Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-04 / 18. szám
Thursday, May, 4. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 I írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. FÜLSÉRTŐ, ÜRES FRÁZISOK Nixon tegnap esti tévé-beszédéből, amely egy fikarcnyi új elemet sem tartalmazott, csak néhány elkopott és nevetségesen ható frázist szeretnék ma toliam hegyére szúrni. Ezek a puffogó szólamok vagy azt demonstrálják, hogy az elnöknek halvány sejtelme sincs a vietnámi háború igazi lényegéről, vagy pedig azt, hogy az amerikai publikumot még mindig olyan hatökörnek tartja, hogy az szemrebbenés nélkül lenyel minden sületlenséget csak azért, mert az a Fehér Ház szentélyéből és az elnök felkent ajkairól hangzott el. . . “Massive invasion” — /tömeges vagy nagyméretű berontás/. Azt mondja az elnök úr, hogy az északiaknak Délvietnámba való betörése következtében a szabadságharcosoknak az az álláspontja, hogy a vietnámi konfliktus nem egyéb, mint polgárháború, egyszersmindenkorra elvesztette az érvényét és hitelét, mert amit most ott látunk, az “egy szomszédos ország agresszív megtámadása“, tehát polgárháborúnak nem tekinthető. Úgy látszik, az elnök úr a saját országának a történelmét vajmi kevéssé ismeri /vagy pedig feltételezi, hogy az amerikai publikum sohasem hallott a saját hazájában lezajlott polgár- háborúról/, mert ha ismerné, dehogy is beszélne “szomszéd országba” való betörésről . . . Amikor egyazon országnak egyazon népe harcbakeveredik a saját fajtájának egy másik részével — mint az történt az elnök úr saját országában százegynéhány évvel ezelőtt! —, csak egy nagyon tájékozatlan egyén, vagy pedig egy megtévesztésre törekvő propagandista prézsmitál invázióról. Ha az elnök tisztában volna az általa oly gyakran emlegetett genfi kiegyezés kardinális pontjaival, akkor tudnia kellene, hogy csak egy Vietnám létezik. De ki vár ilyen tisztánlátást olyan valakitől, akinek 24 hosszú évre volt szüksége ahhoz, hogy végre felismerje, miszerint Kina egy és oszthatatlan?! A genfi határozat “csak” 18 évi múltra tekinthet vissza — ezt megengedem, de úgy látszik, Vietnám népe nem hajlandó még további hatesztendőt várni, mig /1978-ban/ az akkori U.S. elnök nagykelletlenül rájön és elfogadja, hogy kétszer kettő az valóban négy. .. “The U.S.A. as the leader of the free world” — Valahányszor ezt az üresen kongó és teljesen alaptalan kérkedést hallom az elnök úr szájából, a bicskám magától kinyílik a zsebemben. “Az Egye- » sült Államok nem hajlandó feladni a "szabad világ' vezetői szerepét,” mondta tegnap az elnök nagybüszkén. Hát engem örökre lekötelezne az elnök úr, ha egyszer végre venné magának az időt és fáradságot, hogy egyenként felsorolná, hol a csudában vannak azok a szabad országok, amelyek az Egyesült Államokra tekintenek, mint vitathatatlan vezetőjükre?! Avagy merné állítani, hogy pl. Brazília, Guatemala, Dominika, a többi délamerikai katonai junták, valamint Irán, Indonézia, Spanyol- és Görögország, Portugália, Thaiföld, stb., stb. szabad országoknak számítanak? Ezekről talán feltehető, hogy alávetik magukat Washington “vezetésének”, de hol akad épeszű ember, aki ezeket szabad országoknak nevezi?! Ezekkel szemben hadd említsek meg néhány /nem-kommunista/ országot, amelynek a szabadsága nem vitatható: Kanada, India, Francia- és Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország, Svájc, Ausztria, stb. — van mersze az elnök úrnak azt Letartóztattak hét háború ellen tüntető apácát Álom Nixon elnök, Connally pénzügyminiszter birtokán: “Creighton W. Abrams tábornok jelenti, hogy a délvietnámi csapatok keményen harcolnak az ellenség ellen és mindaddig, amig Thieu csapatai hősiesen küzdenek, én támogatom őket a szükséges légierővel.” New Yorkban, az Ötödik Avenue és 50. utcánál levő Szent Patrick katedrálisban a múlt vasárnapi szertartás alkalmával, a szentmisét kővető áldozás után hét apáca a katedrális padsorai között lefeküdt a földre és igy tiltakozott a vietnámi vérontás ellen. A templomban lévő 2000 hivő nagy meglepetéssel tekintett az “Order of Sisters of Charity”-hez tartozó apácák e szimbolikus tettére. A kirendelt detektívek felkérték az apácákat, hogy álljanak fel és hagyják el a katedrálist. Ök ezt a kérést megtagadták. A detektívek letartóztatták az apácákat és a kerületi rendőrségnél a vallási szertartás megbontásával vádolták őket. Patricia Harding, a letartóztatott apácák egyike kijelentette, hogy a háborút ellenző apácák tettükkel azt akarták kihangsúlyozni, hogy nap, mint nap, ártatlan apák, anyák és gyermekek esnek áldozatul a vietnámi háborúnak. Gloria Fitzgerald, egy másik letartóztatott apáca mondotta: “Ha Cook kardinális ellenzi a háborút, akkor ezt bizonyítani tudná azzal, hogy lemond az amerikai hadsereg vikárusi tisztségéről.” M8gr. James Rigney kijelentette, hogy az egyház nem emel vádat a l^artóztatott apácák ellen. Mig hét apáca a Szent Patrick Katedrálisban tüntetett a vietnámi háború ellen, húsz apáca a Katedrális előtt tiltakozott az embermészárlás ellen és követelte annak azonnali felszámolását. Valóság Egy amerikai tanácsadó a hadszíntérről: “A délvietnámi katonák nem harcolnak. Vagy menekülnek, vagy átpártolnak. Ilyen körülmények között ismételten bebizonyosodott, hogy a légierő teljesen tehetetlen.” állítani, hogy ezek az országok Washington felé tekintgetnek irányításért? Ha a szemeim nem csalnak, ezek az országok — megkövetem tisztességgel! — fütyülnek a washingtoni vezetésre. . . A valóság az, hogy azok az országok, amelyek elfogadják Washington vezérletét, a szabadságot csak hírből ismerik, mig azok az országok, amelyek szabadoknak tekinthetők, rá se hederitenek Washington irányítására ___Nem lenne ideje már ezt a pöffeszkedő teljesen indokolatlan és a “Deutschland über Alles!” jelszóra emlékeztető szólamot örökre kiradírozni az elnök úr szótárából?! Hiszen az egész világ kacag rajta. . . “President Thieu’s approval” — Mikor beszéde során Nixon bejelentette, hogy julius 1-ig újabb 20,000 amerikai katonát szándékozik Vietnámból visszavonni, sietett hozzátenni, hogy ezt a tervet Thieu is “jóváhagyta”. Azt akaija mondani az elnök úr, hogy neki ki kell kérnie ennek a véreskezü diktátornak a jóváhagyását az amerikai egységek lecsökkentéséhez — vagyis: ha Thieu megtagadná a hozzájárulását, akkor Nixon nem rendelhetné el az amerikai fiúk hazaszállítását?! Hatalmas Isten, hát az U.S.A. “világvezetői” tekintélye olyan mélyre süllyedt már, hogy egy Uyen kalandornak a helyeslésétől és beleegyezésétől függ egy-egy fehérházi döntésnek a végrehajtása??!! Jól nézünk ki! De ugyan mit is várhatunk egy olyan államfőtől, aki százmillióra tehető hallgatóságának — a legkomolyabb arccal és a legünnepélyesebb hangon — azt a nadragulyát próbálja beadni, hogy aThieu-ban- da Délvietnám alkotmányosan beiktatott kormánya /“South Vietnam’s duly constituted govem- ment’Tl Hát az elnök úr már azokra a förtelmes manipulációkra sem emlékszik, amelyek megelőzték és kisérték a délvietnámi “választást” tavaly októberben? Vagy azt hiszi, hogy az amerikai nép Thieu gaztetteinek egész sorát megemésztette és elfelejtette? Vagy nagyon silány az elnök úr memóriája, vagy pedig nagyon gyatra emlékezöképessé- get tulajdonit az amerikai népnek, amely annakidején utálattal és felháborodással szemlélte Thieu “választási” manővereit és két riválisának a jelölőlistáról való erőszakos eltávolítását. . . Hát az ilyen kurta memóriával és ilyen csapnivaló Ítélőképességgel rendelkező embernek semmi helye a Fehér Házban. Remélem: az amerikai népnek lesz rá gondja november 7-én, hogy onnan öt minden ceremónia nélkül kilakoltassa. . . (1972. ápr. 27.)
