Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-29 / 26. szám

Thursday, June 29. 1972

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

LEHETŐSÉGEK...

I írja: Rev. Gross A. László

B. D., Th. M.

A HUMPHREY-MUSKIE PAR FELELŐSSEGE

A New York államban tegnap elnyert, kétszáznál is több delegátussal a George McGovern jelöltségét támogató konvenciói szavazatok száma 1300-ra emelkedvén, egy percre sem lehet kétséges, hogy a demokratapárti szavazók impozáns többsége South Dakota liberális szenátorát akatja a Fehér Házba küldeni. Ennek a tekintélyes többségnek a súlya csak akkor válik igazán szembetűnővé, ha figyelembe vesszük, hogy a másik három aktiv ellenjelöltet (Humphrey-t, Muskie-t és Wallace-t) támogató delegátusok száma együttvéve sem közelíti meg McGovern 1300 szavazatát.

A legprimitívebb számtan és a legegyszerűbb logika szabályai alapján vélnéd, hogy McGovern-nak a júliusban megtartandó konvención való fölényes győzelme biztosítva van, hiszen mindössze 200-egy- néhány további szavazatra van szüksége ahhoz, hogy a demokratapárt bizalmából ö legyen Nixon ellenjelöltje a novemberi elnökválasztáson. Ha akár Muskie, akár Humphrey hajlandó volna átengedni az ö delegátusait McGovern-nak még a konvenció előtt (Wallace-ról ez fel sem tételezhető!), akkor McGovern mindjárt az első szavazás alatt elnyerhetné a demokratapárt mandátumát, hogy ő vegye fel a harcot Nixon ellen. De e két “liberális” politikus mindegyike még mindig azzal ámítja önmagát, hogy — bizonyos kulisszák mögötti manőverezéssel, McGovern nagyvonalú programjának a kíméletlen lepocskondiázásával, no meg azzal a vésztjósló próféciával, hogy az élenjáró szenátor “úgyis képtelen Nixon-t legyőzni novemberben” —, sikerülni fog olyan egységbontó helyzetet teremtenie a konvención, hogy McGovern az első szavazás során nem kaphatja meg a szükséges 1509 szavazatot és akkor természetesen ázó (Humphrey vagy Muskie) esélyei lényegesen megjavulván, “hátha” őt tiszteli meg a konvenció a bizalmával. . . Ennek a nagyon távoli, ködös “hátha”-reménységnek a kedvéért ez a két úr hajlandó kockára tenni a demokratapárt amugyis rozoga lábon álló egységét és — mi több! — Nixonnal szembeni ütöerejét és olyan belső bomlást okozni a párton belül, amely a McGovern mögött felsorakozott lelkes tömegek keserű kiábrándulásához, az aktív választási harcoktól való visz- szavonulásához — és Nixon biztos győzelméhez vezetne. Ha Muskie és Humphrey, valamint anti- McGovern szövetségeseik elvtelen fondorlatai révén sikerülne elérni azt, hogy a demokratapárt megtagadja az óriási szavazatföle'nnyel induló McGovern- től az elnökjelöltséget, akkor a demokratapárt szétesése elkerülhetetlen és novemberben Nixon az ellenpárt holttetemén keresztül kényelmesen besétál a Fehér Házba üjabb négy esztendőre.(Ennek még az elgondolásától is ludbörzik az egész testem. . .)

Ezzel szemben: ha Muskie és Humphrey idejében észretérnek és még a konvenció előtt feladják túlfűtött és elvakult elnöki ambíciójukat, fenntartás nélkül, őszintén McGovern jelöltsége mellett törnek lándzsát — ilymódon lehetővé téve a demokratapárt egységének és belső harmóniájának a helyreállítását —, minden reménység megvan arra, hogy a novemberi választáson McGovern kerül ki győztesként

(Folytatás a 12. oldalon!)

E sorok Írásakor csak pár nap választ el bennünket a Demokrata Párt konvenciójától.

Sok minden lehetséges.

EGY AZONBAN BIZTOS: EZ A KONVENCIÓ MINŐSÉGILEG KÜLÖNBÖZIK AZ ELŐZŐ KONVENCIÓKTÓL.

A múltban füsttel telt kis szobákban, a párt maradi és reakciós vezetői jelölték a konvenciós delegátusok nagy többségét. A választás maga csak formaság volt: a szavazók rátették a bélyeget a vezetők által választottakra.

Ezúttal másként áll a helyzet.

Az ország különböző államaiban lezajlott előválasztásokban, a párt haladó elemeinek gyűlésein jelölték a delegátusokat és a párt haladó elemeinek százezrei (főleg fiatalok) aktívan mozgósították a párt tagságot és a párt híveit: szavazzanak a progresszív jelöltekre.

Ezért ez az első alkalom, hogy a Demokrata Párt konvenciós delegátusainak több, mint tíz százaléka fekete, jelentős százaléka fiatal, több munkás, chicano és nő, mint a múltban.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a százezrek, akik aktívan dolgoztak McGovern szenátor jelöléséért és a milliók, akik szavazatukkal támogatták e mozgalmat nemcsak McGovernért, hanem egy érdemleges programért dolgoztak és arra szavaztak.

McGovern szenátorra szavazók harcolnak:

1. / a háború azonnali felszámolásáért,

2. / az ország adórendszerének átszervezéséért, azért, hogy az adóterhet azok vállára helyezzék, akiknek módjában van azt fizetni,

3. / a nemzetgazdaság felépítéséért, a munkanélküliek munkába állításáért,

4. / népjóléti rendszer átszervezéséért,

5. / a nagy városok újjáépítéséért.

Ezek a pontok bennfoglaltatnak McGovern szenátor programjában. Itt akarjuk leszögezni a leghatározottabban: mi nem egyezünk meg McGovern szenátor minden programpontjával. Hogy csak a két különbségre mutassunk rá: McGovern szenátor helytelen álláspontot foglal el a bér-rögzités kérdésében és a közel-keleti problémában.

Ez azonban csak azt jelenti, hogy tehetségünk szerint nyomást gyakorol' .nk rá, hogy magatartását megváltoztassa, de ez nem akadályod meg bennünket abban, hogy jelölését és jelölése esetén megválasztását ne támogassuk.

KIK ELLENZIK MCGOVERNT ?

Természetesen Nixon és az ö támogatói. De a Demokrata Párton belül is sok ellensége van McGovemnak, — köztük Daley, Chicago polgármestere, aki a New Orleans-ban tartott polgármesterek gyűlésén nagy lelkesedéssel szavazott a Nixon vietnámi politikáját támogató javaslatra.

Ott találjuk a McGovernt ellenzők táborában George Meanyt, az AFL—CJO reakciós elnökét, aki szintén Nixon álláspontján van a vietnámi kérdésben.

Ezek között van George Wallace, Alabama ultra-:- reakciós, demagóg kormányzója, a fajgyűlölők vezetője.

E sorok írásakor ott találjuk a két-arcú Hubert Humphrey szenátort, aki eget-földet megmozgat McGovern jelölése ellen.

E nagy ellenzék ellenére e sorok írásakor 1,342 elkötelezett delegátussal rendelkezik McGovern szenátor. Minden jel arra mutat, hogy elérheti a szükséges 1,509 szavazatot, mely biztosítja jelölését az

elnöki tisztségre a Demokrata Párt konvencióján az első szavazás alkalmával.

Vannak, akik aktívan nem ellenezték McGovern jelölését, csak kritizálták, de semmit sem tettek jelölése előmozdítására. Ha minden progresszív egyén igy cselekedett volna, akkor e pillanatban Humphrey volna abban a helyzetben, hogy elnyerje a Demokrata párti jelölést.

Ez pedig Nixon újraválasztását biztosítaná, s azt jelentené, hogy az amerikai nép újabb négy évi inflációt, négy évi 83 milliárdos hadi kiadást, milliók munkanélküliségét, az alkotmány sárba típrását, a fekete nép elnyomását, a monopóliumok kiváltságos helyzetének fenntartását, a nemzet vagyonának igazságtalan elosztását kapná osztályrészül.

(Jelenleg az ország lakosságának egy százaléka birtokolja a nemzet vagyonának 28 %-át. Ezzel szemben a lakosság 20 százalékának, — mely a szegényekből tevődik össze — a nemzeti jövedelemből csupán 4 százalék jut.)

Csak a politikailag vak nem látja azt, hogy McGovern szenátor körül kialakulóban van egy népmozgalom a fent felsorolt célkitűzések elérésére. E népmozgalom jelenleg csak csirájában mutatkozik, de a haladószellemüekre hárul a felelősség, hogy ezt a csirát magvas mozgalommá fejlesszék.

Itt akarjuk kihangsúlyozni, hogy McGovern szenátor nagyon lelkesítő nyilatkozatot adott a sajtónak a new yorki előválasztások rendkívüli eredményes befejezésekor.

Többek között ezt mondta:

“Az őszi választásokat csak akkor nyerjük meg, ha betartjuk tavasszal tett Ígéreteinket.” 1

“Ezt az országot nem gyáva kislelküek építették. ”

Véleményem szerint — McGovern szenátor bátorító szavai ellenére, és annak dacára, hogy szavahihetősége lényegesen különbözik Nixonétól — egyetlen politikus ígérgetéseire sem szabad építeni.

A NÉP CSUPÁN SAJÁT ELHATÁROZÁSÁRA, SZERVEZETEINEK SZILÁRDSÁGÁRA ÉS CSAK SAJÁT EREJÉRE SZÁMÍTHAT.

Ha McGovern szenátornak sikerül elnyerni a jelölést, elmondhatjuk, hogy részesei voltunk e győzelemnek, szerény befolyásunkat felhasználtuk a győzelem elérésére.

Fennáll az a lehetőség is, ha McGovern szenátor jelölését a közép- és jobboldali elemek meg tudják akadályozni, hogy vagy Kennedyt, vagy Muskie szenátort jelölik, csak azért, mert McGovern szenátor tábora oly erős.

Ha a konvenció Humphrey szenátort jelölne, akkor — véleményem szerint — elkerülhetetlen a szakadás. A McGovernt támogatók nagy része, teljesen kiábrándulva a Demokrata Pártból, egy új, antímonopolista mozgalom alapjait fektetné le.

Ebben az esetben is, e mozgalom irányvonala, összetétele, programja attól függ, hogy jelen van-e oh in progresszív csoport, mely erősíti, összefogja, lelkesíti ezt a mozgalmat és monopolista ellenes mederbe tereli. Ebben az esetben is fontos, hogy az igazi progresszivek ott legyenek a delegátusok között e történelmi feladatuk elvégzésére.

McGovern szenátor jelöléséért és jelölése esetén megválasztásáért folytatott munka nem zárja ki, hanem szükségessé teszi azt, hogy egy kisebbségi part mely programjában minőségi változást, a társadalom újjászervezését javasolja a mai társadalom betegségeinek orvoslására, a lakosság legszélesebb köreiben népszerűsítse programját.

*1972. jun. 22. Lusztig Imre