Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-29 / 22. szám
Thursday, May, 29. 1975 —AMERIKAI MAGYAR SZO — _______7 I \Oze/lßefcTc&egi... | AHOGY ÉN LÁTOM Ahogy en latom es tapasztalom, sok felvilágosító munkára van szükség, hogy az amerikai nép megértse a jelenlegi krízis mélységét. Tagja vagyok a los angelesi “Coalition for Economic Survival” szervezetnek, amely erős munkát fejtett ki az április 26.-i helyi es a Washingtonban tartott tüntetés erdekeben. A munka egyik része volt (es meg mindig az), hogy Ford elnökhöz és a törvényhozókhoz intézett PETITION-re ala- irasokat szerezzünk. Utamat a Santa Monica Blvd.-on levő Plummer Parkba veszem. A kártyázok, sakkozok gibicei jo reményt nyújtanak aláírásokra. De a legjobbak a padokon ülő semmittevők. Nem messze a park bejáratától, hármán ülnek egy pádon. “Bocsánatot kerek uraim, hogy zavarom önöket” — mondtam, persze angolul. Annak ellenere, hogy sok magyar látogatja ezt a parkot, nem gondoltam, hogy magyarok. Jól sejtettem, nem is voltak azok. “Aláírást gyújtok a magas arak, munkanélküliség es a magas lakberek ellen, ezeket eljuttatjuk a Fehér Házba, szenátorokhoz, képviselőkhöz, állami és helyi törvényhozókhoz.” Odaadtam a középen ulo kezébe a Petíciót. Ennek Mr. A. lesz a neve. Mr. B. es Mr. C. kétoldalt odahajolva, szinten olvasnak. Mr. C. rövidesen abbahagyja: “Nem hiszem, hogy ez sokat érne” — dörmögi az orra alatt. A másik kettő tovább olvas. Nezem a labdázó gyerekeket, majd az olvasókra nezek, meg mindig olvasnak. A Kérvény 10 soros, de már eltelt 5 perc. Nem tudtam, hogy ennyi türelem lakozik bennem. Arra gondoltam, hogy jobb lett volna az egyik szupermarkethez menni, ahol minden percben lehet szerezni egy alairast. De ott nem lehet felvila- gosito beszedbe elegyedni. “Adja ide azt a tollat”, ráz fel merengésemből Mr. A. es alair. “Köszönöm, hogy ezzel fáradozik,” és vissza akarja adni a Kérvényt és a tollat, de Mr. B. elveszi, mielőtt hozzám kerülne. “Ártani, nem art” és alair. ’“Köszönöm uraim”, s már indulok. “Várjon egy kicsit”, szol Mr. B. “Nem gondolja, hogy President Fordnak igaza van?”. “Hogyan gondolja ön?,” kérdem en. “Úgy, hogy a magas életszínvonal okozza az inflációt.” Ránézek Mr. A.-re. “Megmondom őszintén, hogy nem érték hozza”, volt Mr.A. megjegyzése. Odafordulok Mr. C.-hez: “És önnek mi a véleménye? Hortyogás volt Mr. C. válasza. “Megengedik az urak, hogy leüljek?” “Tessék” volt a válasz. “Uram”, fordulok Mr. B.-hez. “tudja ön azt, hogy a U.S.-ben 40 millió embernek semmilyen életnívója nincs, mert ehezik. Ezt maga a kormanystatisztika is bevallja. Mr. Ford a dolgozó nép terhere akarja megoldani a válságot, ahelyett, hogy a monopolisták profitját korlátozna...” “De azt nem lehet kérem, ez a szabadság hazája,” érvel Mr. B. “Elég furcsa szabadság az amerikai nép részére, hogy a Kongresszus megkérdezése nélkül elindítottak a vietnámi háborút, amely 55 ezer fiatal amerikainak került az életebe, 250.000 sebesült egesz életén keresztül a testén hordozza a vietnámi háború emlékét, mi meg az elpazarolt 150 billió dollárt az infláción keresztül szenvedjük meg.” “Hát az ígéret, a becsület az semmi???” “Kedves ■3 Vilii lllllllilllHI Klllllllll llllllllllllgH* | SOBEL OVERSEAS CORP. j = Wlih CaÜ^VIIaIÍCÉA 2,0 EAST 8óth STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 = = Ilin A rOUUlllUlluCtl -»TELEFON: (212) 535-6490 - = ! UTAZÁSI IRODA-IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE | SZÁLLODA FOGLALÁS - IKKA UTALVÁNY - LÁTOGATOK KIHOZATALA * • = VIZUMSZERZES - GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK 5 IKKA Magyárországra. — TUZEX Csehszlovákiába s uram, a tolvajok kozott is van becsület!!?? Kérdezze meg az idehozott vietnami politikusokat, hogy miből tudnak 200 ezer dolláros palotát venni maguknak es kerdezze meg Ford elnököt, hogy miért nem lehetett es most sem lehet az amerikai nép részére olcsó hazbéres lakásokat építeni? Higyje el uram, a baj ott van, hogy az amerikai politika kétkulacsos.” “Ön idealista”, mondja Mr. B. “Talán meg tudna oldani másképpen a dolgokat?” “Azt is lehetne, de egyelőre munkába kell állítani a dolgozni akarókat.” “A legtöbbjük nem is akar dolgozni.” “Ki kellene próbálni, fel kell ajánlani az egyénnek megfelelő munkát, tisztességes fizetéssel, le merem fogadni, minden ember szívesebben dolgozik fizetésért, minthogy bármilyen segélyre tartson igényt, ami sokszor a megalaztatás érzését kelti benne. Minden olyan esetben, ahol a munkakerűlés tényé forog fenn, legyen a jelszó a bibliai tétel: “Aki nem dolgozik, az nem eszik.” “Ott jón a fiam,” szólal meg Mr. A. “Tavaly végzett, gépészmérnök, még sohasem dolgozott. Húszezer dolláromba került.” Elhallgatott, a fiú odaért. “Halló mindenki! ’’Mindenki visszahaUÓzott, csak Mr. C. tovább huzza a csendest. “Hogy ment?”- kerdi Mr. A. a fiat. “Még egy kiállított kérvény, gondolom a századik”, feleli a fiú, int a kezével es leül. “John, ez az ur aláírásokat gyújt, olvasd csak el. Szabad?” nyúl a Petíció után. Oda adom. A fiú olvassa. Mindenki figyeli, a nagy csendre meg Mr. C. is felebred. “Minden szava igaz”, robban ki a fiú. “Fel kellene robbantani az egész minden- séget.” “Az kár volna. Különösen magukért, fiatalokért. Más kiút-is van”, mondom én. “Maga optimista,” igy a fiú. “Na meg egy kicsit dilis,” igy Mr.B. “Nem uraim, csak reális,” igy én. “Mit ért ön kivezető ut alatt”, a pad másik oldaláról átül mellem. “Engem elsősorban a munkanélküliség megoldása erdekel.” “Engem elsősorban az infláció,” teszi hozza az apa, Mr. A. “Ahogy én látom ezeknek a megoldásától függ Amerika sorsa. Engedje meg, hogy először az apjának válaszoljak,” fordulok a mellettem ülő fiúhoz. “Az előbb említett mérhetetlen profit- harácsoláson és a túlzott katonai kiadáson kívül meg kell gátolni a gazdagok adócsalásait, elsősorban a nagyvállalatokét. Ha ezt a kormány megtenne, sokat segítene az infláció korlátozásán. Na most, fiatalember, maganak azt mondom, ahogy én látom, törvényileg meg kell tiltani az üzemek külföldre való szállítását es azok felállítását amerikai cegek áltál. Es az amerikai dolgozók kijátszása a magasabb profit érdekeben. Ez mar maga megoldana a munkanélküliség legnagyobb részét. Törvénybe kell iktatni a 30 órás munkahetet.” Itt a fiúnak kerekre nyílott a szeme es szólni akart. “Törvényesen eltiltani a tülorazast • * J » * ' es munkahajszolast”, fejeztem be. Erre elesen szolt bele Mr. B. “Ez szabad ország, azt itt nem lehet.” “Hagyja csak ezt a szabad országot, Józsi bácsi,” jegyzi meg a fiatalember. Majd hozzam fordul. “Maga azt hiszi, hogy ez valóban lehetséges?” “A nép szervezkedésével minden lehetséges.” “Törvénybe iktatni a 30 órás munkahetet?...” “Meg mindent, ami a dolgozók érdekét szolgálja.” “Es maga ezt Ford elnöktől es a jelenlegi törvényhozóktól várja???“ “Azt nem mondtam. Ahogy en látom, független néppolitikára van szükség, a szakszervezetek, minden liberális és progresszív csoport összefogásával.” De ez már sok volt Mr. B.-nek. “Mondja, maga agitátor” jól megnyomta a szót, “Mit csináljon egy munkaadó, ha nincs szükségé a munkásra?” “Mivel a termelőeszközök a tőkések kezében vannak, azok kótelessege megoldani a munkanélküliség kérdését, ha nem tudják másképpen, az okét kiszolgáló kormányon keresztül.” Az eddig hallgatag Mr. A. beleszól: “Ennek az úrnak igaza van.” “Mit ért ahhoz egy kikopott villany szerelő”, igy Mr. B. “Ért annyit, mint egy kikopott uzsorás zálogha- zas,” igy Mr. A. “Már megint kezdik. Hagyja most az apámat!” Úgy láttám, jobb lesz, ha nem varom meg az osztalyharcot. “Good bye uraim, de még több alairast kell szereznem.” f # * A fiatalember felugrott. “Vaijon meg egy percet Mr...” “Julius Cincár a nevem.” “Mondja Mr. Julius, amiket maga mond, nem túl optimista?” Ranezek A.-re es B.-re, azok magukban duzzognak. “Sétálhatok magaval egy-ket percet?” — kérdi a fiatalember. “Nevem JohnGray.’’Kezelünk. “Mondja uram, mi a válasza az előbbi kérdésemre. Nem túl optimista a dolgok megoldását illetőleg? Minden országban magas az infláció es nagy a munkanelku- liseg.” “On tévéd, a szocialista országokban nincs infláció es munkanélküliség.” Meglepetten néz ram. “On oroszbarat?” “Én emberbarát, bekebarat es minden dolgozó ember barátja vagyok, akik azon fáradoznak, hogy egyszer egy békés, bóseges? gyü- lóletmentes világban élhessen az emberiség. És ezt az igyekezetét. láttam azokban a szocialista országokban, ahol megfordultam.” “Nekem ez mind uj, én ennek csak az ellenkezőjéről tudok.” “Ott a baj,* ajánlom, hogy olvassa a People’s World Weekly-t.” Kezet nyújtok neki. “Mikoriáthatom megint? Munkakeresés után minden nap itt vagyok a parkban.” “Ahogy tehetem, itt leszek.” “Tudja, maga nem a legjobb aláírásgyűjtő?” “Hogyhogy??” “Meg sem kér, hogy írjam alá.” “Csakugyan”, mindketten mosolygunk. Aláir, újra kezetfogunk. “Good bye.” “Good bye.” f Cincar Gyula
