Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-21 / 16. szám

Vol. XXXI. No. 16. Thursday, April, 21. 1977. AMERICAN HUNGARIAN WORT), INC., 130 E 16th St. NEW YORK, N.Y. 10003. Tel: (212) 254- 0397 Helytelen mezsgyén Az ország 145 városában a n'óiruha, szövő-e's cipőipari munkások tízezrei tüntettek és követelték, hogy a Carter kormány korlátozza a külföldről behozott árucikkek mennyi­ségét. Követelésüket azzal magyarázták, hogy az alacsony bere­kért dolgozó spanyol, dél-koreai és taiwani munkások által termelt áruk kiszorítják a piacról az Egyesült Államokban termelt gyártmányokat, ami az utolsó tiz esztendőben 145.000 munkás elbocsátását eredményezte. Úgy véljük, hogy a nőiruha, szó vő-és cipőipari munkások szakszervezeti vezetői zsákutcába vezetik tagjaikat a vám fel­emelésének, vagy kvótáknak a követelésével. Feltesszük a kérdést: hívei vagyunk-e a szabad kereskede­lemnek, vagy nem? Ha igen, akkor minden országnak jogá­ban áll eladni termékeit alacsony vámtarifával, viszont az Egyesült Államokban termelt gyártmányok is azonos feltétel­lel legyenek eladhatok a föld bármely országában. Ha a szabad kereskedelem ezen alaptételét megszegjük es egy, vagy más árucikkre magas vámot vetünk ki, vagy korlá­tozzuk a behozott áruk mennyiségét, akkor az igy megkárosí­tott országok elkerülhetetlenül azonos ellenlépéseket tehet­nek. Más szóval, megkezdődik a “vámháboru", amely elmér- gesiti a nemzetek közti viszonyt, beláthatatlan kovetkezme- nyekkel. A szakszervezetek által említett országok mindegyikében bűnnek számit Önálló és független szakszervezetek megszerve­zése. De egy szót sem hallunk sem a szakszervezeti vezetők, sem Carter elnök részéről arról, hogy ezeknek az országoknak a vezetői adják meg azt az elemi emberi jogot dolgozóiknak, hogy szabad szakszervezetekbe tömörülhessenek, melyeknek segítségével módjukban állna sikerrel harcolni magasabb mun­kabérekért, előnyösebb munkaviszonyokért. A vám felemelése, vagy a behozott árucikkek mennyiségé­nek korlátozása nem jelent megoldást az ország nóiruha, szövő és cipőipari munkásai részére. Véleményünk szerint a helyes követelés az lenne, hogy a kongresszus által már aláirt törvényt érvényesítsek, amely hivatva van a külföldről beho­zott árucikkek következtében munkájukat vesztett munkáso­kat támogatni mindaddig, amig uj munkaalkalmat kapnak, vagy uj szakmát tanulnak. E törvény jelenleg nem egy'eb, mint értéktelen papír. A szakszervezeteknek követelniük kell a szükséges pénz előirány­zását a törvény életbeléptetésére, érvényesitésére. Ez azonban nem megy simán. Ez megkövetelné a munkások harcba állítását. Ez megbontaná a szakszervezeti vezetők gondnélküli eletét. Sokkal egyszerűbb kiadni egy jelszót: emeljek fel a vámo­kat! Ezért mondjuk, hogy a szakszervezeti vezetők zsákutcába terelik a tagságot, a helytelen mezsgyén. WASHINGTON, O.C. A kormány Kereskedelmi Hivatala jelenti, hogy 1977 márciusában — évi számítás szerint — 1.815.000 lakásegység építését kezdték meg. ••• WASHINGTON, D.C. Tervbe vették a postaszolgálat öt napra való csökkentését. Visszavonta Carter a $ 50.- adofizetési javaslatot ÖRÖMUIJONGVA FOGADTAK A BANKÁROK CARTER ELNÖK PÁLFORDULASÁT. Carter elnök , Bert Lance,az Office of Management & Budget vezetője, Charles L. Schultze, a Council of Economic Advisers elnöke és W. Michael Blumenthal pénzügyminiszter. WASHINGTON, D.C. ViL lámcsapásként hatott Carter elnök pálfordulása az ország szegényeire, Ids- és közép- keresetűek millióira, mikor hallottak, hogy a Fehér Ház lakója feladta a “harcot”, beadta derekát és halottnak nyilvánítottá a személyen­ként 50 dolláros adovissza- fizete8i javaslatát. Ezzel szemben a banká­rok és monopolisták örŐm- ujjongással fogadták Carter elnök e lépését. Jellemző a helyzetre az, hogy amikor Carter nyilvá­nosságra hozta e lépését, Blumenthal pénzügyminiszter a Press Club ülésén beszédet tartott, melyben tényekkel támasztotta alá, hogy miért van szükség az adóvisszafi­1 zetesre. Carter azzal magyarázta magatartásának megváltozta­tását, hogy a nemzetgazda­ság felmenő tendenciát mu­tat, tehat nincs szükség az adovisszafizetésre. Más szó­val: elfogadta a republiká­nusok, az ország monopo­listáinak érvelését. Az adóvisszafizetés visz- szavonását követően, Carter elnök azonnal kijelentette, hogy abban az esetben, ha a kongresszus elfogadja a re­publikánusok adólevágasi javaslatát, ő megvétózza a javaslatot. MEGSZEGTE ÍGÉRETET. Carter elnök pálfordulá- sát talán Edmund S. Muskie, Maine szenátora magyaráz­ta a legjobban, amikor ezt mondta: “Megszegte az amerikai népnek tett ígéretet. Múlt év december elseje óta ígér­te, hogy ezt az adóenged­ményt minden személy meg­kapja. Helyes lett volna ezt az ígéretet betartani, mert milliók számítottak ra.” Még a bankok közgazdászai között sem volt egyseges helyesles. John D. Wilson, a Chase Manhattan Bank közgazdásza mondotta: “Ez a lépés hátráltatja a nem­zetgazdaság fellendülését es nem varhatunk nagyobb, mint 5 százalékos emelke­dést.” Már pedig a nemzetgaz­daság ily lassú emelkedese képtelen munkába állítani a több, mint hét millió — hivatalosan elismert — munkanélkülit. Azonos véleményt nyil­vánított Otto Eckstein köz­gazdász, aki Tohnson elnök gazdasági tanácsadója tiszt­ségét töltötte" be. Carter e lépése csupán a bankárok és monopolisták körébén keltett nagy örömet. A tőzs­dén a részvények ára 15 ponttal emelkedett. Mig a bankárok és rész­vénytulajdonosok újabb mil­liókat tettek zsebre, a mun­kások, akik számították az adóvisszafizetésre es ennek reményében mar el is köl­tötték azt, most még na­gyobb adóssággal néznek szembe, mint azelőtt. OAKLAND, Cal. A Kaiser Aluminium Vallalat 88 szá­zalékkal emelte profitját, a mult évhez viszonyítva. Ez év márciusában 23.9 millió dollár profitot vallott be a vállalat. Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the'Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y.,N.Y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom