Nagy János, aki a lap uj szellemet képviselte, őszinte jóbarátsággal volt irántam. A szerkesztőségi konferenciákon igyekeztem figyelni, tanulni. Különös jóbaratsag fejlődött ki köztem es Somogyi Pali között. (Miklós fiam tőle kapta középső nevét.) A szerkesztőseg természetesen nem bízta rám politikai cikkek Írását. Legelső feladataim közé tartozott a munkaslevelek kezelése. Ennek nagyon örültem, mert igy alkalmam volt megismerkedni az olvasok gondolkodásával es a levelező munkasköltők verseivel, elsősorban is Varga Józseffel. Levelezés fejlődött ki köztünk, ami eltartott Varga korai haláláig. Varga leveleit hozzam irányította és én szeretettel válaszoltam mindig erdekes, szép es tartalmas leveleire. Elhatároztam, hogy elmegyek Chicagóba, hogy megismerkedjek Orosháza szülöttjével, akit kezdettől fogva nagy költőnek tartottam. Úgy emlékszem, hogy en hívtam fel Varga figyelmét Ady Endre verseire. Egy nap, pár nappal azelőtt, hogy Chicagóba utaztam volna, Nagy János leültetett a szobájában egy kis beszélgetésre. Személyesen ismerte Varga Józsefet. Azt hiszem, elő akart kesziteni a nagy proletár költővel való találkozásra. Leírta az egyszerű megjelenésű költőt. En nem is vártam mást, mint egy ke'rges tenyerű magyar dolgozót. Amikor megérkeztem a chicagói La Salle állomásra, körülnéztem és elindultam a kijárat felé, az en kedves vendéglátó gazdam ott állt a kijáratnál egy Uj Előre számmal a hona alatt. Mosolyogva kezet fogtunk es megöleltük egyrmast. Mintha nem is az lett volna az első találkozásunk. Nem is volt az. Első találkozásunk az a félóra volt, amikor a clevelandi szerkesztőseg szobában növekvő lelkesedéssel elolvastam Varga “Minket nem lehet eltemetni” cimü verset. Meg vagyok győződve arról, hogy a Varga verseknek nagy szerepük volt abban, hogy kezdtem komolyan foglalkozni az amerikai magyar költők verseivel. Most is úgy erzem, hogy Varga József költészete a szivemhez nőtt és mindig velem van. ••• Clevelandba való visszatérésemtől kezdve az irodalom 20—25 évre érdeklődésem hátterébe szorult, A meg aranylag fiatal csaladapa gondjai nehezedtek rám. 1940-ben megszületett a második fiunk, Peter. Belőle is több, mint hat láb magas férfi lett. A sors úgy hozta, hogy ‘4l-ben átvettem az apósom üzletének egy részét, hirdetési naptarak es hasonló cikkek árusítását. Néha sóvárogva néztem kis lakásunkban a könyveimre, és majdnem óntudatlanul egy-egy magyar népdal tört elő a torkomból, vagy valamelyik Ady-verset szavalgattam felhangon. Valamikor a hatvanas évek közepén egyszer azon kaptam magamat, hogy egy Kiss József verset olvasgattam, a “Tuzek”-et. Nem emlékszem részletekre, csak arra, hogy elkezdtem imi. Amikor befejeztem a kéziratot, az döbbent rám, hogy egy rövid ismertetésfélét Írtam Kiss József verséről. Többször is elolvastam es mosolyra rándult arccal megállapítottam, hogy tetszett az írásom. Egy-két napig rejtegettem és mintegy titkolózva nézegettem. Azután elhatároztam, hogy kijavitgatás után elviszem a kéziratot a Szabadsághoz, Gombos szerkesztőhöz, hátha lekozli. Úgy is történt, Attól kezdve időnként cikkeket Írtam, először nagy magyar költőkről es azutan amerikai magyar költőkről. Kezdtem verset írni 40 éves némasag után. De a politika is mind erősebb hangsúllyal kezdett jelentkezni gondolataimban es néhány evvel ezelőtt levelezésbe kezdtem Lusztig Imrével, a Magyar Szó szerkesztőjével. Iró- gattam amerikai magyar munkáskóltőkrol, Varga Józsefről, Olexo Endréről, akivel meleg baráti kapcsolatot vettem föl. Megismerkedtem az uj magyar irodalommal, néhány hazai Íróval és költővel, es úgy éreztem, hogy a hosszú elidegenedés után újra bekapcsolódtam a magyar irodalomba.. Újabban, egy-ket Írásom megjelent hazai lapokban, igy — többek között — a Budapesten kiadott IRODALOM- TÖRTÉNT nevű folyóirat tavalyi 3. szamaban közöltek az amerikai magyar költészetről irt ismertetésemet. Megismerkedtem a Magyarok Világszövetségével. A Szövetség egyik kiváló fomunkatársával, Varga Imrenevel meleg, baráti levelezésben állok. Könyveket, folyóiratokat kapok a szervezettől. A Magyarok Világszövetsége révén megismerkedtem Dr. Ko-
