Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-01 / 27. szám
Thursday, July 1. 1976. A munkás milliók ilyen harcias fellépése ugrásszerűen vitte előre az amerikai munkásság törekvését a magasabb bérekért, a jobb munkaviszonyokért. Ebben az évtizedben nyerték el az alapiparok munkásai a 8 órás munkanapot, a fizetett szabadságot és ünnepnapokat, a MUNKANÉLKÜLI BIZTOSÍTÁST. Nem véletlen, Hogy ezekben az években számos szakszervezet élen haladó szellemű vezetők, köztük több kommunista állt. A szakszervezeti mozgalom aranykorának lehet nevezni a 30-as évek hatalmas, harcos megmozdulásait. A mozgalom e szakasza a második világháború befejezését követő évekig, 1950-ig tartott, amikor a McCarthy szenátor által vezetett fasiszta korszak egyik “eredménye” volt, hogy az ipari-katonai komplexum erőinek sikerült a haladó elemeket kiküszöbölni a szakszervezeti mozgalomból. Megkezdődött a szakszervezetek “üzleti alapra” helyezése. Alvilági elemek kerültek a vezetőségbe számos alapipari szakszervezetben, mint a keleti rakparti munkások, teherautó sofőrök, stb. és megalkuvó szociáldemokraták más szakszervezetekbe. E folyamat következtében a munkások szervezett ereje a legalacsonyabb szintre süllyedt, aminek — többek között — az lett az eredménye, hogy a munkások reálbere csökken, illetve a béremelések nem tartanak lépést az áremelésekkel. Ma az a helyzet, hogy több, mint tiz millió munkás munkanélkül van. A dolgozok munkatelje- sitmenye emelkedik, ezzel párhuzamosan emelkedik a nagyvállalatok profitja és, amint fentebb említettük, csökken a munkások reálbere. Ezt eredményezte “az üzleti szakszervezet” el- meletenek életbeleptetése, a 150.000 dolláros évi fizetést huzo vezetők és megalkuvó szociáldemokraták ténykedése. Ez a helyzet nem tarthat örökké, mert a munkások elégedetlensége a bizonytalanság növekedésevei növekszik, az egyre nehezebb élet- körülmények következteben. Mozgolódik, szervezkedik a tagság minden szakszervezetben és folyamatban van olyan mozgalom kifejlődése, amely hivatva lesz eltávolítani vezető tisztségekből azokat, akik a tagság erdekeit sértő politikát folytatják. Az amerikai munkásság büszkén tekinthet vissza harcos múltjára. Nem lehet azonban a múlt harcokban élért eredmények babérjain pihenni. Folytatni kell — minden akadály ellenere — a szakszervezetek harcias szervezetekké változtatását, mely elkerülhetetlen előfeltétele annak, hojgy az ország dolgozói megkapjak az egy és' fel trillió dollar értékét termelő nemzetgazdaságból az őket megillető részt. E mozgalom élen áll Ed Sadlowski, a United Steel Workers Union chicagói kerületének elnöke, aki a tagság támogatásával elnyerte e tisztséget a szervezet országos elnökének, a megalkuvó I. W. Ábelnek a jelöltjével szemben. Sadlowski es támogatói készülnék a szervezet országos konvenciójára, ahol megkísérlik átvenni a vezetést és a szervezetet a tagság érdekeinek védelmére felsorakoztatni. Ez volna az első érdemleges lépés az ország szak- szervezeteinek átszervezésére, hogy az ország 16 millió szervezett munkássága az élre álljon nemcsak az órabérek emelése, a munkaviszonyok megjavítása érdekében, hanem azért is, hogy a 85 millió dolgozot megszervezze egy monopol-ellenes mozgalomba. Egy ilyen mozgalom olyan útra terelné az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját, amely az amerikai nép jólétét, biztonságát és békéjét eredményezné. FREDERICK DOUGLASS BESZÉDE MA IS IDŐSZERŰ A rabszolgafelszabaditas harcosa, Frederick Douglass, volt rabszolga, 1852-ben, a N.Y. állami Rochesterben beszedet mondott julius negyediké ünnepe alkalmából. Amit beszédében mondott, az még ma is nagyon időszerű és elgondolkodásra késztet. Ha a rabszolgaság helyett fajgyűlöletet vagy faji eloiteletet helyettesítünk, es rabszolgák helyett a fekete népet, szinte úgy tűnik, mintha most mondta volna el a beszédét, amelyből alább kivonatokat közlünk. Polgártársak, engedjek meg, hogy feltegyem a kérdést: miért hívtak engem ide beszédet mondani? Mi kozom van nekem, vagy azoknak, akiket képviselek, az önók nemzeti függetlensegehez? Talán reánk is vonatkoznak a Függetlenségi Nyilatkozatban foglalt nagyszerű elvek a politikai szabadságról, igazságról? Azt várják tehát, hogy elhozzam a nemzet oltárara szerény felajánlásunkat es megható halaval köszönjük meg a jótéteményeket, amiket az önök függetlensége nekünk hozott?... En nem vagyok ennek a dicsőséges évfordulónak a vonzokorében! Az önök dicső függetlensége csak mutatja a végtelen távolságot köztünk. A sok jót, aminek önók e napon örvendenek, nem élvezzük közösen. Ónok osztják meg az igazság, szabadság, jólét és függetlenség ősöktől örökölt gazdag hagyományát, nekünk nem jut belőle. Ez a fényt és gyógyírt hozo napsugár nekem csak korbács- ütéseket és halált hozott. Ez a Julius Negyediké az önöké, nem az enyém. Egy lebilincselt embert a szabadság nagyszerű templomába bevonszolni nem mas, mint embertelen kicsúfolása és szentsegsérto kigúnyolása a dicső elveknek. Polgártársak, az ünnepi Öró'mrivalgás zaján át hallom a milliók gyászos jajgatását, akik számára a lánc tegnap is nehéz volt, de ma kibírhatatlan, az ünnepi üdvrivalgás mellett... Ezekről megfeledkezni, sérelmük felett csak átfutni és a közős zsolozsmát fújni, szégyenletes árulás lenne úgy Isten, mint a világ előtt... Habozás nélkül, teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy ennek a nemzetnek a jelleme es viselkedése soha sem látszott sötetebb- nek, mint ezen a julius negyediken. Akár a múlt nyilatkozatait, akár a jelen állas- foglalasait tekintjük, az ország magaviseleté egyformán visszataszító es felháborító. Amerika hűtlen múltjához, hűtlen a jelenhez és hűtlen a jövőhöz is... Mit jelent az amerikai rabszolgának a julius negyediké? En azt mondom, ez a nap, minden más napnal jobban megmutatja azt a nagy igazságtalanságot es kegyetlenséget, amelynek ő állandó áldozata. Az o szamara az önök ünneplése csak színlelés, az önök fennen hirdetett szabadsága fektelen- ség, a nemzet nagysaga kirívó önteltség, az ünnepi zaj üres es szívtelen larma, a tirannusok elitélése szemérmetlen arcatlansag, a szabadság és egyenlőség hangoztatása üres szólam, az imák és himnuszok, a prédikációk és hálaadások és mind a fennkölt vallásos parádék az ö számára csupán fellengzést, csalást, félrevezetést, tiszteletlenséget és kétszínűséget jelentenek. Egy vékony leplet azoknak a bűnöknek az eltakarására, amelyek egy barbár országnak is dicstelenségere válnának. Nincs egyetlen nemzet a földön, amelynek cselekedetei véresebbek és megbotránkoztatóbbak lennének, mint az Egyesült Államok népének tettei ebben az óraban. Akarhova megyünk, akárhol is keressük, ha bejárjuk a Regi Világ királyságait és despotizmusait, ha beutazzuk Delamerikát, es kikeresünk minden sereimet, még ha mindezt megtaláltuk is, helyezzük ezeket ennek az országnak a mindennapi cselekedetei mellé, s akkor egyetértenek majd velem, hogy a felháborító barbárságban, a szégyenletes képmuta- tasban Amerikának nincs párja. Amerikaiak! A ti republikánus politikátok, nem kevésbe a republikánus vallásotok kirívóan össze- ferhetetlenek. Nagyra vagytok a szabadság szerete- tevel, a felsőbbrend'ű civilizációtokkal, a nemes keresztenységetekkel, mialatt a nemzet teljes politikai hatalma (amelyet a két nagy politikai párt testesít meg) szentül kötelezi magát a ti hárommillió honfitársatok rabszolgasorban tartására. Átkokat szórtok Oroszország es Ausztria koronás főire es büszkélkedtek demokratikus intézményeitekben, mialatt hagyjátok, hogy csatlósai és védelmezői legyetek Virginia es Carolina tirannusai- nak. Meghívjatok partjaitokra külföldről az elnyomás menekültjeit, banketteken, ünnepségeken isztok tiszteletükre, védelmet adtok nekik, s a pénzt, mint vizet pazaroljatok rajuk, de a sajat hazátok szökevényeit kihirdetitek, üldözitek, elfogjátok, lelövitek és elpusztítjátok... Könnyeket öntőtök elesett Magyarország felett es a rajta esett sérelmek költőitek,szónokaitok, politikusaitok témáját képezik, s hős fiaitok készek harcba menni és megvédeni azt a népet elnyomói ellen, de az amerikai rabszolga sokezer sérelmével szemben a legmélyebb hallgatást tanúsítjátok es a nemzet ellensegenek tekintitek azt, aki ezeket a serelmeket napvilágra meri hozni! Lázba hoz benneteket a francia vagy az ir szabadság említése, de mint a jéghegy, olyan hidegen hagy benneteket a szabadság gondolata az amerikai rabszolgák részére. FennkÖlten tudtok beszélni a munka szentségéről, de olyan rendszert tartotok fenn, amely megbélyegzi a munkát. Kitárjatok kebleteket az angol tüzérség előtt, hogy a tea háromcentes adójat megszüntessétek, de még a legutolsó, nehezen megkeresett krajcárt is kicsavarjatok sajat fekete munkásaitok kezéből... Kikiáltjátok a világ előtt és a világ ezt hallja tőletek, hogy “mi ezeket az igazságokat magától értetődőnek tekintjük, hogy minden ember egyenlőnek született, es a Teremtő mindenkit elvehetet- len jogokkal ruházott fel, ezek között az elethez, a szabadsághoz es a boldoguláshoz való jogot', de országotok lakosságának hetedrészét szoros kötelékben tartjátok, amely, a ti saját Thomas Jeífersonotok szavai szerint, “rosszabb, mint hosz- szu korszakai annak, amik ellen apáitok fegyverrel felkeltek.” Polgártársak, nem részletezem többé nemzeti ellentmondásaitokat. A rabszolgasag jelenléte ebben az országban a ti köztársaságotokat színlelésnek, humanizmusotokat tettetésnek és kereszténysege- teket hazugságnak bélyegzi meg. Külföldön elpusztítja erkölcsi befolyásotokat, itthon korrupcióba kergeti politikusaitokat. Aláássa a vallás alapzatát, neveteket a világ sziszegéssel es gúnnyal említi. Ez képezi az ellenséges erőt kormányzatotokban és ez az egyetlen erő, amely szétbomlasztja és veszélyezteti a Uniót. Vágó Kiára ■AMERIKAI MAGYAR SZÓ—-0
