Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-27 / 4. szám
Thursday, Jan. 27. 1977. 6 óhaza. Gyenes^ András Kaposvár Egy munkásember hétköznapjai Amikor üdvözöltük egymást, rögtön feltűnt hatalmas tenyere. A magas, szikár ember ujjai között szinte elveszett az én — egyébként nem aprócska.- kezem. Aztán leültünk, s ahogy már lenni szokott, az elején csak kóstolgattuk egymást. Mint két olyan ember, aki először ül egymással szemben. Kerestük azokat a kapaszkodókat, amelyek nyomán valóban őszinte beszélgetés alakulhat ki két ember között. Azért, hogy valóban ilyen lett, mindenekelőtt" Zentai Istvánnak vagyok hálás. A kaposvári húskombinát Tóth Lajos szoc. brigádjának vezetője becsületes, szókimondó ember. Negyvenkét éves. Amióta az eszét tudja, dolgozik. Meg aprócska kisiskolás, amikor summásgye- rekkent segédkezik az aratásnál, túrja a földet, akárcsak ősei. . Aztán egy furcsa masina miatt elkezdik izgatni a gépek. Ez a hatalmas csoda, mint később megtudja: a traktor. Közel a város, a lehetőségek, a felfedezések világa. Amikor elvégzi az általános iskolát, rögtön munkát vállal Kaposvárott. Először betanított munkás, majd szakmát választ. HŰtógépész lesz. Ma mar nem tudja megmondani, hogy miért választotta, csak azt, hogy jól választott. Mint mondja, akkor még nem sejtette, hogy mÜyen nagy jövő előtt áll szakmája. Hiszen az b körültekintő munkáján is múlik, hogy ennek -az élelmiszeripari üzemnek mindennapja mennyire zavartalan. Hogy hogyan dolgozik? Mennyire becsülik? Erre jo példa volt ottani látogatásom is. Bármerre is fordultunk meg a hatalmas gyárban, mindenütt szeretettel köszöntötték^ szemmel láthatóan sok baratja, tisztelője van. . Ha jói tudom, lassan tizenöt esztendeje, hogy elorzor lépett be az üzem kapuján. Akkor a húskombinát meg csak egy kis hütőház volt. Az üzem gyarapodása, növekedése, nagyüzemmé válasaazOn szeme előtt történt. Vajon hogyan alakult ezidö alatt az Ón elete? — Azt hiszem, szerencsésen. SŐt, nyugodtan merem mondani, jól. Megbecsült, többszörösen kitüntetett dolgozó vagyok. Brigádvezető. Olyan ember, akinek szavára termelési értekezleteken, tanácskozásokon odafigyelnek. Mert nekem felelősséggel kell felállnom, ezzel tartozom munkatársaimnak, azoknak, akik vezetőjükké választottak. — Még mielőtt tovább folytatnánk a beszélgetést mindennapi munkájáról, engedjen meg egy személyes kérdést. Hogyan él az Ön családja? —Két kisfiam van. Az egyik második osztályos, a másik nyolcadikos. A feleségem a falunkban dolgozik, a Kaposvártól tizenöt kilométerre lévő Nagyberkiben. A községi tanács alkalmazottja. — Nem fárasztja, hogy naponta meg kell tennie ezt az utat Nagyberki és Kaposvár között? — Nezze! A vidéki üzemekben dolgozóknál egyáltalán nem számit csodának, ha valaki ilyen távolságról jár be nap-nap után. Vannak olyan munkatársaim, akik hajnalban es este harminc, sőt, ótven kilométert is bumliznak vonaton, vagy autóbuszon. — Tervezi-e a család, hogy egyszer beköltözik Kaposvárra? — Most egy regi dédelgetett vagyunkra tapintott rá. Igen. Mindenekelőtt azért, mert a gyerekek lassan olyan korban lesznek, amikor az iskoláztatásuk itt a városban sokkal könnyebben megoldható és sokkal magasabb szinten.. Ezért vágtunk bele egy társashaz építkezésbe. — Kapott-e ehhez valamifele támogatást a vállalatától? — Mar az első szóra kiutaltak húszezer forint kamatmentes hosszúlejáratú kölcsönt. A vállalatomon igazan nem múlik, hogy az atadás időpontja húzódik, meg mindig nem lehet költözni. Remélem azonban, hamarosan örülhetünk ennek a modern, kényelmes lakásnak. — Maradjunk meg néhány mondat erejéig a lakás- helyzetnél. Hogyan él a brigád többi tagja? — A környező falvakban élők szerencsésebb helyzetben vannak, ők saját erejükből bátran nekivágnak a házépítésnek. Tehetik is, mert ilyenkor ösz- szefog a brigád, van aki a villanyszerelésben segit, másik pedig a vakolásban, a kőműves munkában. — Ha már ismét a brigád került szóba, pótoljunk egy mulasztást. Sorolja el eddigi legszebb' eredményeiket. — Kétszer nyertük el a “Kiváló Brigád” címet, egyszer pedig a “Szakma Kiváló Brigádja” megtisztelő címet. 1961-ben alakultunk és a jelenlegi 20 főből tizennégyen számítanak törzsgárda-tagnak. — Gondolom, a “Tóth Lajos” szocialista brigád nevéhez az elmúlt tizenöt esztendő alatt egy sor felajánlás, kezdemenyezés fűződik. Ön ezek közül melyiket tartja a legkiemelkedőbbnek? — Gyakran vállalunk különböző társadalmi munkákat. Resztvettünk a város játszóterének ápolásában, készítésében, továbbá a Kombinát óvodájának tető ala hozásában. Mégis a leghumánusabb, legszebb cselekedetüknek azt tartom, amikor a brigád jelképesen örökbefogadta Budai Karcsit. Ez az elhagyott kisgyermek a mágocsi Nevelőotthon lakója volt. 1969-ben, tizenke’t éves korában lett a mi nagy családunk tagja. Azóta évről évre szünideje úgy telik el, hogy egy-két hétig különböző brigád- tagoknal nyaral. Ezen kivül a havi fizetéséből tiz- tiz forintot ajánlott fel mindenki. Ebből az Összegből, amelyet takarékkönybe rakunk, biztosítani szeretnénk, hogy mire Karcsi kilép az életbe, lakása legyen, nyugodtan alapíthasson családot, boldogan elhessen, úgy ahogy sajnos kisgyermek korában nem adatott meg számára. — Mit csinál a fiú? A tizenkétéves kis iskolásból azóta felnőtt lett, hiszen betöltötte tizenkilencedik eletevet. — Szakmát szerzett, ma már Ö is itt dolgozik műszerészként a Kombinatban. Ma mar teljes értékű tagja brigádunknak, Szerencsére olyan fiú, akit nem kell sem munkában, sem a tanulásban noszogatni. Egyik nap közölte velünk, hogy felvették a gépipari technikumba levelező hallgatónak. így alakult a mi Karcsink élete, s nyugodtan mondhatom, ma mi is, Ő is, elégedettek, boldogok vagyunk. — A nagyobb közösség után ismét térjünk vissza Zentai Istvánhoz, hiszen a cikk mindenekelőtt Önről készül. Hogyan telnek napjai munka után, amikor — ahogy mondani szokás — leteszi a lantot. — Munka után? Munkával. Szeretek barkácsolni, rossz autókkal pepecselni. Nekem is van egy ócska öreg járgányom, amit gyakran kell javítgatni. Egyébként nem iszom, nem dohányzom. Nincs semmiféle karos szenvedélyem. — Végül árulja el, mire vágyik? — Arra, hogy a gyermekeim jól tanuljanak. Becsületes, jó munkások legyenek. Fodor Erna: hírek a magyar gazdasági életből Megnyílt a Hilton Szálló A Szilveszteri vidámságok közepette telt hazzal megnyílt az uj Hilton luxus szálló a budai varnegyedben. A Mátyás templom szomszédságában az uj és a regi kombinálásával csodalatosán beilleszkedik a történelmi környezetbe. Ablakaiból gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és a túlsó parton hosszan elnyúló városrészre. A Hilton magyar tulajdon, de a hires nemzetközi szállodák normái szerint épült, s azokhoz hasonlók szolgálatai is. A vendégeket a Hilton cég toborozza és ezért megfelelő százalékban részesül. Hasonlóan működik, mint a hat éve elkészült Intercontinental szálloda, amely oly sikeresnek bizonyult, hogy tárgyalásokat kezdtek egy másik Intercontinental építéséről. A Hilton felépítésében több, mint 100 vállalat működött közre. A hallt, a szobákat, a tanácstermet, a bárokat, éttermeket, büfe^tóbb, mint 30 képző- és iparművész eredeti alkotasa teszi rendkívülivé. Csodálatos szőnyegei, éttermének ólomkristály-ablakai, a Trubadúr bár fémkompozi- ciós díszei a lovagkor hangulatát arasztja. A szálloda 323 lakoegyseges, 40 lakosztálya várja a vendegeket a világ minden tájáról. Magyar lámpagyár Ghánának A budapesti Tungsram gyár lámpagyárat épített Ghánának októberben. Ez az első teljes gyár, amit Afrikában épitettek, bár mar készült egy szalag- rendszerű termelési vonal Egyiptomnak. Ez a gyár egyszerű lámpákat készít, de már szerződést kötöttek további fejlesztésre, amely szerint a Tungsram vállalat 1977 második felében teljes felszerelést szállít a gyárnak fluorescent lámpák készítésére, körülbelül egy millió dollar értékben. A magyar cég a felszerelés és technológia szállítása mellett felszereli az üzemet és betanítja a specialistákat, akik több hónapon keresztül tanulták a villanykörtek gyártását a budapesti gyárban. Ezelőtt Tungsram szállította a lámpákat ezen afrikai országnak. Magyar-angol kooperáció a textiliparban A Magyar Habselyem Kötöttárugyár kooperációs megegyezést irt alá a Nova Knit Co. LTD. angol céggel olyan jersey szövésű anyag gyártására, amely eddig nem volt az országban és nem is importálták. A Habselyem Kötöttárugyár adoptálja az angol cég technológiáját és megkezdi a rendkívül finom dup- lakótésü jersey-anyag és ruházat gyártását. Az űj a- nyag különleges tulajdonságai, hogy könnyebb, kényelmesebb a viselete és sokkal tartósabb, mint a megszokott régebbi anyagok. Ugyanakkor roppant sokféle célra felhasználható, mint blúzok, nadrágok, sót férfiruhák készítésére. Az öt éves szerződésben az angol partner garantálja, hogy hat hónap múlva a gépek beállítása után a magyar cég ugyanolyan minőségű és mennyiségű anyagot gyárt, mint a Nova Knit Co. Évenként 270.000 méter jersey anyagot fognak az uj anyagból gyártani. !■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■* SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT!
