Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-09-30 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD MIKOR A HCROWOSKATÓRAK HAZAJŐRHiK A heroin használatának elterjedése egyre növekvő probléma a Dél-Vietnámban harcoló amerikai katonaság soraiban. A kábítószerek, különösen a heroin terjesztése sokmilliós nagyüzlet egész Dél- kelet-Ázsiában, — de már több hírlap és folyóirat jelentette, hogy a korrupt dél-vietnámi kormány egyik magasrangu tagja is összeköttetésben áll a terjesztő hálózattal. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az amerikai katonák könnyen heroinhoz jutnak. Mikor a heroinhoz szokott katonák szolgálati ideje lejár, már a hosszú repülő út Kaliforniába nagy megpróbáltatás számukra, különösen, mert az indulásnál mindenüket kikutatják, s heroint nem hozhatnak magukkal. Már útközben jelentkeznek rajtuk az elvonókúrával járó tünetek: szempupillájuk kitágul, folyik az orruk, idegesek, nyugtalanok lesznek és egyeseknél súlyos gyomorgörcsök lépnek fel. A stewardesszek mondják, hogy kénytelenek egyes katonákat az üléshez szi- jazni. Az Oakland-i katonai táborba való érkezésük után sokszor 20 órába is beletelik, mig az elbocsátási eljárásokon átesnek, de legtöbbször 24 órán belül már otthon vannak. A többiekkel együtt a heroinhoz szokott katonák is hazakerülnek. A számukra nélkülözhetetlen, Vietnámban napi 5 dolláros adag itthon 100-150 dollárba kerül. Mihez kezdenek ilyen körülmények között? Sokan meghalnak majd a tuladagolt herointól, vagy az injekciózásból eredő infekció miatt; hogy a szenvedélyükhöz szükséges pénzt előteremtsék, lesznek, akik bűnözéshez folyamodnak és börtönbe kerülnek. Azok lesznek a legszerencsésebbek, akik a heroin nélkülözésével járó szenvedésükben elhatározzák , hogy megszabadulnak a szokástól. De ez nem megy könnyen; hattól tizennyolc hónapig tart az önkéntes elvonó intézetben, de sokszor ez sem jár sikerrel. Minden attól függ, milyen akaratereje van az illetőnek a szenvedéllyel járó élvezetről lemondani. A katonai orvosok véleménye szerint a legtöbb heroinos katona legalább fél vagy egy évi itthoniét után gondol először arra, hogy felhagyjon vele. A katonaság statisztikája szerint a havi 15,000 leszerelt katona között 1400 jelenleg heroint használ és még további 1350 katona rendszeresen használta Vietnámban, de sikerült leszoknia róla. A jár- ványszerúen terjedő heroin használatról Vietnámban nincsenek adatok, de a becslések szerint 60 ezertől 255 ezerig terjed azoknak az amerikaiaknak a száma, akik heroint szívnak vagy belélegeznek, valamivel kevesebben injekciókban alkalmazzák. Nixon elnök is, a katonaság is tudomásul vették ezt a nagy veszedelemmel járó problémát és különböző intézkedéseket javasolnak. Az illetékes hatóságok azonban egyetértenek abban, hogy utasításoknál, tervek nél, sőt még egy országos heroin-ellenes offenzivá- nál is sokkal több kell ahhoz, hogy a visszatérő katonákat heroin elvonó kezelésre bírják. Évekig is eltarthat, amig egyeseket meggyőzhetnek a kezelés szükségességéről. Attól félnek, hogy a katonaságból kikerült, a háborúban megviselt, itthon csalódott, helyet nem találó, társadalomból kiesett, heroinhoz szokott fiatal emberek sok ezrei évekig ragaszkodnak szenvedélyükhöz. A Veteran Adminisztráció meggyorsított tempóban állít fel heroin elvonó központokat és a katonaság újítást vezet be: nem büntetik,hanem rehabilitálják elbocsátásuk előtt a heroinhoz szokottakat. Szűrővizsgálattal próbálják megállapítani, hogy kik a heroinosok, de ez nem sok sikerrel jár, mivel az egyetlen módszer, a vizeletvizsgálat, nem megbízható. Egy dicstelen elbocsátás előtt álló katona, az Oakland Personnal Centerben elmondotta, hogyan szokott a heroinra. Kért a bajtársaktól marijuana cigarettát, mert azt már megszokta, de senkinek sem volt. Az egyik bajtárs mondta, hogy ott mindenki heroint szív. O is megpróbálta és nagyszerű volt. Senki sem veszi észre, hogy az ember mit szív. “Képzeljék, azt szívtam, egy rendes cigarettába dugva, mialatt a századparancsnokkal beszéltem és az mit sem sejtett.” A katonaság egyik pszichiátere, aki sokat foglalkozott a vietnámi heroinos amerikaiakkal mondotta, hogy elbocsátásuk előtt egy hónappal, kb. egy- harmaduk keservesen próbál megszabadulni a szenvedélytől: “De, hogy sikerül-e továbbra is mentes maradni, az attól függ, hogy mit találnak otthon. És ez nem nagyon kecsegtető. A barátnő többnyire nem olyan hűséges, mint remélték, a család és a barátok nem tekintik Őket hősöknek, nem várja őket ünnepélyes felvonulás. Azonkívül 15 százalékos munkanélküliség van a veteránok között. Vietnámban heroinhoz menekültek. Mi tartja vissza őket, hogy itthon is ezt tegyek?” Azért sem mennek szívesen a V. A. elvonó intézeteihez, mert Vietnámban is az ellenállás egyik megnyilvánulásaként fordultak heroinhoz és sokan a V. A. -t is a katonaság egyik ágának tekintik. Az Országos Egészségügyi Intézet szerint jelenleg kb. 250,000 a kábítószert használók száma az Egyesült Államokban, de ezt egy korábbi statisztikára alapozták, mielőtt még a heroinos katonák ezrei kezdtek hazaérkezni Vietnamból. Egyes katonai vezetők attól félnek, hogy még 100,000 heroinos katona térhet haza Vietnámból, mielőtt a háború véget érne. Menlo Park, Califomiai Veterán Adminisztrációs kórházban a leszerelt katonák tanácsot kapnak. Thursday, Sep. 30 1971 AZ EMBER AKARATTÓL FÜGGETLEN TÖMÉNY A törvények zömét két különböző kategóriába lehet sorolni. Az egyik, amit emberek, törvényhozók iktatnak be adók kivetésére, bűncselekmények megtorlására, stb. A másik, olyan törvény, amely független az emberi akarattól. Ilyenek a természeti törvények, mint például a Föld keringése a Nap körül Különböző társadalmi rendszereknek is vannak törvényei, melyek függetlenek az emberi akarattól. Ilyen többek között a magántulajdonon alapuló rendszerben az a törvény, mely szerint a tóke oda “folyik”, a tökét oda helyezik, ahol a várt nyereség a legnagyobb. Ez a törvény jutott eszünkbe, amikor olvastuk Nixon elnök bejelentését, hogy “áttörtük a gátat, a török farmerek beleegyeztek, hogy 1972-ben megszüntetik az ópium-termelést.” Az elnök el akarja hitetni az amerikai néppel, hogy e lépes meggátolja a kábítószerek használatának egyre nagyobb terjedését. Ez nem megoldás, mert mindaddig, amig a nyereség egy társadalom fö célja ( Dr. Freedman közgazdász szerint egy vállalat legfőbb célja, hogy profitra dolgozzon,) addig termelnek ópiumot, ha nem a török, akkor az iráni, vagy burmai, vagy laoszi farmerek. Két eshetőség áll fenn: 1. / Nixon elnök nem ismeri azt a törvényt, hogy a töke oda “folyik” ahol a legnagyobb profitra van lehetőség. 2. / Lehet, hogy tud erről a törvényről, de ennek ellenére a “gát áttöréséről” akarja meggyőzni az a- merikai népet. Úgy véljük, egy harmadik eshetőség a legvalószínűbb. I RAS A FALON! Figyelemre méltó híradást közölt az Associated Press hírügynökség a minap. A Szövetség a Haladásért (Alliance for Progress) alapokmányának 10. évfordulója alkalmából az Amerikai Államok Szervezete közzétett egy tanulmányt a tíz év tapasztalatairól. A tanulmány többek között megállapítja, hogy elengedhetetlen, hogy az Egyesült Államok elfogadja úgy a szocialista, mint a kapitalista utat a fejlődéshez, mert ez az egyetlen módja a gyors gazdasági fejlődésnek. Az Egyesült Államok pénzügyi segítségét kéri Chile, Peru és Bolivia részére, amelyek a gazdaságba való állami beavatkozás irányában haladnak. A 218 oldalas tanulmány egyik részében támogatja azt a marxista alaptételt, hogy a közösségnek olyan terveket kell kidolgoznia, amelyek idővel odavezetnek, hogy a dolgozók tulajdonosai lesznek a termelő eszközöknek. Aggodalmát fejezi ki az amerikai kormány védvámszerü tervei fölött, amelyek, ha életbe lépnek, komoly lépést jelentenének visszafelé. A tanulmány felsorolja a Szövetség a Haladásért sikereit /? / és kudarcait is: a latin-amerikai mező- gazdaság nem sokat javult a tíz év alatt; a munka- nélküliség emelkedett a tíz év alatt; a gazdasági gyarapodás nem érte el a célul kitűzött 2.5 %-ot. Köztudomású, hogy úgy az Amerikai Államok Szervezete, mint a Szövetség a Haladásért, a State Department és a CIA teremtményei az amerikai politikai és gazdasági befolyás védelmére. __4___
