Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-09-30 / 37. szám
Thursday, Sep. 30. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD 3 VAKÁCIÓS GONDOK A New York Times első oldalas hir keretében foglalkozik a népi demokráciák egyik problémájával,azzal, hogy a dolgozók egy része képtelen a nyugati államokba utazni nyaralásra. “Kénytelenek” megelégedni a Fekete-tengeri, a Balti-tengeri, az Adriai-tengeri vagy más keleteurópai üdülőhelyeken való nyaralással. A N. Y. Times tudósítója, saját bevallása szerint, 2700 mérföldet utazott be a keleteurópai szocialista államokban, hogy felméije a külföldi nyaralási lehetőségeket. Különösen megesett a tudósító szive egy magyar fiatalember helyzetén, aki a következőképpen panaszkodott az amerikai riporternek: “Az idén is csak Sopot lesz. (Sopot lengyelországi nyaralóhely a Balti-tenger partján, Gdansk közelében. — Szerk.) Még mindig képtelen vagyok kijutni.” / A “kijutás” alatt természetesen a Nyugateurópába való utazást érti. / Habár megértjük fiatal magyarországi honfitár - sunk lelkiállapotát, kérjük legyen egy kis türelemmel. Talán jövőre, jóvóutánra “kijuthat” más országokban lévő nyaralóhelyekre is. Nem tudjuk, menynyire lesz “érdekes“ számára, de megemlítjük, hogy e sorok Írójának, aki a világ leggazdagabb országában, az Egyesült Államokban él, közel 50 esztendeig kellett várnia, amig megengedhette magának a “külföldi nyaralást”: egy magyarországi látogatást. Hozzátehetem azt is, hogy nagyjából ilyen körülmények között él, vagy élt itt az egyidöben másfél- milliót számláló amerikai magyar munkásság is ! És ha már itt tartunk, emlékeztetjük öt is, de főleg a N. Y. Times munkatársát, hogy ha annyira érdekli őket a dolgozók nyári vakációjának kérdésé, hogy volna az, ha körülnéznének itt az Egyesült Államokban is. Hogy volna az, ha a Times riportere itt is tenne egy 2700 mérföldes “külföldi nyaraláskutatási” túrát? A kutatást, ajánlom, kezdje meg a N.Y. Times szerkesztőségének szomszédságában, a Harlemben. Hogyan is állunk a new yorki nyár pokoli melegében a Harlemben és Dél-Bronx bűzös, szennyes gettóiban senyvedő gyermekek és felnőttek nyári vakációjával? Hányán panaszkodnak közülük amiatt, hogy — mily borzasztó — nem juthatnak el Bermudába, Kanadába, vagy a Karib szigetekre, és “kénytelenek” a Catskillel vagy Atlantic Cityvel megelégedni? A Harlem, Dél Bronx után elnézhetne a N. Y. Times érző szivu tudósítója a newarki, a trentoni, a philadelphiai gettókba és Washingtonba is (amely ma már vagy 75 százalékban egyetlen óriási gettó.) Érdeklődjön ott is a dolgozók “üdülési problémái” felöl. Washingtonból átrepülhet az Appalachia hegyek vidékére, ahol egy tömbben félmillió fehér él állandó munkanélküliségben, állandó közsegélyen. Azután nézzen szét Connecticutban, ahol egyes városokban 15-20 százalékos a munkanélküliség.- Sorra kerülhetnek aztan Buffalo, Cleveland, Gary, Ind., Detroit, Chicago, Los Angeles, stb. gettói. Ha azután felmérte a Times tudósítója Amerika népének a nyomor határán alul élő 50 milliónyi lakossága nyaralási igényeit, elmehet a “szabad világ” más reprezentatív államaiba is egy kis nyaralaj- kutatásra. Mily érdekes volna megtudni, hány spanyol munkás “kénytelen” megelégedni a balti, az adriai, vagy a Fekete tengeri, esetleg a balatoni nyaralással? /Nem a spanyol bárókra, üzletemberekLeonid Brezsnyev és Willy Brandt tárgyalásokat folytattak a Krim-félszigeti Oreanda városkában. BÉKÉS KÖZÉP-EURÓPA mert nem volt reális. A Szovjetunió politikája mindig az volt; a békés egymás mellett elést kívánta létrehozni az egész világ részére. A Brandt-Brezsnyev megbeszélés és a bizonyos határokon belül való megegyezés hatalmas sziklákat távolított el a Helsinkiben megtartandó Európai Biztonsági Konferencia megtartásának ut- jából. Ezenfelül és ezen túl megnyílt a kapu arra az útra, amely ahhoz a lehetőséghez vezet, hogy az összes európai vitás kérdéseket, azután pedig az egész világ vitás kérdéseit békés utón, asztal mellett oldják meg. Ez pedig azt jelenti, hogy ilyen módon a világpolitika visszatér az Egyesült Nemzetekhez, amely az alapokmány szerint ennek a békés megoldásnak az illetékes fóruma, amelytől 26 éven at az amerikai imperializmus hatalmi politikájával, fondorlatos módon a kérdések megoldását távol tartotta. Ezért üdvözölhetjük örömmel az első lépést a béke utján, amit a Brandt-Brezsnyev találkozó jelképez. AZ ELSŐ ELNÖKJELÖLT NEW YORK, N. Y. Az Amerikai Kommunista Párt elsőként nevezte meg jelöltjeit az 1972-es elnök- választásra. A Manhattan Hotelban tartott sajtókonferencián a Párt szószólója, Gus Hall-t, a Párt főtitkárát nevezte meg, mint elnökjelöltet, és Jarvis Tyner-t, az Ifjúmunkások Ligá-jának elnökét mint alelnökjelöltet. Mindketten elkötelezték magukat, hogy kampányuk folyamán az amerikai nép életbevágó érdekeiért fognak síkra szállni, és pedig az indokinai háború azonnali felszámolásáért, a munkanélküliek részére munkaalkalmakért, emberi élethez méltó segélyért a szegényeknek, egészségügyi ellátásért mindenki részére, egyenlő jogokért a kisebbségeknek és egyenlőségért a dolgozó nőknek. ooeoooooooooooooooooooooooooooooooooooooo re, spekulátorokra gondolunk, hanem a munkásokra!/ Azután folytathatná a felmérést Portugáliában, Törökországban, Brazíliában, Mexikóban és Guatemalában! A Times szóbanforgó riportja iskolapéldája a N. Y. Times továbbra is tendenciózus politikájának a népi demokráciákról szóló hírekkel kapcsolatban. Nem ezerszerte fontosabb, jelentőségtelje- sebb-e a cikkben kénytelen kelletlen két helyen is Megtörtént Willy Brandt találkozása Leonid Brezsnyewel. Ennek a találkozásnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint amire az amerikai sajtó mutat. Ha megfontoljuk, hogy mi is van Brandtnak a sajtónak adott kijelentései mögött, látható, hogy nagy gonddal igyekszik az amerikai érzelmeket kímélni. Minden megjegyzésében erősitgeti, hogy milyen határozottan kitart a nyugati, tehát USA szövetség mellett. Pld. ismetelten utal a szovjet vezetők “uj realizmus”- Akiknek “uj realismus”- ra van szükségük, azok nem a szovjet vezetők, hanem a nyugati államférfiak, különösen pedig az amerikai “államférfiak”, akik a II. Világháború befejeztével azonnal lezárták az utat a megegyezéshez és olyan útra tértek, amely zsákutcához vezet. Ennek a zsákutcának igazi mivolta éppen most kezdett megnyilvánulni és ezt többek között Brandt utazása is bizonyítja. 26 évi keserves igyekezet után, mely idő alatt visszatartották a haladást és előidézték egy sor “kisháborunak” a kitörését (ha a vietnámi háborút kicsinek lehet nevezni), ez a politika dugába dőlt,------— —---------------------------—-----------------------------------— —---------—--------POOOQOOOOOOQO tett megállapítás, hogy a “jólét egyre nagyobb arányú a keleteurópai államokban” és hogy “ a nyugati utazás kívánsága természetszerűleg fakad a növekvő jólétből? ” De a Times nem ezt a valóban rendkívüli hord erejű beismerést állítja a cikk középpontjába, hanem azt, hogy a jólét egyik megnyilvánulásának, a nyaralásnak meg vannak egyes korlátozottságai. Figyelő
