Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-01 / 27. szám

Thursday, July 1. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO Mihály feljegyezte noteszába: “Az igazakat időn­ként halálra Ítélik. De a halálra itelök szinten halál­ra vannak itelve.” Mihály aztán keresztül-kasul utazta az országot. Először is a déli államokba sietett. Vándor fekete földmunkásként kopogtatott be a szegények vityil- lóiba. Beszélgetett velük, hallgatta panaszaikat, ta­núja volt sanyaruságuknak. Mivel mint fekete ván­dorolt, csaknem minden város, község határában letartóztatták a karvalyképü fogdmegek, bebörtö­nözték, röhögtek rajta, nem egyszer véresre vertek, meglincselték kétszer-háromszor. O pedig csak néz­te az őrjöngő lincselő arcokat, a fogdmegeket, a politikusokat. És jegyzett, mindig jegyzett... A depresszió elején ö is tüntetett a munkanélkü­liekkel, ö is elment Washingtonba a bonuszmarsra, óra is rálövetett MacArthur. 1937-ben őt is lebun- kózták a Republic Steel gyártelepe előtt. 1938-ban több ezer fiatal amerikaival. Ó is elment Spanyol- országba a fasiszták ellen harcolni. És ámulva latta, hogy mennyire hasonlit rájuk, hogy azok mennyire hasonlítanak rá. Csak eppen nincsenek szárnyaik. A II. Világháborúban önként jelentkezett az amerikai hadseregbe. Bataan-nál elfogtak a japánok és Hirosimába vitték munkaszolgálatra. Ott érte őt az amerikai atombombatámadás. Noteszával a kezé­ben járta végig Hirosima maradványait és feljegyez­te, hogy mit látott. Mert hát erről is kell majd jelen­teni a Főnöknek: “Madárijesztöket láttám. Csakhogy ezekről a ma- dárijesztőkr'ól nem rongyok lógtak. Meztelenebbek voltak a mezteleneknél, mert csak olvasztott bőrt hordtak csontjaikon.” “Ürüléket hánytak. Naponta több tucatszor ürí­tettek gennyt végbelíikböl. Ve'reztek belülről. Hol­tak voltak, mielőtt meghaltak. Férgeket növesztet­tek magukban, amelyekből felhönyi legyek keltek ' ,, szárnyra... “Aztán láttam egy asszonyt, amint ott guggolt az ut szélén és az egyik kezeben egy szemet tartott. A saját szemet... A másikkal, uram, te feled nezett kérdőleg... Mit szólsz mindehhez, uram?” Trumannal is beszélgetett az arkangyal, amikor visszatért. Ezt mondta neki az amerikai elnök: “A bombát katonai fegyvernek tekintettem és soha pillanatnyi kételyem sem volt afelől, hogy használni kell. Döntésem soha sem zavarta almomat. Mindig az igazak álmát aludtam.” Persze az ő feleségének, az ő lányának sohasem kellett saját szemeiket a kezükben tartaniok. Amikor megint visszatért az Államokba, hama­rosan az Amerika-Ellenes Bizottság előtt találta ma­gát. Meglepve állapította meg, hogy a bizottság mindenegyes tagja Thayer birora hasonlított. A hatvanas években ismét szolgált az amerikai hadseregben. Első segélyt nyújtott a sebesülteknek Vietnámban. Ott volt Milai-ban. És mindent felirt. Amikor kimustrálták, résztvett a polgárjogi küz­delmekben, csatlakozott Martin Luther King mun­katársaihoz. Ott volt mellette, amikor Memphisben King elbúcsúzott híveitől. Erezte a halál szelet: “Nem tudom.mi fog most történni velem. Nehéz idők jönnek, de számomra az már nem jelent sem­mit, mert már megjártam a hegytetőt. Igazan. Nem törődöm. Mint mindenki más, én is szeretnék még élni. A hosszú elet jó. De most már nem törődöm azzal. Csak Isten akaratát akarom teljesíteni. Es ó megengedte, hogy elérjem a hegytetőt. Es keresztül- néztem rajta és láttám az ígéret Földjét. En talán nem jutok el oda, de akarom, hogy tudjátok: mint egy nép el fogunk jutni oda. Ezért én boldog vagyok ma este. Nem aggódom. Nem félek senkitől. Szeme­im láttak a Mindenható közeledésének dicsőséget.” A Mindenható arkangyala pedig ott álla mellette, de King nem latta ót. De Mihály látá es halla ót es feljegyző. Mondanunk sem kell, hogy resztvett minden há- boruellenes tüntetésen. 1968-ban Chicagóban őt is véresre vertek a rendőrök. 1969-ben úgy erezte, hogy félmillió arkangyal tüntetett Washingtonban a háború ellen. Később Bostonban is látni lehetett, <5 volt az, aki lathatatlan testével fedezte azt a feketét, akit egy fiatal Thayer-arcu hazafi egy amerikai zászlóval szeretett volna felnyarsalni. Résztvett — láthatatlanul — a Nixon-kabinet bi­zalmi üléséin. Megnézte az amerikai atombomba- keszletet. Belenézett a Pentagon és a Cl A titkos irataiba és leirt mindent. Különösen érdekelte öt Kissinger magatartása, múltja és jelene. Hát, ebben az országban, mindenki, aki fel tud kapaszkodni embertársa hátára, azonnal Thayer bíróvá válik? — kerdezte önmagától. Azután becsukta noteszának fedelét. 1976. júli­us 4. volt es visszament jelenteni az Öregnek... Amikor felolvasta jegyzeteit, dermesztő csend lett a magasságokban. Az arkangyalok eltakarták arcukat szárnyaikkal és sírtak. És az égboltra oda­került a harmadik, az utolsóelőtti szó: “Tekel.” “Könnyűnek találtattál.” i • Eddig az allegória. A fantázia szüleménye, ter­mészetesen minden, ami fentebb leíratott. Csak egy nem: A harmadik évszázad küszöbét az Egyesült Államok népp valóban aggasztó figyelmeztetések égi jele alatt lepi át... Ez az ország mérlegre tétetett, megméretett és könnyűnek találtatott. Ahhoz ké­pest, amivé válhatott volna. De, amikor “könnyűt” mondunk, nem állítjuk azt,hogy súlytalan,hogy érdemtelen. A 200 eszten­dős amerikai élmény nagy tanulságokkal gazdagí­totta az emberiséget. Születésének körülményéi hatalmas lépéssel vittek előre a haladas, a középkor maradványai alól való felszabadulás ügyet, az em­beri méltóság elve érvényre juttatását. Az Egyesült Államok népe roppant hozzájárulásokkal gazdagí­totta a technika, tudomány, irodalom, művészét minden ágazatat. Sajnos e roppant kontinens a gyönyörű indulás után rövid időn belül a tőkés rendszer fejlődése ideális terepévé változott át. Lelkiismeretlen, min­denre képes, energikus, könyörtelen kalandorok, rablóbárók a világrész roppant kincseit, milliók mun­káját nemcsak arra használtak fel, hogy sajat gaz­dagságukat növeljék, hanem arra is, hogy rákény- szeritsék a nép számottevő hányadára sajat ragado­zó arculatukat, gondolatvilágukat. Ez ellen a törekvés ellen az amerikai nép legjobb­jai Tom Paine-tól, Jeffersontól kezdve szakadatla­nul küzdöttek. A harc napjainkban csúcspontjához közeledik. A rendszer fó haszonélvezőinek, a mo­nopolistáknak az idén is sikerült rendszerük gyó­gyíthatatlan betegségét álcázni. Bar a nép többségé­nek hite úgy a gazdasági, mint a politikai rendszer­ben megrendült, a választási kampány nagyjából még mindig úgy folyik, mintha csak “uj arc”-ra volna szükség a Fehér Hazban, mintha nem lett volna Vietnám, nem lett volna Watergate, nem vol­na gazdasági válság, 10 millió munkanélküli, növek­vő infláció, nem volna az ifjúság egynegyede kilátás­talan jövőre Ítélve. Vietnám és Watergate újból bebizonyította, ha ugyan bizonyításra van még mindig szükség, hogy A SZABADSÁG HARANG TÖRTÉNETE Olyan nagy becsben állt az egyeni szabadsagok vedelme Pennsylvania tartomány 1751. évi törvé­nyeiben, hogy ezt a többi gyarmatok is példának tekintették. Ezért, amikor a tartomány közgyűlé­sé elhatározta, hogy harangot készíttet, elrendelte, hogy a harangon a következő bibliai felirat legyen: “LEGYEN SZABADSÁG AZ EGESZ FÖLDÖN ÉS ANNAK MINDEN LAKÓJA RÉSZÉRE” ( Le- viticius XXV. 10) A londoni Whitechapel-i Thomas Lester vasöntödéjét bízták meg a harang elkészíté­sével, amely 1752. szeptembereben megérkezett Amerikába. A philadelphiaiak az állami gyiilésterem udvarán gyűltek össze a harang megszólaltatásánál, es az első konditasnal az rögtön megrepedt, talán azért, mert laikusok függesztették fel. A White- chapel-i vasöntöde 400 éves történelmében ez volt az első eset, hogy egy harang megrepedt. Két ügyes mester újra öntötte, de ekkor a hangjával nem vol­tak megelégedve és másodszor is újra öntöttek. Fel­akasztottak a philadelphiai állami gyülésház tornyá­ba es húsz éven át ezzel a haranggal hirdették ki a legfontosabb esemenyeket. Büszkén hirdette ki III. György megkoronázását, de halk gyaszkonditassal jelentette be a “szabadság halálát”, amikor a Bé­lyeg Törvényt 1765-ben végrehajtották. FÜGGETLEN ALLAM SZÜLETIK 1774. junius elsejen a harang megint gyászosán kongott, szolidaritás jeleül, mikor a bostoni kikötőt lezárták. A lexingtoni csata hírére ennek a harang­nak a szavaval hívtak össze 8000 embert, akik az állami gyüleshaz köre tolulva egyöntetűen fogadták meg, hogy fegyverrel védik meg életüket, szabad­ságukat, vagyonukat minden támadás ellen. Meg ezután vart a legnagyobb történelmi szerep a harangra. A Continental Congress már történelmi jelentőségű második ülésszakát tartotta es a Nagy Britanniától való elszakadás mar csak hetek vagy napok kérdése volt. Richard Henry Lee által be nyújtott nyilatkozat kijelentette, “hogy ezek az Egyesült Gyarmatok jogosan szabad és független államok; mentesek az Angol Korona iránti minden kötelezettségtől es kozőttuk es Nagy Britannia al- lama között minden politikai összeköttetés megszü nik.” Ideiglenes bizottságot neveztek ki egy formá­lis nyilatkozat kidolgozására. A Lee nyilatkozatot julius 2.-an helyben hagytak es azutan a Thomas Jefferson által irt Fiiggetlensegi Nyilatkozat-ot, a bizottságban való átdolgozás után szavaztak meg julius 4.-en.l776. julius 8.-an a hazafiakat harang - szóval hivtak össze a Fiiggetlensegi Nyilatkozat nyilvános kihirdetésére, amelyet a Continental Congress négy nappal előbb fogadott el, s ezzel a harang az amerikai történelem részé lett. így szü­letett meg az első amerikai független köztársaság. mire képesek Amerika jelenlegi urai. A parancsukra felhalmozott es az egesz emberiség kiirtására tíz­szeresen elegendő atombombahalmaz valóban egek­re vetíthető intó szót jelképez. Minden igaz embernek azon kell fáradoznia ma Amerikában, hogy a negyedik, a végső szó: “UFARSZIN” (Napjaid meg vannak számlálva) sohase irodjon az ég boltozatára, a légüres térig fel­csapódó és az egész földieket körülvevő atombom- bás felleg formájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom