Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-01 / 27. szám
Thursday, July 1. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO. Ban Oszkár HÁROM DÁTUM oTVIárcius 15. cTWájus 1. ‘Julius 4. Ez a három datum hajszálerekkel van összekötve bennem. Az első: Petőfi es a magyar nemzet ünnepe! . A második: a dolgozók ökól-lendito napja! A harmadik: az ezernyelvü amerikai nép szabad- sagünnepe! “HA MAJD A BŐSÉG KOSARÁBÓL MINDENKI EGYARÁNT VEHET” Öt-hat eves lehettem, amikor ennek a jobb sorsra érdemes 20. századnak a legelején az édesanyám frissen mosott vászonruhaba öltözött fiai, Sanyi öcsém es az en ingem mellere nemzeti kokárdát tűzött es elküldött bennünket a piactérré, egy jacint- es tulipán-illatban Örvendező tavaszi reggelen március 15.-et ünnepelni. A katolikus templom előtti zászlodiszben álló térén a falu apraja-nagyja ünnepelte Petőfi napját. Akkortájt a bécsi kormány által dirigált vezetők uralta nemzet még a beke utolso eveit elte. A dunaparti “hazugsághazban”, ahogy Ady Endre nevezte a pesti parlamentet, a borvörös orrú képviselők egyike-masika ágált. Az ellenzéki képviselők karhatalommal való kivezetése napirenden volt. A darabont kormány kora volt ez, de itt- ott már szerte-szejjel az országban ökölbe fogott magyar karok lendültek az ég felé. Karolyi Mihály, Jásrri Oszkár, Ady Endre már uj hangon szóltak, illetve verseltek. Az iskolában meg Petőfi kicenzu- razott verseit tanították. Azonban már mind többen olvastak a tiltott Petőfi-verseket, igy a 19-ik század költőihez intézett verset: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán. A prémbundas pesti hölgyek meg vígan korzóztak a Dunaparton, zsakettos férfiaik jobbján, a kávé- házakból áradt a cigányzene, de már megállíthatatlanul közelgett a világvalaszto 1914. “NE L&JJ FIAM, MERT EN IS OTT LESZEK” Akkoriban nyurga testemben már bizseregni kezdett az élet. Pár év múlva, 1914-ben apám halála után, Pestre kerültem. Ott meglegyintett az uj idők, az uj versek szele. Kezdtem Újságot olvasni, a Népszavát, láttam és néztem (csak évekkel később kezdtem magam is marsolni) a május elsejei fölvonulásokat. Fiatalon megtanultam és mondogatni kezdtem Várnai Zseni “Katonafiamnak” irt versét, amit egy munkaslazadás idején irt a bécsi parancsszó alatt álló magyar katonasághoz, amit kirendeltek a “rend” fönntartására. Most még csak háborog az ocean, s a kevély hajót mar tépi, dobalja, Mi lesz, ha majd os medréből kitor, ha úrrá lesz a tenger akarása! Mi lesz, ha minden katonafiu szülöanyjátol kap egy levelet, mely lázit, gyújt, vérbeborit: Ne löjj fiam, mert én is ott leszek. 1918-ban “az őszirózsás” forradalomban Károlyi vette át az ország irányítását, aztán hamarosan uralomra került a proletárdiktatúra, annak leverése után elfoglalta az országot a lovas-tengerész tábornok Horthy és kezdetét vette a fehér terror. En akkor már kezdtem komolyan verseket Írni. Első verseimet Somogyi Béla es Bacsó Béla meggyilkolása után a Népszava uj szerkesztője, Szakasits Árpád közölte. Ezek az évek képezték Orgovány, Siófok, artatlan magyarok botozása, akasztása korszakát. Személyes élményeimnek egyik leggyalázatosabb eseménye az volt, hogy egy Hejjas-különitmeny a szülőfalummal szomszédos Tamásiban fölakasztotta egy 14 eves unokaöcsémet, akinek az volt a bűne, hogy “kommunista” rópiratokat terjesztett. Földalatti újságok, röpiratok jártak kézről-kézre, az irók es újságírók és a radikálisok külföldre menekültek. A kor szellemét tükröző “bók-versek” keletkeztek. Ezek egyiket, azt hiszem, Gabor Andor irta es igy hangzik: Horthy bunkó, Horthy bankó: Ki hisz neki, mind fajankó. En nem hittem neki és 1922 novembereben a 21. születésnapomon, hajóra ültem, Amerikába vándoroltam. Azóta — 54 éve — itt élek. Új HAZÁBAN: “IT BREAKS HIS HEART THAT KINGS MUST MURDER STILL” Ezen akim angol része egy nagy amerikai költő, Vachel Lindsay “Abraham Lincoln walks at midnight” cimu versenek egyik sora. A vers elmondja, hogy Lincoln éjfélenként kikel a sírjából és gondterhesen jár-kel szülővárosában. “Nem tud aludni a dombtetőn ásott sírjában. Köztünk jár, mint amikor élt. Lehajtott vállal jár köztünk. Az elokre gondol, egyszerű szomszédaira és a királyokra. Bizony a beteg világ jajszavát hallva, ugyan hogyan pihenhetne ö, a mesterünk. A dolgozók között túl sokan verekednek egymással, maguk se tudjak miért, túl. sok az élők közül a maga vackán sirdogal a földi poklok lángjában. A világ hatalmasságainak a bűnei perzselik Lincoln szivét. Sállal takart vállán hordja az emberiség keserűségét, a kint, az ember oktalanságát. Hadd idézzem a vers két befejező szakaszat: He cannot rest until a spirit-dawn Shall come; — the shining hope of Europe free: A league of sober folk, the Workers’ Earth, Bringing long peace to Comland, Alp and Sea. It breaks his heart that kings must murder still, That all his hours of travail here for men Seem yet in vain. And who will bring white peace That he may sleep upon his hill again? Amerika szabadságünnepe szabadság ünnep, amit minden évben megtartunk és ünnepelünk, de persze tudjuk, hogy sok kívánni való van az amerikai demokráciában, amint azt az elózó Lindsay-vers is mutatja. Most, az idén, amikor Amerika születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, nagyon sok okunk van örülni az országban kivívott jogoknak, de tudjuk azt is, hogy sok, nagyon sok hiány van jogainkban. Szeretettel őrizzük szivünkben és em- I _ © lékezetünkben Tom Paine, Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Lincoln, Wilson, F. D. R., Truman, John F. Kennedy es még sok más nagy amerikai emleket, de nem felejtjük, nem felejthetjük el a századvégi es a 20. század elején történt munkas- bányasz sztrájkokat, a bevándoroltak üldöztetésének történetet, egyes munkásvezérek bebörtönzését, a japán polgárok koncentrációs táborokba való hur- colását a második világháború idején, az FBI tetteit, az ártatlan Rosenberg-házaspár kivégzését és szép hazank, az Egyesült Államok legfeketébb hat évét, a Nixon korát. Azt azonban tudnunk kell és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az amerikai demokrácia érdeme az, hogy a Nixon-korszakot leleplezhettük, meg mielőtt Nixon Hitler, Mussolini és Horthy példáját követve, egy amerikai fasizmus szörnykorát akaszthatta volna a nyakunkba. Van egy ide kívánkozó élményem Amerikában. A harmincas években, a spanyol polgárháború idején, otthagytam az amerikai magyar jobboldali sajtót és beálltam az Uj Elö- rehez. 1940-ben — akkor a W. P. A. dolgozója voltam — egy washingtoni barátom megtudta, hogy az amerikai kormány fordítókat keres. Detroitban volt a vizsga magyar fordítók részére. Letettem .a vizsgát. Megtudtam, hogy az én fordításom volt a legjobb az egész országban e's igy joggal (?) várhattam azt, hogy megkapom a washingtoni állást. Csakhogy nem kaptam meg. Akkoriban (de egész biztosan most is!) titkos FBI-vizsgálatnak vetettek ala mindenkit, aki szövetségi állami hivatalra pályázott. Egyszer tudomásunkra jutott,'hogy Bedford- ban, ahol akkoriban laktunk, egy FBI detektív járt házrol-hazra a házunk kórül megtudakolni, hogy a felesegem, vagy én nem tartunk-e kommunista gyűléseket. Később megtudtam, hogy a detroiti vizsgán megbuktam. Azt is tudom, hogy az FBI adattárában fel van tüntetve “bűnös” múltam. így hát soha nem kaptam és nem is kaphatok szövetségi vagy állami hivatalt. Nem bánom a dolgot, mert igy legalább elhetek és irhatok, ahogy a kedvem tartja. Tehat ünnepeljük csak uj hazánk kétszázadik születésnapját és daloljuk együtt: A múltat vegkép eltörölni Rabszolgahad indulj velünk, A föld fog sarkából kidőlni: Semmik vagyunk, minden leszünk... 0 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a* RENDELJE MEG AZ AMERIKAI MAGYAR SZOT Ismerje meg Magyar-Amerika egyik legrégibb hetilapját. Gazdag tartalom: politikai és társadalmi cikkek, tudományos, szépirodalmi, sport, magyarországi hírek, és egyéb színes Írások. Kedvezmenves előfizetés három hónapra $ 1.Megrendelem lapjukat es mellékelek $ 1.NEV................................................................... CÍM................................................................... 1 .....................................................................ZIP CODE I AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1301 E 16 St. NEW YORK, N.Y. 10003.
