Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-09 / 47. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 9 1971 Az öt világrészben szétszórt magyarság összetartozásának a tudata oly becses kincs, melyet minden magyar ember, akinek lelkében még nem múlt el az anyanyelv csengése, még nem halványodott semmivé a közös történelmi múlt emléke, féltékenyen és aggódva őriz énjének legbelső rejtekében. Lehetnek és vannak magyar és magyar között az élet igen fontos kérdéseiben eltérő nézetek, de mindezeken túl és mindezek fölött minden magyar ember belső titkos ösztöne, egész szellemi és erkölcsi valósága abba a magyar — akár népi, akár magas — kultúrába nyújtja le gyökérszálait, melyet annyi évszázad pusztító viharai ellenére töretlen akarással, szívós munkával épített ki a mi népünk. S ha e szálak elszakadnak, vagy elfonnyadnak, a gyökértele- nül maradt egyén csak nagysokára tud bizonytalanul belekapaszkodni az idegen talajba. Az idegen nyelvit népek tengerében élő, kis szigetekre, sokszor a legapróbb szórványokra töredezett magyarság azonban a dolgok természeténél fogva ki van téve a lassú felolvadásnak, a pusztulásnak. Különösen, ahol egymástól távol, egymással nem érintkezve harcolnak az élettel a magyarok, ott rövidesen előbb szűk családi szintre húzódik vissza a magyar nyelv, majd teljesen elnémul, s vele együtt elhal a magyar öntudat, kihuny a magyar kultúra egyre gyengülő visszfénye is. S ez nemcsak az egyetemes magyarság számára súlyos veszteség, de talán még az új otthont adó nép kultúrájából is egy értékes szin kifakulását jelenti. Régóta sokan éreztük, az óhaza határain belül és kívül egyaránt, hogy szükség volna az egyetemes magyarság összefogására, a magyar öntudat serkentésére, sok esetben felébresztésére, s hogy erre immár nemcsak keresni kell a célravezető utakat, hanem meg is kell tenni az első lépéseket. Ennek a gondolatnak jegyében született meg az Anyanyelvi Konferencia, mely a világ minden tája-' ról gyűjtött össze számos olyan magyart, akik eddig is lelkesen munkálkodtak és ezentúl is el vannak szánva munkálkodni a magyarság megtartásán, akik odakint magyar intézményeket, iskolákat létesítettek és tartanak fenn, akik gondozzák nyelvünket és tanítják rá a harmadik — negyedik nemzedék magyarjait, akik ápolják a kis közösségek magyar életét, akik a külföldi magyar sajtót vezetik, akik a szószéken magyarul hirdetve meggyőződésüket ébren tartják az anyanyelv magasszintú ismeretét, akik a művészetet: dal, tánc, zene varázsával kötik össze az óhazai múltat az üjhazai jelennel. A konferencia és a vele kapcsolatos megbeszélések a legöszintébb sző jegyében folytak. Közelebbről megismertük ezekből a külföldön élő magyarság valóságos, országonként változó helyzetét, tanulsággal hallgattuk meg vendégeink kritikáját, föltártuk előttük lehetőségeinket, és előadtuk terveinket, ezeket tüzetesen megbeszéltük velük, segítségünket Ígérve és segítségüket kerve. Mi reméljük, hogy az üt, amelyre ezennel ráléptünk, célhoz fog vezetni, és igy megvalósul majd az az álmunk, hogy a magyarságnak ez az eszmei egysége necsak a tudatban lappangó ösztön maradjon, hanem ható, működő valósággá érlelődjék. JA NOSY ISTVÁN Hányán búcsúztak? Hányán búcsúztak akkor, hogy soha többé nem látták egy mást? Hányszor fúródott úgy riadt tekintet a másik szemébe: Hadd kiszívom lelked légién vegét, hogy ha nem találkozunk, legalább azt őrizzem önmagámként! fgv néz anya fiára, amikor átadja a magakötötte vastag szvettert avagy harisnyát: „Jaj, vigyázz magadra, fiam! Ne hősködj végtelen hómezőkön... Tudd, anyád... (És már látja fiát káprázat-orkánban — fejjel föl, fejjel le kék lovak kavarognak tótágas-égen — őt társai viszik, s mikor már nem bírják, a hóra kiteszik.) Vagy mikor fegyveres civilek törnek a házba és az udvarra kihajtanak mindenkit — a férfiak álljanak ide, nők, gyermekek oda! — a férfi egv utolsó csókot nyom a kicsi arcára — érzi a haj, a szempillák bársonyát — az asszonyt már meg se csókolhatja: oldalába puskatus vág: „lódulj!” — Csak a szemét bámulja nememben szomorúsággal, a végső pillantást — azt a világgá nőtt karikát (Miijeinkül vöknek van ilv óriás szeme, hogy néz a fényes elektromos gépre, mellyel agyát fölmetszve vHiányozzák...) Miért nem tudtuk sokezer év után az emberiét legszörnyebb ördögét száműzni: az életre-halálra Kiszolgáltatottságot — hisz ez a Sátán! Ha (íz a Sátán le nem győzetik: Személyen úrrá lesz a Személytelen, a (lép — s úgy nyesi szét az érzelmeket, mint élő majom agyát a kérdező kés. MAG ANY Tett vágyam szívják a cigaretták és szaporítanak a nyomdagépek százegy vagyok ezeregy vagyok millió egy vagyok de jaj így is csak magam A KASSAI BATSÁNYI KOR Hagyományt ápol, kapcsolatot mélyít — sommásan igy lehetne jellemezni a kassai Batsányi Kör munkáját. A Kör fennállása 10. évfordulóját ünnepli s ez alkalommal összegezi eddigi munkáját, számba veszi a jövő feladatát. Felidézi névadója, Batsányi es a Kassa falai között élt Kazinczy emlékét, de céljai közül csak az egyik a múlt örökségének ápolása. Meghirdetett programja, hogy Kassan, ebben a nemzetiségileg is erősen vegyes varosban, igényes műsö rok összeállítása segítségével vonzóvá tegye a közönség számára a magyar irodalmat, művészete^kultúrát. Rendezvényei között helyet kapnak a nemzetközi munkásmozgalom emlékei és nemcsak egy bizonyos földrajzilag körülhatárolt világ kultúráját közvetíti, hanem a mai Kárpat-ukrajnai, a romániai, a jugoszláviai magyar irodalom és kultúra helyzetéről is számot ad: e kultúrák képviselőivel is eleven kapcsolatot tart. A Batsányi Kör vezetői vallják, hogy az évszázadok óta egymás mellett élő népek kultúrájának egymás mellett kell virágoznia, úgy, hogy egymást erősítsék, támogassák. • Rákóczi utca Yerresben Közelmúltban a franciaországi Yerresben a magyar szabadságharc nagy alakjáról, II. Rákóczi Ferencről utcát neveztek el. Ebből az alkalomból a város vezetosege ünnepségeket rendezett, melyen Magyarország képviseletében Mód Péter, a párizsi magyar nagykövet is reszt vett. Az ünnepség lebonyolitasaban nagy szerepet vállalt a Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet. • Pest-Buda egyesítésének századik — 1972-1973-ban elkövetkező — évfordulója alkalmából emlékművet állíttat Budapesten a Fővárosi Tanács. Az emlékmű helyének meghatározására, a felállításával kapcsolatos térrendezésre — ötletpályázat formájában — nyolc szobrász-építész-párt jelöltek ki. Amerikai professzorok Budapesten A közelmúltban utazott el Budapestről Lotz Janos és Sinor Denes Amerikában élő magyar profesz- szor. A magyar nyelv ápolásának, terjesztésének e két kiválósága megbeszéléseket folytatott az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársaival, az Anyanyelvi konferencia védnökségének elnökével és tagjaival, valamint a Magyarok Világszövetségének vezető munkatársaival. A vendégek tárgyaltak a Védnökség es az Eloke* szító Bizottság 1972. augusztusára összehívott plenáris üléséről, valamint a második Anyanyelvi Konferencia megrendezésének előkészületeiről. A magyar tánckulturáért Rajkó —, az Építők es a Vadrózsa-együttes — tevékenységét, szakmai módszereit. Sok értékes tapasztalattal gazdagodtak, amelyeket a koreográfiák összeállításánál, illetve a táncruhák elkészítésénél hasznosíthatnak majd. Külföldi tánccsoportok vezetőit látták vendégül nemrégiben Budapesten. Az Ausztriából, a Német Szövetségi Köztársaságból, Franciaországból es az Egyesült Államokból érkező vendégek megismerkedtek a magyar művészeti intézetek munkájával, tanul mányozták a különböző neves táncegyüttesek — a
