Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-25 / 17. szám
Thursday, April 25. 1974. AMERIKAI MAGYAR SZO Vilma és N ixon Kóbor csavargó lány volt Vilma édesanyja. Lopásból, tolvajlásbol élt. 17 éves korában teherbe esett, gyermekére csaladjának barátai viseltek gondot, mindaddig, amig, szerencséjére, egy jóravalo ember elvette feleségül. Az anya fogadalmat tett magaban, hogy az ó lányából nem lesz csavargó utcai nó. Öt éves korában magához vette lányát s hogy biztos legyen benne, hogy lánya nem fog rossz útra térni, állandóan ütötte, verte, bottal, korbáccsal. Egy alkalommal egy villanykályhan égette meg a gyermek kezeit, Hogy jól beleverje a erkölcsösséget. Kilenc éves korában egy ruhaöv csattjával mély sebet ejtett a gyermek fején, kórhaz- bavitte azzal az allitással, hogy gyermeke „leesett a fáról.” Nem sokkal ezután Vilma anyját elhagyta a férjé. Ismét a család barátjai vették magukhoz Vilmát, azok viszont egy gyermekotthonba helyezték el. Egy szép napon az anyja eljött érte, kivette a gyermekotthonból, egy napig otthon tartotta, aztán ismét egy ismerősénél helyezte el. Amikor Vilma 12 eves lett, az édesanyja könyörgő hangú levelet irt neki: „Vilma, draga gyermekem, gyere haza. Szeretlek! Szükségem van rád!” Vilma meghatódva otthagyta mostohaszülei házát, visszaköltözött anyjához. Néhány hónap múlva az anyja eszméletlenre verte. Vilma az utcara került, oda, melytől szerencset- len, tudatlan édesanyja brutális veréssel akarta megmenteni. Lopásból, prostitúcióból élt, be a börtönbe, ki a börtönből, javitóintézetbe be, javítóintézetből ki. Tizenhárom eves korában megszökött egy ilyen intézetből, New Yorkba jutott, az East Village bohém negyedében verte fel tanyáját, többször esett nemi merényletek áldozatául, kábítószerek használatához folyamodott. Azután valaki Californiába vitte. Most Berkeley utcáin lődörög, kábítószeren el, amikor „józan”, lop, vagy eladja aszott, koravén testét a „vevőközönség”-nek... Ezrével, tízezrével élnek ilyen „Vilmák” és ilyen „Jane”-ek, „Peggy”-k, „Shirley”-k, „Betty”-k fogadott hazánkban, a világ leggazdagabb országában, abban az országban, ahol bizonyos egyenek nagyító- üvegen keresztül vizsgáljak, hogy a szocialista országokban nem esik-e sérelem az „emberi méltóságon.” E cikk nem készült tanulmánynak a kőbőr, esett fiatalkorúak tragikus helyzetéről. Csupán két dologra akarunk rámutatni. Az egyik az, hogy vannak becsületes emberek a kongresszusban és a társadalom más köreiben, akik őszintén igyekeznek eme, a társadalmunkat oly szegyenletesen megbélyegző problémán egyhiteni. Ezek köze sorolhatok Bayh, Indiana és Cook, Kentucky szenátorai1, akiknek nemrég benyújtott javaslata kötelezne a szövetségi kormányt arra, hogy pénzügyileg támogassa azokat a városokat és államokat, amelyek menhelyeket, gyógyintézeteket, iskolákat létesítenének társadalmunk e legtragikusabb áldozatainak, kóbor lányoknak és fiuknak a rehabilitálására. „A szövetségi kormány támogatása életbevágóan fontos e téren, ha csak nemileg is enyhíteni akarunk sorsukon” — hangsúlyozta a szenátus albizottságának jogtanácsosa, Mr. John C. Rector. Ahhoz azonban, hogy egy törvényjavaslatból törvény lehessen,vagy hogy a kormány intézkedjen, a legtöbb esetben kongresszusi kijarokra, lobbyra van szükség. Az olajmagnasoknak, a tejtrösztnek, az I.T.T.-nel^ a municiógyárosoknak van lobbyjuk. Franconak, Thieunek, az izraeli kormánynak is van lobbyja. Ezért van sok billió dolláros adókibúvo az olaj milliárdosoknak, ezert növelte Nixon 7 billió dollárral a hadiköltségvetest, ezert jut sok billió dollar Thieunek és a többieknek. De társadalmunk legszánandóbbjainak, a bűn hullámaiban való elmerülés szélén álló amerikai fiatalok tízezreinek, akik legtöbbjét megertessel könyörületesseggel még meg lehetne menteni es társadalmunk hasznos tagjaivá nevelni, nincs lobbyjuk. Vilmának és a hozzá hasonló veszendő lelkeknek nincsenek kongresszusi kijároik és tőlük természetesen nem érkeztek" száz dolláros bankók Nixon uj- ravalasztási kampány a pénzszekrényeibe. így tehat Nixon ur 25.000 szavas kongresszusi jelentéseben, amelyben volt javaslata mindenről, munícióról, olaj és tej-kvótáról, Thieu három és fél billió dolláros támogatásáról, nem volt egy szó sem — ismételjük — egyetlen szó sem a fiatalok tragikus helyzetéről, a megmentésüket célzó Bayh-javaslat támogatásáról. DEÁK ZOLTÁN r Érdekes fejlemény Ez év januárjában Franciaorszag egyezményt kötött Szaud Arábiával, melynek értelmében a franciák hadifelszereléssel fizetnek a szaudi olajért. Washington élesen elitélte a franciák e lépeset. Azzal vádolta a párisi kormányt, hogy megbontja az olajhasználó országok egységet, mert egyoldalú egyezményt köt a legfontosabb olajtermelő országgal a többi olajat használó ország tudta es beleegyezése nélkül. Most arról értesülünk a washingtoni kormány külügyminisztériumának szószólója John F. King nyilatkozatából, hogy egyezmény jött letre az USA es Szaud Arabia között, melynek értelmében az Egyesült Államok hadirepülőgépet és egyeb hadi- felszerelést szállít Szaud Arábiának, olaj elleneben. Ezenfelül és kívül az Egyesült Államok segédkezik acél-üzemek felállításában, petrokemiai egységek felépítésében és egyéb ipari üzemek létesítésében. Nem tudjuk, hogy az USA kapott-e ezen egyezmény alairásara előzetes jóváhagyást a nyugat-európai országoktól, vagy Japántól? TOKIO, Japán egy müliard dollar kölcsönt folyósít a Szovjetuniónak. Az összeget Szibéria olaj, gáz és erdo-kitermelésere fordítják. A Szovjetunió e nyersanyagok szállításával fizeti vissza a kölcsönt. ♦ JAKARTA. A Pan Am légi vállalat egy 707-es jelzésű gépje Indonézia Báli szigetén lezuhant. A 96 utas és a 10 tagú személyzet életét vesztette. Ez volt az utolso kilenc hónapban a Pan Am vallalat negyedik szerencsétlensege. Három ás fái milliárdos zsebmetszés A múlt ev nyaran a Nixon kormány uj rendeletet léptetett eletbe, mely szerint az olajvállalatok korlátlan árat számíthattak azért az olajért, melyet „uj” kutakból nyernek. A rendelet szerint minden olaj- vállalat a régi kutakból kitermelt olajért is korlátlan arat számíthatott, olyan mennyiségért, amennyi egyenlő az uj kutak termelesevel. A kormány azzal a magyarázattal vezette be ezt az uj rendeletet, hogy ez elősegíti az olajtermelés emelkedését — es ez árleszállítást fog eredményezni. Most, közel egy esztendővel a Nixon-rendelet után, a New York Times által folytatott kutatás a kővetkezőket bizonyítja: 1. ) Az olajtermelés nem nőtt, hanem két százalékkal csökkent. 2. ) Az olajtermékek ara a háromszorosára emelkedett. SOBEL OVERSEAS CORP. 210 EAST 86th STREET, NEW YORK, N. Y. 10028 — TELEFON: (212) 535-6490 — IKKA FŐÜGYNÖKSÉG UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE SZÁLLODA FOGLALÁS — IKKA UTALVÁNY—LÁTOGATÓK KIHOZATALA. VIZUMSZERZÉS> GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK. IKKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába 3.) Az olajvallalatok profitja csillagászati számokat ért el. A kutatassál kapcsolatban a New York Times nyilatkozatot kapott Dr. Fred C. Alvine-tól, a Georgia Technikai Intézmény igazgatójától, aki többek között ezt mondta: „A Nixon kormány rendelete még jobb alkalmat adott az olajvállalatoknak arra, hogy évente 3.5 milliárd dollárt raboljanak ki az amerikai nép zsebéből.” A kutatás eredmeny feltárta azt a tényt, hogy az olajvállalatoknak ma sem kerül többe a nyersolaj kitermelése, mint egy évvel ezelőtt, vagyis hordónként $ 3.85-be. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy e termekért ne számítsanak ugyanannyit, mint az arab országok. Az olajvállalátok e rablásának köszönhető, hogy egy gallon benzin ára 38 centről 54 centre emelkedett (35 százalékos emelkedes) és egy gallon tüzelő olaj ara 22 centről 33 centre ment fel (50 százalékos emelkedés). A Gulf Olajvállalat bevallotta, hogy az áremelkedés óta NAPONTA fél millió dollárral több a bevételük, ugyanannyi olajtermek eladása után( mint azelőtt. Az Exxon, Texaco, Standard Oil of California, Shell és a többi nagy olajvállalat megtagadott minden információt a New York Times tudósítójának. 3 5
