Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-09-14 / 35. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 14. 1972 Fáradhatatlanul húzta az öttagú zenekar a talp- alá valót. Mintha csak valaki hajtotta, kergette volna őket. Még szünetet sem akartak tartani.' Tetszett is a nagy ügybuzgalom a vendégeknek, de azért még ók is szerették volna, ha gyakrabban és hosszabban tart pihenőt a banda, hogy alkalmuk legyen énekelni. Népdalokat. Szlovák népdalokat. Amilyeneket lakodalmakkor, parasztlakodalmakkor szokásos és illik énekelni. Amikor a zenekar megállt hát egy rövid időre, a lakodalmi nép, elsősorban a 40-50 potocki parasztasszony — szlovák nemzeti viseletben — meg a férfiak is, azonnal hozzákezdtek dalolni, hogy: “Vidala mamicka, cerenku’,’ (Más falubeli legényhez adta a mama férjhez a lányát.) Meg azt is, hogy: “Pod nasine oblocikom”, amiből még mi is, magyar vendégek, megértettük, hogy valami ablakról van benne szó. Az ám: “Ablak alatt, kis kertünkben énekelnek.” * * * * Nem volt véletlen, hogy a banda olyan lelkesedéssel munkálkodott: egy volt partizánharcos, jelenleg a 7000 munkást foglalkoztató kassai épito- tröszt igazgatójának lánya esküdött meg aznap egy potocki parasztfiúval — aki mellesleg épitömérnöki pályára készült. Az állami esketőhivatal termét csaknem szinültig megtöltötték a rokonok, barátok, a család tisztelői. A lakodalmat pedig az épitömun- kások szállodájának e célra kibérelt nagy ebédlő- termében tartották. Feledhetetlen élmény volt ez számunkra, akik ilyen régimódi parasztlakodalmon már rég nem vettünk részt. A fiú rokonai, potocki parasztasszonyok, a szivárvány minden szinében ragyogó gyönyörű szlovák paraszti népviseletben ültek az asztal körül. A menyasszony, ugyancsak régi szokás szerint, három különböző öltözetben tűndöklött a lakodalmon. Először menyasszonyi ruhában, aztán egy bájos pirospettyes parasztruhában. Abban táncolta a menyasszonyi táncot mindenkivel, aki hajlandó volt a “táncdijat” lefizetni érte. De megérte az árát! Es végül, harmadjára estélyi ruhába öltözött át és akkor szeletelte fel, férje segítségével a lakodalmi tortát. Nos és a lakoma! Háromszor volt tálalás ezen a lakodalmon. Este hatkor kezdődött az ünnepi vacsora finom májgombóc-levessel, aztán jöttek a sertéskarajok, uborkával es finom körítésekkel, lakodalmas süteményekkel. Aztán iszogatni kellett vagy egy óráig. Akkor jött a második terite’s. Finom kirántott borjúhús, nagyszerű krumplisalátával, egyéb körítéssel, amelyet újabb sütemények, kávé, tea követett. Nos, akkor táncoltunk egyet és ihol ni, éjfél jött és hordták már a piros pozsgás kassai lányok az éjféli vacsorát: székely-gulyást, töltöttkáposztát,, kolbászt és egyebeket. Hát persze akkorára már úgy éreztük magunkat, mint Móricz Zsigmond hires, éhes embere, aki elé egyszerre tálalták fel mindama finomnál finomabb ennivalókat, amik egész életében elkerülték öt. Dehát ezt a nagy megpróbáltatást mégis kiálltuk nemesen. Igaz ugyan, hogy az ételtől és az italtól olyan állapotba kerültünk, hogy se azt nem tudtuk, merre van a kijárat, sem azt, hogy merre van lakosztályunkba a bejárat. Mielőtt azonban még ebbe az állapotba jutottam volna, de már a finom szlovákiai borok hatása alatt, megeredt egy kicsit a nyelvem és kiülve a szálloda terraszára (mert a teremben bizony nagy volt a hőség) megkérdeztem az épitotröszt egyik vezető emberét ( aki jól beszélt magyarul): “Hát mondja csak kedves munkástárs, gondol-e arra mindennapi munkájában, tudatában van-e annak, hogy amit épit, végeredményben önmagának építi?" A szlovák munkástárs, aki különben szintén nem volt ellensége a szőlő nedvének, fél mosollyal, kissé meglepve, fürkészve tekintett rám. “Mit akar tőlem ez az amerikai — gondolhatta. — Pár órával ezelőtt toppant be hozzánk és most politikai kérdést intéz hozzam.” De annak tudata, hogy vendége vagyok a tröszt igazgatójának, megnyugtatta, és igy felelt: “Kedves barátom, mi itt az államnak dolgozunk. Az állam Írja elő nekünk, mit kell építeni, az állam állapítja meg a bérünket, stb. Maguknál mindezt a trösztök Írják elő. Magúknál a General Motorsnak, a Fordnak, a General Electricnek, és a többi gyáraknak dolgoznak; azok fektetik le a szabályokat, nálunk az állam. Ez az egesz. * “No, szomszéd,- mondtam neki,"hát nem ez az egész. Mert a General Motors, a Ford, a Boeing nem garantálja a munkásainak a munkaalkalmat. Csak addig tartja őket munkában, amig szüksége van rájuk. Abban a pillanatban, amikor nincs szüksége rájuk, csappan a munka, az utcán találja kelmed magát. Mikor volt maga munkanélkül legutóbb?” “Az új rendszerben sose’ vallotta be barátom. “Nos aztán-folytattam; a General Motors, a Ford, a Boeing, vagy a bányavállalatok nem törődnek a munkás egészségével. Az amerikai munkásság jelentékeny részének nincsen megfelelő orvosi ellátása. A General Motors, a G.E. nem törődik a maga fiainak iskoláztatásával. Vannak magának gyermekei?” “Van - két fiam.” “Mit csinálnak?” “Mindkettő technikai főiskolába jár.” “Lássa csak! Hát vakáción mikor volt utoljára?” “Minden évben kapok két hetet, jóformán ingyen.” “No lám — mondtam neki — a General Motors ezt sem adja munkásainak. Kedves barátom, én mondom magának, amikor maga dolgozik, önmagának dolgozik. No meg a fiainak is. Mert azok élete a magáénál is jobb lesz. Szlovákia szegény ország, és csak néhány éve járja a szocializmus útját. És én csak pár órája vagyok az Önök államában. Ebben a munkásszállóban magába véve is látom a szocializmus áldásos eredményeit. Látom a modernül felszerelt, kényelmes lakószobákat, zuhanyozóval, éttermek vannak a munkások részére. En jól emlékszem gyermekkoromból, hogyan éltek a munkásemberek a régi rendszerben. Látom az új lakóházak százait is emelkedni Kassa minden részében. És ez mind csak a kezdet.” A barátom hunyorított, azután vállamra tette kezét és azt mondta: “Gyerünk be komám, igyunk egyet!” Ittunk is egymás egészségére, amit szlovákul úgy mondanak, hogy “Nazdra Vicko”. Hát: “Nazdra Vicko” ’ szlovák munkástársak. “Nazdra Vicko” Éva és Miroslav, ifjú házaspár! Deák Zoltán TERJESSZE LAPUNKAT! Vasabronccsal jelölték meg Gyóni Géza tetemét Gyón és Dabas egyesitett községi tanácsa levélben kérte a szoyjetunióbeli Krasznojarszk város ve- vezetöit: kutassák fel jeles szülöttük, az első világha borúban orosz hadifogságba került és ott fertőző betegségben meghalt Gyóni Géza sírját. A kraszno- jarszki vezetők tudatták, hogy a városi honismereti és történelmi bizottság kutatja a sirt. Fügedi Péter nyugalmazott tanár, budapesti lakos, ezzel kapcsolatban érdekes adatokat közölt Gyóni Géza haláláról. — 1928-ban egy Kalocsa melletti kis faluban, Dunaszentbenedeken tanítottam — mondotta. — Sok estén át beszéltem az akkori faluháza pénztárosával, Szabó Vilmossal. Szabó nem csak barakk-, hanem szobatársa is volt Gyóni Gézának. Kérésemre, mert kedves költőm Gyóni, többször elmesélte halálának körülményeit. A tábor irodalmi színjátszó körének egyik vezetője volt Gyóni Géza, s a szomorú fogoly hétköznapokat karácsonykor és husvétkor előadásokkal próbálták ünnepivé tenni. A katonák közt népszerű és szeretett ember volt a költő. Ám egy napon a hazatérés szép reménye bizonytalanra fordult, a táborban ragályos-halálos betegség ütötte fel a fejét. Naponta 15-20 fogoly halt meg. Egy napon Gyóni Géza is megbetegedett. Fügedi Péter igy idézi Szabó Vilmos történetét: — A beteg Gyónit elkülönítették, de az egészséges katonák rendszeresen felkeresték, meglátogatták. Halálakor is többen ágyánál voltak, Szabó Vilmos fogta le a költő szemét. Délután ásták a sirt, a többi aznap elhunyt, közel húsz katonával együtt készültek eltemetni. Mésztejet öntöttek a sírba, majd egymásra helyezve tették közös sírba a halottakat. Az egyik katona mondta, meg kellene jelölni Gyónit, hiszen költő, jeles ember, hátha keresni fogják egyszer. Ekkor többen valami jel után néztek, s találtak is: egy vasabroncsot. A derékszíj helyén ezt erősítették a költő derekára. A tömegsírt ezután beföldelték. Az idő talán még nem ette meg az abroncsot, s ha a tömegsírra rátalálnának, ez még eligazító jel lehet. TAMASI ARON EMLEKKIALLITAS A Petőfi Irodalmi Muzeum TAMASI ÁRON em- lékkiállitást rendez ősszel az iró születésének 75. évfordulója alkalmából. Kassai lakodalmas TTw^rvii. 1 29461 45 napot kirándulás ‘ | Magyarországba L JET REPÜLŐVEL. « Érdeklődjön az új leszállított árak felől, * L úgyszintén a különleges olcsó árak felől, , j fiatalok részére. » * Hajóutazások 4 ! IKK A ét TUZEX CSOMAGOK « ► megbízható és gyors elintézése 4 CHELSEA : TRAVEL SERVICE • ; 222 Wett 23rd Steel, j ► New York, N. Y. 10011 j ' Telefon: WA 4-4500 2
