Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-01 / 27. szám
Thursday, July 1. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO Lusztig Imre: t ff f VISSZA ES ELORETEKINTES I Szervezett sztrájkolok tüntetne!, a sztrájktörő e'pitömunkások ellen a polgárháború utáni evekben “ All that harms labor is treason to America. No line can be drawn between these two. If any man tells you he loves America, yet he hates labor, he is a liar. If a man tells you he trusts America, yet fears labor, he is a fool.” “I am glad to see that a system of labor prevails under which laborers can strike when they want to... I like the system which lets a man quit when he wants to and wish it might prevail everywhere.” ‘‘The strongest bond of human sympathy, outside of the family relation, should be one uniting all working people of all nations, tongues and kindreds.” From the speeches of Abraham Lincoln t tit Most, amikor az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulóját ünnepeljük, fel kell tennünk a kérdést: hogyan jótt létre az U.S.-ben a 40 órás munkahét, a $ 2.50-es minimum órabér, a $ 3.-tól $ 10.-ig terjedő órabér, a fizetett ünnepnap, fizetett szabadság, a munkanélküli biztosítás, a beteg- es sérülési biztosítás? Érdemes ezeket a kérdéseket hangoztatni, mert a fiatal munkások nagy százaléka nem tudja, hogy mindezeknek kivívása önfeláldozó harcokat, sok áldozatot követelt. A GYÁROSOK, A MUNKÁLTÁTOK EGYETLEN ENGEDMÉNYT NEM ADTAK ÖNKÉNT. LÁTÁSTÓL VAKULASIG... Hányán tudják, hogy az 1860-as években a szövőgyárakban fiatal leányok REGGEL HAT ÓRÁTÓL ÉJJEL 12 ÓRÁIG, HETI HÁROM DOLLÁRÉRT DOLGOZTAK? William H. Sylvis, az ipari munkások kimagasló szervezője, a polgárháború befejeztével kijelentette: “Noha örülünk a fajgyűlölő déli arisztokrata rabszolgatartók teljes vereségének, kijelentjük, hogy mi tovább harcolunk, hogy a nemzet vagyonából nagyobb rész jusson a dolgozóknak.” A polgárháború után ugrásszerűen fellendült az acél, a szövő, a nyomda, az epitö, az élelmezési ipar és a vasúti közlekedés. Az ipar fejlődésével lépést tartott a munkások szervezése. 1869-ben megalakult a National Labor Union, melyben fehér és fekete munkások egyaránt tömörültek, mint a kőművesek, ácsok, szövök, bányászok. E mozgalomnak köszönhető, hogy az átlag napi munkaidőt 12 óráról 10 és felre csökkentették. A szervezet ellen alkalmazott terror és az 1873-as gazdasági válság azonban aláásta a szervezet létét és igy az, mint aktiv tényező, megszűnt. A 19. szazad második felében feltűntek a nagy vállalatok megalapozói, mint Andrew Carnegie, J. P. Morgan, John D. Rockefeller, Edward H. Harriman, stb. Ezzel egy- időben megalakult a Workingmen’s Benevolent Society, főleg a vasutakon es bányákban dolgozó ir munkásokból. A Schuylkill bányában dolgozó 22.000 munkás közül 5.500 hét és 17 év közti fiatal volt, akik heti 1—3 dollárért dolgoztak. így halmoztak fel a profitot a milliomosok, igy tettek szert a szükséges tökére, igy alakultak meg a nagy acélművek, szövőgyárak, igy épültek a vasutak. A harcos ir bányászok a Mc ” Maguires-mozgalomba tömörültek és igy akartak változtatni nyomorúságos helyzetükön. E mozgalom a személyes merényletek elkövetését hirdette es alkalmazta. A munkáltatok erre felbéreltek a Pinkerton detektiv- vállalatot, melynek ügynökei, mint besúgok behatoltak a szervezetbe, majd felállítottak a “Steel and Iron Police” terrorszervezetet, hogy erőszakkal leverjenek minden sztrájkmozgalmat. 1877. junius 21.-én tiz bányászt felakasztottak, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy harcba vittek banyásztársaikat a tűrhetetlen munkaviszonyok megváltoztatásáért. A halottak: Thomas Munley, Tames Carroll, James Roarity, Hugh McGeehan, James Boyle, Thomas Duffy, Michael J. Doyle, Thomas P. Fischer, John Kehoe, Patrick Hester, Peter McHugh, Patrick Tully, Peter McManus és Andrew Lanahan. Emlékezzünk most, amikor ünnepeljük nemzeti fennállásunk 200. évét, hogy ezek a munkásmárti- rok eletúket adtak, hogy a bányákban, üzemekben dolgozok helyzetén javítsanak. 1869-ben alakult meg a Knights of Labor szak- szervezet. E korszak munkáltatóinak magatartását mi sem jellemzi jobban, mint az egyik finánctökes, J. Gould, kijelentése, amikor a munkások sztrájkra készültek: “Én megvesztegetem a munkások ötven százalékát, hogy legyilkolják a munkások másik ötven százalékát.” A munkások nagy tömeggyülest szerveztek Chicagóban 1886 május elsejére, a nyolc órás munkanap létrehozásának jelszavával. Parsons, Spies Fischer es Engel munkásvezérek életükkel fizettek azért, hogy embertársaik munkaviszonyait megjavítsák. Ezért felakasztották őket, de ez a terrorcselekedet sem tartotta vissza a munkások szervezkedései. A 19. szazad utolso évtizedeben szemtanúi lehettünk az acelmunkasok, bányas?ok, vasúti alkalmazottak sztrajkmozgalmának. Külön emlitesre méltó a Eugene Debs vezette vasúti sztrájk, mely ugyan nem végződött a munkások azonnali győzelmével, de rámutatott arra, hogy ha a munkások ipari alapon szervezkednek es egymás iránt szolidaritást tanúsítanak, lehet sikert elemi. A szazad végén alakult meg az American Federation of Labor. Ez a szervezet a 20. század első három évtizedében megszervezte a szakképzett munkásokat es a szervezetlen, betanított és szakképzetlen munkások rovására, magasabb bereket és egyeb kedvezményeket ért el. Aranybetükkel írták be nevüket az amerikai szak- szervezeti mozgalomba azok, akik a század fordulójával az Industrial Workers of the World —IWW — zászlaja alatt elszántán harcoltak a fembanya-barok es a fatermékeket értékesítők ellen. A CIO SZEREPE A huszadik század harmadik évtizedeben a haladó szakszervezeti munkások felállítottak a Trade Union Unity szervezetet, mely megkezdte az alapiparokban dolgozok szervezései, ipari vonalon. Majd John L. Lewis, a bányászok szakszervezete- nek elnöke vezetésével először felállították a Committee of Industrial Organization-t, majd a Congress of Industrial Organization-t. (C.I.O.) John L. Lewis latbavetette nemcsak szervezési tehetségét, de a bányasz-szakszervezet anyagi alapját is. Lewis es az ország haladó elemei, beleértve a Kommunista Partot, valamint az autó, gumi, villany, acél és más alapiparokban dolgozó milliókat, akik évek hosszú során át egyre tűrhetetlenebb körülmények között dolgoztak, megragadták az alkalmat és lelkesen csatlakoztak a CIO szervezési mozgalmához. Megkezdődtek a történelmi fontosságú ülösztráj- kok. A munkások elfoglaltak a gyárakat és nem adták fel azokat, annak ellenére, hogy a nemzetőrség kirendelésével fenyegették okét», annak ellenére, hogy a sztrájkolok nem kaptak pénzbeli sztrájk- segelyt, de annal sokkal hathatósabb támogatást: AZ EGÉSZ MUNKÁSOSZTÁLY SZOLIDARITÁSÁT.
