Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-21 / 16. szám
Vol. XXXI. No. 16. Thursday, April, 21. 1977. AMERICAN HUNGARIAN WORT), INC., 130 E 16th St. NEW YORK, N.Y. 10003. Tel: (212) 254- 0397 Helytelen mezsgyén Az ország 145 városában a n'óiruha, szövő-e's cipőipari munkások tízezrei tüntettek és követelték, hogy a Carter kormány korlátozza a külföldről behozott árucikkek mennyiségét. Követelésüket azzal magyarázták, hogy az alacsony berekért dolgozó spanyol, dél-koreai és taiwani munkások által termelt áruk kiszorítják a piacról az Egyesült Államokban termelt gyártmányokat, ami az utolsó tiz esztendőben 145.000 munkás elbocsátását eredményezte. Úgy véljük, hogy a nőiruha, szó vő-és cipőipari munkások szakszervezeti vezetői zsákutcába vezetik tagjaikat a vám felemelésének, vagy kvótáknak a követelésével. Feltesszük a kérdést: hívei vagyunk-e a szabad kereskedelemnek, vagy nem? Ha igen, akkor minden országnak jogában áll eladni termékeit alacsony vámtarifával, viszont az Egyesült Államokban termelt gyártmányok is azonos feltétellel legyenek eladhatok a föld bármely országában. Ha a szabad kereskedelem ezen alaptételét megszegjük es egy, vagy más árucikkre magas vámot vetünk ki, vagy korlátozzuk a behozott áruk mennyiségét, akkor az igy megkárosított országok elkerülhetetlenül azonos ellenlépéseket tehetnek. Más szóval, megkezdődik a “vámháboru", amely elmér- gesiti a nemzetek közti viszonyt, beláthatatlan kovetkezme- nyekkel. A szakszervezetek által említett országok mindegyikében bűnnek számit Önálló és független szakszervezetek megszervezése. De egy szót sem hallunk sem a szakszervezeti vezetők, sem Carter elnök részéről arról, hogy ezeknek az országoknak a vezetői adják meg azt az elemi emberi jogot dolgozóiknak, hogy szabad szakszervezetekbe tömörülhessenek, melyeknek segítségével módjukban állna sikerrel harcolni magasabb munkabérekért, előnyösebb munkaviszonyokért. A vám felemelése, vagy a behozott árucikkek mennyiségének korlátozása nem jelent megoldást az ország nóiruha, szövő és cipőipari munkásai részére. Véleményünk szerint a helyes követelés az lenne, hogy a kongresszus által már aláirt törvényt érvényesítsek, amely hivatva van a külföldről behozott árucikkek következtében munkájukat vesztett munkásokat támogatni mindaddig, amig uj munkaalkalmat kapnak, vagy uj szakmát tanulnak. E törvény jelenleg nem egy'eb, mint értéktelen papír. A szakszervezeteknek követelniük kell a szükséges pénz előirányzását a törvény életbeléptetésére, érvényesitésére. Ez azonban nem megy simán. Ez megkövetelné a munkások harcba állítását. Ez megbontaná a szakszervezeti vezetők gondnélküli eletét. Sokkal egyszerűbb kiadni egy jelszót: emeljek fel a vámokat! Ezért mondjuk, hogy a szakszervezeti vezetők zsákutcába terelik a tagságot, a helytelen mezsgyén. WASHINGTON, O.C. A kormány Kereskedelmi Hivatala jelenti, hogy 1977 márciusában — évi számítás szerint — 1.815.000 lakásegység építését kezdték meg. ••• WASHINGTON, D.C. Tervbe vették a postaszolgálat öt napra való csökkentését. Visszavonta Carter a $ 50.- adofizetési javaslatot ÖRÖMUIJONGVA FOGADTAK A BANKÁROK CARTER ELNÖK PÁLFORDULASÁT. Carter elnök , Bert Lance,az Office of Management & Budget vezetője, Charles L. Schultze, a Council of Economic Advisers elnöke és W. Michael Blumenthal pénzügyminiszter. WASHINGTON, D.C. ViL lámcsapásként hatott Carter elnök pálfordulása az ország szegényeire, Ids- és közép- keresetűek millióira, mikor hallottak, hogy a Fehér Ház lakója feladta a “harcot”, beadta derekát és halottnak nyilvánítottá a személyenként 50 dolláros adovissza- fizete8i javaslatát. Ezzel szemben a bankárok és monopolisták örŐm- ujjongással fogadták Carter elnök e lépését. Jellemző a helyzetre az, hogy amikor Carter nyilvánosságra hozta e lépését, Blumenthal pénzügyminiszter a Press Club ülésén beszédet tartott, melyben tényekkel támasztotta alá, hogy miért van szükség az adóvisszafi1 zetesre. Carter azzal magyarázta magatartásának megváltoztatását, hogy a nemzetgazdaság felmenő tendenciát mutat, tehat nincs szükség az adovisszafizetésre. Más szóval: elfogadta a republikánusok, az ország monopolistáinak érvelését. Az adóvisszafizetés visz- szavonását követően, Carter elnök azonnal kijelentette, hogy abban az esetben, ha a kongresszus elfogadja a republikánusok adólevágasi javaslatát, ő megvétózza a javaslatot. MEGSZEGTE ÍGÉRETET. Carter elnök pálfordulá- sát talán Edmund S. Muskie, Maine szenátora magyarázta a legjobban, amikor ezt mondta: “Megszegte az amerikai népnek tett ígéretet. Múlt év december elseje óta ígérte, hogy ezt az adóengedményt minden személy megkapja. Helyes lett volna ezt az ígéretet betartani, mert milliók számítottak ra.” Még a bankok közgazdászai között sem volt egyseges helyesles. John D. Wilson, a Chase Manhattan Bank közgazdásza mondotta: “Ez a lépés hátráltatja a nemzetgazdaság fellendülését es nem varhatunk nagyobb, mint 5 százalékos emelkedést.” Már pedig a nemzetgazdaság ily lassú emelkedese képtelen munkába állítani a több, mint hét millió — hivatalosan elismert — munkanélkülit. Azonos véleményt nyilvánított Otto Eckstein közgazdász, aki Tohnson elnök gazdasági tanácsadója tisztségét töltötte" be. Carter e lépése csupán a bankárok és monopolisták körébén keltett nagy örömet. A tőzsdén a részvények ára 15 ponttal emelkedett. Mig a bankárok és részvénytulajdonosok újabb milliókat tettek zsebre, a munkások, akik számították az adóvisszafizetésre es ennek reményében mar el is költötték azt, most még nagyobb adóssággal néznek szembe, mint azelőtt. OAKLAND, Cal. A Kaiser Aluminium Vallalat 88 százalékkal emelte profitját, a mult évhez viszonyítva. Ez év márciusában 23.9 millió dollár profitot vallott be a vállalat. Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the'Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y.,N.Y.
