Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-03 / 5. szám
Thursday, Feb. 3 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD NEM SOKÁIQ LESZNEK QÉSÁK JAPÁNBAN A nagyrabecsiilt és ünnepelt gésák kora letünö- ben van Japánban. Ez az ősrégi női hivatás, a nyugati tévhittel ellenkezően, nem prostituáltat jelent, hanem képzett, nagy tudásu énekes, zenész, táncos és szórakoztató művészt. Ma már Tokióban, Oszakában és más nagyvárosban éppúgy, mint a kisebb városokban, egyre fogyatkozik a gésák száma. Tipikus kisebb város a Japán-tenger partján, Niigata kikötőváros, amelyet azelőtt lenéztek a nagyvárosok elegáns gésái, de még ebben a városban is egy hires táncmester tanitotta a fiatal gésa növendéklányokat a táncművészetre. De 20 évvel ezelőtt Niigatában több mint 400 nyilvántartott gésa volt, a mai 130-hoz képest. A mai fiatal lányok nem hajlandók többé gésának menni, szívesebben dolgoznak irodában, vagy gyárban. Ha vidámabb életet kívánnak, bárban vendégfogadónak mennek el, ehhez nem kell képzettség és sokkal többet keresnek vele. Egy idősebb gésa elmondta tipikus élettörténetét. Mint sok más éhező parasztnak a gyermekét, szülei őt is eladták 8 éves korában egy gésa-háznak. A pénzért, amit a szüleinek egy összegben kifizettek, a gésa-ház a kislány élelmezéséről és ruházkodásáról gondoskodott, amellett énekelni, táncolni és hangszeren játszani is tanitotta. De dolgoznia is kellett a tulajdonos részére a vásárlási összeg erejéig. A gésaház nem szórakozóhely, hanem a növendékek és gésák lakóhelye. A régi időkben szolgai viszonyban álltak a tulajdonosnövel szemben, aki maga is többnyire kiöregedett, nyugalomba vonult gésa volt. A lányok a tulajdonosnöt “anyá”-nak, a többi gésát “növér”-nek titulálták. Nehéz életük volt a növendékeknek. Iskolába jártak, mint más gyermekek, de iskola után ének, tánc és zene-leckék következtek és nemcsak az “anyát” kellett kiszolgálni, hanem az idősebb “nővéreket” is. A mai japán gyermekvédő törvények nem engedik meg, hogy 15 éves kora előtt egy lány gésa tanuló lehessen. Ez viszont már túl késő a kecses hagyományos japán táncmozdulatok elsajátításához. A művészeteknek legfeljebb egyikét tanulhatja meg, - nem mind a hármat. A mai japán parasztoknak jobban megy a dolguk és álmukban sem jutna eszükbe, hogy lányukat akár a leghíresebb gésa háznak is eladják. Többnyire csak a gésák, színészek, vendéglátó iparbeliek lánygyermekei készülnek még manapság gésának és ezek is egyre kevesebben. Tavaly a gésaházak tulajdonosainak szervezete kénytelen volt újsághirdetésekben új növendékeket keresni. “Kimonót ingyen adunk és havi 100,000 yen ( $ 300) fizetést garantálunk,” kecsegtetett a hirdetés. Az irodai és gyári átlag havi fizetések 150 dollárnak felelnek meg. Mindössze három 18 éves, középiskolát végzett lány jelentkezett a hirdetésre és tizenkét gésaház sorshúzás utján döntötte el, hogy melyik három kapja meg a lányokat. De kettő a lányok közül alkalmatlannak bizonyult. A harmadik lány az egyik gésaházhoz került, de egy heti kiképzés után elege volt belőle és felmondott. A nehézségek miatt senki sem akar már gésaház vezető lenni; a gésák többnyire önállóan, függetlenül működnek. Élettörténete elmondása után az idősebb gésa azt is elbeszélte, hogy lánya sem volt hajlandó anyja nyomdokait követni. Amikor elvégezte a középiskolát, könyvelőnek képeztette ki magát és azóta ilyen minőségben dolgozik egy építkezési vállalatnál. A gésáknak rendkívül sok kiadásuk van. A díszes kimonók sokszáz dollárba kerülnek és sokfajta kimonó kell különböző alkalmakra. Azonkívül, a szokás szerint, állandóan drága ajándékokkal kell ellátni a munkaadó vendéglőket, a kolléganőket és a tanítókat. Nem csábitó többé a gésa-élet, a fiatalok nem kérnek belőle és ez a hagyományos, valamikor ünnepelt japán hivatás nemsokára csak a múlt emléke marad. EURÓPAI ingatlanközvetítés ■ hotel, pensio, telek, ház-vetel, eladás, • I Becs, Burgenland. Fertö-to vidékén is Schwciz.i közvetítési cim: FENYVES JENŐ 4054, BASEL. Bristenweg 10. Schweiz, Európa Susan B. Anthony képe a kétdollároson Seymour Halpern, new yorki republikánus képviselő törvényjavaslatot nyújtott be, amelyben a kétdolláros bankjegyek újabb forgalomba hozatalát ajánlja, de nem a régi, Jefferson-arcképpel, hanem, az amerikai nők tiszteletére, a szüfrazsett Susan B. Anthony képével. Kétdolláros bankókat 1966 óta nem nyomtatnak, amikor a Jefferson bankjegyek lemezeit megsemmisítették; ezekből nagyon kevés van még forgalomban, de ma is hivatalos pénzegység. !_____________________________5, Halpern képviselő javaslatát 31 más képviselő, 17 kormányzó és 50 millió nőt képviselő 25 országos szervezet támogatja. A javaslat előterjesztéséhez Shirley Chisholm brooklyni, Bella Abzug new yorki és Louise Hicks bostoni képviselőnők is hozzájárultak. Halpern úgy vélekedett, hogy a 151 évvel ezelőtt született Susan B. Anthony megérdemli ezt az elismerést, mert az ő személye mindazoknak a nőknek a szimbóluma lett, akik “valaha hozzájárultak, vagy igyekeztek hozzájárulni az ország előrehaladásához.” Rosszalta Halpern képviselő kollégáinak élcelődéseit a nők felszabaditási mozgalmával kapcsolatban. Mr. Halpern megjegyezte, hogy a nők választójogáért való küzdelemben Miss Anthony-t 1872- ben letartóztatták, mert az akkori elnökválasztáson szavazott. Erre hivatkozva Ronald Reagan kaliforniai kormányzó kijelentette, hogy semmi szin alatt nem támogatja a S. B. Anthony arcképes kétdollá- rost. Reagan egyik szószólója megmagyarázta, hogy “a kormányzó ellenzi a törvénytelen módon elért társadalmi változtatásokat, ezért nem támogathatja a javaslatot.” Csak egyetlen esetben szerepelt nő arcképe amerikai pénzegységen. Martha Washington arcképével 1888-ban nyomtattak egydolláros ezűstfedezetü bankjegyet, amely három évig volt forgalomban. Abzug képviselőnő jó ötletnek tartja, hogy kétdolláros bankjegyen jelenjen meg a harcos szüfrazsett arcképe. A kétdollárosokat jobban megnézik, mint bármi más összegű bankjegyet. Vannak azonban, akik azt mondják, hogy a kétdolláros rossz szerencsét jelent. Más véleménye van erről a Bureau of Engraving and Printing igazgatójának, James A. Conlon-nak, aki úgy véli, hogy a kétdolláros bankjegyek újra forgalomba hozatala jó szerencsét hozna az ország gazdaságának. Minden évben 2.5 millió dollárt kitevő különböző névértékű bankjegyeket nyomtatnak; ezeknek 50-60 százaléka 1 dollárosokból áll. Ha az évente nyomtatott egydollárosok fele helyett kétdollárosokat nyomtatnának, ezzel a kormány több mint 2 millió dollárt takarítana meg.
