Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-09-14 / 35. szám

Thursday, Sep. 14. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 ERKÖLCS ÉS BECSÜLET Emlékezünk, mert nem régen történt. John D. Lavelle, az amerikai légi flotta egyik tábornoka kénytelen volt nyugalomba vonulni, mert megszeg­te az elnöki parancsot, amikor a “saját szakállára” légitámadásokat intézett a Vietnámi Demokratikus Köztársaság térségében. Ezek a szabályellenes támadások ez év januárjá­ban történtek, a Nixon elnök által elhatározott hi­vatalos légitámadásokat hónapokkal megelőzve. Creighton W. Abrams, a Vietnámban állomásozó amerikai hadak akkori parancsnoka Lavelle nyug­díjba helyezésével pontot tett az ügyre, mondván: “megbüntettük a parancsszegót.” Lavelle tábornok parancsszegésével számtalan gyermek, nő és agg éle­tét oltotta ki. Milyen “büntetés” az egy ilyen tett elkövetőjére, ha több ezer dohár havi járulékkal nyugdíjba helyezik?? Ettől eltekintve, most felszínre került, hogy Lavelle tábornok nem egyedül követte el a bűnt. Lonnie D. Franks titkos munkára beosztott őr­mester, aki a thaiföldi Udonban a légierők központ­jában dolgozott kinyilvánította, hogy a légiosztag 200 tagú személyzetének mindegyike hamis jelen­téseket adott, hosszú időn keresztül, hogy ezzel ta­karják parancsszegö, törvénytelen bombázási tény­kedésüket. “Mindegyik pilóta, a bombázástól visszatérve három órát töltött a hamis jelentés kitöltésével, hogy a hamis jelentés jól hangzón.” A 23 éves őrmester jelentése szerint minimum 75 törvénytelen bombatámadást intéztek, amiről a feljebbvalóknak tudomást kellett szerezniök, mert nem egy-egy repülő akciójáról volt szó, hanem egy-egy bombázó mindig 16 vadászgép kíséretében ment útjára. A “törvénytelen” bombázásért tehát az ameri­kai hadsereg vietnámi parancsnoka és a feljebbvaló­ja, Nixon elnök, a hadsereg főparancsnoka is felelős. Ez a magyarázata annak, hogy olyan enyhe bün­tetést mértek ki Lavelle tábornokra és ez teszi ért­hetővé, miért akarták véka alá rejteni a többi bűnö­zők tetteit. Akik e bűntettet elkövették és akik a bűnösöket pártfogásukba vették — Nixon elnökkel az élén — azok az erkölcs és becsület köntösébe burkolózva mondják: “Az Egyesült Államok becsülete megkí­vánja szövetségesünk, a Thieu-kormány támogatá­sát.” Most jött a jelentés: Thieu elnök felfüggesztett minden községi, városi, megyei és tartományi vá­lasztást. Ezután ő és alantasai nevezik ki ezen kö­zegek vezetőit. Igazuk van: hogyan is lehet egy olyan demokra­tikus rendszert magára hagyni??? WASHINGTON, D.C. A képviselőház költségvetési bizottsága 74.5 milliárd dollárt irányzott elő az évi hadi kiadásokra. Ez a legnagyobb összeg a koreai háború óta, noha 4.3 milliárd dollárral kevesebb, mint amennyit Nixon elnök kért. A javaslat 450 millió dollárral kevesebbet irányoz elő a vietnámi háború folytatására, mint amennyit a kormány követelt. A bizottság “csak” 180 helikopter szállítását java­solja Vietnámba a kormány által kért 252 helyett, annak ellenére, hogy egy nappal a javaslat elfogadá­sa előtt a Bienhoa repülőtéren a szabadságharcosok 70 helikoptert felrobbantottak. la.-í olvasóink újabb i.ooo dollárral SIETNEK SZERETETT LAPJUK SEGÍTSÉGÉRE Újabb ezer dollárt hozott a posta. Az adomány Los Angelesből jött. A kampány első szakaszában bekiildtek 1,515 dollárt úgy, hogy délkaliforniai olvasóink 2,215 dollárral járultak hozzá ezideig a gyorssegély kam­pány sikeréhez. írják a dél-kaliforniaiak: “Ha voltak ellenségeink között olyanok, akik örömükben dörzsölték kezüket, mert szeretett la­punk bajban van, azok örömét űrömmé óhajtjuk változtatni a mellékelt 1.000.00 dolláros adomá­nyunkkal. Bízunk abban, hogy az ország többi ré­szén élő olvasóink is hasonló választ adnak a hala­dás ellenségeinek.” * * * Elérkeztünk lapunk Gyorssegély Kampányának utolsó fázisához. Ez a hét dönti el: sikerrel jar-e lapunk e kampánya? A válasz azok kezében van, akik eddig nem vették ki részüket a lap fenntartását e's folytatólagos meg­jelenését biztositó megmozdulásból. Ha ezen kategóriába tartozó olvasóink e sorok elolvasása után úgy vélik, hogy ők is szeretnék ki­venni részüket ezen nemes célkitűzés eléréséből és minden további kesedelem nélkül beküldik ado­mányaikat, akkor a jövö heti lapszámunkban siker­ről számolhatunk be. KÖVESSÜK A JÓ PÉLDÁT “Ez a lap tanított engem, hogy meglássam a vi­lág menetét. Ez a lap tanított engem, hogy ember és ember között különbséget tudjak tenni. “Az utolsó jó néhány évtizedben állandó támoga­tója voltam lapunknak és életem végéig az is mara­dok. “Szerény nyugdijamból nem tudok sokat adni. “Itt küldök 25 dollárt, remélem ez is segít vala­mit. Hű olvasójuk Tóth Lajos, Columbus, Ohio.” r Semmi kétség: Tóth honfitársunk részére nagy áldozatot jelent a mai drága megélhetési viszonyok közepette megválni 25 dollártól. Ilyen lépésre csu­pán olyan ember képes, aki tudatában van annak, hogy cselekedete nem csak a saját érdekét, de a köz ügyét is szolgálja. Nem csak a lap olvasók, de Magyar Amerika ér- dekp, hogy lapunk folytatólagosan megjelenjen. Mégpedig azért, mert ez az egyetlen magyar sajtó- orgánum az Egyesült Államokban, mely rámutat arra a veszélyre, mely az ország egész népét, bele­értve az amerikai magyarokat is, sújtaná, ha Nixon elnököt újabb négy évre a Fehér Házban tartanánk a nov. 7.-i választások eredményeképpen. Ha Nixon a Fehér Házban marad, az sokkal több dollárveszteséget jelent az amerikai magyarok részé­re, mint az a néhány dollár, amit lapunknak adnak adomány fejében. A megélhetés állandó drágulása, az adóteher egyre nagyobb emelkedése, a munka- nélküliség réme, az adófizetők dollármilliárdjainak hadifelszerelésekre való pocsékolása lenne Nixon újraválasztásának eredménye — hogy csak néhány “eredményt” említsünk. Végeredményben tehát ol­vasóink jó “befektetést” eszközölnek, amikor dol­lárjaikat lapunk fenntartására adományozzák, és ez­zel lehetővé teszik, hogy ez a sajtó orgánum foly­tassa a harcot az amerikai nép általános és az ameri­kai magyarság különleges érdekeiért. A szeptember 18.-i számunkban jelentünk a Gyorssegély Kampány végleges eredményéről. Az elnökválasztásról Lezajlott a Demokrata Párt elnökjelölő konven­ciója és ezzel megkezdődött az 1972.évi elnökvá­lasztó kampány, a szavazatok iránti korteskedés. Részt vesz az elnökválasztáson a két hagyományos párton kívül több kisebb párt is, az Amerikai Alkot­mány, az alaptörvények és szabadságjogok értelmé­ben, amelyek garantálják a kisebbségi csoportok­nak a politikai életben való szabad részvételt. Ezek között a kisebbségi pártok között a legjelentősebb az Amerikai Kommunista Párt, röviden az AKP. Ismerve az amerikai politikai életet és viszonyokat, nem kérdéses, hogy az amerikai sajtó tág teret nyújt a két nagy pártnak, hogy programját és jelöltjeit ismertesse a választó közönséggel. Ugyanakkor köztudomású, hogy ez a tér a sajtóban nem áll az AKP rendelkezésére, ilymódon aztán a nagyközön­ségnek nincs alkalma a kisebbségi pártok program­jával megismerkedni, amivel korlátozódik a szava­zásnál a szabad választás lehetősége.Mint a haladó szellemű dolgozók lapja, úgy véljük: szükséges, hogy olvasóinkat megismertessük az AKP elnök­jelöltjeivel és programjával. Az AKP elnökjelöltje Gus Hall, a Párt főtitkára. Hall 1910-ben született Minnesota államban, bá­nyász családba. 15 éves korában munkába állt, mint vasúti munkás, majd mint acélmunkás; 1937­ben résztvett a United Steelworkers of America megszervezésében. A második világháború idején a tengerészet ben szolgált. A hírhedt Smith Törvény alapján folyt politikai üldöztetésekből kifolyólag 8 évet töltött börtönben. Gus Hall 17 éves korában lépett be a Kommunista Pártba. 35 éve házas, és két gyermek apja. A KP alelnökjelöltje Jarvis Tyner, a Young Workers Liberation League (Ifjúmunkások Felszabadító Ligája) elnöke, az AKP Politikai Bi­zottságának tagja. Tyner 1941-ben született Phila­delphia egyik gettójában. Foglalkozására nézve litog­ráfus. Részt vett a szabadságjogi küzdelmekben a jjéliMÍllamokb^jjs^üladdphiában^^^^^^^^ NEW YORK, N.Y. Albert J. Fitzgerald, a United Electrical, Radio and Machine Workers szakszerve­zet országos elnöke, a szervezet 37. országos kon­vencióján megnyitó beszédében indorszálta McGo­vern szenátort az elnöki tisztségre. “A mi szervezetünk minden lehetőt elkövet McGovem szenátor megválasztására,” — mondotta többek között Fitzgerald elnök. PLAINVIEW, L.I. Long Island 12 városában sztrájk­ba léptek a tanítók. Magasabb bért és előnyösebb nyugdijat követelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom