Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-10-16 / 40. szám

Thursday, Oct. 16. 1975.

■AMERIKAI MAGYAR SZO.

AZ

ÁLTALÁNOS ÉRTÉKFORGALMI BANK RT.

TÁJÉKOZTATÓJA

TARTASDIJAK

E témakör a külföldön élő, de a hazatelepules gondolatával foglalkozok szamara nem érdektelen, hiszen lehetséges, hogy gyermek, szülő, házastárs- tartási igényük áll fenn egy külföldön maradóval szemben.

A tartásdijfizetesi kotelezettseg tárgyában két egyezmény született: az 1956. évi New York-i (ENSZ), és az 1958. évi hágai egyezmény. Az említett egyezmények a csatlakozott államok kozott kölcsönösen biztosítják a tartásdijigények érvényesítését. Hazánk — erős családvédelmi tradícióihoz híven — mindkét egyezményhez csatlakozott.

USA és Kanada, Európában pedig az angolszász országok egyik egyezményhez sem csatlakoztak.

Európa legtöbb országában mod van arra, hogy a tartásdijigényeket gyorsabban és költséges ügyvédi kapcsolatok foglalkoztatása nélkül, az eltartásra szorulók érdekeben egyezményes utón érvényesíteni lehessen. Az ügy gyakorlati lebonyolitasa az eltartandó személy lakóhelye szerinti illetékes járásbíróság feladata. Az egyezményes ügyekben bankunk tevékenysége a perleshez szükséges deviza- hatósági engedely beszerzesere es esetenként okmányok díjmentes fordítására irányul. Nem ritka az jv.n, hegy bankunk ad tajekoztatast az ados tartózkodási helyén kialakult tartasdij-norm'akrol.

Szeles körű támogatást nyújt bankunk azokban tartasdij ügyekben is, ahol akár egyezményes lehetőség híján, akar más körülmény miatt az igény csak peres utón ervenyesitheto. Az ilyen ügyekben ugyanis a külföldi ügyvédi képviselet megteremte- set, illetve a bonyolítást is elvállaljuk.

Közreműködünk továbbá azokban a tartasdij ügyekben is, ahol az ados tartási kótelezetts'egenek Önként kész eleget tenni. Itt munkánk döntően tanácsadás jellegű: az átutalás államonkenti legmegfelelőbb módját ismertetjük, kötött devizagazdálkodást folytató országokban élő adósoknak felvilágosítást nyújtunk arról, hogy milyen okmányok becsatolása mellett kaphatják meg — és mely hatóságtól — az átutalási engedélyt. Az okmányok be- szerzeseben, fordításában közreműködünk.

3E13EIEE13

az

Egyesült Államok 200 éves történelmében

(Parménius levelének folytatása)

Az admirális az angol korona neveben elfoglalta az országot és kinevezte magát kormányzónak. Kihirdette a törvényeket és engedelmesseget követelt az angol királynőnek.

Az ország, amelyet elfoglaltunk, dombos-völgyes, végtelen erdőkkel van borítva. Hihetetlen mennyiségű hal van a folyókban, szinte kézzel lehet őket kifogni. A fák főképpen fenyőfák, melyek között sok nagyon regi es sok kidőlt. A fu nagyon magas es egy kicsit masfajta, mint a mienk. Ahogy latom, itt a föld nagyon alkalmas gabona termesztésere, ami a lakosságot elelmezne. A málnabokrok itt úgy megnőttek, hogy szinte fák, a gyümölcse bő és nagyon Ízes, ez is jo táplálék. Láttunk sok medvet, de színük feheres es kisebbek, mint amilyeneket mi ismerünk.

Eddig még nem találkoztunk emberekkel es nem is tudjuk, hogy vannak-e erre. A vidék teljesen lakatlan és semmi nyomat se láttuk, hogy itt valaha emberek éltek. Talán a dombokon túl fogunk találni. A dombokat megvizsgáltuk, hogy van-e bennük vasérc, mert olyan szürkés színük van, mintha tele volna vasérccel, ami bányászatra alkalmas.

Az erdőből ki akartunk egy darabot egetni, hogy a vidék többi részét is láthatnánk, de megtudtuk, hogy más helyen ezt már megtettek és a kiégett fából a gyanta-kátrany lefolyt a vízbe es a halak nemcsak hogy elpusztultak, de meg hét évig elkerültek ezt a vidéket a megmergezett viz miatt.

Az idő olyan meleg most, hogy a kifogott halat, amit a napon szárítottunk, naponta at kellett fordítani, hogy meg ne egjen. Viszont a tel — amint más tengereszektől hallottam — olyan hideg, hogy meg májusban is óriási jéghegyek úszkálnák a vizben a hajok nagy veszélyére. Ahogy a májusi nap kezdi olvasztani a jéghegyét es az egyik oldal leolvad, akkor a hatalmas jéghegy megfordul és néha álaméról, és a közelében levő hajók az irdatlan örvénybe kerülnek és menthetetlenül elsüllyednek. Sok jo tengerész vesztette el életét az örvényekben.

A levegő itten nagyon tiszta, de keletre nezve állandó ködöt látunk. A halászat nagyon jó, mindenféle hal van bőségesen es mindennap, amikor eszünk, mindig van valami mulatság. (Mas feljegyzések megemlékeznek arról, hogy Parménius mindig verseket olvasott fel, anekdotákkal szórakoztatta a legénységet, de szerénysége miatt o erről nem tesz levelében említést.)

Hajónkat elláttuk itt elegendő friss vízzel es eleiemmel es tovább indultunk del felé, újabb földeket felfedezni.

• * i / i

Most zárom soraimat es kerem fejezze ki halamat patrónusomnak es remelem, hogy az utunk hasznos lesz a célnak, aminek szenteltetett.

Adios, szeretett barataim.

Kelt Newfoundland at St. John,

Augusztus 6.-an, 1583-ban.

Budai Parménius István”

A történelemből tudjuk, hogy mi is történt aztan Parméniussal.

Két hajó — mindenfele ismeretlen növénnyel, állattal megrakodva — visszaindult Anglia fele. Alig hagytak el az újonnan felfedezett földet, viharba kerültek. Nehez felhók tornyosultak az égen, szazmérföldes szel játékként dobálta a hajókat, tépte, szaggatta a vitorlákat, hatalmas hullámok csapódtak át rajtuk.

A legénység — es Parménius velük — emberfeletti küzdelemmel harcoltak a vihar ellen, hogy hajójukat megmentsek, de nem tudtak legyőzni a természet ilyen erőszakos tamadasat, a hajó megtelt vízzel, majd feloldalra fordult es elsüllyedt.

1583 augusztus 29.-én Budai Parménius István az amerikai parttól nem messze, az Atlanti-ócean- ban lelte halálát.

Sir Hakluyt a következőket idézi könyveben Hayes kapitánytól, aki a másik hajon volt;

“Nagy vesztesege volt expedíciónknak a vezér- hajó elvesztése. Rengeteg élelmiszer, viz es a Newfoundlandban összeszedett novenyzet-mintak, amelyeket nagy faradsággal gyűjtöttek, mind elveszett.

De énnél nagyobb veszteség volt 100 matróz halála, akik nem fognak visszatérni csaladjaikhoz.

Pótolhatatlan a Parménius István halála, aki Magyarországból Buda városából jött közénk. Nem fogjuk elfelejteni ertelmes, nagyhatású beszédeit, gyönyörű költeményeit. Parménius ritka nagytehetségű költő volt, és nagyhatású szónok. Latinul vezette a hajó naplóját es megirt mindent az újonnan felfedezett földről. A világ sokat vesztett azzal, hogy Parménius elköltözött róla.”

Parmémus történetet, amely főképpen latinul volt Írva, többen fordították angol nyelvre.

Az 1801-ik évben Adhel Holmes, a massachu- settsi Történelmi Társaság tagja, Parménius egyik levelet fordította le latinról angolra. A level úgy szól:

“Letter to Sir Humphrey Gilbert.

Mint egy ismeretlen idegen szükségesnek tartom, hogy megokoljam ittlétemet.

Torók szolgasagban születtem, keresztény szülőktől. Szüleim felneveltek több művelt ember segítségévéi, amilyenekben Magyarország gazdag. Eljöttem Magyarországról, hogy megismerhessem az azon kívül eső világot. Utazásaimban láttám a művészet székhelyet és tanulmányoztam a különböző országok helyzetet. Három évig követtem ezt az utat.

Angliába erkezve varatlan baratsagra és melegségre találtam, olyanra, mely mar Magyarországon és különösen Budán, — amely varosnak nevemet köszönhetem — majdnem feledesbe ment.

Különösen ki akarom fejezni meleg, barati érzésemet Hakluyt Richard nagyrabecsült barátom iránt,

(folytatás a 8. oldalon)

7