Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-27 / 4. szám
Thursday, Jan. 27. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HéTVéG! fevéc írja: Rev. Gross A. László B. Di Th. M. KINEK VAN SZÜKSÉGE AMNESZTIÁRA? Az utóbbi napokban sokat hallunk és olvasunk a katonai szolgálat elöl / és alól / külföldre menekült amerikai fiúknak adandó feltételes amnesztiáról. Az amnesztia szó a görög “elfelejt” igéből származik és világszerte használatos definíciója körülbelül igy hangzik: Törvényerejű rendelkezés bizonyos fajta bűncselekményeket elkövetett egyének büntetésének az elengedéséről (betű szerinti értelemben: elfelejtéséről),vagy ugyanazon bűncselekményekért már elitéit és börtönben lévő személyek büntetésének az érvénytelenítéséről. Az amnesztia magyar neve: közkegyelem. A jelen esetben arról az “amnesztiáról” van szó, amelyet az Ohio-i szenátor: Robert Taft, Jr. szándékozik törvényjavaslat formájában a Kongresszus elé terjeszteni. A tervezett javaslat szerint amnesztiában csak az a külföldre távozott vagy már bebörtönzött hadköteles egyén részesülhet, aki hajlandó az elmulasztott katonai szolgálat helyett — három éven át — olyan polgári jellegű, közhasznú tevékenységre vállalkozni, amit a szövetségi kormány szabna ki számára. Feltehetőleg Taft szenátor tervezett törvényjavaslata e pillanatban nem egyéb, mint a Nixon-adminisztráció kísérleti léggömbje annak a kipuhatolására, hogy az amerikai közvélemény általában, valamint a közvetlenül érintett “bűntettesek” miként reagálnának egy ilyenfajta megközelítésre. Nos, a visszhang már most többé-kevésbé sejthető és fel is mérhető azokból a megnyilvánulásokból, amelyeknek az elmúlt napokban tanúi lehettünk: A “bűntettesek” szószólói kijelentették, hogy ók nem érzik magukat bűnösöknek, tehát megbo- csájtásra es elfelejtésre nekik nincs szükségük.BüntefG jellegű kényszermunkáról pedig hallani sem akarnak. Az ö álláspontjuk az, hogy őket minden feltétel nélkül megilletik azok a jogok és kiváltságok, amelyekhez bármely más polgárnak jussa van. A szülök és más közvetlen hozzátartozók, akiknek fiai, illetve közeli rokonai az indokínai hadjárat folyamán elpusztultak vagy megnyomorodtak — érthető emocionális okokból — felháborító igazságtalanságnak tartják, hogy mig az ö szeretteik oly nagy árat fizettek honpolgári kötelességük hűséges teljesítése közben, ezek a “gyáva szökevények és katonakerülök;” akiknek az egész háború alatt a hajuk szála sem görbült meg, egy páréves civil munkaszolgálattal fehérre moshatják magukat. A visszatért veteránok a leghangosabb ellenzői a közkegyelemnek. Az ö hangjukat nem csekély mértékben erősíti a korábbi háborúk ex-katonáinak az ultra-hazafias Amerikai Légióban tömörült sokasága. Ezek erélyesen tiltakoznak minden olyan törvényes rendelkezés ellen, amely lehetove tenne a “ha- zafiatlan poltronok” számára, hogy azok ilyen könnyen, ilyen olcsón megúszhassak hűtlenségük következményeit. Végül ellene van az amnesztiának számos jogtudós, politikus és törvényhozó, nem okvetlenül emocionális alapon, hanem abból a józan meggondolásból kiindulva, hogy ha ilyen egyszerűen napirendre térünk több, mint százezer hadköteles egyénnek a katonai szolgálat alól való kibújása felett, akkor volNő a Közös Piac országainak száma Anglia, Norvégia, Dánia és Írország csatlakozott az Európai Közös Piac szervezetéhez és ezzel tiz nyugateurópai ország lett részese e gazdasági közösségnek. A régi tagokat a fekete szin, az új tagokat a sötétszürke ábrázolja. A Közös Piac szervezetéhez tartozó 10 ország lataképpen veszedelmes precedenst alkotunk a jövőre nézve: szinte irányt mutatunk a későbbi hadköteles generációk számára, hogyan lehet elkerülni a katonai szolgálatot — minden súlyos következmény nélkül . . Világos, hogy itt összeegyeztethetetlen ellentétek forognak fenn. Egy olyan döntés, amely a szembenálló nézeteket közös nevezőre hozná, még Bölcs Salamonnak is gondot okozna! En azonban úgy vélem, hogy egy bátor és becsületes Kongresszus — ha őszintén keresne — találhatna olyan kiutat ebből a feneketlen kátyúból, amely legalább közel járna az ellentétes álláspontok félig-meddig való áthidalásához, még pedig anélkül, hogy precedenst szolgáltatna a jövőben előfordulható és törvényes utón meginduló háború esetén a szolgálat megtagadására. Mondja ki a Kongresszus két Háza, hogy: 1., Az Egyesült Államok indokinai hadjárata az utóbbi négy adminisztráció /Eisenhower-Kennedy- Johnson-Nixon/ kollektív vétkéből — és kongresszusi hadüzenet nélkül! — indult meg, illetve folytatódott mind a mai napig. E hadjáratnak sohasem lett volna szabad megindulni, mert sem erkölcsi, sem nemzetvédelmi szempontból nem volt indokolható. 2., Bűntárs ebben az indokolatlan hadviselésben a Kongresszus mindkét Háza is, mert tagjainak nagy többsége — hallgatólagosan vagy tettlegesen — segédkezet nyújtott a mindenkori adminisztrációnak a hadjárat folytatásához, nagyméretű kiterjesztéséhez és az áldozat-országok példátlan barbár pusztításához, ahelyett, hogy mindjárt a kezdet kezdekosainak száma meghaladja az Egyesült Államok lakosainak számát. A Közös Piac országainak acéltermelése szintén nagyobb, mint az Egyesült Államoké. Mig a USA teherszállító képessége 19.5 millió tonna addig a Közös Piac országaié 75 millió tonna. tén megállásra kényszeritette volna a törvénytelenül eljáró akkori kormányzatot — a hadviseléshez szükséges pénzalapok megtagadása révén. 3., Az előző két vitathatatlan megállapításból önként következik az a tény, hogy aki bármilyen formában ellentállott ennek a háborúnak, NEM KÖVETHETETT EL semmiféle olyan bűnt, amely megtorlást követelne. Egy kimondottan bűnös háború támogatásának a megtagadása nem bűnnek, hanem erénynek tekintendő. / Es itt tanácsos volna a nürnbergi ítéletekből egy idevágó paragrafust citálni./ 4., A Kongresszus két Háza e törvénycikken keresztül fejezi ki — az egész nemzet nevében — legmélyebb sajnálatát mindazok iránt, akik e törvénytelen és erkölcsileg menthetetlen hadviselésből kifolyólag jóvátehetetlen veszteséget szenvedtek. Ezek közé számítanak nemcsak azok, akik közeli hozzátartozóikat vesztették el, illetve emberroncsokként kapták vissza, hanem azok is, akiket erkölcsileg teljesen indokolt, ellentálló fellépésük börtönbe juttatott vagy száműzetésbe kényszeritett. * * * * Ez a törvénycikk is amnesztia volna — de a négy legutóbbi adminisztráció és a velük egy követ fújó honatyák számára. Amnesztiára NEKIK van szükségük! Hogy megérdemlik-e, az más kérdés. . . / 1972 január 20 / Merchant Fleet Millions of gross tons Steel Production Millions of metric tons Population In millions
