Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-08-03 / 29. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Aug. 3 1972 A szép fogalma... . ... ... napjaink szepsegidealia Néhány szó a divatékszerekről A “szép” fogalmát az ember alkotta és ez ugyan­úgy fejlődik az emberiséggel, mint a művészetek. Az ember megjelenése előtt is voltak arányok, ritmusok, szinek, de ezek önmagukban nem voltak szépek vagy csúnyák, csak az ember tudatában váltak azzá. A szépség az embertől nem független tárgyi va­lóság, hanem az emberek tudatában megjelenő szubjektív jelenség. Évezredek gyakorlati tapasztalatai, majd elméle­ti tevékenységek során alakultak ki a szép ismérvei. A szépet csak összehasonlítás alapján lehet felismer­ni. Az emberek tudatában a jó fogalma gyakran ke­veredik a széppel: például a jó időt szépnek mond­juk, vagy a jó emberi tulajdonságokat szépnek tart­juk. Ugyanúgy szépnek tartjuk a tisztát, az ápoltat is, mert jó és kellemes érzést keltenek. Korunk a csúnyát sem tartja csupán a szép ellenpólusának. Önmagában a csúnya is lehet vonzó, vagy egyedisé­gében érdekes. Minden kornak, sőt népnek van saját szépségide­álja. Más a szép nő fogalma a keleti es más a nyu­gati népeknél. Az ősember duzzadó csípőkkel, mellekkel, ter­hességtől domborodó hassal ábrázolta asszonyalak­ját. Az egyiptomi nők csípője karcsú, válluk széles volt és nem kellett szégyenkezniük nagy, csontos lábfejük miatt. A görögök és a rómaiak megpróbál­ták képletekbe foglalni a női test arányait. A közép­kor megkísérelte eltüntetni a test szépségét. Indiá­ban a vékony derék, a széles, iveit formák a szépek. A modern európai és -amerikai nőtipus a hosszú lá­bú, vékony csipöjü, fiús alkat. A polgári ízlés évtizedekig megkövetelte a pará­nyi lábfejet, a kicsi, párnás, nőies kezeket, a hal­vány bőrt. A mai nő sportos alkat, intellektuális típus, hosszú, csontos újakkal —, és kiderült, hogy nem is olyan kicsi a lábfeje. Mivel élete nagy részét munka­helyen, zárt épületben tölti, szeretne egész éven át napbarnítottnak látszani. Amint látjuk, nincsenek a női szépségre örök ér­vényű törvények. Csodák sincsenek, melyek min­denkit ideálissá varázsolnának. Az alkat, a csonto­zat és az ideálistól eltérő alkati sajátosságok vele születnek az emberrel. Minden nőben van valami figyelemreméltó érték, csak fel kell fedezni és élni kell a lehetőségeivel, ízlés és akarat kérdése. Sokan állítják — főleg férfiak —, hogy a nők csak önmagukat szeretik. Ez tévhit. A legtöbb nő nem szereti, nem is ismeri önmagát, csupán másoknak akar tetszeni. Típusokat utánoz, ahelyett, hogy fel­fedezné saját egyéniségét. Ha felismerné saját érté­kéit, kialakítaná saját stílusát, bátrabban mozogna, mindjárt mások is érdekesebbnek találnák. Fontos, hogy az ember megszabaduljon a gátlásaitól, mert a test hibain, hiányosságain segít a divat és a koz­metika. A szépség nem pénz e’s nem idő kérdése. Napja­inkban a modern kozmetika vívmányai nem hét la­kat alatt őrzött titkok, mindenkinek rendelkezésére állnak. Jellemző, hogy a legelfoglaltabb nők a leg­szebbek, legápoltabbak, mert munkájukat, elfog­laltságaikat úgy szervezik meg, hogy programjuk­ba a szépségápolást és a magukkal való törődést is be tudják venni. A mai nőnek úgy kell foglalkoznia a szépségével, olyan magától értetődően, mint a hi- géniával. Senki sem gondol az időre, mikor naponta fürdik, fogait ápolja, vagy kezet mos, mert meg­szokta és igényévé vált. A modern kozmetika és divat segít ugyan ellep­lezni az arc, vagy az alak elonytelenségeit, de könnyen álarccá, magunkra aggatott sallanggá vallhat, ha csak másokat próbálunk utá. or r; velük. A mai nő szépségét nem lehet meghatározni csu­pán külső ismertetőjegyekkel. A mai ember sz '-p- se'gigényét nem elégíti ki egy szabályos babí. re, arányos termet, vagy hibátlan bőr, szép haj, tb. A mai nőnek egyénisége van és ez látszik tekinte- • tén, arckifejezésen, mozgásán, gesztusain, érezni á beszeden. A mai nő szépsége kifejezésre jut egész lényében, megjelenésében. Nem korlátozzák előírá­sok, kánonok, lényege, hogy légkört tudjon terem­teni maga körül. Légrády Netti A szolidan és Ízléssel viselt, változatos anyagú — fa, fém, kerámia, porcelán, üveg, ko, műanyag, stb,— divatékszerek (bizsuk) dekoratív, hangulatos kié - geszitöi a modem öltözködésnek. Milyen ruhához, milyen divatékszereket viseljünk? A finomveretű ötvös fémtűk, karperecek, fémfüg­gős nyakláncok, kerámia brossok, az egyszerű műkő üveg és fagyöngy nyakláncok a mindennapi utcai öltözék, az egyszínű szövetruhák, kiskosztümök Íz­léses kiegészítői lehetnek. A csillogó, többsoros csi­szolt üveg es műgyöngyök, strasszdiszek az esti és alkalmi öltözékhez, a selyem és bársonyruhákhoz valók. Utcai ruhához tehát egyszerűbb, estélyi ruhához csillogóbb, gazdagabb, esetleg a táskát, hajat sőt a cipőt is díszítő divatekszer garnitúrát viselhetünk. Inkább legyünk mértéktartók. Egy jól elhelye­zett csillogó bross, vagy nyaklánc — fülbevalóval, esetleg karpereccel — sokkal hatásosabb lehet, mint ha hivalkodóan tuldiszitjük magunkat. Kivágott ru­hához nagyon dekoratív a tőbbsoros gyöngy, de csak karcsú szép nyakra való. Rövid tömzsi nyakra egyszerűbb, egy, legfeljebb kétsoros gyöngyök elő­nyösek. Kézimunkázok figyelmébe A subaszónyeg hagyományos alapanyagára, kongréra dolgozunk, szönyegfonallal. A halacskás szőnyeg alapszíne világoskék es türkizzöld. A levegobuborekok feherek, a halacskák piros es sárga színűek, a kopoltyú csikja fekete. Aranysárga alapra, fekete színből készítjük el a stilizált növény szárat és leveleit, a két bogyo színe élénkpiros és világospiros árnyalatú. S|hA BUDAPESTRE MEGY |§ « EL_NE MULASSZA FELKERESNI k | | KŐVÁRI TIBOR 3 j? NÉPMŰVÉSZETI ÜZLETÉT k ' V. Néphadsereg u.13 szám r | eredeti NÉPMŰVÉSZETI 5 } aruk nagy választékban |-\ I b Egy blokk a Szent István körúttól t iée»' ‘x?

Next

/
Oldalképek
Tartalom