Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-09-04 / 34. szám

Thursday,. Sept. 4. 1975.---------u----_---;_______ AMERIKAI MAGYAR SZO Takacs Lajos-. Vilagkörüli utón voltam Mint minden nyáron, idén is benépesedtek az amerikai országutak a szabadsagukat töltő emberek­kel. Sokan Michigan, Minnesota, Wisconsin, vagy Ontario tiszta vizű tavaihoz igyekeztek ket-harom heti csendes horgászásra, mások Wyoming, Monta­na, vagy Colorado festői tajainak táborhelyeire si­ettek; ismét masok Arizona és New Mexiko kaktusz­virágos pusztáit akarták látni. Egyszóval mindenki utazott, akinek ideje és anyagi helyzete megenged­te. Anyagi helyzetemhez mérten - nehogy bárki is irigykedjen rám - én világköruli utón voltam. Utam során láttam London széditó’ forgatagát; Dover fehér szikláit; az Rede France csodás tájait; Párizs nepes boulevárdjait; a Champs Elysee-t; a francia gótika nagyszerű alkotását, a Notre Dame- ot; a Riviéra kék parijának villákkal, luxusszállókkal, délszaki kertekkel ékes, szinpompás fürdőhelyeit; a Rajna-part ősi lovagvárait, valamint tölgyerdőkkel és szőlőkkel borított hegyoldalait. Láttám Stock­holmot, észak Velencéjét; Hollandia virágmez'óit; Bécs tiszta, gondozott parkjait, közhelyeit, barokk stilusu palotáit, kastélyait. Gyönyörködtem Tirol megkapóan szép tájaiban, a hajnalok lángjaiban égő es az alkonyatok tüzaranyaban ragyogó, havas hegy­csúcsaiban; a Genfi-tő mélykék vizében; a Jura vad­regényes völgyszorosaiban; a Vierwaldstátteni tő elragadó látképében. Láttam Róma szobrokban gazdag tereit, több év­százados épületeit, a történelmi város rommaradvá­nyait és az olasz reneszánsz alkotások római sorá­nak befejezőjét, a Szent Peter bazilikát; az ógörög kultúra ősi alkotását, az Akropoliszt; az óegyipto­mi halotti kultusz kolosszális emlekeit, a piramiso­kat; Moszkvát, a világ legnagyobb országának fova - rosát; Tokiot, a Távol-Kelet legtisztább es legmo­dernebb világvárosát; a hatodik világrész metropo­lisának, a Queen of the South-nak, Sidney-nek a zöldellóTombok felkoszorujába foglalt partvidéket; Johannesburgot, az aranyvárost; Buenos Aires kül­ső részeinek óspanyol stilusu háztömbjeit; Rio de Janeirót, a La Citade da Lus-tj Sao Paolo kávéültet­vényeit; Mexikó székesegyházait és zordon régi ko­lostorait, végül Lake Louise-t, Kanada legimpozán­sabb nyaralóhelyét. Elmondhatom, hogy zavartalan, kellemes utazás­ban volt részem, amit szerencsémre bármikor megis­mételhetek. Kell is, hogy megismételjek, hiszen csak utaztam a világ korul, de nem jártam be az e- gesz nagyvilágot. Sokkal több helyre szerettem vol­na még ellátogatni és a meglátogatott helyeken több időt tölteni, alaposabban szétnézni, de már olyan nagyon vágytam erre az utazasra, hogy amikor sor került ra, egyszerre minden olyan nevezetességét, vagy szépségét látni akartam a világnak, amit előt­tem már oly sokan láttak, s melyről világutazók oly sok elragadtatással, nem ritkán elfogultsággal írtak. Legközelebb azonban részletesebben bejárom egy-egy kontinens, vagy ország minden zegét-zugát, de arról már nem Írok, mert félek, hogy az olvasók közül nemelyek rossz szemmel néznek majd rám e- miatt. Előbb azonban vennem kell egy ujonan kiadott világtérképet,' amelyen fel vannak tüntetve a függet­lenségüket visszanyert legfiatalabb országok és min­den uj varos, melyet egy-egy hajdani falu vagy né­hány kunyhó helyen epitettek fel bátor munkáske­zek. De vennem kell egy jó, kényelmes fotelt is, a- melyben a legcsekelyebb fáradtság nélkül utazha­tom át széltében, hosszában a földet, később tálán a Holdat is vagy a Vénuszt. Denes Géza: Ki fúrt meg ?... Mar csak a Sanyi fiaban bízott, o volt hozza a leghusegesebb. A gimnáziumot tanulta, ahogy ma­napság mondani szokás, levelező utón, mégis kitar­tott mellette a juhhodályban. A többi gyerek bez­zeg ki mérnök, ki technikus lett valahol az ország túlsó felen. De ez az egy, a legkisebb, a Sanyi, ez más a többinél. Igaz, két hónapja lesz lassan, hogy nincs mellette, behívtak katonának, de ha leszerel, úgyis visszajön melle a juhokat őrizni, meg tovább tanulni a gimnáziumot. Pedig ott bent is turkálják a Sanyi fiút, mert mi­kor bent volt nála látogatóban a debreceni lakta­nyában, akkor sajat fulevel hallotta, hogy vissza akarjak tartani tartalékos tisztnek es fegyvermes­tert faragnának belőle. Na, olyan nincs. Nem fogjak tőle elrabolni az egyetlen huseges Sanyi fiút! Hogy is mondta a gyerek? - Öreg, ha Leszerelek, visszajö­vök, nem hagyom el sem magat, sem a nyajat. Mert olyan jo magaval itt kint a pusztában. Öreg az országút. Pedig mar hatvanadik évét ta­possa. De hat a juhaszember sose öregszik meg. juhaszember mindig fiatal marad. A sírba is fiatalon száll meg kilencven eves korában is. Bogár, a kis fekete puli szeleset vakkantva nagyot kerül. Biztosan a birkákat tereli az az okos allat. Kiles a hűvös kunyhóból, s kikiált a pulinak: Eriggy az elejire, teee! — De lám nem a birkák után rohan az, hanem valamiféle piros autó elebe. Nagy porfelhőt csap a masina, ahogy közeledik bugva- erölkodve a poros dulouton. Na nézd már, táncsak nem a Sanyi fiú jón? Az autó a kunyhó bejáratához kanyarodik. Két ember száll ki belőle. Az egyiket mindjárt felismeri: Karikás Berci másodjuhasz a 6-os üzemegységből. Azt mondja a Karikás Berci, miközben nyújtja a ke­zet: — Ujjék be Sándor bátyám az ótóba, mert mától fogvast en váltom fel. — Engem? - Az öreg vissza— hőköl. A másik erkezett, az aktatáskas is megszólal: — Felhösi elvtarsnak be kell jönni velem az állami gazdasagok megyei igazgatóságához. Arról van szó, hogy a juhászati előadónkat felrendelték egy evre Pestre, s magara gondoltunk, hogy helyettesítse. — En-e? Hiszen nincs meg nekem ahoz az usko- lam, öcsém! — Felhosi bátyám, hiába van másnak iskolája, de nincs annyi gyakorlata, mint maganak. Negyven évi szolgálat nagy idő, s aztan ... majdcsak belejön irányításba. A titkárnője elvégzi az adminisztrációt! Bizony itt nincs apelláta. Menni es menni kell, mert azt mondja: megköveteli a társadalom, a nép­gazdaság. Hat ki is csordul egy könnycsepp, ahogy távolodik az a szép legelő, a juhhodály, meg a Bogár puli, ra az egész puszta, a szétterülő határ. Mégis­csak negyven even at állt itt helyt az egész társada­lom, az egesz népgazdaság megelégedésére! Hat ak­kor mért... Felkerül odahaza a feher ing, fekete ünneplő ru­ha, fenyes csizma. A megyei hatóságon már félkör­alakban varjak a dolgozók. Innen is, onnan is el­hangzik egy-egy beszéd: szeretettel köszóntjűk kö­rünkben Felhösi elvtarsat... hasznosítsa sokáig élet­tapasztalatai a juhászati előadói székben... Az igaz­gató is sok sikert kivan a jó munkához. Aztán oda- sugja: — Na Sándor bátyám, most már maga is mondjon egy n'ehany szót. Ugyan mit mondjon. Csak all sápadozva. Legszí­vesebben kiszaladna innen a hűvös szobából, ki a retre, a pusztába, a birkák, meg a Bogár puli melle. Ki innen. Miért kellett őt idehozni? Nem fogja itt a hely. Valamit mégiscsak mondani kellene. Az igaz­gató is mosolyog ra nagybiztatva. Megköszórúli a torkát, s valósággal kiömlik belőle a gondolat: —Elvtársak! Csak ... annyit mondjanak meg... ki­nek nem tetszett a kepem, hogy ....ide behoztak a hodalybol! Ki fúrt meg... a pusztában? — Kérvényét iktattuk, hamarosan intézkedni fogunk. _________ 9 I VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE I KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY IKKA UTALVÁNYOK SZABAD VÁLASZTÁSRA MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK .1 Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra I rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK I V.S. RELIEF PARCEL SERVICE I Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021_____ Igazgató: M. BRACK REICH Bejárat 1545 Second Avenue

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom