Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-24 / 12. szám
Thursday, March, 24. 1977. SB6$S$3£$$36S$$X$X$$$XX$St$$X$X$S$$X$$iCK$X?. KÖZVETLENÜL... 1 Bálint Imre rovata \ AMERIKAI MAGYAR SZO • r .... t_. ■ *hangulag követelték, hogy ő meséljen. Bár tudták, hogy már nem önkéntes es már nem is káplár, hire menvén kalandjának és “hőstette'nc ”, amit egy valódi cseh ellen vitt véghez, úgy találtak, hogy vitézségi érmet és nem büntetést érdemelt. Irigyelték azért a bútorozott szobáért, amelyet — ha lehetett volna — az egesz század kibérelt volna egy par éjjelre. AZ ÖNKÉNTES MESEJE Hamlet a kaszárnyában Alig száradt meg a diplomáján a Sziniakadémia pecsetje, barátunk kénytelen volt berukkolni a hatvankilencedik gyalogezred pilseni káderjába, kiképzésre és amint látni fogjuk, egyebekre. Egyéves önkéntes, azaz tisztjelölt volt és nemcsak külön iskolájuk volt ezeknek, hanem a kiképzés alatt addig is, amig majd beosztják őket a menetszazadba, kaszárnyán kivul lakhattak, étkezhettek es kávézhattak. így került a mi önkéntesünk egy cseh “pótolhatatlan” bürokrata bútorozott szobájába albérlőnek. Mert az asszony fiatal volt es csinos, önkéntesünk hamarosan pótolni kezdte a cseh pótolhatatlant. Amint az már előfordult a történelemben es unos-untalan a rossz színdarabokban, a felszarvazott férj egy délután korábban jött haza a kelleténél es önkéntesünk elbizakodott, könnyelműen nyitva hagyott ajtaján keresztül pont azt látta, amikor... egyszóval, stb. Nagy rumli kerekedett, melynek folyamán a férj megpofozta az önkéntest, aki viszont egy kicsit megkarcolta ökelmét a bajonettjevel, sót még a férje segítségére siető, hisztériába esett asszonyságnak is lekent két pofont. Összeszaladtak a szomszédok a kommocióra. Jött a rendőr^ a katonai járőr es a hadbirósag és a lefokozás. így került a mi volt egyéves Önkéntesünk egyszerű bakaállapotban a kaszarnyaszobába húsz és egynéhány ugyancsak egyszerű baka közé. A hosszú és keskeny szobát a két sor ággyal, a bakákat ébren, vagy alva, vagy alvast tettetve megvilágositandó volt egy öreg és gyenge porlepte villanykörte és nem csoda, hogy a szoba háromnegyedrésze sötét maradt. A nappal tiszta, nyitott ablaku szoba este-éjjel komor volt és manók, tündérek, ördögök és boszorkányok lebegtek a levegőben. Ehhez tudni kell, hogy miután kilenc őrak után a bakák lefeküdtek, valamelyiküknek mesélni kellett. Mindenkire sor került. Ha a mese jó volt, a bakak áhitatosan hallgatták és egy-kettőre elaludtak, de ha a történet, a mese — sajnos a legtöbbször agyonunt Juliskáról és Jancsiról, összekavarva a Hamupipőkével, meg a hét törpével, ami óvodáskorukból maradt rájuk, vagy az őrgrbf a vadász- kastélyban és a vadászlány — akadozott, akkor a társaság unta a dolgot. Közbeszóltak, vitatkoztak, gúnyolták, vagy védték az esetlen mesélóket, akik kozott bizony szégyen ide, szégyen oda, még olyanok is voltak, akik X-el Írták alá a lonungos könyvet. Árpád apánk óta vitézeink, csakúgy mint a pásztorok esténként es a nagyapák, körülülték a tüzet és meséltek. Egyik, másik baka lehetett oly műveletlen, mint a sárkeféje, de alig várta, hogy rákerüljön a mesélés sora. Amikor a baka azt akarta, hogy a mesélő ne hagyja abba a mesét, még nem álmos, érdekli a mese, azt mondta: “Hajbab”. A meséiének addig kellett mesélni, amig nem hallatszott egy “hajbab” sem. (Más kaszárnyában, máskor és más szobában más volt a jelszó, de e történetben ez a jelszó szerepelt.) Miután önkéntesünk berukkolt a szobába, nem túl közel a lámpához, a terem közepe felé kapott agyat. Mar az első éjjel soron, vagy soron kívül egyEgyszer volt, hol nem volt egy király Dániában, akinek amig aludt, saját, tulajdon édes öccse gyorsan ölő mérget öntött a fülébe, mégpedig összejátszva a király feleségével, hogy azután elvegye azt feleségül és ö lehessen a király. “jól kezdődik, Önkéntes űr. Hajbab!” hangzott mindenünnen. Tudták, hogy ebből nem Hófehérke lesz. “Az öreg királynak volt egy stramm, mutatós fia: a Hamlet”. Ki mas, mint a gefrájter, a manipuláns seged- irnoka szólalt meg. “Ajvé, a Hamlet? Már ösmerem a tájékot”. Hajbab, hajbab, ordította majd minden ágy.Ne zavarjátok az önkéntes urat! “Az Öreg király, mint szellem jelent meg Hamlet előtt és elpanaszolta a fiának, hogy hogyan ölte meg öt a sajat öccse es amig Hamlet nem bosszulja meg ezt a gyilkosságot, neki, mint szellemnek nem lesz nyugta. Nem tud sem a mennyországba; . sem a pokolba jutni, hanem szellem alakjában kénytelen vándorolni a földön. Méghozzá éjjel a sötétben. Hamlet megtudván az igazságot e gazságról, megígérte apjának, azaz a királynak, azaz a szellemnek, hogy csak bízza rá, megbosszulja őt. “Hamlet az ügybe belebetegedett. Búskomor lett ez az egykori vidám fickó: mindig apját, a szellemet latta maga előtt. Es meghogy a saját anyja és nagybácsija, azaz mostoha-apja... a gyilkosok, apja agyában... “Hajbab, hajbab.” “Volt neki egy szeretője, az Ofelia”. “Kezd melegedni a mese. Hajbab.” “A lánynak az apja Polonius volt, egy minden hájjal megkent és minden lében kanál talpnyalója az uj királynak és királynőnek. De Ofelia gyönyörű volt. Amellett szűz volt. A lánynak a bátyja, Laertes szimpatikus fiatalember volt, Hamlet barátja, aki elutazott Franciaországba, mert büdösnek találta Dánia levegőjét, már ami az erkölcsöket és a politikai viszonyokat illette.” “Mi bűzlik Dániában?” Megint a gefrájter szólott közbe, de ismét lehurrogták a hajbabokkal. “Mivel Hamletot csak az az egy gondolat foglalkoztatta, hogy megbosszulja apját, nem volt érkezése arra, hogy folytassa udvarlását Ofelian, nem volt kedve szerelmeskedni, még kevésbé megnősülni es nem is udvariasan, a fenébe küldte a lányt, mondván neki, hogy menjen kolostorba. Erre ez a fiatal és gyönyörű, szerelmében csalódott lány megőrült. “Hajbab.” “Vándorszínészek jöttek, akiket Hamlet betanított egy színdarabra, amely pont azt volt ábrázolandó, hogy egy királyt a saját öccse, a királynő tudtával megölet, mégpedig úgy, hogy mérget öntet a fülébe, amikor alszik. "Ebből immár a király, aki Hamlet nagybácsija és ugyanakkor mostohaapja lett és a királynő, aki neki nemcsak édesanyja, hanem nagynénje is lett, megtudták, hogy valaki, es az lehet maga Hamlet is, tudja a gyilkosságot. Ezért Hamletot sürgősen elküldték Angliába. Nincs törvényileg bebizonyítva, bár az események azt igazolják, hogy a király keze volt abban, hogy a hajót kalózok támadták meg és hajótörést is szenvedett. De Hamlet megmenekült es a kezébe került a király levele, amelyet az a hajó vitt voh.a Angliába, amely szerint ott meg kellett volna öt gyilkolni. “Hajbab.” “Hamletnak két álnok barátja volt, a Rosencrantz és Guildenstern es ezeket bízta meg a király az angliai terv végrehajtásával. De amint mondtam, Hamlet megmenekült, visszament Dániába es most már gyorsan folytak a dolgok. Valaki számolja a gyilkosságokat! Először is Polonius egy bokrot ábrázoló színpadi díszlet mogé bújva kihallgátta, amikor Hamlet durván beszélt az édesanyjáról. Ahogy megmozdult a díszlet, Hamlet gyanút sejtve beleszúrt, csak úgy vaktában es pont Polonius szivébe talált. Lám, mit tesz a veletlen! Erre Ofelia öngyilkos lett, beugrott egy tóba. “Három halott eddig, az öreg királlyal. Hajbab.” “Erre megjött Laertes, úgy mint a lány bátyja és úgy is, mint Polonius fia, hogy bosszút álljon értük Hamleton. A király rábeszéli Hamletot, hogy csakúgy tréfából, sportszerűen vivjon meg Laertesz- szel. Ugyanakkor megbeszéli Laertesszel, hogy azö tőrének a hegyét megkeni méreggel, úgyhogy eleg, ha csak egy kicsit megkarcolja Hamletot, az meghal. Úgy is történt. Laertes megkarcolta Hamletot a vívásban, amelyet egyébként az egesz udvar és udvartartás végignézett. Hamlet megérezte, hogy halálán van, de kicserélte a tőrt és megkarcolta vele Laertest, aki még hamarabb halt meg, mint ő. A király közben mérgét dobott egy borospoharba, gondolván, hogy ha Hamlet nem hal meg a vívásban, akkor megmérgezi a borral. De a bort véletlenül a királynő itta meg és menten meghalt az is. Erre Hamlet utolso erőfeszítéssel, hiszen mar haldokolt, agyonszúrta a királyt. Számolta valaki a halottakat? Tegyétek hozzá a Rozencrantzot és a Guildensternt, akiket Angliában az ottaniak gyilkoltak meg. “Kilenc halott, számoltam.” “Csak kilenc? Lehet, hogy egyet, kettőt kihagytam, mert a temetőben Hamlet halálfejekkel szórakozott. Látom, hogy nem alusztok meg, szavaljak el egy darabkát az eredetiből?” “Hajbab, hajbab, hajbab, hajbab, hajbab” — zúgott a szoba. Leszállt az ágyról az önkéntes meztelen labakkal, de cifra, hazai hálóingben, pózba vagta magat es szavalt: Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Ki a fennköltebb, az, aki túri Zsarnokok száz nyűgét, nyilat, Vagy az, áld fegyvert fog tengernyi bajok ellen Es dacosan, bátran a végét szakítja? Halál. Orökalvas. Mikor elpihen a szív, a gyötrelem Es száz harca a testnek, oly vég, Hogy istenes. Elalszol, meghalsz. Tán álmodol? De, hajh, az a bökkenő, Mert hogy halálunk mily álmokba ejthet? E tekintet az, mely gyotródőket éltet Különben ki turné korunk gunyját, verset, Önkény igáját, gőgét és a Hatóság dölyfét, mellyel gazság járul. Ha békéjét egy törszurással Megszerezhetne, vajon terhét ki cipelne? De félsz attól, ami a halál után van, Az ismeretlen tajjionnet utas még Nem tért meg... Nagy derrel-durral berobogott az ügyeletes Or(folvtatás a 10. oldalon) ___________________________ 9
