Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-25 / 17. szám
6 Thursday, April 25. 1974 iÄNYANY ELVÜNK, * ••' ”f ' j*2/1 ’--se'. í'* t'’’tS5í€dp9 BÄRCZI GÉZA: A nyelvfejlesztés utjai (FOLYTATÁS) A NYELVMŰVELŐ FELADATAI Am e legfontosabb feladat mellett a nyelvművelő nem feledkezhetik meg a többi nyelvszintről sem, a beszelt nyelv egymásba fonódó rétegeiről, sot a nyelvjárásokról sem. Ez utóbbinak a sorsát is figyelemmel kell kisernie, de a városi beszélt nyelv fejlődésének irányítása lenyeges feladatai közé tartozik. Az irodalmi nyelv és a többi nyelvréteg között ugyanis állandó a kölcsönhatás, s ebben ma már a városi beszelt nyelve' a legfontosabb szerep. Ez közvetlenül hat az irás nyelvére, szinte e’szrevétlenül adva át neki a benne kialakult fordulatokat, szavakat,ragozasi formákat,s ezért kivanatos, hogy emennek formálódása is lehetőleg megfeleljen annak a követelménynek, melyet az irodalmi nyelv e fontos forrásával szemben támasztani lehet. S ugyanez áll, bizonyos fokig a szaknyelvekre is. A nyelvmüvelódessel kapcsolatban szoktak pozitív, azaz oktato, fejlesztő működésről és negativ, azaz hibairtó tevékenységről beszélni. A kettő azonban szoros egységbe fonódik, és nem is választható szét. Amint egy fa gondozása nemcsak az oltásban, az ágak, rügyek fejlődésének elősegítésében áll, hanem velejár a vadhajtások lenyesegetese, a kártevők távoltartása, akként a nyelvápolás nemcsak egyenge- tes, építés, hanem tisztogatás is. Természetesen csak helyeselhető, ha nyelvművelőink igyekeznek a'nyelvben rejlő képességeket minél teljesebben kiaknázni és közkinccsé tenni, felhasználva ehhez a regi es mai Íróink nyűjtotta dús példatárat, valamint népi nyelvünk kimeríthetetlen gazdagságát, ha iparkodnak elterjeszteni a szabatos mondatalkotas készségét, a színes kifejezésmódokat, hiszen minél általánosabb lesz a szép, a helyes magyarság ismerete, annal biztosabb a magyar nyelv jövője. Azt is örömmel üdvözölhetjük, ha ott, ahol szókincsünknek vannak fogyatékosságai (pl. a műszaki szókészletben, egyes tudományos terminológiákban stb.), nyelvművelőink tevékenyen közreműködnek a hiányok pótlásában, sőt megszervezik az illetékes szakemberekkel egyetértve ezt a soha meg nem szűnhető munkát. Reméljük, hogy ez igy is történik. Mindezeken felül azonban a nyelvművelőnek, de alapjában minden toliforgatónak állást kell foglalnia a nyelvben felbukkanó akár természetes, akár mesterséges újításokkal kapcsolatban.Hiszen a nyelv forrongó kohójából nemcsak nemes fémek kerülnek ki, hanem ezek nem éppen kevés salakot is sodorhatnak magukkal. S e ponton megnövekedik nyelvművelőink felelőssége. A nyelvünkben mutatkozó minden kifogásolható jelenség ellen föl kell lepniük, kitartó, sót ha szükséges, szenvedélyes küzdelemmel tekintélyt és meghallgatást kell kivívniuk. Nem hiszem”, hogy ez ellen komoly ellenvetést lehetne tenni. Azt az ellenérvet, hogy úgyis hiábavaló minden erőfeszítés, a természetes fejlődés sodrát nem lehet megfékezni, megcáfolja a magyar nyelv egesz története. Hogy csak a legkirívóbb példákat említsem, a nyelvújítás a felvilágosodás korának es a reformkornak ragyogó diadala, s a nyelvtisztogató ellenhatás a százados eVfordulójat ülő Magyar Nyelvőr Örök dicsősege. E kettő dialektikus harcából került ki a mai magvar irodalmi n-. elv. A két világháború közt aligha volt keservesebb sorsa magyar festőnek, mint a szombathelyi születésű mesternek,Derkovits Gyulának. Annal nagyobb kegyelettel őrzik ma életművét a magyar és az egyetemes festészet törteneteben. Ennek a hagyo- aánytiszteletnek szép példáját adta a Magyar Nemzeti Galéria es a szombathelyi Savaria Muzeum összefogásából szármázó eredmeny: a Derkovits-haz. József Attilához hasonlatosan a szegénység mélyvilágából jött. Rövidreszabott, alig négy évtizedre nyűló életében, a kisemmizett nemzedékek kínjait szenvedte at a próféták meg nem alkuvó hitével. 1894. április 13.-án született Szombathelyen. Az ágrolszakadt, sokgyerekes asztalos kisinas fianappal a műhely keserves rabszolgája volt. — Anyja korán meghalt, apja megbetegedett. Zilált, rendezetlen gyermekkora után a fullasztó nyomor, a társadalmi kiszolgáltatottság egész eleten át fojtogatta. Szinte gyermekfejjel jelentkezett a frontra, ahol olyan súlyosan megsebesült, hogy bal karja örökre béna maradt. Az első világháború élményéi gyermekkori emlékeivel összefonódva koraeretté tették, maradandó befolyást gyakoroltak gondolkodasmodjara, világnézetére. 1918-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Partjába. Rajzolni, festeni Kernstok Károlynál, a magyar haladó szellemű művészet vezérénél tanult. A tanácskormány jóvoltából két hónapon át a Nyergesujfalun létesített műveszeti sza- badiskolaban képezte tovább magat. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, hűséges élettársával, Dom- bai Viktóriával is, akinek emberi nagysága, áldozat- vállalása nélkül a magyar művészet egy ragyogó életművel lenne szegényebb. Derkovits a Tanácsköztársaság leverése után földönfutóvá vált, de az ellenforradalmi üldözöttseg és nyomor gyötrelmei sem akadályozták meg alkotói munkájában. 1923 tavaszán kilakoltatták. Bécsbe emigrált, ahol az alámerülés evei folytatódtak. Mesterségbeli látóköre azonban európai horizontúvá tágult, megismerkedett a kortársi stilustörekvesek- kel. A modern stilusaramlatokból következetes, szívós munkával formanyelvebe epitette mindazokat a vívmányokat es kepépitési eszközöket, amelyek mondanivalójának lenyegre sűrítését elősegítették. Hazaterve müvei számottevő sikereket arattak a kiállításokon, de ez nem segített nehéz helyzetén. A nyomor pokolbugyrait járta, a katasztrofális világválság esztendei az ügyvédi felszólítások, kilakoltatások, az állandó éheze’s evei voltak számara, amelyekben rövid nyugvópontot 1929 jelentett. Ekkor alkotta meg all lapból álló Dózsa fametszetsorozatot, a Horthy-korszak kisemmizettjeinek megrázó erejű vádbeszedet. A művészi tökély egyre magasabb fokaira hágott lázas alkotókedvvel, mintha érezte volna, milyen kevés időt szabott számára a végzet. A „Hid télen” cimü képet, amellyel eleiében művészi pályája egyetlen kitüntetését kapta, egy délután festette meg. Grafikai lapjain maró szatírával a szegények modern bibliáját rajzolta meg. Fel évtizedet alig felölelő utolso korszakának képein az „uj, másfajta raj” eposzát teremtette meg monumentális felfogással, a szimbolikus tartalmat uj, merész formával ötvözte. Alakjai egy osztály, egy eszme jelkepei. Az újpesti hidepitó, téglahordó, homokszállitő, szövő e's hajómunkások alakjai jövót epito pozitív hősökké magasztosulnak müveiben. Müveinek megjelenítési módja éppen olyan mely- értekü, mint a tartalma. A kiválasztott valóságelemeket a maga formanyelvére alakította. Előszeretettel használta a „kép a képben” eljárást, mert módot nyújtott neki térben és időben különböző mozzanatok összevagásara. Színei is szimbolikusa^ utolsó éveiben lágy, világos harmóniákban oldódtak fel, mint röviddel éhhalala előtt befejezett képén — a megújuló eletbe vetett hitének szimbólumán — a csecsemőjét maga ele tartó Anya című kompozícióján. Brestyánszky Dona HÉTVÉGÉN USZODÁBAN. TENGERPARTON. SÁTORBAN ÉS WEEKENDHÁZBAN HASZNÁLJA ÖN IS A VILÁGHÍRŰ FELFÚJHATÓ GUMIMATRACOT USA területén kapható azaküzletekben, áruhazakban. KELSO IMPORT, INC. 15 W 18th Street New York, N.Y. 10010 Phone: 212- 255-0099 f —óüaza— ANYA £S GYERMEKE .