Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-07-13 / 28. szám

Thursday, July 13. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 chicagói konvenció után, amelyen Debs és DeLeon kezet fogtak egymással, az SLP veze­tése alatt lévő Népakarat és az S. P. kiadásá­ban megjelenő Előre egyesültek, Testvériség néven. 1912 november 2-án az Előre, mint napi­lap jelent meg az M.B.O.SZ. támogatásával, így nemcsak a Betegsegélyzönek, hanem az Amerikai Magyar Szocialista Szövetségnek is lényegesen megnőtt a befolyása. A munkás-1 .ság két említett szerve mindjobban politikai tényezővé vált az amerikai magyar munkás- mozgalomban. A Tisza és Lukács kormányzat ellen, 1913. március 2-án nagy tiltakozó népgyülést hívtak össze, amelyet az Arlington Hallban tartottak meg, ahonnan táviratot küldtek Magyarország­ra a munkásság képviselőinek, üdvözölve az általános sztrájk előtt álló magyar dolgozókat. A távirat szövegéből a következőket idézzük: “Magyarország forradalmi munkásságát és az egyesült ellenzéki pártodat a március 2.-án New York-ban megtartott gyűlés szívből üd- • vözli, Magyarország hóhérait megvetőleg elité­li.” Amikor az Egyesült Államok is csatlakozott a háborúhoz, az Új Elörétöl megvonták a pos­tai szállítási jogot. Az egész munkásmozgalom új feladatok előtt állt. Meg kellett oldani, ho­gyan teijesszék a sajtót, hogyan vigyék előre a háborűellenes küzdelmet. A lap szétosztására minden városban cso­portosan jelentkeztek a munkások. Nemcsak a meglévő előfizetőknek hordták ki a lapot, hanem ezer és ezer új előfizetőt szereztek, úgy, hogy az Előre olvasóinak száma 10 hónap leforgása alatt megduplázódott. Az orosz proletárforradalom nagy kihatással volt az amerikai magyar munkásmozgalomra, de nagy kihatással volt a bevándorolt amerikai magyar tömegekre általában. A frontok össze­omlásában a magyarországi forradalom csiráit látták, és amikor 1919 március 21-én a ma­gyarországi Karolyi-forradalmat a munkásság uralma váltotta fel, a változást az amerikai magyar munkásság örömmámorban vette tudo­másul. Hatalmas népgyülések zajlottak le az egész országban, és Magyar Amerika lakossága tiz és százezres csoportokban sorakozott fel a Tanácshatalom mellé. A népgyülések olyan si­keresek voltak, hogy egyes városokban képte­lenség volt termet találni, amely a gyűlésekre jövő munkásokat befogadta volna. A magyar- országi forradalom hireit és problémáit egye­dül az Előre tárta fel az igazságnak megfele­lően. Az 1920-as években lapunk következetesen rendíthetetlen harcot folytatott a Horthy rend­szer és az Egyesült Államokban lévő csatlósai ellen. Folytatta ezt a harcot mindaddig, amig a második világháború be fejeztével 1945-ben felszabadult szülőhazánk és megalakult a mun­kás - paraszt kormány. Azóta is nagy rokonszenwel szemléli lapunk magyar testvéreink emberfeletti törekvéseit, az ipar fejlesztésére, a mezőgazdasag korszerűsí­tésére. a kultúra és a nép életszínvonalának állandó emelésére. ********* AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÉLŐ LELKIISMERTE Ünnepi összejöveteleinken sok méltató szó hang - zott már el., lapunk hasábjain, alkalmi kiadványaink­nak 70. évfordulóját ünneplő sajtónk jelentőségé­ről. A méltatásokat e néhány szóval összegezhet-* jük: A huszadik szazadban sajtónk volt az amerikai magyarság — a második világháború legsötétebb óraiban talán az egész piagyar nemzet — élő lelki­ismerete. Egyedül a mi sajtónk ápolta hűséggel, hirdette rendületlenül és következetesen itt az Egyesült Államokban a magyar nép legdrágább, legbecsesebb értékéit, dicső szabadság- és forradalmi hagyomá­nyait. Dózsa György halhatatlan kínja, a magyar dolgozó nép megváltását századokkal a történelmi predisztenáció előtt megkísérlő nagy harcának esz­méi, az 1848-49-es szabadságharc forradalmi tanul­ságai, a hárommillió koldus Magyarországának mélységes társadalmi és gazdasági problémái, az egész világot a századunkban alapvetően megváltoz­tató szocialista eszmék egyedül a mi sajtónk ha­sábjain tárultak az amerikai magyarság széles réte­gei elé, jutottak el a munkásöntudat legmagasabb fokát elérő amerikai magyar dolgozók gondolatvi­lágába. Ezzel párhuzamban fogadott hazánk, az Egyesült Államok legértékesebb demokratikus hagyományai, megalakulásának forradalmi körülményei és jelen­tősége, az amerikai nép, köztük a fekete nép évszá­zados roppant harcai a függetlenségi nyilatkozat ígéreteinek, a teljes egyenlőség valóraváltásáért, egyedül a mi sajtónk hasábjain tükröződtek vissza, s valtak az amerikai magyarok tízezrei öntudatá­nak meghatározóivá s rajtuk keresztül magának az amerikai történelemnek hajtóerőivé. Ez a szent s olthatatlan fűzként égő és élő lelki­ismeret tette magától értetődő kötelességévé la­punknak azt, hogy síkra szálljon, szószólója legyen az üldözötteknek, s megalázottaknak, a kizsákmá­nyolás s a faji előítélet áldozatainak úgy fogadott hazánkban, mint szerte a világon. Az Egyesült Államok legkiválóbb fiai és lányai, akik a népért a haladás és a béke ügyéért való kiállá­suk miatt börtönbe kerültek, lapunk hasábjain szól­tak, közvetlenül vagy közvetve, amerikai magyarok­hoz,' támogatásukra lapunk hivó szavára sorakoz­tak fel, s ha kellett tüntettek és adakoztak olva­sóink. Big Hill Haywood, Joe Hill, Eugene Debs. Tom Mooney, Sacco és Vanzetti, a Scottsboro-fiúk a Horthy rendszer üldözöttéi, a Smith törvény ál­dozatai és napjainkban Angela Davis védelmére la­punk, mint az amerikai magyarság élő lelkiismerete mozgósította az amerikai magyarokat. A polgári sajtó — tisztelet az idönkinti s elenyé­sző kivételnek, (mint például a chicagói Magyar Tribune, a new brunswicki Magyar Hirnók) — ezzel szemben a múlt századvégi ferencjózsefi magyar dzsentrivilág dekadens légkörét terjesztette maga körül. Amüy megvetéssel tekintettek az “üzletüket” lehetővé tevő “bodik”-ra, éppolyan alázatossággal hajbókoltak s hajbókolnak ma is az amerikai üzleti és politikai világ “nagyságai” előtt. Fenntartás nél­küli támogatói és kiszolgálói voltak a ferencjózsefi és az azt követő Horthy-rendszer politikai, társadal­mi s gazdasági célkitűzéseinek. Ebbéli ténykedésü­ket természetesen összeegyeztették az amerikai üz­leti világ követelményeivel. Az amerikai demokrácia egyes szólamait hangoztatva, de anélkül, hogy azok mélyebb jelentőségét valaha is megkísérelték vol­na olvasóikkal megértetni, a befolyásuk alatt lévő magyarságot politikai téren következetesen felaján­lották és a választások idején “szállították” a leg­többet igéro politikai csoportnak. Ezeket a megállapításokat meg kellett tennünk, egyrészt azért, hogy hozzájáruljunk sajtónk szerepe, jelentősége meghatározásához, de másrészt azért is, mert az utóbbi időben, nem is egy esetben, olyan jelenségeket észleltünk, amelyek azt a benyomást keltik bennünk, hogy lapunk és az akörül csoporto­suló vagy csoportosult magyar szervezetek, intéz­mények szerepét, jelentőségét egyes hazai irók — akik jóhiszeműségét nem vitatjuk — komolyan alá­értékelik, ugyanakkor pedig a polgári sajtó és szer­vezetek jellegét,"működését ugyanolyan mértekben túlértékelik. Az ilyen tendenciák, ha idejekorán nem korrigálódnak, komoly és nemcsak amerikai­magyar, hanem egyetemes vonatkozású tévedések- t nek, helytelen konkluzióknakválhatnak kűtforrásai- vá. Mi más következtetést vonhatunk le abból, — hogy a sok közül csak egy-két példát ragadjunk ki,— amikor egy, az amerikai magyarsággal foglalkozó ki­adványból értesülünk, hogy az amerikai magyar polgári lapok “politikai tekintetben egyfajta, ’48-as függetlenségi eszmét követtek!” Vagy, amikor az amerikai magyar munkássajtóról azt állítják, hogy “nem foglalkoztak a magyar munkások magyar vol­tának megtartásával, sót igyekeztek elősegíteni az asszimilációt (Magyarok a Nagyvilágban 76. old.) Nincs és nem lehet kifogásunk ellene, sőt helye­seljük öhazai irók, történészek abbeli törekvéseit, hogy keresik és kultiválják a társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatokat a külföldi magyarság minden, a mai Magyarország irányában a jóakarat legcsekélyebb jelét is tanúsító egyénékkel vagy szer­vezetekkel. Az ebbeli törekvéseknek azonban az amerikai magyarság történelmének és lapunk szere- pének a tényeknek megfelelő elemzésén és értéke­lésén kell alapulniok. DEÁK ZOLTÁN Tii.nníríTTmrirrriíMi.iniiiiinT.-nnTTYiTriiTTiir.H'i'.'.T v:::::i:;!i:mTiinnYini:iiTniifrn,^:iiin-.TrrTT.TTr,Tiiii;.:iiiTTfTfl;:;.-Tíi'7Tnri;:!r.r.r.vnnni:n..:.:'.;.,:.'í:viii:,.!i,'TrTrrrrTTT*Trr-r-r—^üMTrr’.TinnMüiTüDmiitiinmu-tiiiimCTniiiiiiüii.iüMirüurmnn.wriT.HiritrrTiüinrümHg VIDÁM SZÍNPAD VI.,Révay utca 18. Telefon: 311-311 ! 1972. augusztus 11 péntek, 12. szombat, 13. vasárnap, 18. péntek, 19. szombat 20. vasárnap, 25. péntek, 26. szombat, 27. vasárnap, szeptember 1. péntek, 2. szombat 3. vasárnap — este Vá 8 órakor EGY KIS HAZAI | A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK VIDÁM ZENÉS MŰSORA HAZALÁTOGATÓK NE MULASSZÁK EL MEGTEKINTENI EZT A MŰSORT!!! mil)HUUUlu»»imlllllHMlMllMimtl1immnminiinninl1úammiH1HWMIlUMmni«»mni»uu«*Mimmmm<n<.....iiiinuummmiumuümiimiimminiiniuumnmunnnUHinmnmiiiniintlIiHMummilllinmmniiimun....niinniniuiimiiuliiiimiiimum^

Next

/
Oldalképek
Tartalom