Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-09 / 19. szám

Thursday, May 9. 1974 a----------------------------------------------------------AMERIKAI MAGYAR SZO AZ ANYÁK SORSÁRÓL Akik sokat tettek Semmelweis az anyák megmentoje. Azokról lesz szó, akik a szülészét, nőgyógyászat területén az anyaert a legtöbbet tették. Semmelweis Ignác (1818—1865) a Rókus Kór­ház szülészeti osztályának az élere 1851-ben került. Elsőként ismerte fel a rohamosan pusztító gyermek­ágyi láz lényégét, vagyis a gyermekágyi laz es szep- szis azonosságát. Semmelweis megállapitása a gyermekágyi láz oká­ról és intezkedese határkő volt a szülészetben. Dr. Tauffer Vilmos egyetemi tanár többi között ezt mondta Semmelweis Ignácról: l “Semmelweis előtt a halai angyala lesett a szülő intézetekben áldozataira es a nép gyermeke tudta, ismerte a veszélyt, amelynek elebe néz. amikor a kü­szöböt átlépte. Szörnyű hat, csak elgondolni is, hogy milyen lelkiállapotban kereste fel. . . Minő más az anya lelkiállapota, ha óráját közeledni érzi, ma.Gon­doljuk meg, hogy ez az állapot mit jelent az embe­riségnek. Nagy átváltozás a leiekben, minden anyai szivet eltöltő biztonsagot, félelem nélküli hitet az anyasag szentségében es szépségeben, ezt a világ minden asszonya őneki Semmelweisnek köszönheti’.’ 1906-ban a Semmelweis-szobor leleplezésénél a kontinens szakembereinek szine-java eljött Buda­pestre. Az angol Semmelweis - emlékbizottság ki­küldötte a következőket mondta: “.. . . amit Semmelweis tett, az becsületet áraszt nemcsak reánk, hanem az egész orvosi karra, nem­csak szülőföldjére, hanem a mi hazánkra is, sót az egesz világra.” Ugyanakkor es meg egy ideig Semmelweis tanai nem mindenütt érvényesültek, legalábbis nem köny- nyen és simán. “. . . megértjük azt a mély elkeseredést, amely Semmelweis eletet utolsó idejében eltöltötte. . . ha elgondoljuk, hogy ó, minden emberi hiuságtó' mentesen, nem is a félreértett zseni sértődöttségé vej es nem egy kedvenc teória ervenyesúle’sée’rt, ha­nem száz es ezer anya életéért küzdött azon szikla- szilard meggyőződéséből, hogy mindezeknek csak azért kell meghalniuk, mert az ellenfelei az ő taní­tását meg nem szívlelik, tanításait lekicsinylik. . .” (Tauffer) Dr. Tauffer Vilmos a másik kimagasló orvostanár (1851—1934). Megdöbbentő adatokat közölt egyik beszédében: 1897-ben 15.179 gyermek halva szüle­tett, 144.902 az első evben meghalt, tehat 160.081 gyermekélet, — ugyanennyi tragikus sorsú anya ! Tauffer tanar kidolgozta és alkalmazta a Szülésze­ti Rendtartást, amely módszeres babakepzéstol az országban történt minden szülészeti esemeny feldol­gozásáig, ellenőrzéséig magában foglalja mindazt, ami a modern szülészeti közegeszsegügy kialakítá­sához szükséges. Kivételes egyéniség volt a tekintetben is, hogy a nagy sebészeti tudás szervezőkészséggel párosult. Nagy erdemei vannak a korszerű szülészeti és nő- gyógyászati műtétek meghonosításában. Évtizede­kig a későbbi vezető szülészek az ö tanítványai vol­tak. Dr. Tóth István orvostanár a többi között ezzel köszöntötte 1925-ben az aranydiplomas Tauffer Vil­most: “Te szervezted meg 1 881-ben a szülészeti polikli- nikumot, amely intézmény vezetesed alatt 39 ezer szegenysorsu szúlóanyát részesített legnehezebb órá­iban szakavatott segítségben. . . Te szervezted meg a szülészeti klinika internatusat, amelyben 254 fi­atal orvos tökéletesítette magat a szakmában.” Tauffer tanar humanista orvos, elmélyült tudós. Egyik tanulmányát ezzel zárta: “Hol a mentő gondolat? Csakis a nagy szociális átalakulásban, amely elementáris erővel halad vilag- utjában előre és meghozza az anyagi javak igazsá­gosabb megosztását, hogy ne legyenek a társadalom­nak munkanélküli parazitái, kik örökség vagy önző módón összeharácsolva a javakat, penzes zsákjaikon ülnek es hagyják nyomorogni a tömegeket. . . Higgyük és reméljük, hogy nincs mar messze a kor, s ha elérkezik, érdemes lesz a szegénynek is élni. . .” Dr. Tauffer Vilmos nagy sebész volt és nagy szervező. Mennyit ér a háziasszony munkája A legutóbbi időkig a háziasszony munkáját a legtermészetesebbnek, magától értetődőnek számí­tották es senki sem vette komolyan. A Chase Manhattan Bank egy brosúrát szerkesz­tett (vajon miért?), amelyben kimutatják, hogy az átlag háziasszony, aki nem jár munkába, hetenkent 99.6 órát dolgozik 12 különböző munkaterületen; mint gyermeknevelő, mosogató, mosónő, szakács­nő, varrónő és más munkakörben. Ha mindezt más­nak végezne, legalább 139 dollárt keresne hetenkent, 7228 dollárt évenként. Az Egyesült Államok házi­asszonyai 250 milliard dollárral járulnák hozza az ország jövedelméhez. Ha egy feleseg kinti munkát is vegez, naponta legalább hat órával többet dolgozik, mint a férjé. Es mégis a háziasszony munkáját annyira sem érté­kelik, hogy társadalmi biztosításban sem részesül­het es csak a férje után kaphat nyugdijat. A házi­asszonyok újabban kezdik követelni, hogy életük későbbi eveiben az otthonukban végzett munkáért anyagi kárpótlásban részesüljenek. A munkásosztály asszonyai vannak legkevésbé biztonságban. Mi történik velük, ha férjük hirtelen meghal? A társadalombiztosítás, amiben részesülnek férjük után, nem nyújt megélhetést. Sokan szervezkedesben látják a megoldást, sokan viszont nem hiszik, hogy a szervezkedes lehetséges. 1973 júliusában a Szövetségi Kormány gazdasági kihallgatása során került nyilvánosságra sok olyan igazságtalanság, amivel a háziasszonyok szembe­néznek. Erős a nyomás ennek az állapotnak a meg­szüntetésére. A javaslat az, hogy a háziasszonyok is küldhessenek illetményt a tarsadalombiztositasra, az Önalkalmazottak mintájára, amely a munkakép­telenség esetére is nyújtson speciális nyugdijat sza­mukra. A jelenlegi helyzetben az egyenlőtlenség óriási es legjobban süjtja a kiskeresetű munkások feleseget. Ha a férj fiatalon elhal, a feleség a hátramaradottak­nak járó illetékben részesül, ami nem elég a gyerme­kek és a saját szükségleteinek fedezésére. Ha egy nó 20-30 évi háztartási munka után házonkivűli munkába lep, nyugdija a visszavonulása idejen sem közelíti meg a megélhetéshez szükséges összeget. Ha egy háztartásbeli nó házasságának 20 éves évfordulója előtt elválik férjétől, nem jogosult félje utáni nyugdíjra, meg ha 19 évet töltött is el gyerme­kei nevelésével és segítségére volt férjének meg­keresni a nyugdijat. Elképzelhető tehát a munkás­osztályhoz tartozó háziasszony helyzete, válás, mun­kanélküliség vagy a férj korai elhalálozása eseten. Ennek az igazságtalanságnak megváltoztatásából a munkás férj éppen úgy nyerne, mint a feleség. Például, ha a férj beteg, vagy éppen munkakeptelen a feleség és a kis gyermekek rendes munkaképtelen­ségi nyugdíjban részesülnek. De ha a fizetés nélkül dolgozo feleség válik munkaképtelenné, a férj nem kap segítséget, még akkor sem, ha senki sincsen, aki a feleseg munkáját átvegye. Többek között ezek a tények is kenyszeritik a nőket, hogy házon kívül vállaljanak munkát. Már a legfőbb ideje annak, hogy a haztartasban dolgozo nők munkáját is értékelje a kormányzat, a sokat hangoztatott női magasztosságot (dignity) megélhetési lehetőséggel juttassa érvényre. Anyák napján az anyakat nemcsak dicsőíteni kell, de az őket megillető magaslatra is kell emelni. Gyarmaty Kató

Next

/
Oldalképek
Tartalom