Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-27 / 9. szám
Thursday, Feb. 27. 1975. A TETOVÁLÁS A bőr ékesitese, festese régi szokás, mar a kokor- szakbeli sírokból is előkerültek olyan emlekek, amelyekből erre következtethetünk. A természeti nepek köreben napjainkban is gyakori, hogy törzsi ünnepségek, mágikus szertartások alkalmával kifestik az arc és a test egy-egy részét, s a bőrre kent különféle szinu alakzatoknak megvan a maguk “jelentése.” De festettek és festik bőrüket a színészek, a bohocok is, es a sokszínű festékek a nők szépitő- keszletenek is kellekei. A bőr festése nem maradandó, a festéket a bőrről lemoshatjuk. A misztikus külső megőrzése azonban nemely embernek, mindenekelőtt a varázslónak, fontíos volt, s ez vezetett a tetoválás (ez a tahiti tatau szóból származik) eljárásához, amely abban különbözik a bor festésétől, hogy ilyenkor a festékanyagot a bor melyebb retegeibe juttatják. A tetoválást mindenekelőtt a törzsi jelek “bevésésére”, a törzs tagjainak más tórzsbeliektől való megkülönböztető megjelólesere es a harci bátorság megörökítésére használták, s gyakran vallási jelképeket tetoválták. MEGBELYEGZES Japanban az északi Hokaido sziget törzslakosai, az ainok — akiket különösen erős testszörzetük miatt a származástan kutatói hosszasan vizsgáltak — eredetileg mágikus célból tetoválták a testüket, majd diszitésül. Például a nők a felső ajkukra kék szinu, a bajuszra emlékeztető rajzolatot, csuklóikra csigaszerűen futó fonalat vagy gyöngyfüzért tetováltak. A tetoválás később a bűnözök megkülönböztető “jele” lett. (Ezt Japanban azzal magyarázzak, hogy a többi népcsoport rettegett az ainoktöl, s a maguk közül kiközösitetteket eppen az őket leginkább jellemző megkülönböztető tetoválással bélyegezték meg.) A büntetésből végzett tetoválásra Japánból mar a VIII. századból maradt fenn Írásos emlék, amely tudtunkra adja, hogy egy embert árulásért büntettek ily módón. A tetoválás akkoriban nagyon súlyos büntetésnek számított. Azt az embert, akinek a homloka vagy arcanak a szem körüli részé tetoválva volt, nemcsak a társadalom vetette ki, hanem csaladja is egyszer es mindenkorra kitaszította. A tetoválás módszere azonban eltér a maitól: a boron apró vágásokat, metszéseket ejtettek, s azokba szurkot dörzsöltek. A tuszurásos tetoválás későbbi eredetű, a rendeltetése azonban hasonló volt. Mindenekelőtt a hadseregből es a tengerészeiből megszökötteket és a “rossz jellemű” katonákat jelöltek meg vele. S ez a gyakorlat csak a múlt szazad második feleben szűnt meg. Ezt követően a tetoválás valamiféle emlékeztetővé, nemegyszer giccses emlékke változott. Elsősorban a katonák örökítették meg igy karjukon vagy ujjperceiken egy-egy szamukra jelentősebb csata helyet vagy evszamait, továbbá a matrózok meg a prostituáltak díszítettek férfi es női nevekkel, monogramokkal, különféle rajzokkal karjukat, combjukat, mellüket. Szomorú példáját adtak a tetoválásnak a náci haláltáborok, ahol a foglyok karjába szurkáltak be azonosítási szamukat. Újabban a fiatalok körében is előfordul, hogy a kezfejre vagy a karra betűket, szavakat, neveket, rosszul sikerült rajzokat tetoválnak. Ennek oka rendszerint a föltűnni, a kiválni vágyás, a hamis ertéktudat. Olykor a hűség vagy a férfiasság kifejezésének vélik a szerelmi partner vagy partnerek nevenek tetoválását. Egyes csoportok az összetartozás, a “belevaloság”, a “vagánysag” jelét látják benne. Például a galerik gyakran tetoválják tagjaikat, akár akarják azok azt, akár nem. A fiatalok egy részé kétségtelenül nem tiltakozik ellene. Nemegyszer buszkék is a tetoválásukra és mutogatják. A tetoválás fájdalmas beavatkozás. A festekszem- cséket ugyanis a bőr melyebb, fájdalomérzó idegekkel gazdagon behálózott retegébe juttatják egy tűvel, vagy külön e célra fabrikált “motoros” tűvel. S ez rögtön a tetoválás ártalmaira is irányítja a figyelmet. Nagy a veszelye annak, hogy a nem, vagy nem megfelelően sterilizett tu fertőzést okoz. Gyakori a bőr gennyes gyulladása, sót: fertőzött tűvel vérbajos és gümökóros fertőzést is keltettek mar. De nem ártalmatlan a bőrbe juttatott festékanyag sem. Különösen a színes tetoválások károsak. A különféle higany-, kobalt-, vas-, titán-, k'admium- stb. sok enyhébb mérgezést, a higany-, és kadmi- umvegyuletek rosszindulatú bördaganatokat is okozhatnak. NYOMOT HAGY A tetoválás könnyen és gyorsan készül, megszabadulni azonban csak nehezen lehet tőle, és a gyógyulás lassú. Az eltávolítás az orvos feladata. A tetoválást sebészetileg távolitjak el. Ha a festékanyag a bor melyebb rétegeibe jutott, a tetovált borfelületet érzéstelenitesben kimetszik, s helyére a test más részéről vett bőrdarabot ültetnek. Ily módon kozmetikailag jo eredményt lehet elemi, az átültetett bordarab forradási vonalai azonban lathatók maradnak. Különösen a lányok figyelmet kell felhívni a tetoválás kovetkezmenyeire. Mert lehet, hogy tinédzser korban meg érdekesnek, szépnek tűnik ez szamukra, de felnőtt nokent, szoptató anyaként a többségűk megbánja a fiatalkori elhamarkodott tetoválást. CSAK TÍZEZER AMERIKAI HAGYOTT FEL A DOHÁNYZÁSSAL Tizenkilenc százalékkal csökkent a dohany- fogyasztás az Egyesült Államokban azóta, amióta — tiz evvel ezelőtt — kampányt indítottak a dohányzás ellen. A cigarettafogyasztás viszont csak 5.6 %-kaI csökkent. A különbséget a kátrány- és nikotinszegényebb cigaretták elvezetevel lehet magyarázni. 1964, óta tízezer amerikai hagyott fel a dohányzással. Az orvosok közül ez alatt az idő alatt a tiz evvel ezelőtti 45 % helyett már 65 % felhagyott a dohányzássá!. Újítsa meg előfizetését! FICAMOK f zűleteinket azért tudjuk mozgatni, mert-L úgy egymásba illenek, mint a csuklópánt két fele. Mégis előfordul, hogy az ízületet alkotó két csontvég egymástól eltávolodik, és ebben a helyzetben rugalmasan rögzül. Ilyenkor ficamról beszélünk. Ficam legtöbbször baleset következtében jön létre; ilyenkor traumás ficamról van szó. Ily módon bármelyik ízületünk kificamodhat. Leginkább a kézízületekkel fordul ez elő. Az ízület túlnyújtása vagy — ritkán — túlhaj- lítása következtében az ízületi tok elszakad, az ízületi fej az ízvápából kiugrik, és a környező izmok összehúzódása következtében ebben a helyzetben rögzül. Olykor nemcsak ficam jön létre, hanem a csontvég eltörik. Ebből is látható, hogy a ficam komoly sérülés, s hogy a kezelést ortopédre kell bízni. Gyakran kificamodik a váll is. Ez rendszerint akkor történik meg, ha kezünkre esünk, vagy ha verekedés közben túlságosan erősen meghúzzák a kezünket. Ne próbáljuk meg önmagunk helyretenni a ficamot. Forduljunk orvoshoz, csakis ö tudja megállapítani, hogy ficamról van-e szó, vagy pedig törésről. A tapasztalatlan ember többet árthat, mint használhat. A traumás ficam inkább fiatalok sérülése, idősebb korban ugyanarra az erőbehatásra inkább csonttörés jön létre. A ficam helyretétele — mint már mondottuk — orvosi föladat. A művelet érzéstelenítéssel történik. Az orvos novokainoldatot, az izomzatot meglazító szert vagy rövid ideig tartó általános narkózist alkalmaz. Jól érezhető, mikor kerül vissza az ízület régi helyére. A rögzült csontvégeket azonban nem elegendő helyükre tenni: a ficam repo- zíciója után a sérült helyet néhány napra bekötjük. Ha ezt elmulasztjuk, vagy ha a kötést két-három nap múlva levesszük, a kézficam megismétlődhet, s idültté válhat. Az ilyen ficamot pedig csak bonyolult sebészi beavatkozással lehet megszüntetni. Könyékficam sokkal ritkábban fordul elő, mint vállficam. Ilyenkor is csak orvos segíthet rajtunk, mivel az ízület közelében haladnak a kéz erei és idegei. A szakavatatlan segítségnek súlyos következménye lehet: megbénulhat a kezünk. Az ujjízület kificamodását erős fájdalom kíséri, s az ujj deformálódik. Ne kérjünk meg senkit, hogy húzza az ujjúnkat, mert a csontvégek a legtöbb esetben úgysem mennek vissza a helyükre, csak a fájdalom fog erősödni. Okosabb mindjárt orvoshoz fordulni. Nehezebb megállapítani és kezelni a lábízületi ficamot. A helyretétel után a lábat rendszerint gipszbe teszik. A végtagokon a ficam tünete a hirtelen jelentkező nagy fájdalom és az ízületeknek kóros helyzetben való rugalmas rögzítettsége. A kificamodott ízület környéke a vérömleny következtében hamarosan megduzzad. Jellegzetes tünete van az állkapocsficamnak: a száj túlzott nyitása (például ásítás) után a fül előtt éles fájdalom keletkezik, és a száj félig nyitott állapotban marad. Rendkívül súlyos baj a nyakcsigolyák ficama, mert életveszélyes szövődménnyel járhat: megsérülhet a gerincvelő. Mindebből kitűnik, hogy ha bármelyik ízületet alkotó két csontvég eltávolodik egymástól és rögzül, haladéktalanul orvoshoz kell fordulnuk. ..—AMERIKAI MAGYAR SZÓ 8_________
