Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-09-04 / 34. szám
8 AMERIKAI magyar szó Thursday, Sept. 4. 1975. ESZKIMÓK VILÁGA Talán egyetlen nép sem küzd annyit a dermesztő hideggel, mint az eszkimók. Hiszen,ahol ők laknak, az Északi Jeges-tenger környékén, az ötven fokos hideg enyhének számit. A sarki szigeteknél, összefoglaló görög newel az Arktiszon — ez a n'ev úgy keletkezett, hogy a Göncöl szekér legfeltűnőbb csillagképé, a Nagymedve után nevezték el, arktosz görögül medvet jelent — néha azt sem lehet pontosan megállapítani, hol. végződik a szárazföld és hol kezdődik a tenger. A tengert hatalmas jégpáncél fedi. Ne gondoljunk azonban tükörsima jégre, mert a sarki jég tele van hó- és jégtorlaszokkal. A tenger aramlo, folyton mozgo víztömege es a sarki vidék tombolo viharai meg-megtörik a legerősebb jégrétegét, a nagy viharok egymásra dobálják a nagy jégtáblákat. Lenyűgöző látvány a nagy folyok jégzajlása, de nagyszerűségében és félelmetessegében össze sem hasonlítható a Jeges-tenger jégzajlásával, amikor agyudorgeshez hasonló zajjal száz-százhusz kilométeres csatornák keletkeznek a jégben es az ordito orkán üvöltéséből úgy hangzik ki az egymáshoz csapódott jégtáblák robaja, mintha a titánok vívnának élethalál-harcot. Itt élnék az őslakok, az eszkimók, akiket egyedül lehet igazi sarkvidéki népnek tekinteni. Javarészt lakásukat még ma is hóból készítik, más éghajlati vidék termékei közül egyedül a fát használjak, de ezért nem kell lemenniük a délebbi erdövidékekre, mert a délről jövő tengeri áramlatok, főleg Grönland partjaihoz sok fát sodornak. Az észak népén kívül azután később megjelentek a feherek is, főleg az orosz birodalomhoz tartózó reszeken, de az európai es az amerikai arktikus területen is. Ennek részben tudományos, részben gazdasági okai vannak. A kutatok a világ különböző részéről hosszú hónapokat, eveket töltenek el a távolban es legutóbb már az is felmerült, hogy egyes vidékek olajkincseit is ki lehetne aknázni. Ebben főleg kanadaiak látnak nagy üzletet. Ezzel párhuzamosan a Szovjetunió nagy energiával karolta fel a regebben, még a cári kormányzás ídejen megkezdett kutatásokat. Ennél a munkánál főleg az. ásványi kincsek feltárását célozzák. Tapasztalt tudósok előtt sem világos, hogy — valamikor reges-régen — az eszkimók ősei mikor hagytak el Szibériát, törékeny csónakjaikkal mikor hajóztak at a Behring-szoroson. De bizonyos, hogy ugyanarról a népről van szó, amelyik például Grón- landon maradt. Amikor a nagy dán felfedező, Knud Rasmusen 1920-ban bejárta a térség nagy részét, megállapította, hogy az általa ismert grönlandi nyelvjárást mindenütt megértik. Sok minden változott persze az elmúlt évszázadok alatt,' már nemcsak hóból vannak a kunyhók, sőt akadnak rádiókészülékek is, de az eszkimók ősi szokásait alapjában nem változtatta meg. Egy kanadai újságíró igy emlékezik. “Sokáig éltem az eszkimók között. Volt egy kedves barátom, Maktak. A fiú sokat segített nekem. Amikor távozni készültem, hirtelen nem tudtam mást kitalálni, egy tranzisztoros rádiót ajándékoztam neki. Maktak haladéktalanul előszedte kis pénzecskéjét, ki akarta fizetni a rádiót. Jól sikerült a rokafogas ezen a télén. En nem is tudom, mit kezdenék a pénzzel.” A riporter később visszatért a térségbe es örömmel üdvözölte regi barátját. Mar fakunyhoban lakott es olajlámpája is volt. Bar vagyona most sem állt többől, mint tizenöt kutyából es volt egy házilag készült szanja, na meg egy puskája. Ismét a visszaemlékezésekhez tartozik, megesik, hogy az eszkimók vándorolnak, amikor az éhínség különösen sújtja ókét. Olyan példákról is beszélnek, hogy az eszkimó éhínség idejen kilenc nap alatt mindössze egy halat evett. És a múlt megtanította okét arra is, ha van meg egy-ket maradék foka- vagy halzsir, jobb ha azt megeszik, mintha fűtésre használjak. Figyelemre méltó, hogy javultak azért a körülmények, az egyes fehér településekhez közelmar olyan eszkimók is akadtak, akik állandó állást vállaltak. Van közöttük éjjeliőr, hulladékgyűjtő, de esetenként mar mechanikus is. Nem érdektelen, hogy főleg a fiatalok vágyódnak tanulni, ha van ra lehetőség, eljutnak valamilyen iskola közelebe. Sümeghi Endre. SZÓFIA Van-e receptje a magas életkornak ? A statisztika szerint 8.7 millió lakosa van a Bolgár Népköztársaságnak es közülük sok — 460 állampolgár — elmúlt már százesztendős is. E száz évnél idősebbek kétharmada — nő. Egészség es hosszú élet - van-e énnél ősibb alma az emberiségnek? A titkát minden korban fürkésztek, de megbizható, pontos receptet persze senkinek sem sikerült adnia. Sok energia — es emberi hiszékenység pazarlódott-pocsékolodott megannyi “csodaforrasra”, különlegesnek mondott vizű kútra is. A szófiai Gerontológiai Intézet komolyabb kutatást végez a magas életkort megertek körében. Különösen Rhodope körzetében. Szmoljanban találtak sok száz éven felüli nőt és férfit. Ezeket hosszú időn át megfigyelték, kikérdezték. A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy a hosszú élet fő alkotóeleme a munka, fő ellensége pedig a lustaság. A legtöbben a száz éven felüliek közül már kora gyermekkorukban dolgozni kezdtek, mégpedig fizikai munkát, és azt magas életkorukban sem / hagyták abba. A munka jellege mezőgazdasági, helyszíne tehát a friss levegő, a szabad ég. További fontos tényező a táplálkozás. A megfigyelt öregek legtöbbje persze hírét sem hallotta a ma annyira divatos kalóriatáblázatoknak, de világéletükben mértékletesen ettek és ittak. Fo táplálékuk a kenyér, a tej s a tejtermékek voltak, kévés állati zsiradékot, annál több főzeléket, paradicsomot, paprikát fogyasztottak. A megkérdezetteknek csaknem a fele soha nem ivott alkoholt, a többiek kevés maguk főzte pálinkát. A legtöbben nem, vagy alig dohányoztak. A magas életkornak több, mint 90 százaléka sok- gyermekes családból szármázik s magának is igen sok gyermeke, rengeteg unokája van. Legtöbbjük gyermekeinek szama héttől tizennégyig terjed. Egyébként többségük korán nősült, egyikük sem volt — soha — komolyabban beteg, a legtöbbjük soha nem járt orvosnál, életében nem vett be gyógyszert. Látásuk általában jó, a hallásuk gyengült. A Rio De Janeiro-i obol menten 30,000 főnyi lakosság el evek óta cölöpökre epitett, Összetákolt kalibákban. A város 200 vagy több nyomornegyede közül a Favela da Mare vidék a legrosszabb. Tavaly a kormány vegleg fel akarta számolni ezt a jarvany- feszket, amely az uj, nemzetközi repülőtér szép kilátását is elrontja, de a lakosság közül sokan mégsem akarnak elköltözni. A hatóságok azt mondjak, “oktalanul ragaszkodnak” a maguk építette kalibákhoz. A Favela da Mare lakosai közül sokan nem képesek megfizetni az uj lakás bérét. Azonkívül a városhoz közel vannak és könnyebben talalnak munkát, iskola van a közelben. Az uj lakóvidékeket messze, avaroson kívülépítik, ahonnan minden messze van es az utazas is költséges. A nyomortanyan olyan rosszak az egeszsegÜgyi viszonyok, hogy a Ramos Egészségügyi Központ-ban, ahol főleg a nyomorta- nyak gyermekeit kezelik, a napi 100 beteg közül, legkevesebb 30-nak ragályos betegsége van. A nedves talajon a lakosság gyakran belhunitban, asztmában, tüdőgyulladásban betegszik meg, újabban meningi- tisz-járvány is kitört. Rio négy és félmillió lakosságából több, mint félmillió el nyomortanyákon. Nem volt eleg pénz az é- pitkezesekre es fejetlenség, bürokrácia is megakada- lyozta egy 1971-es terv keresztülvitelet. j A mostani tervekben hatszázezer lakónak próbálnak tiz év alatt tisztesseges lakast biztosítani. Azok a lakótelepek bizonyultak a legsikeresebbeknek, amelyek a regiekhez közel vannak, de ezeknek általában nagyon magas telek arai vannak,igy itt ke veset építettek. NINCS ELEG LAKAS RIÓBAN Veszélyes tengerrész a Bermuda-haromszög E- szak-Amerika keleti partvidékén. A Bermuda-szige- tek, Porto Rico, és Florida közötti 100.000 négyzet- merföldnyi víztükör több, mint 1000 tengerész és pilóta sírja lett az elmúlt 30 esztendő alatt. Az elsüllyedt hajók és repülőgépek roncsai itt nyomtalanul tűntek el. Most újabb expedíció indult útnak a megoldására. rejtély SZEREZZÜNK Új ELŐFIZETŐKET!
