Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-07-13 / 28. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 13. 1972 Az Amerikai Magyar Szó 1972. április 12-én New Yorkban megtartott 70 eves jubileumi bankettjén, Dr. Szabó Karoly a Magyar Népköztársaságwashingtoni nagykövete mondotta az alanti ünnepi kósz’óntót. A képen láthatók balról jobbra: Balogh Erzsébet, a Magyar Szó munkatársa, Lusztig Imre a Magyar Szó szerkesztője, Gellért Hugó a Lapbizottság elnöke, Dr. Szabó Karoly nagykövet, Deák Zoltán a Magyar Szó külmunkatársa, Révész Magda, Révész József, az ENSZ munkatársa, Kasnyik András a Nagykövetj ség munkatársa, és Buday Gyula, az ENSZ magyar küldöttségének tagja. Tisztelt Ünneplő Közönség ! Kedves Honfitarsnok, Honfitársak ! Engedjék meg, hogy a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövetsége és a magam nevében őszintén, szívből üdvözöljem Önöket, az Amerikai Magyar Szó Ügyvezető Bizottságát, Szerkesztőségét, a lap aktivistáit és olvasóit, az amerikai haladó magyar lap fennállásának 70. évfordulója alkalmából. Engedjék meg, hogy ezen ünnepi alkalomból meghajtsuk fejünket azok előtt, akik 70 évvel ezelőtt útjára indították mai újságjukat a Magyar Szót és azok előtt, akik a 70 év történelmi viharaiban mindenkor a helyes utat követték az új haza életébe való beilleszkedésben, a magyar néphez való tartozásuk, kapcsolataik, sőt ragaszkodásuk kifejezésében, a történelmi haladás melletti kiállásukban. Elismeréssel adózunk mindazoknak, akik minden áldozatot készek voltak és készek meghozni a lap nemes céljai megvalósításáért és fáradtságot, nehézséget legyőzve küzdöttek és küzdenek az egész emberiség legszebb álmainak valóraváltásáért. Amikor 70 év történelméről emlékezünk, akkor elmondhatjuk, hogy az emberiség történetének különlegesen gazdag, eseményekben, változásokban sok-sok évszázaddal felérő új korszakát éltük és éljük át. A legnagyobb tisztelettel említem meg, hogy Önök közül többen, vagy talán sokan végigélték és tudatosan értékelik ezt a történelmi időszakot. Önök közül sokan személyes résztvevői, vagy élő tanúi annak, hogy nemcsak két világháború és más hóditó, elnyomó háborúk végtelen szenvedései jellemezték ezt a hét évtizedet. Jellemzik ezt a népi forradalmak és győzelmek, a világ egy jelentős részén a kizsákmányolástól mentes társadalmak létrejötte. Jellemzője ennek a korszaknak, hogy az emberiség 2/3-a elnyerte vagy visszanyerte nemzeti függetlenségét. Szemünk előtt latjuk a gyarmatbirodalmak összeomlását, a népek békevágyának erőteljes kibontak zását. A tudomány és technika eddig ismeretlen, új távlatokat nyitott meg a világ gazdasági fejlődése előtt. Megnyílt a lehetősége, hogy az emberiség egésze szabadon, jólétben es az eddiginél boldogabban éljen. A 70 év történetéhez azonban az is hozzátartozik, hogy még nem szűntek meg az újabb háborúk, pusztulások veszélyei — beleértve az egész emberiség pusztulását fenyegető atom és hidrogén háború veszélyét — és elmondhatjuk, hogy az elődök dicsérete, harcuk eredményeinek elismerése mellett bőven maradt tennivaló a jelen és jövő alkotói számára is. Visszatérve a mai ünnepségünkhöz, megállapíthatjuk, hogy ez a rendezvényük sokkalta ünnepélyesebb, mint általában a rendszeresen tartott soksok alkalmi összejövetel, találkozás, hiszen lapjukat, a sajátjuknak vallott lapot ünnepük, amely hét évtized óta teijeszti a társadalmi haladás eszméit és ápolja magyar nyelvünket, kultúránkat, az óhaza i- ránti tiszteletet és szeretetet. Ezt az ünnepélyes találkozást ezt az ünnepélyes érzést bizonyára megosztják mindazokkal a honfitársakkal, akik a nagy távolságok miatt nem lehetnek itt most jelen, de akik szintén magukénak érzik ezt a lapot, magukénak érzik a Magyarországhoz való tartozást, magukénak érzik a magyar nyelv és kultúra fenntartását, ápolását. Tisztelettel és szeretettel köszöntőm mindazokat, akik a hosszú évtizedek távlatában elismerést szereztek a magyar névnek: mindazokat, akik megbecsüléssel és jó szándékkal gondolnak származásuk földjére és velünk együtt örülnek a mai Magyar- ország gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésének, előrehaladásának. Külön őröm volt számomra, hogy két héttel ezelőtt, a magyar nép felszabadulásának 27. évfordulóját együtt ünnepelhettük és azon a fogadáson a jelenlévők közül több honfitárssal is találkozhattam. Vannak életünkben olyan évfordulók, amelyek nem egyszerűen az évek múlását jelentik, hanem egész életünk fordulópontját. Hazánk felszabadulásának napja volt az a nap, amikor átléptünk a sok évszázados szolgalétből a szabadságba, amikor először tudhattuk, érezhettük, hogy a magunk társadalmának dolgozunk, építünk. Megváltozott népünk élete és az évek során a mai Magyarországnak több lett a tekintélye, a becsülete a világ szemében is. Lapjuk fennállásának 70. évfordulója közel esik egy másik évfordulóhoz is, Petőfi Sándor születésének közelgő’ 150. évfordulójához. Petőfi Sándor, a halhatatlan költő emléke előtt tiszteleg a magyar nép és tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik nemzeti e’rtékeinket. Mint bizonyára tudják, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Kormánya és a Hazafias Népfront által létrehozott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja haza a világ, a “népek hazája” népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végső céljait. Amikor a Honfitársak most lapjuk hét évtizedes múltjára emlékeznek és a lap jövőjét kovácsolják, csak tisztelet és elismerés illetheti mindazokat, akik az amerikai haladó magyar sajtót a hét évtized alatt fenntartották és azokat, akik ma is fenntartják, támogatják. A haladó magyar sajtó hét évtizede sokra kötelez. Őszintén kívánom, hogy a Magyar Szó és elődeinek hagyományai, szép munkája tovább épüljön, gazdagodjék a mai és a jövő generáció teljes megelégedésére. A Magyar Szó ügyvezető Bizottságának, Szerkesztőségének, aktivistáinak, a jelen lévő ünneplő közönségnek, a lap minden olvasójának, támogatójának nagyon jó egészséget és sok sikert kívánok.
