Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-09-14 / 35. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 14. 1972 Fáradhatatlanul húzta az öttagú zenekar a talp- alá valót. Mintha csak valaki hajtotta, kergette vol­na őket. Még szünetet sem akartak tartani.' Tetszett is a nagy ügybuzgalom a vendégeknek, de azért még ók is szerették volna, ha gyakrabban és hosszabban tart pihenőt a banda, hogy alkalmuk legyen énekelni. Népdalokat. Szlovák népdalokat. Amilyeneket lakodalmakkor, parasztlakodalmakkor szokásos és illik énekelni. Amikor a zenekar megállt hát egy rövid időre, a lakodalmi nép, elsősorban a 40-50 potocki pa­rasztasszony — szlovák nemzeti viseletben — meg a férfiak is, azonnal hozzákezdtek dalolni, hogy: “Vidala mamicka, cerenku’,’ (Más falubeli legény­hez adta a mama férjhez a lányát.) Meg azt is, hogy: “Pod nasine oblocikom”, amiből még mi is, magyar vendégek, megértettük, hogy valami ablak­ról van benne szó. Az ám: “Ablak alatt, kis kertünkben énekelnek.” * * * * Nem volt véletlen, hogy a banda olyan lelkese­déssel munkálkodott: egy volt partizánharcos, je­lenleg a 7000 munkást foglalkoztató kassai épito- tröszt igazgatójának lánya esküdött meg aznap egy potocki parasztfiúval — aki mellesleg épitömérnöki pályára készült. Az állami esketőhivatal termét csaknem szinültig megtöltötték a rokonok, barátok, a család tisztelői. A lakodalmat pedig az épitömun- kások szállodájának e célra kibérelt nagy ebédlő- termében tartották. Feledhetetlen élmény volt ez számunkra, akik ilyen régimódi parasztlakodalmon már rég nem vettünk részt. A fiú rokonai, potocki parasztasszo­nyok, a szivárvány minden szinében ragyogó gyö­nyörű szlovák paraszti népviseletben ültek az asztal körül. A menyasszony, ugyancsak régi szokás sze­rint, három különböző öltözetben tűndöklött a la­kodalmon. Először menyasszonyi ruhában, aztán egy bájos pirospettyes parasztruhában. Abban tán­colta a menyasszonyi táncot mindenkivel, aki haj­landó volt a “táncdijat” lefizetni érte. De megérte az árát! Es végül, harmadjára estélyi ruhába öltö­zött át és akkor szeletelte fel, férje segítségével a la­kodalmi tortát. Nos és a lakoma! Háromszor volt tálalás ezen a lakodalmon. Este hatkor kezdődött az ünnepi vacsora finom májgom­bóc-levessel, aztán jöttek a sertéskarajok, uborká­val es finom körítésekkel, lakodalmas sütemények­kel. Aztán iszogatni kellett vagy egy óráig. Akkor jött a második terite’s. Finom kirántott borjúhús, nagy­szerű krumplisalátával, egyéb körítéssel, amelyet újabb sütemények, kávé, tea követett. Nos, akkor táncoltunk egyet és ihol ni, éjfél jött és hordták már a piros pozsgás kassai lányok az éjféli vacsorát: székely-gulyást, töltöttkáposztát,, kolbászt és egye­beket. Hát persze akkorára már úgy éreztük ma­gunkat, mint Móricz Zsigmond hires, éhes embere, aki elé egyszerre tálalták fel mindama finomnál fi­nomabb ennivalókat, amik egész életében elkerülték öt. Dehát ezt a nagy megpróbáltatást mégis kiálltuk nemesen. Igaz ugyan, hogy az ételtől és az italtól olyan állapotba kerültünk, hogy se azt nem tudtuk, merre van a kijárat, sem azt, hogy merre van lak­osztályunkba a bejárat. Mielőtt azonban még ebbe az állapotba jutottam volna, de már a finom szlovákiai borok hatása alatt, megeredt egy kicsit a nyelvem és kiülve a szálloda terraszára (mert a teremben bizony nagy volt a hő­ség) megkérdeztem az épitotröszt egyik vezető em­berét ( aki jól beszélt magyarul): “Hát mondja csak kedves munkástárs, gondol-e arra mindennapi munkájában, tudatában van-e annak, hogy amit épit, végeredményben önmagának építi?" A szlovák munkástárs, aki különben szintén nem volt ellensége a szőlő nedvének, fél mosollyal, kissé meglepve, fürkészve tekintett rám. “Mit akar tőlem ez az amerikai — gondolhatta. — Pár órával ezelőtt toppant be hozzánk és most politikai kérdést intéz hozzam.” De annak tudata, hogy vendége vagyok a tröszt igazgatójának, megnyugtatta, és igy felelt: “Kedves barátom, mi itt az államnak dolgozunk. Az állam Írja elő nekünk, mit kell építeni, az állam állapítja meg a bérünket, stb. Maguknál mindezt a trösztök Írják elő. Magúknál a General Motorsnak, a Fordnak, a General Electricnek, és a többi gyárak­nak dolgoznak; azok fektetik le a szabályokat, ná­lunk az állam. Ez az egesz. * “No, szomszéd,- mondtam neki,"hát nem ez az egész. Mert a General Motors, a Ford, a Boeing nem garantálja a munkásainak a munkaalkalmat. Csak addig tartja őket munkában, amig szüksége van rá­juk. Abban a pillanatban, amikor nincs szüksége rá­juk, csappan a munka, az utcán találja kelmed ma­gát. Mikor volt maga munkanélkül legutóbb?” “Az új rendszerben sose’ vallotta be barátom. “Nos aztán-folytattam; a General Motors, a Ford, a Boeing, vagy a bányavállalatok nem törődnek a munkás egészségével. Az amerikai munkásság jelen­tékeny részének nincsen megfelelő orvosi ellátása. A General Motors, a G.E. nem törődik a maga fia­inak iskoláztatásával. Vannak magának gyermekei?” “Van - két fiam.” “Mit csinálnak?” “Mindkettő technikai főiskolába jár.” “Lássa csak! Hát vakáción mikor volt utoljára?” “Minden évben kapok két hetet, jóformán in­gyen.” “No lám — mondtam neki — a General Motors ezt sem adja munkásainak. Kedves barátom, én mondom magának, amikor maga dolgozik, önma­gának dolgozik. No meg a fiainak is. Mert azok élete a magáénál is jobb lesz. Szlovákia szegény or­szág, és csak néhány éve járja a szocializmus útját. És én csak pár órája vagyok az Önök államában. Ebben a munkásszállóban magába véve is látom a szocializmus áldásos eredményeit. Látom a moder­nül felszerelt, kényelmes lakószobákat, zuhanyozó­val, éttermek vannak a munkások részére. En jól emlékszem gyermekkoromból, hogyan él­tek a munkásemberek a régi rendszerben. Látom az új lakóházak százait is emelkedni Kassa minden részében. És ez mind csak a kezdet.” A barátom hunyorított, azután vállamra tette ke­zét és azt mondta: “Gyerünk be komám, igyunk egyet!” Ittunk is egymás egészségére, amit szlovákul úgy mondanak, hogy “Nazdra Vicko”. Hát: “Nazdra Vicko” ’ szlovák munkástársak. “Nazdra Vicko” Éva és Miroslav, ifjú házaspár! Deák Zoltán TERJESSZE LAPUNKAT! Vasabronccsal jelölték meg Gyóni Géza tetemét Gyón és Dabas egyesitett községi tanácsa levél­ben kérte a szoyjetunióbeli Krasznojarszk város ve- vezetöit: kutassák fel jeles szülöttük, az első világha borúban orosz hadifogságba került és ott fertőző betegségben meghalt Gyóni Géza sírját. A kraszno- jarszki vezetők tudatták, hogy a városi honismereti és történelmi bizottság kutatja a sirt. Fügedi Péter nyugalmazott tanár, budapesti la­kos, ezzel kapcsolatban érdekes adatokat közölt Gyóni Géza haláláról. — 1928-ban egy Kalocsa melletti kis faluban, Dunaszentbenedeken tanítottam — mondotta. — Sok estén át beszéltem az akkori faluháza pénztáro­sával, Szabó Vilmossal. Szabó nem csak barakk-, hanem szobatársa is volt Gyóni Gézának. Kérésem­re, mert kedves költőm Gyóni, többször elmesélte halálának körülményeit. A tábor irodalmi színjátszó körének egyik veze­tője volt Gyóni Géza, s a szomorú fogoly hétközna­pokat karácsonykor és husvétkor előadásokkal pró­bálták ünnepivé tenni. A katonák közt népszerű és szeretett ember volt a költő. Ám egy napon a hazaté­rés szép reménye bizonytalanra fordult, a táborban ragályos-halálos betegség ütötte fel a fejét. Naponta 15-20 fogoly halt meg. Egy napon Gyóni Géza is megbetegedett. Fügedi Péter igy idézi Szabó Vilmos történetét: — A beteg Gyónit elkülönítették, de az egészsé­ges katonák rendszeresen felkeresték, meglátogat­ták. Halálakor is többen ágyánál voltak, Szabó Vil­mos fogta le a költő szemét. Délután ásták a sirt, a többi aznap elhunyt, közel húsz katonával együtt készültek eltemetni. Mésztejet öntöttek a sírba, majd egymásra helyezve tették közös sírba a halotta­kat. Az egyik katona mondta, meg kellene jelölni Gyónit, hiszen költő, jeles ember, hátha keresni fogják egyszer. Ekkor többen valami jel után néz­tek, s találtak is: egy vasabroncsot. A derékszíj he­lyén ezt erősítették a költő derekára. A tömegsírt ezután beföldelték. Az idő talán még nem ette meg az abroncsot, s ha a tömegsírra rátalálnának, ez még eligazító jel lehet. TAMASI ARON EMLEKKIALLITAS A Petőfi Irodalmi Muzeum TAMASI ÁRON em- lékkiállitást rendez ősszel az iró születésének 75. év­fordulója alkalmából. Kassai lakodalmas TTw^rvii. 1 29461 45 napot kirándulás ‘ | Magyarországba L JET REPÜLŐVEL. « Érdeklődjön az új leszállított árak felől, * L úgyszintén a különleges olcsó árak felől, , j fiatalok részére. » * Hajóutazások 4 ! IKK A ét TUZEX CSOMAGOK « ► megbízható és gyors elintézése 4 CHELSEA : TRAVEL SERVICE • ; 222 Wett 23rd Steel, j ► New York, N. Y. 10011 j ' Telefon: WA 4-4500 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom