Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-09-23 / 36. szám
Thursday, Sep. 23. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A Harvard egyetem orvostudományi intézetének két professzora, akik áprilisban tértek vissza Kelet- Pakisztánból, a Lancet nevű angliai orvosi szaklapban számoltak be ottani megfigyeléseikről. A cikkben figyelmeztetnek, hogy Kelet-Pakisz- tánban, az 1943 évi nagy éhinség óta most fenyeget a legnagyobb élelmiszerhiány. Igen sötét színben festik le Pakisztán keleti részének helyzetét, amelyen tavaly romboló ciklon szántott végig és ahol az idén szörnyű vérengzéssel próbálta elnyomni a nyugat-pakisztáni kormány a felszínre törő függetlenségi mozgalmat. A cikk írói szerint közel 3 millió tonna élelem behozatalára lenne szükség, hogy a vidék 25 milliónyi lakosa az éhinség elől megmeneküljön, de a pakisztáni kormány nem veszi tudomásul a krízist és még kevésbé gondol valamilyen hatásos program kidolgozására. A magát függetlennek nyilvánított kelet-pakisztáni Bangla Desh (Bengál Nemzet) kormány külügyminisztere New Delhiben adott sajtókonferencián bejelentette, hogy kormánya hét vagy nyolc tagból álló küldöttséget szándékszik küldeni New Yorkba, az Egyesült Nemzetek közgyűlésére. A külügyminiszter mondotta, a küldöttségnek az a célja, hogy Bangla Desh kormányának létezésére a világ figyelmét felhívja és feltárja a világ előtt a pakisztáni hadsereg által elkövetett népirtást. V. K. ELKESEREDETTEK A GAZA-SÁV KILAKOLTATTJAI Az izraeli kormány kilakoltatja otthonaikból a Gaza-sáv három legnagyobb menekült táborának lakosait. Buldóze - rekkel egyszerűen legyalulják az útbaeső házakat. Azt mondják szélesítik az utakat, hogy a közbiztonságot növelhessék és a gyakori merényleteket megakadályozzák. Uj otthont ajánlanak a kilakoltattaknak, főleg a Gaza-sávtól délre, az azelőtt Egyiptomhoz tartozó El Arish- ban. Nemrégen több mint 1200 arab család vesztette el ilymódon otthonát, de a rombolást még folytatják. Mit látott egy újságíró Észak Koreában Egy fülöpszigeti újságíró, Benedicto S. David, nemrég tért vissza észak-koreai körútjáról, amelyről riportot irt különböző lapoknak. A riportban irt tapasztalataiból a következőket említjük meg: Az Észak-Koreába érkező látogatónak három dolog hívja fel a figyelmét: a jól ápolt gyermekek, a Kim II Sung elnököt körülvevő rajongás es a nagyméretű építkezés. Mindenütt láttak gyermekeket a hagyományos, színes ruhákban, vagy a pionérok fehér-kék, piros nyakkendős uniformisában. Mindenütt láthatók a modern lakóházak. A gyermekek oktatása ingyenes, úgyszintén nya- raltatása is, hivatásos, képzett felügyelettel. A ruhákat is ingyen kapják, az évszakoknak megfelelően. Három hónapos koruktól kezdve hivatásos gondozásban részesülnek bölcsődékben vagy óvódákban, a gyárban, hivatalban vagy a termelő szövetkezetekben. Az elemi iskolákban az alapvető tudományokat sajátítják el. Ezt követi a középiskola, majd egy felsőbb technikum, vagy egyetem, a tanuló képessége, politikai csoportjának ajánlása szerint. Pyongyang központjában, a gyermekek palotájában a művészetekre, név szerint zenére és a színpadra képezik ki a növendékeket. Van az épületben egy óriási nagy előadóterem, több kisebb is; vannak játékok, atlétikai felszerelések és hangszerek. Természetesen olyan tantermek is vannak, ahol Kim marshall forradalmi hőstetteit tanítják. Látszik, hogy nagyon sok fejlődés ment végbe a háború óta. Nem láttak sehol gyermekeket cipőt pucolni vagy kéregetni, de felnőtteket sem. A lakóházakat modern előgyártási technikával építik. A Pyongyangról 1953-ban készült fényképeken nem lehet mást látni, mint romokat. Jelenleg széles körutak, árnyas parkok láthatók mindenütt, nincs fényűzés, de szegénység sincs. Az amerikai bombák által 17 évvel ezelőtt lerombolt gyárakat és vaskohókat újjá építették és ezek többet produkálnak, mint valaha. Az üzletekben kevés az importált vagy luxus- áru, de úgy látszik elégségesen el vannak látva a szükséges rizzsel, főzelékekkel és lakásokkal. A ruházat igen költséges. Orvosi költségek úgyszólván nincsenek, erről a munkahelyen gondoskodnak. A dolgozók minden évben a kormány-üdülőkben nyaralnak. Nincsenek privát autók és a városokban nincs elég közjármű szolgálat. De a legtöbben a munkahelyükhöz, vagy az iskolához közel laknak. Észak Korea jövőjére döntő hatással lesz vagy a Dél Koreával való háború, amire számítanak, vagy a tárgyalások Észak- és Dél-Koreának békés módon való egyesítésére. Az iskolákban tanítják a gyermekeknek, hogy sajnálják “déli testvéreik szomorú sorsát.” Az ujságiró nem mondja, de a látottak után és a dél-koreai helyzethez hasonlítva, joggal sajnálhatják déli testvéreiket. Huszonöt évvel ezelőtt települtek le a Gaza-sávon a közép-keleti konfliktus menekültjei, akiket a háború izraeli otthonukból kikényszerített. Most, mintha földrengés rázta volna meg a már megszokott területet, 300,000 arab menekült huszonöt éves otthonát. Minden tiltakozásuk hiábavaló volt, általános sztrájk-kísérletük meghiúsult. Az izraeli katonaság a zárvatartott üzletek ajtajait leszögezte és másokat is megtorlással fenyegetett. Egyiptom követeli, hogy az Egyesült Nemzetek lépjen közbe és akadályozza meg a kilakoltatásokat. Az ENSZ eddig még csak azt mondta, hogy megtagadta a kilakoltatások engedélyezését, de gátló határozatot nem hozott. Az izraeli kormány a kilakoltatás messzemenő céljairól nem hajlandó nyilatkozni, szószólói csupán annyit mondanak, hogy teljes jogukban van a menekülteket a Gazá-ból a Színai-Félszigetre, az elvett egyiptomi területre átköltöztetni. Gaza északi részén, az egyenkint 10,000 személyre épített Jabaliya és Shati táborokban 38,000, ill. 27,000 menekült él. Az izraeli jeepek minden nap 35-40 salakblokkból épült házhoz hajtanak, fekete kereszttel jelölik meg a házakat és tudtukra adják a lakóknak, hogy távozniok kell. Az izraeliek bizonyos kárpótlást fizetnek a lakóknak, átlagban 180 dollárt, a szabad választás, hogy vagy 60 mérföldnyire El Arish-ban kaphatnak új lakást, vagy ha máshova mennek, egy évi házbért kapnak. A kilakoltattaknak negyedrésze megy El Arish-ba, a többiek nem hajlandók már megszokott lakóhelyüket elhagyni, helybeli rokonokhoz költöznek, vagy máshol építenek maguknak házat. Sok helyen a családtagok, fiatalok öregek, maguk szedik szét házuk salakblokkjait, köveit és rakják teherkocsikra a bútorokkal együtt. A régi kockákat az új házhoz használják fel. I Sokan panaszkodnak az új otthonokról El Arish- ban és arról is, amit az izraeli kormány is elismer, — hogy nagyon kevés munkalehetőség van El Arish- ban és aki Gazá-ban dolgozik, nem költözhet olyan messzire. Az arab menekültek sejtik, hogy az izraeli kormány egyik célja, szétszórni őket a volt arab területekre és így megtörni egyetlen erejüket, szolidaritásukat az izraeli elnyomatással, kisemmizett- séggel szemben. TERJESSZE LAPUNKAT i j________________;________________________ MOSZKVA. Izraeli polgároknak hat tagból álló csoportja 12 napot töltött a Szovjetunióban, elsősorban a zsidók helyzetének a helyszínen való kivizsgálása céljából. Elutazásuk előtt szószólójuk, Dán Miron, a Tel" Aviv-i egyetem tanára, interjút adott tapasztalataikról. A Szovjetunió zsidó polgárainak nagy többsége beolvadt és nem kívánkozik onnan elmenni. Amit kivannak, az kapcsolatot tartani más országok zsidóival. Meglepetéssel látták, hogy a leningrádi egyetemnek virágzó héber nyelvi szakosztálya van, amely talán a legjobb egész Európában. Teljes szabadságot nyújtottak a hatóságok," be szeltek, akivel akartak, nemcsak öregekkel, akikkel jidisul beszéltek, és fiatalokkal; beszéltek magas állású zsidókkal es munkásokkal is az utcán. Egy szovjet cionista, Moszkvában mondta, hogy 50,000- re becsülik a kivándorlásra vágyó zsidókat; a Szovjetunió 2.15 milliónyi zsidó lakossága közül, nem hivatalos adat szerint ez évben 5000 hagyta el az országot. A Közep-Kelet kérdésében több engedékenységet tapasztalt, mint várta, mondta Prof.Miron, de egy dologban hajthatatlanok, szó sem lehet arról, hogy Izrael megtartsa az elfoglalt területeket, minden másról lehet tárgyalni. IZRAELI CSOPORT SZOVJETUNIÓBAK
